Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Bródy Sándor: Egy rossz asszony természetrajza_EPUB

Bródy Sándor: Egy rossz asszony természetrajza_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az eKönyvből:

    A Piroska arcán ez az éjszaka már letagadtatott, idegesen vonogatta a vállait és kíváncsian nézte a férfi halvány, földszinüvé változó arcát. Halottat látott már eleget, sőt egy időben - Marival együtt - szenvedélyesen jártak mindenféle ravatalokhoz, de maga az elmulás még nem mutatkozott be neki soha. A szinpadról nem igen ismerte ezt az erőszakos és nem kellemes átmenetet. Eddig mindig víg darabokban játszott.
    Megfogta a férfi kezét, amelyen érezte, hogy hiába akarja, nem tudja visszaszorítani. És elméjén, mint izgató és biztató igéret villant át a gondolat: mindjárt haldoklást fog látni! A másik pillanatban azonban már visszavette rajta való uralmát a józanság; ez ártana neki, határozottan ártana! A szinháznál - lehet - emelné a tekintélyét, különösen a nők előtt; de viszont a közönség, aztán a férje - ha ugyan megtudja - és az, aki talán már útban van és itt lesz, pont tizkor, mit mondanának! Mégis, egy pillanatra vágya volt arra, hogy kitárja az összes ajtókat és megmutassa a világnak, riválisainak - és különösen azok anyjainak - színpompás alakjának tüzétől mint lett hitvány árnyékká egy erős, nagy, fiatal, egykor nemes és bátor, rettegett és okos férfi.
    Az árny szeretett volna elsuhanni, de - ha lehet ilyesmiről szó - erőltette magát, hogy éljen, szégyelte volna magát, ha itt meghal és kellemetlenségeket okoz. Föltápászkodott:
    – Nyugodt lehet, föl tudok öltözni; az inas és a szakácsné lekisérnek a lépcsőn, betesznek egy kocsiba. Tizre, tudom, itt rendnek kell lenni. Aztán vigyázzon magára violám, tudom, hogy maga szereti, ha rosszul bánnak vele; de nehogy jőjjön egy férfi, aki igazán rosszul bánik. Őrizkedjék a szamár emberektől, azok magára - de mindenkire, aki geniális - veszedelmesek. Aztán a nagyon fiatal emberekkel se kössön ki, azok ostobák és meg kell vénülniök, amig megtudják, hogy maga kicsoda? És ha valami bajba jutsz, szólits csak engem, én a pártodra állok, verekszem érted, a csontlábamat használva kard helyett, de csak addig tudlak megvédeni, amig valahonnan elő nem kerited - a szíved. Ha rátalálsz, akkor jőjj utánam, hozzám, mert el vagy veszve és megaláznak!
    Az asszony megborzadt és megharagudott:
    – Maga affektáns, ne bolondozzon, menjen!
    – Megyek, de ne nézzen ide, öltözködöm. És ne legyen hozzám gonosz; utoljára úgy is vélem elmulik az egyetlen, aki megértette magát. Én is csak azért, mert asszony vagyok szintén, tévesen születtem, ennyi az egész. Oh én undorodom magamtól, oly nehezen és ügyetlenül öltözködöm, mint legelőször!
    Halkan nevetett még, aztán Piroska bepólyálta a téli kabátjába, egy szivart tett az ajkai közé, homlokon csókolta és a másik pillanatban elfeledte, hogy élt valaha egy férfi, akinek most élettelen testével - a szivar még füstölgött a szájában - vágtatott az elegáns fiakker egy öreg asszony háza elé - - -
    ... – Ujságokat!
    Adél hozta és nyurga arcának mindegyik szöglete valósággal kínlódott, hogy kerek legyen, a boldogságtól, a hízelgéstől.
    – Jaj nagysága, igy még soha nem dicsérték. Mi a Nonoval már mind kibetüztük!
    – Melyik a legjobban, mutassa!
    Mint jóllakott gyermek a kalácsból csak az aprószőllőt: a szinésznő is csak a legbiztosabb dicséreteket szedegette ki a cikkekből. A “csudás”-t, a “nagyszerü”-t, az “önmagát fölülmuló”-t, mig azokat, amelyek az esztétika és a fontoskodás, a mithologia vagy a kritikai módszer segedelmével dicsőítették: csak fölületesen futotta át. Egyes föltünőbb részeket azonban fölolvasott a köréje gyült cselédségnek, bárha az inasról, mint volt vidéki szinészről tudta, hogy titokban, de állandóan irigykedik az ő színpadi dicsőségére. Ki is küldte, hogy vegyen keztyüt, keresse ki az ezüst tálcát és jelentse, ha valaki jön.

