Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Berzeviczy Albert: Régi emlékek_MOBI

Berzeviczy Albert: Régi emlékek_MOBI
390 Ft390
  • Részlet a könyvből:

    Atyámnak volt rá gondja, hogy Pesten létem alatt megismerkedjem a nevezetesebb közgyüjteményekkel, melyek közül természetesen a képtár vonzott leginkább; szívesen eljártam az egyetemi könyvtárba is, mely akkor a ferenczrendiek földszintes kolostorépületében volt, a barátok terén; ott próbáltam olvasmánynyal tovább haladni azokon a nyomokon, melyeket a Kalmár Endre történelmi előadásai jelöltek meg előttem. Egyszer nagyon belémélyedvén a könyvembe, nem vettem észre, hogy már minden olvasó elszéledt; egy barátságos, gömbölyü fejü, sörte hajú öreg úr jött hozzám s figyelmeztetett, hogy már régen - kiharangoztak. Toldy Ferencz volt, a könyvtár akkori igazgatója.
    Toldyt különben más alkalommal is láthattam; végighallgattam az Akadémia nagygyülését, szép palotájának már ismert dísztermében. Az emelvényen az elnöki széket báró Eötvös József foglalta el, a kinek ajkáról minden szót azzal az áhitatos csodálattal lestem, a melyet a „Karthausi”, a „Búcsú”, a „Végrendelet” írója keltett bennem maga iránt. Elnöki beszédje biztos kézzel jelölte meg az Akadémia hivatását a visszanyert nemzeti élet s a kifejlett nemzeti irodalom által teremtett új helyzettel szemben. Utána Arany János, a „titoknok”, (akkor még ez a szó is megjárta) kelt föl szólásra; jelentése megemlékezett arról a szép virá¬gos szőnyegről is, melyet a magyar hölgyek, gondolom a koronázás alkalmából hímeztek s azután az Akadémia termét ékesítették föl vele, „hogy a tudomány emberei, egyszer legalább egy évben, virágokon tapossanak”. Végül - szokás szerint - áttért az év halottaira; még most is fülemben csengnek a szavak, melyekkel ennek az annyira megszokott befejező motivumnak ihletet tudott a költő adni: „Az élő - úgymond - ha egykorig könynyel áztatta, majd mívelés alá veszi a rögöt, mely kedves, vagy tisztelt hamvakat fedez; a megszakadt nyomokon új munkásság pezsdül, és - az Akadémia halhatatlan!”
    Arany János után Toldy Ferencz tartott emlékbeszédet Czuczor Gergely fölött, azután Horváth Mihály ült a fölolvasó asztalhoz, a ki csak nem rég tért haza a számüzetésből, s kinek kopasz homlokán az átélt és leírt 1848-49-iki küzdelmek dicsfénye látszott derengni. „A vármegyék szerepéről nemzetünk életében” értekezett; sikerült közelébe jutnom s úgy éreztem, mintha szemem néha fölfogta volna meleg, beszélő tekintetének fölragyogó sugarát.
    Egyszer az Akadémia heti ülésére is elmentem; valami mathematikai dolgot magyaráztak a táblán, tehát a III. osztály ülése lehetett, de Eötvös maga elnökölt, mert akkor még az osztály-ülésekben is első sorban az elnököt illette meg ez a jog.
    Nagy nap volt rám nézve az, melyen atyám, - valami megköszönni valónk lévén, - báró Eötvös Józsefhez audiencziára vitt el. Abban a budavári, úri-utczai épületben fogadott, melyben magam is működtem később; szívdobogva léptem be s azt hiszem inkább apám mondta el a köszönetet, mint én. De zavarom hamar elmult, mikor a költő-miniszter, a kinek karcsú, alacsony termetét fekete attila födte, bevont egy ablakmélyedésbe, vállaimra tette a kezeit s szemüvegén át annyi jóságot és annyi ábrándot sugárzó lelkes szemeivel rámnézett; barátságosan kikérdezett tanulmányaim felől, aztán buzdított, hogy csak tornázzak sokat, mert kicsit „pápista-színben” vagyok s azzal nyájasan elbocsátott.
    A főváros szellemi élvezeteiből a mennyire a közbejött betegségek s iskolai elfoglaltságom megengedték, kivehettem részemet. Emlékszem egy, a Vigadó nagytermében lezajlott, rendkívül népes hangversenyre, melyben a három Strauss testvér: János, Ede és József, kik akkor hírök delelőpontján állottak, váltakozva léptek föl a karnagyi pálczával, mindegyik a maga szerzeményét adatván elő a zenekarral. János, a legidősebb, óriási tapsokat aratott az akkor még új Donau-walzerrel; Edének, a bécsiek későbbi kedvenczének föllépését és szerze-ményeit tűzről pattant elevenség jellemezte. Valódi ellentéte volt József, a legifjabb; már alakja is egy érdekes, de szenvedő ábrándozót mutatott, kinél még tánczzenéjében is a fájdalmas elem uralkodik; egy-két évvel később meg is halt szegény.
    A budai népszínházban akkor az „Ördög pilulái”-nak bohóságain mulatott a közönség nap-nap mellett. Én természetesen legszívesebben a Nemzeti Színházba jártam s most már kielégíthettem az operák utáni vágyamat; legjobban vonzottak a régiek, de az újakat is majdnem mind meghallgattuk. A Meyerbeer „Afrikai nő”-je akkor még majdnem újdonság volt, s kiállítása, különösen a mozgó hajó nagy szenzácziója volt Pestnek. Akkor a mi operánk főszereplői Ellinger és Pauli, Simon és Kőszeghy, Kocsis Irma, Kendelényi Fanny és a korán elhunyt, nagytehetségü Human Olga voltak; de valódi kedvencze a közönségnek csakhamar Pauliné lett, ki a Fekete Domino-ban aratta legnagyobb diadalait. Akkor tünt föl a Nemzeti Színház repertoireján - rövid időre - a „Don Carlos” czímü opera. Verdinek talán leggyöngébb műve, mely inkább csak díszleteivel vonzotta egy ideig az akkor még kevésbbé elkényeztetett közönséget. Még rövidebb életü volt az Adelburg „Zrinyi” czímü dalműve, melyet még hazafias tárgya sem juttathatott Pesten sikerhez. Egészen más jelentőségű újdonság volt a Wagner Lohengrinje, bár osztatlan tetszést az sem aratott; sok szó- és tollvita folyt körülötte, akkor ebben látták a „jövő zenéjét”, most már a legmodernebb Wagnerismus antiquáltnak tekinti a mester e művét. Mint vendég zajos tapsokat aratott nemzeti színpadunkon 1868 tavaszán az ezüsthangú és aranyhajú Murska Ilma, főkép a Rigoletto Gildájának szerepében.

  • Cikkszám
    9789633641132
Webáruház készítés