Bródy Sándor: Az ezüst kecske_EPUB

Részlet az eKönyvből:

Megcsókolták egymás kezét, és Bem Gyula elment. A rongyos - de oly becses - kék papirosokat ottfeledte a varrógépen, de Piroska még idejében észrevette, és szent rémülettel markolta föl, és beletömte a némán búcsúzó zsebeibe.
...Az ajtó is nyitva maradt utána. (Az ablak nyitva volt ilyenkor mindig.) Jártak-keltek Piroska körül. Mindjárt jött a halaskofa, és hozta a halat, a gyümölcsös a gyümölcsöt. A holmit letették, Piroska átvette, talán meg is számlálta.
A fásember fát hozott, pénzt kért, ezt megkérte, várjon, míg a mama megjön. A fásember kedvelte a beszélgetést, leült a puttonyára, és társalgott a világ soráról, némely szegény nép szerencséjéről, sok gazdag kereskedők huncutságáról. Piroska nem hagyta sűrű kérdéseit válasz nélkül.
Jött az öregasszony egy rémítő nagy kosárral, egész télre való zöldséggel, karfiollal, amely remekbe termett, és egy olyan élő tyúkkal, amely kellemetlen helyzete dacára - a feje volt lefelé - oly gőgös volt, mint egy piros tokájú tábornok, aki legalábbis öt csatát elvesztett már.
- Mit, tyúk ez? Tud valaki ilyen tyúkot venni? - mondá az öregasszony a boldogságtól és a fáradtságtól veresen.
Belefújt a madár pihéi közé, hogy húsának kövérségét s sárga színét megmutassa. Aztán megcsókolta leányát, s hozzálátott a sütéshez, főzéshez.
Két óra se volt, amikor elkészült. Már sült a pampuska, a galuskához való forró víz is buzgott, de férfi nem volt egy sem.
- Minden elpang! - sápítozott az öregasszony, és amint a délután előbbre haladt, mindjobban keresett tárgyat a veszekedésre. Sóhajtozott a másik lány után, és kisebbítette ezt, aki nem tud a férfíakkal bánni, egyet is lekötni, csak azt tudja, hogy egyre vár rájuk az ablaknál.
- Legalább ha öltözködnél, a férfi azt kívánja. Olyan vagy, mint egy mester-leány!
Piroska mosolyogva bólintott a fejével, és nézett, mindegyre nézett ki az ablakon. Valami nagyon szépet láthatott, mert fényesség ömlött el az arcán. Diadalmas derű, melyet csak egy pillanatra árnyékolt be valami láthatatlan jelenés. Ott üldögélt ölébe tett kézzel, amíg este lett, s megjött az úr.
Mint az utóbbi időben rendesen, köszönés nélkül. Kesztyűit - újdonatúj kesztyűi voltak - le sem vetette. Intett az öregasszonynak, hogy hagyja, már evett.
- Miért nem izent? - kérdé Piroska akaratosan.
- Mit izengetni?! - válaszolta Sándor röviden.
Le sem ült, mintha máris el akart volna menni. Sürgősen kérdé:
- És Gyula? Elment?
- El! - szólt az asszonyka.
- Hagyott itt pénzt? - kérdé az úr látszólagos hanyagsággal.
- Nem.
- Visszajön?
- Nem!
- Mért nem hagyott?
- Mer én nem akartam.
- Úgy? És mért nem jön vissza?
- Mert én nem akarom.
- Az én barátaim akkor jönnek ide, amikor én akarom.
- És én akkor innen elmegyek.
- Tessék!
Majd hozzátette gúnyos udvariassággal:
- Amint magának tetszik, ahogy parancsolja!
Piroska kinyitotta a fiókot, és kivette a nagykendőt, hiányos öltözködése jótékony elfödőjét. Fejére tette, vállain lebocsátotta:
- Azt akarja, hogy mindjárt?
Robin Sándor nem volt gazember. Ma valami történhetett vele, ami rendkívül keménnyé tette, de gazember nem volt mégsem. A szíve összeszorult. A nagykendős alakra nézett, majd kitekintett az ablakon. Este volt már, esett.

eBook a Digi-Book kiadásában