Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Benedek Elek: Édes anyaföldem!_EPUB

Benedek Elek: Édes anyaföldem!_EPUB
540 Ft540
  • Részlet az eKönyvből:

    Ebben a rengeteg nagy faluban két könyvtár van: egy holt s egy eleven. A holt könyvtár az Aporok lakatlan kastélyában látható, egy nagy terem közepén, a földön, óriási halomba összehányva. Ezt az egerek olvassák. A másik, az eleven: a pap bácsié. Itt találkozom először Schillerrel és Goethével: itt válogathatok először kedvem szerint a jó magyar könyvekben, s olvashatom végig a Vasárnapi Újság, a Magyarország és a Nagyvilág bekötött évfolyamait. Itt kezdtem fordítgatni s könyv nélkül is megtanulni Schiller kisebb költeményeit, különösen, amikor megtudtam, hogy Márika is próbálgatja gyenge szárnyait, ő is fordítgat Schillerből, édesapja nagy örömére.
    Ennek a rengeteg nagy falunak kilencvenkilenc kisasszonya közt csak két igazán művelt kisasszony van: Márika és Zsuzsa. Lengyelországi német leány, Jozefin kisasszony s a pap bácsi együtt oktatják, nevelik a leánykákat. A derék kisasszony ismereteinek hiányosságait bőven pótolja a pap bácsi: ő egyformán járatos a tudomány minden ágában. Nem magoltat, hanem magyaráz, az apáknál szokatlan nagy kedvvel és türelemmel. A gazdaság nem köti le idejét: felibe művelik a földjeit, leánykáinak s kertjeinek szenteli életét. Közbe-közbe fúr, farag, mint András nagyapó, Márikának is, Zsuzsának is kis szövőszéket farag, amelyen játszva tanulják meg a szövést. Művészi faragványú kalitkákban fütyülnek a kanári-madarak: mind e kalitkák a pap bácsi remeklései.
    Mári néni szerepe a leánynevelésben annyi, mint a többi tekintetes asszonyé: nagy gondja van arra, hogy az ő leányait öltözködésben túl ne szárnyalják a többi kisasszonyok. Majomszeretettel veszi körül a két leánykát, különösen Márikát. Csak ezt a két leánykát szereti meg az urát, ez a három lény az ő világa. Már gyűlöli azt a fiatalembert, aki szerelmes a törékeny Márikába, s aki egyszer bizonyosan leszakítja az ő kebléről ezt a gyenge virágszálat, s elhervasztja, el...
    Jószívű asszony Mári néni, látva látom, hogy sem tőlem, sem mástól az ételt nem sajnálja, de nem mernék, időn kívül, kenyeret kérni tőle. Nehezen szokom meg az itteni rendes, kimért életet. Pontban reggel hat órakor tejeskávé, pontban déli tizenkét órakor ebéd, pontban este hat órakor uzsonna-vacsora, mely elmaradhatatlanul tejeskávéval kezdődik s túrós puliszkával vagy paprikás csirkével végződik. Ez a rendes, megszabott étkezés a magyarázata (talán Németországból hozta a pap bácsi?), hogy a halálnak rég eljegyzett ember, a torjai tekintetes urak nagy álmélkodására, szép öregséget ér, míg a vasgyúró tekintetes urak sorban dőlnek ki férfikoruk delén. Alig hiszem, hogy valahol a földkerekén, ekkora területen, lenne még annyi özvegyasszony, mint itt. Némelyik kúrián kettő is: a nagymama meg a leánya. Alig csoszogó vénasszony és életerős, javakorabeli asszony: mind a kettő özvegy. A férfiak közt ritka, amelyik késő öregséget ér. Nagy-nehéz munka nem fogyasztja életüket, nyilván a tétlenség, a borozgatás, a rendetlen élet viszi a temetőbe. Vannak itt méltóságos urak is (Isten tudja, mért címezik így őket), s ezek is oly kis birtokon urak, hogy csupa csuda. Néhány jobb módú tekintetes úr 100-200 holdon úr, a többi 10-21 holdon tengődik, de úr. Kaszanyelét, kapanyelét, ekeszarvát meg nem fogja. Van két sovány ökre vagy két rossz lova, emellé egy kisbéres, egy-két napszámos, ezek dolgoznak, a tekintetes úr meg nézi. A tekintetes úrnak vannak nagy kamasz fiai - ki járt túl egy-két esztendőt a falusi iskolán, ki nem -, ezek sem dolgoznak, lógnak ide, lógnak oda, mívesnapokon is kugliznak, borvizes bort iszogatnak - miből? Mári néni tudja, miből. Az ő éles szeme mindent meglát, s szókimondó szája semmit el nem hallgat. Tőle hallogatom, hogy ez a tekintetes úr is eladott egy darabka földet, az is eladott. Ennek árából kapott új ruhát az úrfi meg a kisasszony. S én ezeket még messziről, bátortalanul nézem, mert én még háziszőttes ruhában s patkós csizmában járok. Tudom, az édesapám könnyen járathatna úrfiasan, de magam sem vágyakodom erre. Még nem. Most csak egy a vágyam: olvasni, olvasni