    X.
    Jött is.
    Legelőször virágokat hoztak, élőt, gyönyörü cserepekben, egy kocsiderékre valót. A virágok között három szőllőtőke volt, két-két fürt mindeniken. Kettőt a cselédek mindjárt leloptak.
    Aztán jelentkezett prémes galléru krémszínü téli kabátban egy inas. Jelentette, hogy a nagysága uj kocsija lent van a kapu előtt. Piroska lelkendezve nyitotta ki az ablakot:
    – Gyönyörü lovak, paripák, oroszok vagy angolok? Hogy hivják a lovaimat.
    – Helena és Páris!
    – Mari, Klári, Nono, Miska, Melitta, cukrot vigyetek le nekik!
    Maga is - hálóköntösben - csaknem leszaladt, hogy a rövid sörényü paripák vastag és karcsu nyakát megcsókolja. Most olyan volt, mint valami vidéki kis birtokosné. De ujra csengettek, egy mozdulattal megigazitotta a haját, hegyes ráncba huzta a ruháját és szakasztott olyan volt, mint egy francia szobrászné, vagy egy orosz diákkisasszony. Nagy lépésekkel és igen komolyan ment át a férfiszobába, egy régi bőrkötésü könyvet vett a kezébe és olvasta - de csak ugy véletlenül - Sallustiust.
    Hozzá méltó komolysággal - sőt némi gyanakodással - lépett be egy magas ur, akinek arcán, egész alakján minden nagyobb volt, mint a rendes emberi méretek. Talán szép férfi is lett volna, ha az arca nem teszi a csupaszság hatását, mivel a szakálla és a bajusza szinte olyan szinü volt, mint az arca.
    Goethének valamelyik mondásával köszöntött be és kétszer is kezet csókolt. Aztán leült és belekezdett valami körmondatba. Piroska nem birta kivárni, közbe vágott:
    – Tudja-e, hogy amig magát nem ismertem utáltam a mágnásokat, elbizakodott majmok, dicsekednek és letagadják, ha kidobják őket.
    – Az én ideálismusom pedig mindig ábrándozott önről! - felelte a férfi szerényen, csaknem kenetteljesen. - És ugy érzem, hogy szükségem van önre a munkában, amit végezni akarok...
    Piroska letérdelt a gentleman lábai elé és megcsókolta a kezét, úgy, hogy az elpirult egészen a feje bubjáig.
    – Keljen föl - mondá - mert különben én is letérdelek mellé.
    – Tessék!
    De nem lehetett, az ajtó mögött a Melitta kiabálása hallatszott:
    – Mama, mama, itt van, megjött, hozott.
    – Ki?
    – A férjem! - mondá Piroska némi büszkeséggel. Majd magyarázásképpen hozzátette:
    – Meg szokta látogatni a gyermekeket, együtt vezetjük a nevelést. Most külföldön volt, nagyobbára Svájcban tartózkodik, a gyermekek rég nem látták. Bemutassalak benneteket egymásnak? Szép volna, igazán!
    – Most nem, nincs hozzávaló hangulatom! De a fő a gyermek, ne zavartassa magát...
    A nem aktiv államférfiu kalapja után nyult. Piroska megfogta a karját:
    - Várj, elküldöm mindjárt.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155301797
Webáruház készítés