Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Benedek Elek: A szolgaságtól a szabadságig_EPUB

Benedek Elek: A szolgaságtól a szabadságig_EPUB
540 Ft540

Benedek Elek színes történelmi tablót fest a magyar nép múltjáról két részben. Az első részben, melynek "A szolgaságtól a szabadságig" címet adja, végigkíséri népünk útját századokon és tájakon keresztül a honfoglalástól a dicsőséges 1848. évi forradalomig. A második részben, melynek címe "A bölcsőtől a sírig" a nép életét kíséri végig a házépítéstől a házasságon és gyermekáldáson át a munkákig, valamint a sírig. (a Kiadó)

eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Egy szép fiatal asszony fejére teszik a magyar koronát Pozsonyban, 1741. junius 25-én. Mária Terézia, a fiuörökös nélkül elhunyt III. Károly leánya, lett Magyarország királya a pragmatika szankczió alapján. Az összes európai hatalmasságok elismerték III. Károly életében a nőágon való trónörökösödést, de amint III. Károly behunyta szemét, szövetkeznek a Habsburgok birodalmának szétdarabolására. A bajor választófejedelem Ausztriára, Csehországra és Tirolra vetett szemet; a porosz király Sziléziára; a lengyel király Ausztriára és Stiriára; a spanyol király Lombardiára. Szóval: fél Európa készülődött a szép királyné ellen, kinek öröksége csaknem üres kincstár és gyönge hadsereg volt. Midőn lejött Pozsonyba, hogy megkoronáz¬tassa magát, sötét fellegek borongtak a Habsburg-ház egén. Az ellenséges fejedelmek megkezdték a támadást Mária Terézia öröke ellen s e támadás visszaverésére nem volt elég erős Ausztria. Nyilvánvaló volt, hogy Magyarország segítségére nagyobb szükség lesz, mint valaha s hogy kedvező alkalom nyílik a nemzeti sérelmek orvoslására. A királyné Pozsonyba érkezésekor a rendek már elkészültek volt követeléseikkel. Mindenek előtt a nemadózás dolgában akarták biztosítani a nemességet. Mert Mária Terézia a német és cseh tartományokban már adót vetett a nemességre és a papságra s a magyar nemesség nem ok nélkül félt attól, hogy ugyanígy akar tenni Magyarországban is. Magában a koronázási hitlevélben akartak e részben biztosítékot. További kivánságuk: az ország saját törvényei és szokásai szerint kormányozandó; a töröktől visszafoglalt területek mind az országhoz kapcsolandók; Erdély, mint a magyar korona tartománya, az országba visszakebelezendő; a nádori szék egy évnél tovább nem maradhat üresen; nagyobb és kisebb tisztségekre csak magyarok nevezhetők ki; a hadügyeket magyar hadi tanács igazgassa stb. A királynő ugyan nem volt hajlandó arra, hogy mindezeket a kivánságokat hitlevelébe foglalja, de válaszában megnyugtatta a rendeket, hogy a nemesség adózása oly kiváltság, mely még országgyülési vita tárgya sem lehet, s a többi kivánságokat törvényhozás utján teljesíti. A rendek lelkesedése leírhatatlan. Százezer forintra emelik a koronázási ajándékot, melyet, természetesen, a parasztok fizetnek. Egyfelől a királyné szépségének varázsa, másfelől az ősi kiváltságok biztosítása, különösen a főurakat készkezes szolgákká teszi s midőn az ellenséges hatalmak által mindenfelől szorongatott királyné 1741. szeptember 11-én, gyászruhásan megjelenik a pozsonyi országgyülésen s könyektől elfojtott hangon a rendek oltalmába ajánlja magát és birodalmát, a rendek feledik a százados sérelmeket s egy szívvel-lélekkel kiáltják: »életünket és vérünket hazánkért és királyunkért!« A nagyszerü jelenet után elhatározzák, hogy a nemesi fölkelésen kivül 30 ezernyi gyaloghadat állitanak ki. A nép nagy szegénységére való tekintettel ez a 30 ezernyi rendes had leolvadt ugyan 21 ezerre, de a főurak s a köznemesek közül is többen tényleg nagy áldozatokat hoznak a nemesi fölkelő sereg előállítására s a magyar nemesség lelkes felbuzdulása csakugyan meg is menti az osztrák tartományokat a szétzüllődéstől. 1748-ban véget ér az örökösödési háboru s Mária Terézia csupán Szilézia egy részét veszti el. E miatt nyolcz év mulva ujra kitör a háboru, mely hét évig tart, míg végre is 1763-ban Frigyes porosz királyé lett Szilézia.