és olvasni. Behúzódom az oldalszobába, ott van a pap bácsi könyvtára: ez a kis szoba az én mennyországom. A szomszédszoba meg-megtelik vendégekkel, rám-rám nyílik az ajtó, látnak egy pillanatra a vendégek, úrfiak, kisasszonyok, tekintetes urak és tekintetes asszonyok, fél szemmel kisandítok, aztán hirtelen visszabújok a könyvbe. Végre is ki kell bújnom az uzsonna-vacsorához. A nagy, kerek asztalra van terítve. Törékeny Márika körül két gavallér legyeskedik: csudálatosképpen mind a kettő kész ember, de csak az egyik visel hivatalt, a másik itthon ragadt úrnak. Egyelőre próbálgatja, hogyan lehet az ember kicsi földön úr, ráér még az a hivatal, ha ez a kicsi föld is kicsúszott alóla. A hivatalt viselő gavallér szép szál ember, széles vállú, eleven tekintetű, jóképű ifjú, látszik rajta, hogy Pesten jogászkodott: egészen kipallérozódott. A falusi gavallér zömök, hízásra hajló, cigányképű, mennydörgő hangú - itt a csata már eldőlt. Megfojtanák egymást egy kanál vízben Márikáért, akinek, szegénynek, maholnap csak a nagy, csudálkozó kék szeme marad. Akinek törékeny testét harmadnapos hideglelés sorvasztja - és alig hallhatóan köhécsel. Mári néni két farkasnak nézi a két gavallért, akik marakodnak az ő báránykája fölött; gyűlölködő pillantást veteget rájuk, különösen az egyikre, hiszen látja, hogyne látná, hogy az ő báránykáját melyik farkas falja fel...
    Márika érzi, hogy a halálba megy, de a napról napra hevesedő ostromnak nem tud ellenállani. A két farkas marakodását nem bírja nézni sokáig. Márika választ. Akármelyiket választja: halált választ. Arra a farkasra esik a választása, aki városba viszi. Abba a városba, hol a szeszgyárak bűzétől - dögletes a levegő. Oly dögletes, hogy a helyi humorizálás szerint, ott a bacilus is megdöglik.
    Márikát meleg nyárban viszik el a szülei házából, s meleg nyárban hozzák haza, holtra váltan, derekaljakkal, dagadó vánkosokkal kipárnázott kocsin. Márika után még jön egy kocsi: azon egy jól megtermett, nekigömbölyödött dajka ül, karján néhány hetes csecsemő. Márikát lefektetik leánykori ágyába, ahonnét többé nem kel fel. De Márikának elébb még meg kell siratnia kedves kanáriját, a Micit. A dajka kikotyogja: meghalt a Mici, s Márika tágra nyílt nagy szeméből szivárogni kezd az oly sokszor visszafojtott könny. Márika rám néz.
    - Temesd el a virágoskertbe.
    Kis koporsót faragok Micikének, sírt ások a virágosba, elföldelem Micikét, fejfát állítok neki.
    Márikának el kell még siratni a kicsi Ilonkát is. Őrá a sor csak ezután kerül. Márikának falevelek hullását meg kell várnia, s amilyen engedelmes gyermek vala, mindig, meg is várja, míg Márikát kiviszik a temetőbe, Ilonka mellé fektetik. Aludjál szépen, Márika.
    A mennyország pokollá változik. Mári néni sír, tombol, átkozódik, ezerszer kiáltja egy nap: Gyilkos! Gyilkos! Gyilkos! Ő tudta, előre tudta, ugye, megmondta, hogy az a “farkas” megöli - ugye, megölte! Könyörög a pap bácsi: csendesülj! Nyugodjunk bele Isten akaratába.
    - Nincs Isten! Nincs Isten!
    Most még az esztelen harag tagadtatja meg Istent, de telnek, múlnak a napok, s a pap bácsi rémülten látja, hogy ez az asszony, aki Istennek szolgájáért dacolt az apjával, fittyet hányt az egész nemzetségnek, megtagadja Istent, nem hisz többé benne: Nincs Isten! Nincs! Minden szava egy-egy tőrdöfés, a vallásos, szelíd lelkű ember vérző szívének. Mennyivel mélyebb az ő bánata! Oly mély, hogy még könnye is alig van. Az ő szeretete emberi szeretet, nincs ebben semmi állati. Csendes megadással cipeli vállán a keresztet. Csendes megadással ül a poklok tüzében. Csendes megadással tűri az istentagadó, nyers, indulatos, csúfondároskodó szavakat.
    Szeretnék hazaszaladni, de a szent embert itt hagyni képtelen vagyok. Valami titkos varázs húz közelébe minden nyáron. Ő mindig az, akinek első pillanatban láttam. Istent megtagadta Mári néni, a szent embert nem tagadja meg. Ő a bálványképe. Őérette meg-meglágyul a nyersesége, le-lecsitul a szilajsága. Már-már mintha azon igyekeznék, hogy úgy szeresse Zsuzsát is, mint ahogy Márikát szerette...
    Vajon Istennel mikor békül ki?

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155312595
Webáruház készítés