Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója_EPUB

Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az eKönyvből:

    G. kisasszonyt a nyugodt betegek pavilonjában helyeztük el. Szemmel láthatólag jól érezte magát a klinikán. Kifejezte reményét, hogy a “Lény” itt nem fogja merni kivégezni, mert a halála “feltűnne”, s a titok nyilvánosságra kerülne. Azután papirost kért. Az egyik oldalasztalt foglalta le magának, s nap legnagyobb részét írva töltötte. Iratait levél alakban összehajtogatva, hol az egyik, hol a másik orvosnak szokta átadni. A beszéd, mint mondja, a gyötrés miatt nehezére esik, a Lény “nem engedi” beszélni. Ha azonban az orvos időt vesz magának, hogy ezt a minden alkalommal logikusan végigjátszott “komédiát” kivárja (a beteg mutatja, hogy küzd, hogy nagy erőfeszítés árán tud csak egyes szókat és szótagokat kimondani, szóval a logoschizis szimptómáját produkálja), akkor sokat és kitűnően beszél. Majdnem olyan tökéletes a kifejező képessége, mint írásban. Kézimunkázni nem akar. A kínált olvasmányokat visszautasítja. Jól eszik. Időnként nyugtalanul alszik. Hetenként háromszor Franklin-féle kezelést kap.

