Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Benedek Elek: A bölcsőtől a sírig_MOBI

Benedek Elek: A bölcsőtől a sírig_MOBI
490 Ft490

Benedek Elek színes történelmi tablót fest a magyar nép múltjáról két részben. Az első részben, melynek "A szolgaságtól a szabadságig" címet adja, végigkíséri népünk útját századokon és tájakon keresztül a honfoglalástól a dicsőséges 1848. évi forradalomig. A második részben, melynek címe "A bölcsőtől a sírig" a nép életét kíséri végig a házépítéstől a házasságon és gyermekáldáson át a munkákig, valamint a sírig. (a Kiadó)

eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    S ha már itt vagyunk a Székelyföldön, lehetetlen meg nem ismerkednünk a borvizes székelylyel. Bármerre járunk Erdélynek a Székelyföldhöz közelebb eső vidékein, találkozunk a borvizes székelylyel, ki Borszéken vagy más, savanyúviz forrásban gazdag, helyen megrakja ernyős fakó szekerét borvizes üvegekkel s elviszi a harmadik vármegyébe, oda, hol több árát sejti; és találkozunk a deszkás csiki székelylyel, ámbár ezek ma már nem kalandoznak el messze földre, mint régen, mikor még nem volt vasut. Most már a fenyvesekre ráültek a részvénytársaságok s az egykor a maga deszkáját hordó székely - fuvarossá lett. Hát a meszes székelyek! Nagy, nehéz sora van annak, mig a kiégetett mész az ernyős szekér alá kerül s vihetik azokba a »tartományokba«, a hol nincs mészkő. Rendszerint nehezen megközelíthető helyekről fejtik le a mészkövet s sokszor kell megjárni az uttalan erdőket, mig egy szekérre való égetett mész összekerűl. Aztán még fát is kell hordani a mészégetéshez. Az égetés eltart jó egy hétig. Akkor aztán elindul a faluból egyszerre tiz-husz szekér (rendszerint tavaszi és őszi időben, mikor még nincs vagy már nincs nagy mezei munka) s végig kiabálják a falukon: meszet vegyenek! meszet! És adják vékáját ugyanannyi kukoriczáért, vagy más gabonáért.
    Ugyanigy hordozták szét a »kis üstön« főtt gabona- és szilvapálinkát. Jó világ volt az, ma is sóhajtoznak utána a székelyek. A kinek nem termett elég gabonája, vett annyit a mennyit s főzte a pálinkát. Nemcsak a házi szükségre főztek, de eladásra is. Nem kellett a pálinkát korcsmán venni s méreg drágán. S mily különös! Mig a nép maga főzte a pálinkát, de még a sört is, sokkal mértékletesebb volt az ivásban, mint ma, mikor korcsmán veszi, drágát és rosszat!
    Rossz gazda, a ki minden szegért a mesteremberhez szalad, s ritka gazda is az, ki az egy-szerübb szerszámokat maga ne készítse. A villa, gereblye rendszerint a háztól kerül ki s csak némely vidéken, hol kevesebb a fa, foglalkozik e fajta gazdasági szerszám készítésével egy-egy ügyesebb kezü, vállalkozó szellemü ember. Ám a földművelésen, az állattenyésztésen, e két legfőbb életadó foglalkozáson kivül száz meg száz féle foglalkozásban találjuk a mi népünket. Találkozunk vele az erdőn. Az egyik hamuzsirt főz, a másik fát vág, vasuti talpfát, dongát farag, a harmadik nyesi a polyva- meg a szénahordó nagyobb és kisebb kasoknak való hajlós ágakat, (mogyorófa ága jó erre), a negyedik a kosárfonásra alkalmatos fűzágakat, az ötödik a bikkfákat vizitálja erősen: van-e tapló rajta. Leszedi, hazaviszi, puhára főzi s pompás tapló-munkát csinál.
