Budai Tamás, Konrád Gyula: Magyarország földtana_EPUB

940 Ft

Kosárba tesz

A Magyarország földtana című könyv elsősorban az egyetemi szintű áttekintő földtani oktatás számára készült tankönyvként. Az elektronikus kiadás lehetőségeit kihasználva a kötet a legfrissebb ismereteket szintetizálja és ad hazánk földtani felépítéséről korszerű áttekintést, amelyet haszonnal forgathatják nemcsak egyetemi hallgatók, hanem a téma iránt érdeklődő nem szakmabeliek egyaránt. A kötet szerzői, Budai Tamás és Konrád Gyula aktív és nagy tapasztalattal rendelkező terepi geológusok, akik oktatási tapasztalatokkal egyaránt rendelkezve megfelelő arányban vegyítik a terepi tapasztalatokat az oktatás igényeivel.A megértést számos ábra teszi teljessé. (a Kiadó)

eBook a Digi-Book kiadásában

Részletek Vélemények, Adatok

Részlet a könyvből:

Az ALCAPA-főegység az országot DNy-ról ÉK felé átszelő nagyszerkezeti öv, a Közép-magyarországi-főegység mentén érintkezik az Eurázsiai lemezről a jura időszakban levált ún. Tiszai-főegységgel. A Szávai- és a Bükki-egységből álló Közép-magyarországi-főegység megle-hetősen heterogén felépítésű és bonyolult szerkezetű aljzata a Bükk, valamint a Szendrői- és az Upponyi-hegység területén bukkan felszínre, míg a Tiszai-főegység szerkezeti egységei a Mecsek és a Villányi-hegység területén ismertek a felszínen. A Zempléni-egység szerkezeti helyzete bizonytalan, több szerző korábban a Tisza-főegységhez sorolta, a jelen felfogás szerint inkább a Belső-Kárpáti-főegységhez tartozik.
Alföldjeink, dombvidékeink és tanúhegyeink területén a medence aljzata több száz (helyenként több ezer) m vastag kainozoos üledékkel fedett. Ezeken a területeken a medencealjzat földtani felépítése elsősorban a szénhidrogén-kutatások során végzett geofizikai mérések és a fúrási ada-tok alapján rekonstruálható.
Melyek azok a főbb jellemzői a Kárpát-medence magyarországi aljzatát alkotó litoszféra-blokkok földtani felépítésének (5. ábra), amelyek alapján felismerték, hogy azok fejlődéstörténete jelentősen különbözött egymástól, azaz eltérő ősföldrajzi környezetben képződtek? A legfon-tosabb különbségeket az alábbiakban foglaljuk össze:
Az Európai-lemezhez tartozó Tiszai-főegységben
• több ezer méter vastag szárazföldi karbon–perm törmelékes üledék halmozódott fel;
• a szárazföldi törmelékes üledékek dominanciája jellemző az alsó- és a felső-triászban, va-lamint az alsó-jurában;
• alkáli bazaltos vulkanitok jelennek meg az alsó-krétában.
Az Afrikai-lemezhez tartozó ALCAPA- és Középmagyarországi-főegységben
• a perm szárazföldi törmelékes üledékei sekélytengeri karbonátokkal fogazódnak össze;
• a mezozoikum túlnyomó része tengeri kifejlődésű;
• jelentős andezites vulkanizmus zajlott a paleogén során.
A Kárpát-medence szerkezetalakulása a következő három nagy szakaszra osztható fel:
1. prealpi (kaledóniai és variszkuszi orogén ciklus): ópaleozoikum;
2. alpi: újpaleozoikum, triász–kora-kréta, késő-kréta–paleogén;
3. neoalpi (vagy Pannóniai): neogén–kvarter.
A Kárpát-medence aljzatának kialakulása az első két fejlődési szakasz során ment végbe. Mint előbb már kitértünk rá, a medence aljzatát ősföldrajzi és szerkezetfejlődési értelemben egymástól jelentősen eltérő nagyszerkezeti egységek alkotják. Fejlődésük prealpi szakasza Közép-Európa kaledóniai és variszkuszi történetén belül meglehetősen nehezen rekonstruálható. Permi és mezozoos fejlődéstörténetüket alapvetően a Neotethys-óceán különböző ágainak több lépcsőben történt kinyílása majd bezáródása, illetve az egyes területeknek a Neotethysen belüli ősföldrajzi helyzete és annak időbeli változása szabta meg (6. ábra). A medencealjzatot alkotó nagyszerke-zeti egységek ennek megfelelően összetett felépítésűek, szerkezeti egységeik földtani felépítése különböző. Jelenlegi mozaikszerű elrendeződésük az alpi orogén ciklus során, a kréta gyűrődési és takaróképződési fázisokat és a metamorfózist követő oldalirányú eltolódások eredményeként, kb. az oligocén végére alakult ki