Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Babits Mihály: Kártyavár_EPUB

Babits Mihály: Kártyavár_EPUB
540 Ft540

Babits Mihály: Kártyavár

E-könyv EPUB formátumban

TARTALOM


1. §. Bevezetés, melyben az író a maga lovát dicséri
2. §. Melyben a járásbíró lakást keres
3. §. A járásbíró benéz a kávéházba, és egy régi iskolatársával találkozik
4. §. Egy műszaki fejezet, melyet a járásbíró és az olvasó együtt szenvednek végig
5. §. A bíró a kárpitoshoz kerül, és: a kárpitos emlékeiből
6. §. Melyben Újvárost a Turteltaub utca felé építjük ki, és: a tanító emlékeiből
7. §. A tanító emlékeiből (folytatás, melyből az olvasó jobban megismeri a spriccerpártot és a kísértetes kocsmát)
8. §. Mely az újvárosi vigadóban játszik
9. §. Mely által a polgármester gondolataiba avattatunk belé
10. §. Romantikus fejezet, férjről, szeretőről és egy régi bűnről
11. §. A harminc asszony és a harmincegyedik
12. §. Bontóék, a Cseri-csárda és a Briliant: egy fejezet Újváros őstörténetéből
13. §. Egészen roved § a polgármester két gondolatáról
14. §. Melyben egy újvárosi hangversenyt fogunk meghallgatni
15. §. Melyben egy nőcske bolyong, Újvároson, este
16. §. Amely elmondja, mi történt éjféltájt
17. §. Schundfilm, vagyis egy fejezet az apacstanyán
18. §. A Schundfilm folytatása: melyben a helyzet némileg tisztázódik
19. §. Melyben a polgármester elolvassa a reggeli lapokat
20. §. Melyben, többek közt, egy hasonlat less a kannáról és az öntözőrózsáról
21. §. Melyben különböző jelenetek fognak lejátszódni
22. §. Egy Sámson és egy Atlasz
23. §. Beszélgetések a városházán és a mexikóban
24. §. Melyben az író szimultánista hajlamokat árul el.
25. §. Melyben vasárnap délután lévén, semi sem történik
26. §. Melyben az epopeiához szükséges olümposzi tanácskozás foglaltatik
27. §. Melyben a járásbíró politikai tüntetésben vesz részt, s megsebesül
28. §. Melyben Briliant polgármesteri asszisztenciával külföldre utazik
29. §. Mely nem mindenütt teljesen illedelmes
30. §. Melynek tartalma könnyen előrelátható
31. §. Melyben végre elérkezünk ama bizonyos temetőkerítéshez

