Csáth Géza: Napló 1912-1913_EPUB

Részlet az eKönyvből:

Ebéd után, amelyet kitűnő étvággyal fogyasztottam el, franciaóra következett. A kis imbecillis Annie Laplace jött el. Fecsegtünk, de igen nehezemre esett. Sokszor butának éreztem magam. Kétségbeejtő, kétségbeejtő, hogy a “grand volupt”, a P milyen alternatíva elé állítja az embert, és micsoda uzsoraadót szed a földi siralmak eme egyszerű kijátszása fejében. Közben a borbély is megberetvált. Olga akkor azonban nem jött, hanem telefonált. Ezt előre éreztem. Felszedelőzködtem tehát, és 4 órára nála voltam. Egy áldozat, gátlásokkal, mert a haszontalan a függönyt nem húzta le. Büntetésből közöltem vele, hogy a második áldozat el fog maradni, tisztán az ő hibájából. Siránkozott, én azonban visszavonultam a toilette-be, és 0,027 nagy dosissal követtem el egy miniature suicidiumot. Este ismét náluk vacsoráltam. A sör jókedvet hangolt. Később moziba mentünk. Othellót adták, és a színpadi Desdemona szóról-szóra Olgához hasonlított. Az arc, a karakter, a mozdulatok. A lány simogatott a darab alatt, mintegy azért, hogy elvonja a figyelmemet e hasonlatosságról, e ravaszság azonban így a méreg által kikészített állapotban symbolicusnak tűnt fel. Hozzá a hátunk megett kellemetlen, erős hangú fickók ültek. A szünetben felcsaptam monoklimat, mire az egyik alig hallhatóan, de megjegyzést tett. Azt a hibát követtem el, hogy nem vontam kérdőre. De egyrészt sajnáltam a pénzt, másrészt a dolog kényelmetlenségeire gondoltam: segédet keresni stb., és harmadszor attól tartottam, hogy az ügyet a szűk moziban nem fog sikerülni finoman, névjegycserével elintézni, hanem verekedésre kerül a dolog, amelyhez minden energiám, frissességem hiányzott. Hogy ellensúlyozzam ezt a kellemetlenséget, Olga előtt oly módon állítottam be a dolgot, mintha én nem szeretném őt annyira, hogy fontos lenne nekem, hogy ilyesmit eltűrök-e előtte vagy sem. Mindazonáltal éreztem, hogy nem helyesen jártam el, és most már tudom, hogy mit kellett volna tennem. Így kellett volna szólni:
- Kérem, adja ide a névjegyét. Hogy mer ön engem megsérteni azzal, hogy reám megjegyzést tesz?
Ha e formulát akkor egy pillanat alatt megtaláltam volna, bizonyos, hogy így intézem el a dolgot. De akkor csak ilyesmi lebegett előttem:
“Micsoda neveletlenség ez, megjegyzéseket tenni”... Amire a feleletet drasztikusnak képzeltem el.
Mi ebből a tanulság, hogy a P-vel sürgősen abba kell hagyni a játékot. A legkomolyabb végleges, reparálhatatlan bajok várnak rám: ha nem teszem.

1912. szept. 22.
A mai nap ismét egy nagy lépéssel vitt közelebb végleges elhatározásomhoz, hogy az átkozott méreggel szakítok, és a reális élet örömeihez térek vissza. Reggel 9 órakor keltettek. Halálos fáradtsággal öltöztem. Mosdás után frissnek éreztem magam. Visszagondoltam az éjszakai álomra, amely 2 órakor ébresztett. Azt álmodtam, hogy egy nő - Buchwald Ila -, aki azonban sovány és bájos is volt, mint Dr. Bözsi - szóval egy nőalak, amely e két nőből volt összekomponálva - üldözött, és vitriollal akart leönteni. Szaladtam, páni félelemben, de a keramitkockákon csúsztam, és így üldözőm már a nyakam közé loccsanthatta a maró folyadékot. Egy nagyot kiáltottam, és még hallottam a kiáltást, amikor felébredtem. A két nő szereplése világos. Mind a kettő szeretett engem, és én, bár egyiket se szerettem, elfogadtam vonzalmukat. Sőt fokoztam is azt részint hiúságból, részint szórakozásból. Az elnyomott gondolat: megérdemelted volna tőlük a levitriolozást. A gondolat egyébként, mint bizonyos fokig valószínű, már megfordult fejemben, mert B. B. mérges kislány, aki méghozzá a Napból és a moziból sok romanticizmust tanult, és tudhatja, hogy egy elhagyott nő(?) kockázat nélkül űzhet efféle mulatságot. Egy motívum Zelma, aki említette is, hogy vágya volna levitriolozni engem.
Délelőtt, mielőtt az osztályra mentem volna, 0,018 g P-t helyeztem el, mely azonban sajnos nem szerzett euphoriát. A vizitet magam tartottam. Tűrhetetlenül unatkoztam, és semmi élvezetet se találtam a betegek megfigyelésében. Visszaemlékezve ez év januárjára és februárjára, úgy találtam, hogy érdemes lesz a méreggel felhagyni, és ismét élvezni az orvosi és zenei örömöket. - Délelőtt B. Bözsi és K. Mariska a volt páciensek kerestek föl, és elláttam őket JK inj.-kal és jó tanácsokkal. Bözsi magával hozta barátnőjét, Gizit, aki igen bájos lány, és Vészi Margithoz való hasonlatossága révén feltűnő rokonszenves volt. Most láttam és gondoltam, hogy ez az asszony tulajdonképp nemileg némileg mégis érdekelt. - A lányok elmentek. Étvágy nélkül ebédeltem. Utána 0,02 g valódi M adott nagy euphoriát, amely azonban a szív toleranciája miatt nem érvényesülhetett. Ezért azután még a nap folyamán még két Coff. natr. benz. 20%-ot helyeztem el. - Délutáni rosszkedvem legfőbb oka Dezső levele volt, amelyben egy rémes nő, egy varázslónő sok igaz dolgot mondott el neki az ő és családunk múltjáról. Olgáról úgy nyilatkozott, hogy elveszem, de hamar el fogunk válni, “e nő az egész világot szeretné a lábai előtt látni” - mondá a jósnő Olga jellemzéséül. A jóslat suggestiója nagyon hatott reám, és rögtön élénken elképzeltem egy boldogtalan házasságot, amelyben Olga összes vélt kacér jellemvonásai praedomináltak.
Ez az M-használat átka. Minden józan kritika elvész, és ami elképzelhető, az már mint igazság jelenik meg ugyanazzal a Lustgefühllel kísérve, amit egy igazság belátása okoz, akkor is, ha az igazság ránk nézve kellemetlen.

eBook a Digi-Book kiadásában