    Senki sem tagadhatta, hogy a királyné a magyaroknak köszönhette trónja megmentését. Jobban mondva: első sorban a főnemességnek. Ez buzdította a köznemességet is a királyné védelmére, ez buzdította oly háborura, melyhez valóképpen a magyarságnak semmi köze nem volt. Sőt Magyarországnak talán éppen az állott volna érdekében, hogy a királyné veszítse el a tartományok nagyobb részét, ami Magyarország önállóságának csak javára válhatik vala. Világos tehát, hogy a magyar nemességet a királyné személyén kivül az adózás ijesztő gondjától való megszabadulás vezette első sorban, midőn életét és vérét ajánlotta fel. A királyné nem is háládatlan, különösen egyesek iránt. Pazar kézzel osztogatja a czímeket, rangokat és hivatalokat s ügyes számítással édesgeti a bécsi udvar légkörébe nemcsak a fő-, de a köznemeseket is. De az országgal szemben is hálásnak mutatkozik. Megengedi, hogy a jász-kun kerületek, melyek még Lipót idejében a német lovagrend tulajdonába kerültek volt s ennek a kezéről III. Károly idejében a pesti katonai invalidusok intézetébe, fél millió forinttal megválthassák magukat. Visszaadja nekik régi szabadságaikat, kiváltságaikat s törvényes grófjuk, a nádorispán alá helyezi őket. Az országba visszakebelezi Bács-Bodrog-, Csanád-, Csongrád-, Arad- és Zarándmegyéknek a törökök kiűzése után katonai kormányzás alá került részeit, s csupán a török határszélek hosszában tartott meg három határőri ezred számára egy-egy kerületet. Bár lelke mélyében az önkény-uralom híve, a magyar nemzet iránt sokkal nagyobb hálára van kötelezve, semhogy egyenes támadást intézne a magyar alkotmány ellen: a támadás helyett az a politikája, hogy ott, a hol lehet, mellőzi azt. Tiszteletben tartja az alkotmányos formákat, s a nemzet alig veszi észre, hogy valóképpen az osztrák örökös tartományok módjára kormányozzák Magyarországot is. Midőn a rendek 1751-ben, az örökösödési háboru után, nem hajlandók megszavazni az 1719. óta állandóan harmadfél millió forint adónak egy millió kétszázezer forinttal való emelését, mert a nép nem birja el, a királyné boszusan távozik Pozsonyból s tizenhárom esztendeig nem tart országgyűlést. Megkezdődik a rendeletekkel való kormányzás. A megyék önkormányzatát nem bántja ugyan, de a magyar királyi helytartó tanács és a magyar királyi kanczellária lassanként elveszíti önállóságát, minden fontosabb intézkedés a bécsi minisztertanácstól indul ki s kanczellária és helytartó tanács, (mely utóbbit az 1723-iki országgyűlés avégből szervezett, hogy az udvartól függetlenűl mint királyi tanács szolgálja az ország érdekeit) végrehajtó közegekké sülyednek. Királyi rendeletek pótolják a hiányzó törvényeket, királyi rendeletek és nem országgyűlési végzések alkotják meg a szükségesnek vélt reformokat. A nemesség ez időben még sokkal tudatlanabb, semhogy fölvehetné a harczot az önkényuralom egybeolvasztó törekvései ellen. Tudatlan és csak a saját érdekeit mérlegeli. Csak az ő kiváltságain csorba ne essék, az alkotmányos jogok csorbításával keveset törődik. A királyné kegyét lesi a nemesség java része, a czímek, rangok, anyagi és társadalmi előnyök után szaladgálnak, Bécs valóságos búcsújáró helye különösen a főnemességnek, mely már csak itt érzi jól magát. Ledobják a nemzeti viseletet, megtagadják a nemzeti nyelvet, a német szó befészkelődik a főuri családokba, mit a királyné a magyar és osztrák családok tervszerű összeházasításával is elősegít. A magyar testőrség felállításával egyenesen az a czélja a királynénak, hogy a köznemességet is Bécsbe terelje s németté tegye. Szerencse, hogy a királyné e politikájának épp ellenkező az eredménye, mint a mire számított: a testőrök megizlelik a franczia és német műveltséget, öntudatra ébrednek, saját nemzetük elmaradottságának tudatára, s lelkes művelőivé lesznek a - magyar irodalomnak!

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633642061
Webáruház készítés