Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Anton Csehov: Cseresznyéskert_EPUB

Anton Csehov: Cseresznyéskert_EPUB
540 Ft540

Csehov egyik legtöbbet játszott színpadi műve a Cseresznyéskert a 19. század végén játszódik. A Rasznyevszkaja család birtokát elárverezik, hogy villákat, nyaralókat építsenek a helyén. A család, amely a birtokon élt, szétszóródik: van aki állást vállal, mások külföldre utaznak. A jobbágyfelszabadítás, amelyet döbbenten vesznek tudomásul, egy ősi életforma eltemetését jelenti; a család tagjai, akik ennek az életformának egy-egy oldalát jelképezik, értetlenül fogadják a változást. A mű szimbolikus jelentést hordozva, bármely életforma megszűnésének tragikumát érzékelteti. Ez a színmű szinte minden csehovi motívumot felvonultat, szereplőik különböző hangszínben megismétlik a korábbi darabok nagy mondandóit, felismeréseit, sok mozzanatában és a hősök sok vonásában hasonlít az előbbi darabokhoz. Hozzájuk képes mégis előrelépés. Itt is az orosz birtokos-értelmiségi közegben játszatva az eseményeket az író - félúton a dráma, a tragédia és groteszk filozófikus színmű között. A csehovi dráma egyik összefoglalásának, az író eszméinek, egyik színpadi enciklopédiájának is szokták tekinteni. A címben is szereplő szimbólum a "vesztett illúziók" és a régi orosz élet jelképe is egyben: a Cseresznyéskertet, a régi Oroszország szimbólumát elvesztik azok, akik nem voltak képesek megtartani. A darab fiatal hősei azonban reménykedve hírdetik: "Új kertet ültetünk, pompásabbat ennél" (Legeza Ilona).
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    Ljubov Andrejevna jön, utána Lopahin, Gajev és Szimeonov-Piscsik. Szimeonovon ujjatlan zubbony van finom szövetből és buggyos nadrág. Gajev, ahogy bejön, olyan mozdulatot tesz a törzsével és a karjával, mintha biliárdozna
    LJUBOV ANDREJEVNA
    Hogy is van ez? Várj csak. Mindjárt eszembe jut... a vörösről megjátszani, le a sarokba, aztán duplával vissza!
    GAJEV
    A sarokba megjátszani!... Emlékszel, drága húgocskám... valaha mind a ketten ebben a szobában tentikéltünk... és... és, bármilyen furcsa is, én azóta egy szegény, ötvenegy éves, öreg csecsemő lettem...
    LOPAHIN
    Hja, hja, az idő eljár.
    GAJEV
    Mit kotyog?
    LOPAHIN
    Csak aszondom, hogy az idő bizony eljár, kérném.
    GAJEV
    Micsoda illat ez itt?
    ÁNYA
    Megyek aludni. Jó éjszakát, édes anyuskám. (Megcsókolja Ljubov Andrejevnát)
    LJUBOV ANDREJEVNA
    Drága, édes kis bogaram... (Csókolja Ánya kezét) Hát örülsz, hogy újra itthon vagy? Nekem még mindig olyan-álom az egész...
    ÁNYA
    Jó éjszakát, Leonyid bácsi.
    GAJEV
    (megcsókolja Ánya arcát és kezét) Isten áldjon, angyalkám. Tudod te, hogy mennyire hasonlítasz az édesanyádhoz? (Ljubov Andrejevnának) Te, Ljubov, mikor ekkora voltál, éppen ilyen voltál... szakasztott ilyen...
    Anya kezet ad Lopahinnak és Piscsiknek, a szobájába megy,
    és becsukja maga után az ajtót
    LJUBOV ANDREJEVNA
    Egészen odavan szegény a fáradtságtól.
    PISCSIK
    Nem csoda... az a nagy út...