    d] A BETEG NAPLÓJA ÉS LEVELEI
    A beteg írásainak csak egy kis része az, amit itt az olvasó elé adunk, de magában foglalja a pszichózis minden mozzanatát.
    November 22. “A doktor urak, akik a többi beteghez oly szelídséggel és jósággal közelednek, ha velem beszélnek, alig egy-két szó után a szó szoros értelmében megszöknek, sarkonfordulnak.” Ezt a Lény munkájának tartja, és felszólítja N. orvost, hogy figyelje meg önmagát, amikor vele beszél, és éreznie kell az idegen befolyást.
    November 24. Azt kívánja az orvosoktól, hogy ismerjék el az idegen befolyást, hiszen - ő jól látja - valamennyien észrevették magukban. Ha ezt megteszik: megvan az első pozitív bizonyíték állításai igazolásához.
    Decemberben szorgalma megkettőződik. Igen könnyen és sokat ír. Írásai logikusságukból és retorikus szépségeikből semmit sem veszítenek, csak kevésbé tiszták. Oldalakon keresztül minden mondat kétszer-háromszor alá van húzva. Helyenként a ráesett könnyektől a tinta szétfolyt. Ha nincs elég papirosa, az újságok széléről levágja a tiszta papirost, vagy a gyógyszerporok kapszuláit gyűjti, fűzi össze, és azoknak a hátára ír.
    December 4. “Egy, legfeljebb két nap múlva látni fogják, hogy minden állításom igaz. Oly módon fogok összeesni, aminő még nem volt észlelhető, de akkor már nem leszek megmenthető, mert nem lesz bennem elegendő élet. Térden állva kérem, ne várjanak addig, hanem vizsgáltassanak meg Röntgen-sugarakkal, és azután eszközöljék ki az államtól az engedélyt, hogy fejemen és lehetőleg mellkasomon is egy vágást eszközöltessenek, hogy az a kis lélek, amely még megvan testemben, még élve kiszabadulhasson.” Kijelentjük neki, hogy ehhez semmiféle állami engedély nem szükséges. Minden orvos olyan operációt végez, amilyet jónak lát, és egyedül viseli a felelősséget. Ezt az operációt, ha fenn fog forogni a veszély, el fogjuk végezni. Nem kell félnie. Itt biztosságban van stb. Nem nyugszik meg. Erre színlelt Röntgen-vizsgálatot rendezünk az Arsonwal-féle készülékkel. Miközben az elsötétített villamozó szobába vezetjük, folyton panaszkodik, hogy a Lény teljes erejéből élteti, föl-föltámasztja, és semmi változást nem fogunk rajta látni. A “vizsgálat” után kijelentjük, hogy valóban semmi változás nincsen benne. Erre meg kell ígérnünk, hogy máskor és többször is váratlanul meg fogjuk ismételni a vizsgálatot, hogy a Lénynek ne legyen ideje a renoválásra.
    December 5. Azt kívánja N. doktortól, hogy jelentse ki az igazgató-professzornak, miszerint ő, a beteg, az orvosnak, minden ellenvetésére meg tudott felelni, és szavai az igazság benyomását tették. Ha ezt N. megtagadja, ezzel aláírta az ő halálos ítéletét. Ha megteszi, nagy jutalmat fog kapni. “Azt pedig teljes bátorsággal merem mondani, hogy azt, aki velem jót tesz, az egész emberiség fogja megjutalmazni.”
    December 7. “Éjjel, mialatt a szörnyeteg gyilkol, gyakran ezt mondja nekem: »Ugye, jól tud gyilkolni a lehanyatló nap!« Vagy: »Most tudod, ugye, hogy tud gyilkolni a szikra nélküli villamosság!?« Gyilkolás közben a Lény újabban gyakran énekel is. Úgy látszik, ez rendes napi foglalkozása.”
    December 10. “Úgy látszik, hogy a Lény már fél attól, hogy állapotomban egy és más feltűnő lesz, és igazolni fogja állításaimat. Jobban átkoz, mint valaha, iszonyúan jajgat, és ezeket mondja: »Jaj énnekem, te rongyos zsidó lány, te még mindig nem haltál meg, de széjjeltörlek, elpusztítlak. Azt nem éred meg, hogy te fogod a világnak kihirdetni rólam az igazságot.«”
    December 17. A beteg a kérdésekre elmondja, hogy a “Lény” hangja inkább női, mint férfihang. Olykor az ő hangját utánozza, máskor az intézeti orvosok hanghordozásával beszél, és igen gyakran S. tanár hangján. (S. tanár két év előtt huzamosabb ideig hipnózisokkal is kezelte.)
    December 23. “N. doktor bevallotta nekem, hogy tudja, miszerint állításaim nem alapulnak képzelődésen. Kérdéseinek irányából világosan látom, hogy kiérezte szavaimból az igazságot. Kivette belőlem ezt a világot megrendíteni és átalakítani képes titkot, és egyszerűen hagyja a dolgokat a régi kerékvágásban.” (N. bevallása természetesen nem történt meg.)
    December 31. N. doktorhoz intéz levelet. “Nincs arra emberi nyelven kifejezés, hogy miként viselkedik Ön velem szemben. Ön az egyedüli élőlény, aki rajtam segíthet, és látnom kell, hogy engem körülbelül úgy tekint, mint a vivisectióra szánt szegény állatokat. Midőn segítséget kértem, hamis ígéreteket kaptam. Ön attól tart, hogy mit mondanak majd az emberek, vagy fél, hogy önt is fogja gyötörni!? Tudja Ön, mit tesz? Bátorságot önt a gyilkosomba, tehát mivel jobb nála?”
    Január 1. “Tegnap először láttam szavaim hatását G. doktor arcvonásain. Később, délelőtt egyszerre láttam lelki szemeim előtt G. doktor urat, amint tegnap átadott irataim kapcsán figyeli a Napot. Vajon valóban vannak-e kedélyhullámzásai? Vajon valóban élőlény-e? Ő maga, a világ kormányzója, mutatta meg nekem G. doktor urat ebben a figyelő helyzetében. Abban a percben egyszerre valóban sötét lett, és a Nap teljesen lehanyatlott. Mindezekből teljes joggal következtetem, hogy G. doktor úr is belátta, hogy állításaimnak van alapja. De aznap este jött a hír, hogy édesapja meghalt, s ő elutazott. Az a gyáva gyilkos így foszt meg engem azoktól, akik segíthetnének rajtam. Mire G. doktor hazajön, a világ kormányzója gondoskodni fog, hogy elfelejtse ezen benyomásokat.”
    Január 5. A Lény az éjjel azt mondta neki, hogy az egyik orvos a láthatatlan sugarak fényképezésével foglalkozik. Arra kéri az orvosokat, hogy szervezzék [meg] a Lény megfigyelését. Az egész földön minél számosabb helyen apparátusokat kell felállítani. Egy készülék elől tudniillik ő könnyen elbújhat, mert egyszerűen visszahúzná karjait a magasba. Valamennyi karjával már nem teheti ezt. Ily módon a beteg megmenekülése biztosítva volna, a Lény nem fogja merni többé folytatni a gyilkolást.
    Január 7. Éjjelenként ismételve scenákat rendez, de tudva azt, hogy lárma esetén a nyugtalan pavilonba kerül, bizonyos óvatossággal jár el. Hogy hogyan, erről részletesen beszámol. “Ma az éj legnagyobb részét ismét a mosdóban kínlódtam át egy széken ülve, mert K.-né egy halk nyöszörgést sem tűr.” (Ezt a betegtársát azelőtt többször felébresztette, és ennek a panasza révén állították elébe a nyugtalan pavilonba kerülés vagy csendben maradás alternatíváját.) “Éjfél után lehetett, arra ment a főorvos úr. Akartam, hogy úgy meglásson, azért odavánszorogtam az ajtóhoz, és felkértem, nézne meg. De ő nem állt meg, csak annyit mondott: »Hát maga mit keres most itten, tessék szépen lefeküdni!« Később arra ment T. ápolónő is. Ő is látott, és meg sem fordult. Esti vizitnél G. doktor meg sem kérdezte, hogyan vagyok!!”
    Január 8. Panaszkodik, hogy a Lény már írni sem engedi. Ha orvos nézi, megáll írás közben, és nevetve mondja, hogy meg kell állnia, képtelen tovább írni. Emellett naponta húsz-harminc sűrűn teleírt nyolcad nagyságú oldalt nyújt át az orvosoknak, írásaiban kezdi szó szerint idézni a Lény mondásait.
    Január 12. Részletesen leírja a lélek helyzetét a testben. A lélek alakja pontosan ugyanaz, mint a testé, benn van a testben, mely mint valami tok, fedi. Minden szerve megvan a léleknek is. Az ő nyelőcsöve, gyomra, tüdeje épnek tűnhetik fel, de a lélek e szerveknek megfelelően teljesen ki van harapva; csupa seb és roncsolás. Azokra a kérdésekre, hogy minek a léleknek nyelőcső, gyomor, tüdő, nem felel, a vállát vonogatja. Épp így intézi el azt az ellenvetést is, hogy például fájdalmat csak a test pusztulása révén lehet érezni. Ha olyan étel van, amelyet nem szeret, kijelenti, hogy nem tud enni, mert torka csupa seb, nyelőcsöve hiányos. Az ellenvetést, hogy hiszen a testi gyomor, bárzsing stb. épek - nem akarja tudomásul venni.
    Január 13. “Nemhiába áll ez a pont a bibliában: Isten a holtakat is életre bírja ébreszteni. Ő elsimítja a nyomokat, amelyek túl hangosan bizonyítanának állításaim igazsága mellett. Az éjjeli gyilkolás nyomait a reggeli vizit idejére már teljesen eltünteti. Éjjel kellene a doktor uraknak engem látni. A fejem és a nyakam erőtlenül a mellemre lóg. Ha négykézláb kimegyek, folyvást oldalt dőlök, mivel csak a fejben van még élő lélek. Szemeim egy haldokló szemei.”

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155312632
Webáruház készítés