Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Byron: Kain_EPUB

Byron: Kain_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az eKönyvből:

    Kain: Nyájam nekem nincs.
    A földet szántom s mást nem adhatok, mint
    A mit a föld ad munkámért: gyümölcsöt.
    (Gyümölcsöt szed.)
    Nézd, mily érettek, mily szépen virulnak.
    (Feldiszítik az oltárokat s lángot élesztenek.)
    Ábel: Te légy az első, bátya, mint idősebb.
    S míg áldozol, mondj háladó imát.
    Kain: Nem, én ujoncz vagyok; te légy vezérem.
    Követlek majd, a hogy tudom.
    Ábel (térdre borulva): Nagy Isten!
    Teremtőnk, ki belénk lelket leheltél,
    S megáldva bennünket nem engedéd,
    Hogy elveszszünk, bár bűnbe hullt atyánk,
    Mert rég elpusztulhattunk volna már,
    Ha bölcs itéleted nem enyhited
    Irgalmaddal, melyben gyönyört találsz,
    S oly bűnhödést nem szabsz reánk, a mely
    Nagy bűneinkhez képest tiszta Éden:
    Egyetlen Úr! Tied a fény, a jóság,
    A dicsőség, az örökkévalóság!
    Minden rossz volna nélküled, s veled
    Nem tévelyeghet semmisem, hacsak
    Ezt nem kívánják jóságos hatalmad
    Ki nem fürkészhető szent czéljai,
    A melyek mindenkor valóra válnak, -
    Az első jámbor pásztortól fogadd el
    Az első nyáj zsengéjét, semmiség bár,
    De semmi sincs, mi néked több lehetne.
    Fogadd el, mint a hála áldozatját
    Tőlem, ki ezt eged fenséges arcza
    Előtt adom, a porba hajtva arczom,
    Melyből a te dicsőségedre lettem
    S neved dicsőségére mindörökké!
    Kain (kiegyenesedve áll, míg beszél):
    Szellem! akárki vagy akármi légy,
    Mindenható vagy tán, lehet, - s ha jó vagy,
    Mutatják rossztól mentes tetteid.
    Jehova itt a földön! Isten égben!
    Vagy bármint hívjanak, mert annyifélék
    Tulajdonságaid, mint műveid; -
    Ha imákat kívánsz engesztelésül,
    Fogadd imánk’! Ha oltár s áldozat
    Békít meg, ím itt nyújtja két teremtmény!
    Ha vért szeretsz, itt jobbra megtalálod;
    A pásztor oltárán szolgálatodra
    Vérét ontá a nyáj zsengéinek,
    S az oltárról vértömjén száll az égbe.
    De ha a földnek édes, enyhe szellőn
    Virult gyümölcsét kedveled, mivel
    Ez vérbe, szenvedésbe nem került,
    És inkább műveidnek képe, mint
    Könyörgés, hogy tekints ránk kegyesen, -
    Gyümölcsöt áldozok a tiszta páston
    Az érlelő napfényben. Hogyha tán
    Oly oltár, melyen nincs véráldozat,
    Megnyerheti tetszésed, úgy tekints rá!
    A ki emelte, olyan, mint teremtéd,
    S semmit se kér, mit térdelés szerez meg.
    Ha rossz, lesujthatod, mindenható vagy,
    Nem állhat ellen; hogyha jó, kiméld
    Vagy sujtsd tetszés szerint, te rajtad áll.
    Jó és gonosz erőtlen önmagában,
    Erőt te adsz nekik, a mint akarsz.
    Mi jó, mi rossz, nem tudhatom, mivel
    Én nem vagyok mindenható, s nem is
    Itélhetek mindenható felett.
    Az végzetem, hogy eltűrjem parancsit,
    A mint eltűrtem eddig is.
    (A tűz Ábel oltárán lángoszloppá gyúl ki s az ég felé lobog. Kain oltárát ellenben egy szélroham felforgatja s a gyümölcsöt a földre szórja róla.)
    Ábel (térdelve): Kain:
    Imádkozzál, haragszik rád az Úr!
    Kain: Miért?
    Ábel: Gyümölcsödet a földre szórta.
    Kain: Földből kelt, térjen hát a földbe vissza.
    Magjából friss gyümölcs lesz még a nyárra.
    Az égő hús kedvesebb áldozat. Nézd,
    Az ég hogy nyalja véres lángjait.
    Ábel: Mit én áldoztam, azzal most ne gondolj.
    Áldozz újból, míg késő nem leszen.
    Kain: Nem építek több oltárt, s el se tűrök.
    Ábel (felkelve): Kain, hogy érted ezt?

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633641163
Webáruház készítés