    VARJA
    (Lopahinnak és Piscsiknek) Nos, uraim, már három óra, ideje, hogy eszükbe jusson az illendőség.
    LJUBOV ANDREJEVNA
    (kacag) Te csak mindig a régi maradsz, Varja. (Magához vonja és megcsókolja) No, csak megiszom a kávémat, aztán mindnyájan megyünk.
    Firsz vánkost hoz úrnője lába alá
    Köszönöm, kedvesem. Hogy megszoktam a kávét! Éjjel-nappal iszom. Nagyon köszönöm, öregem. (Megcsókolja Firszet)
    VARJA
    Utánanézek, hazahoztak-e minden holmit... (El)
    LJUBOV ANDREJEVNA
    Valóban én ülök itt?... (Mosolyogva) Legszívesebben táncolnék és tapsolnék... (Elfödi kezével az arcát) Mint egy álom... Isten látja lelkem, mennyire szeretem a hazámat... Milyen nagyon szeretem... egész úton ki sem tudtam nézni a kupé ablakán... folyvást csak sírnom kellett... (Sírás fojtogatja) No, csak hamar le evvel a kávéval... nagyon köszönöm, kedves Firsz, nagyon... Ha tudnád, öreg, milyen öröm nekem, hogy még élsz.
    FIRSZ
    Tegnapelőtt.
    GAJEV
    Nagyothall az öreg.
    LOPAHIN
    Nekem meg rögtön ötkor megy a vonatom Harkovba... igazán bosszantó... úgy szerettem volna jól kibeszélni magam kegyeddel... elnézegetni.
    PISCSIK
    (nehéz szuszogással) Még a réginél is szebb... ebben a szép párizsi ruhában... ördög a lelkit, de szép!
    LOPAHIN
    A bátyja, Leonyid Andrejevics azt mondja rólam, hogy én paraszt vagyok... faragatlan tuskó... Nekem tökéletesen mindegy... Hadd mondja... Csak az a fontos, hogy kegyed bízzék bennem, úgy, ahogy régen... és kegyeskedjék kegyesen rám nézni azokkal a csuda szemeivel... mint régen!... Irgalmas isten!... Az én édesatyám annak idején jobbágya volt az ön kegyes édesatyuskájának és nagyatyjának... Ön azonban valamikor olyan jót tett énvelem, olyan sok jót, hogy én mindent elfelejtettem, és szeretem szívemből kegyedet, akár a testvéremet... a testvéremnél is jobban...
    LJUBOV ANDREJEVNA
    Nem tudom, mi van velem, de igazán a helyem se találom... (Felugrik, élénken, izgalomban jár fel-alá) Nem bírom ki ezt a boldog, jó érzést... jó, jó, csak nevessék ki a csacsiságomat... drága öreg szekrényem!.., (Megcsókolja a szekrényt) Drága öreg asztalkám.
    GAJEV
    Amíg oda voltál, a dada meghalt.
    LJUBOV ANDREJEVNA
    (leül, issza a kávéját) Megírták, tudom, isten nyugosztalja szegényt...
    GAJEV
    Anasztaszij is meghalt... A kancsal Petruska meg itt hagyott, és elment a városba. Most a komisszáriusnak a legénye. (Doboz cukorkát vesz elő. Cukrot szopogat)
    PISCSlK
    Kislányom, Dasenyka, tiszteletét küldi...
    LOPAHIN
    Volna valami kellemes mondanivalóm az ön számára, ha meghallgatná. (Nézi az óráját) Csakhogy már mennem kell, egész röviden beszélhetek... Egyszóval arról van szó, hogy amint tudni méltóztatik, az önök cseresznyéskertjét augusztus 22-én elárverezik... vagyis hogy az utolsó terminus a fizetésre. No, én ezzel szemben azt mondom, ne tessék nyugtalankodni a dolog miatt; a fejük se fájjon, merthogy van egy nagyszerű megoldás. Tessék csak ide ügyelni, mit gondoltam ki! Az önök birtoka mindössze húszversztányira van a várostól, és közvetlen vasúti összeköttetése is van. Nomármost! Ha a cseresznyéskertet a folyóparti földdel együtt parcelláznánk, és villatelkeket csinálnánk belőle, évi huszonötezer rubel tiszta jövedelmet is biztosra vehetnénk!
