Byron: Kain_EPUB

Részlet az eKönyvből:

Kain: Nyájam nekem nincs.
A földet szántom s mást nem adhatok, mint
A mit a föld ad munkámért: gyümölcsöt.
(Gyümölcsöt szed.)
Nézd, mily érettek, mily szépen virulnak.
(Feldiszítik az oltárokat s lángot élesztenek.)
Ábel: Te légy az első, bátya, mint idősebb.
S míg áldozol, mondj háladó imát.
Kain: Nem, én ujoncz vagyok; te légy vezérem.
Követlek majd, a hogy tudom.
Ábel (térdre borulva): Nagy Isten!
Teremtőnk, ki belénk lelket leheltél,
S megáldva bennünket nem engedéd,
Hogy elveszszünk, bár bűnbe hullt atyánk,
Mert rég elpusztulhattunk volna már,
Ha bölcs itéleted nem enyhited
Irgalmaddal, melyben gyönyört találsz,
S oly bűnhödést nem szabsz reánk, a mely
Nagy bűneinkhez képest tiszta Éden:
Egyetlen Úr! Tied a fény, a jóság,
A dicsőség, az örökkévalóság!
Minden rossz volna nélküled, s veled
Nem tévelyeghet semmisem, hacsak
Ezt nem kívánják jóságos hatalmad
Ki nem fürkészhető szent czéljai,
A melyek mindenkor valóra válnak, -
Az első jámbor pásztortól fogadd el
Az első nyáj zsengéjét, semmiség bár,
De semmi sincs, mi néked több lehetne.
Fogadd el, mint a hála áldozatját
Tőlem, ki ezt eged fenséges arcza
Előtt adom, a porba hajtva arczom,
Melyből a te dicsőségedre lettem
S neved dicsőségére mindörökké!
Kain (kiegyenesedve áll, míg beszél):
Szellem! akárki vagy akármi légy,
Mindenható vagy tán, lehet, - s ha jó vagy,
Mutatják rossztól mentes tetteid.
Jehova itt a földön! Isten égben!
Vagy bármint hívjanak, mert annyifélék
Tulajdonságaid, mint műveid; -
Ha imákat kívánsz engesztelésül,
Fogadd imánk’! Ha oltár s áldozat
Békít meg, ím itt nyújtja két teremtmény!
Ha vért szeretsz, itt jobbra megtalálod;
A pásztor oltárán szolgálatodra
Vérét ontá a nyáj zsengéinek,
S az oltárról vértömjén száll az égbe.
De ha a földnek édes, enyhe szellőn
Virult gyümölcsét kedveled, mivel
Ez vérbe, szenvedésbe nem került,
És inkább műveidnek képe, mint
Könyörgés, hogy tekints ránk kegyesen, -
Gyümölcsöt áldozok a tiszta páston
Az érlelő napfényben. Hogyha tán
Oly oltár, melyen nincs véráldozat,
Megnyerheti tetszésed, úgy tekints rá!
A ki emelte, olyan, mint teremtéd,
S semmit se kér, mit térdelés szerez meg.
Ha rossz, lesujthatod, mindenható vagy,
Nem állhat ellen; hogyha jó, kiméld
Vagy sujtsd tetszés szerint, te rajtad áll.
Jó és gonosz erőtlen önmagában,
Erőt te adsz nekik, a mint akarsz.
Mi jó, mi rossz, nem tudhatom, mivel
Én nem vagyok mindenható, s nem is
Itélhetek mindenható felett.
Az végzetem, hogy eltűrjem parancsit,
A mint eltűrtem eddig is.
(A tűz Ábel oltárán lángoszloppá gyúl ki s az ég felé lobog. Kain oltárát ellenben egy szélroham felforgatja s a gyümölcsöt a földre szórja róla.)
Ábel (térdelve): Kain:
Imádkozzál, haragszik rád az Úr!
Kain: Miért?
Ábel: Gyümölcsödet a földre szórta.
Kain: Földből kelt, térjen hát a földbe vissza.
Magjából friss gyümölcs lesz még a nyárra.
Az égő hús kedvesebb áldozat. Nézd,
Az ég hogy nyalja véres lángjait.
Ábel: Mit én áldoztam, azzal most ne gondolj.
Áldozz újból, míg késő nem leszen.
Kain: Nem építek több oltárt, s el se tűrök.
Ábel (felkelve): Kain, hogy érted ezt?

eBook a Digi-Book kiadásában