    Az asszonyok sem maradnak hátra. Szövéssel, fonással, varrással s némely vidéken, külö¬nösen Kalotaszegen a pompás »varottasok« nagy türelmet és izlést követelő varrásával teszik gyümölcsözővé a téli napokat és estéket. Némely faluban a szalmakalap fonásában is mesterek az asszonyok. Másutt a gyékény szatyrok, edény-kantárok készítésében serénykednek asszonyok és férfiak vegyesen. Az ecsedi láp vidékén a fejérnép téli foglalkozása a gyékényfonás. A seprűkötés nem tulságosan jövedelmező, de jó ez is a szegényebbjének, ha jövedelmezőbb mesterségbe nem foghat. Ott, hol bőven terem a gyümölcs, a nép a szó igaz értelmében kereskedő. Termelő és kereskedő egy személyben. Kecskemét, Nagy-Kőrös s ezek vidéke különösen hires e téren. E városok gyümölcspiaczát méltán csodáljuk meg. És az itteni nép külső országba is szállít baraczkot, almát, cseresnyét, meggyet, szőlőt, mégpedig óriási mennyiségben. Pedig egy sem végzett kereskedelmi akadémiát. Hát azok az egyszerű, irni-olvasni alig tudó emberek, kik százával szállítják a vágómarhát Budapestre, de sőt Bécsbe is. Ismertem én fehérharisnyás székelyt, ki sem irni, sem olvasni nem tudott, s százával vette a szarvasmarhát, a juhot s szállította a pesti vásárra. De számolni jól tudott - fejből, jobban, mint sokan plajbászszal a kezökben.
    Végére értem e fejezetnek. Nem, még meg kell emlékeznem egy specziális magyar foglal-kozásról, mely ugyszólván külön néposztályt teremtett: ez a kubikos. »Minden munkás előtt tisztelettel hajtom meg fejem, - mondja Jókai - de a Tiszamenti kubikosok előtt levett kalappal haladok végig, mert azok az Isten munkásai«.
    Az árvizek ellen való csaknem szakadatlan védekezés teremtette a kubikosok osztályát, kiknek jó része földmives gazda, zsellér és napszámos ember; a kiknek másnemü foglalkozása is földmunka, tehát abban nőttek fel. A kubikosok, mihelyt a tavaszi vetés ideje elmult, fölkerekednek s fölkeresik azokat a helyeket, a hol munkát kaphatnak. A Tisza, a Kőrösök, a Béga, a Temes mentén, nem ritkán 2-3000 kubikos dolgozik, több mértföld hosszában lepvén el a védő vonalat. Talicskájokon viszik a szükséges holmit munkakereső utjokra. Van azon gyékény, jó meleg birkabőrös bunda, ásó, fejsze, bogrács, fehérnemű, élelem s egy nagy kulacs. A hol munkát kapnak, ott mindenik külön kunyhót épít magának, félig a földben, félig a föld felett. Munkába rendszerint páronként állnak, vagyis egy-egy darab földrészt ketten vállalnak el. A kubikos csak saját szerszámával dolgozik, melyre mindig kiváló gondot fordít. Az ásó könnyü, fogantyuval van ellátva és folytonosan élesen tartva, mely czélra reszelőt használnak. »Erősebb kötésü« kubikosnak még »kengyel« is van az ásóján, hogy minél mélyebbre taszíthassa bele a földbe; a talicska hasonlólag könnyü, de jó mély és nagy térfogatú s annyira megrakják, hogy az ily munkához nem szokott két napszámosnak is elég volna fölemelni. A másik munkás a talicskázásnál az által segít, hogy azt elől kötéllel húzza, kivált ott, hol a töltésre egyszerre meredeken kell feltolni. E munkást tréfásan »csikónak« is nevezik. Bámulatos rugékonysággal és könnyüséggel tolják fel a legmagasabb töltésre is a földdel telt talicskát. A kubikos nem napszámra, hanem csak köbmennyiségre, vagyis kubik-számra dolgozik; innét a neve. A nagy forróság alatt nem dolgoznak. Átaluszszák a forróság idejét s ezt úgy pótolják, hogy már hajnalban munkába fognak s dolgoznak délelőtti 10 óráig; délután 4-ig pihennek, aztán ujra munkához látnak s csak késő éjjel térnek pihenőre. A nehéz munka jó táplálkozást kiván s a kubikos nem is tagadja meg magától a táplálékot, mely szalonna, pörkölt, paprikás s hozzá bor és jó kenyér. És ez a nehéz munka rendes, józan életre is kényszeríti a kubikost, különben hamar kidőlne. Nagy is a hire a magyar kubikosnak, s viszik őket idegen országba is. Itthon is, idegen földön is nagy pénzzel fizetik a kubikos munkáját. Semmiféle paraszt-munkának nincs ekkora becse s méltán, mert az ő nehéz munkájukkal milliókat mentenek meg. Az emberek életének és vagyonának védői ők.
    Valóban, »Isten munkásai«.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633642030
Webáruház készítés