    GAJEV
    Micsoda badarság, bocsásson meg!
    LJUBOV ANDREJEVNA
    Nem értem világosan, Jermolaj Alekszics.
    LOPAHIN
    Nyaralóknak adná ki a telkeket, s olcsón számítva, huszonöt rubel évi bért kérhetne hektáronként. Ha most mindjárt hozzálátunk, kezeskedem róla, hogy őszig egy tenyérnyi bérbeadatlan helye sem maradna, úgy elkapkodnák. Szóval gratulálok, meg vannak mentve. A hely gyönyörű, alkalmas fekvésű, a folyó mély. Persze előbb alapos rendet kellene csinálni, az ócska lomtárakat le kellene bontani, például ezt a kivénült házat is... és a cseresznyéskertet is ki kellene vágatni...
    LJUBOV ANDREJEVNA
    Kivágni a cseresznyefáimat?... Jaj, lelkem, bocsásson meg, de maga igazán nem tudja, mit beszél. Az egész kormányzóságban nincs még egy ilyen nagyszerű cseresznyéskert, mint a mienk.
    LOPAHIN
    A nagyszerű ebben a kertben csak az, hogy olyan nagy. A cseresznye termése viszont két évben egyszer, ha sikerül, és akkor se lehet vele mit kezdeni... nem veszi senki!
    GAJEV
    Ez a kert még a lexikonban is benne van!
    LOPAHIN
    (az óráját nézi) Kérem, ha nem találunk megoldást, augusztus 22-én odalesz az egész cseresznyéskert minden egyebestül... az kapja meg, aki a legtöbbet ígér érte! Hát miért nem szánják el magukat? Higgyék el, igazán nincs más megoldás!
    FIRSZ
    Valamikor negyven meg ötven esztendővel ezelőtt a cseresznyét, ha leszedték, megaszalták, befőzték, befőttet meg édespálinkát csináltak belőle, és volt úgy akárhányszor, hogy...
    GAJEV
    Hallgass már, öreg Firsz.
    FIRSZ
    Akárhányszor annyi volt az aszalt cseresznye, hogy szekérszámra vittük Moszkvába meg Harkovba. Dőlt is érte a pénz, mint a pelyva! De milyen jó aszalt cseresznye volt az, puha és zamatos meg édes... jó szagú... külön receptje volt annak...
    LJUBOV ANDREJEVNA
    No és hova lett a recept?
    FIRSZ
    Elfelejtették. Ki tudja már azt manapság!...
    PISCSIK
    (Ljubov Andrejevnának) No... és hogy méltóztatott mulatni Párizsban? Milyen ott az élet? Igaz, hogy ott békát is esznek?
    LJUBOV ANDREJEVNA
    Ajjé!... Még krokodilust is!
    PISCSIK
    Ne méltóztassék mondani! Hihetetlen!
    LOPAHIN
    Idáig a vidéken csak urak meg parasztok voltak, most azonban idetódulnak a nyaralók is. Ma a legkisebb város is körbe-karikába van kerítve villateleppel, s húsz évet se adok neki, nem is férünk meg a sok nyaraló miatt. Most még megelégszik a városi népség azzal, hogy csak teát inni jön ki… üdülni egy kicsit a villák verandájára... de végül majd kedvet kap, belekóstol a rendszeres gazdálkodásba is a maga egy hektárján... és micsoda paradicsom lesz akkor ebből az önök cseresznyéskertjéből!
    GAJEV
    (felháborodva) Milyen sületlenség!
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633641552
Webáruház készítés