e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    - Gyula - szólt a polgármester. - Kérni akarlak valamire. - És közelebb lépett barátjához. - Mi az? Hogy nézel ki? Nem aludtál máma?
    - Nem jól - felelt Kerbolt.
    - Igaz: valami betörés volt a szomszédságodban. Tudsz róla?
    - Most mondja a kertészem.
    - Nem hallottál az éjszaka semmit? Ébren voltál, és nem hallottál semmit?
    - Nem hallottam semmit - szólt kitérve Kerbolt. Megsimította a homlokát.
    Egy pillanatra Briliant, Vilma, minden fölvillant az emlékében.
    - Gyula - szólt Madár János. Leült az asztalhoz, és szivarra gyújtott. - Komoly kérésem van hozzád. Látod, micsoda hajszát kezdtek ellenem. A dolog egészen komoly mérveket ölt. Tudod, hogy holnapra rendkívüli közgyűlést híttak össze. Ezen egy bizottságot fognak kiküldeni az én működésemnek a felülvizsgálására.
    Kerbolt nem felelt. Madár idegesen kutatta szemeit.
    - Aljas politikai bosszú az egész - mondta.
    Kerbolt lassan, Madárra rá sem nézve, felelt:
    - A közgyűlésnek joga van kiküldeni ilyen bizottságot.
    - Joga van! Joga van! Hogy beszélhetsz ilyen hidegen? Közönyt akarsz mutatni, pedig nem lehetsz közönyös. Hisz végre is (te nem nevetsz ki, te jól tudod, hogy ez így van) itt az életünk művéről van szó. Igen, nemcsak az enyémről, a te életed művéről is. Együtt terveztük, együtt alkottunk mindent, együtt kell megvédenünk. Cserbenhagynád-e a művet most, amikor veszély fenyegeti?
    Kerbolt erős belső ingerültséget érzett e szavakra. Egyenes lelke valami nem egyenest sejtett bennük. Nem úgy hangzottak-e, mint cinkosok szavai? “Együtt terveztük, együtt kell megvédenünk. Cserbenhagynád-e?” Ah! - Hát cinkosa ő? Hát valóban hozzá van kötve ehhez az emberhez? Félnie kell bizottságoktól, felülvizsgálásoktól?
    Egyszerre felébredt egész régi büszkesége.
    - Nekem tiszta a lelkiismeretem. Ha bizottságot küldenek: bármely pillanatban kész vagyok számolni.
    - Tudom, Gyula, tudom... Éppen azért akarlak téged kérni. Neked tiszta a lelkiismereted, és tiszta a kezed is. A lelkiismeretem nekem is tiszta. De a keze hogy maradjon tiszta annak, akinek sárból kell építeni? Sárból építeni: ez volt mindig a szenvedélyem, ez is szenvedély. Gyermekkoromban az anyám, hogy az ura Rakonca bírája lett, engem már úrnak nevelt: valami kiállhatatlan pedáns tisztaságot értett az úri nevelésen. Jött mindig az udvarba: “Mutasd a kezedet!” Az én kezem mindig sáros volt: mert sárból építettem. Látod, ilyesvalamit érzek most is: mint mikor az anyám jött, és parancsolta: “Mutasd a kezedet!” A kezem piszkos, de a sárpalota kész; egy kis idő kell még, felszárítja a nap, bevakoljuk, senki sem fogja mondani, sárból van. Ez a te palotád, a Kerbolt bíró palotája, amit én fölépítettem, amit neked nem sikerült: mert nem akartad besározni a kezedet.
    Kerbolt nem felelt. Madár feszülten hangsúlyozta:
    - A modern, a rendezett Újváros épülete.
    Kerbolt még mindig hallgatott.
    - Nem gondolhattad - kezdte ismét Madár -, hogy ennyi szenny között ártatlan maradhatok. Biztosan érzed te is, hogy itt ember kellett, aki tesz, és nem kényeskedik. Magamnak nem használt ez, ha tudja valaki, te jól tudod. A városnak használt. Hogy boldogulhattam volna itt valami erkölcsi szigorral?
    Kerbolt az öntözőrózsára gondolt, mely szelídíti a víz zuhanását.
    - Te tapasztaltad, hogy nem lehet avval boldogulni - folytatta Madár. - Kérlek, ne vess meg engem, mert nem álltam meg félúton. Bajtársak voltunk, és most szükségem van rád. Látod, nem erkölcsből üldöznek, hanem politikai és személyi okokból. Te nem tisztelheted ezeket az okokat. Te boldog vagy, tiszta maradhattál: most segíthetsz rajtam, éppen a tisztaságoddal...
    Kerbolt lassan emelte föl szemeit:
    - Mit kívánsz?
    - Tulajdonképpen semmit: csakhogy túlzott becsületességből ne tiltakozz, ha téged is beválasztanak a felülvizsgáló bizottságba. Téged beválasztanak; megcsináljuk, hogy beválasszanak. Tebenned megbíznak: téged mindenki megvesztegethetetlen, az igazsághoz hajthatatlanul ragaszkodó embernek ismer. Megválasztanak: te bevett ember vagy, utraque parte. Ne tiltakozz, ne gondold magadat érdekelt félnek. Nem vagy az.
    Kerbolt sápadtan, lángoló szemekkel kelt föl a székéről:
    - És becsületes nevemmel fedezzek... mondd meg őszintén, mit kéne fedeznem?
    Madár sok mindenre akarta még emlékeztetni barátját: jótéteményeire, arra, hogy az állását is neki köszönheti, arra, hogy ez az állás is tulajdonképp szabálytalanság... De érezte, hogy itt kősziklára bukkant. Sokkal jobban ismerte és tisztelte Kerboltot, hogysem ezeket a dolgokat szemébe merte volna vágni. Nem tudta, nem sejtette, hogy azok már titkon úgyis pusztítanak benne. Jobbnak látta az elvi állásponton megmaradni.
    - Nézd, azok a szabálytalanságok nem is szabálytalanságok - mondta. - Csak jóakarat kérdése ez: legnagyobb érdemeimnek azokat lehet tekinteni. Mindennek a községi törvény az oka - mondta. - Nem sokszor beszéltünk erről? Amely lehetetlenné tesz minden fejlődést. Ha át nem törjük a korlátokat. Amerikát csak amerikai módra lehet építeni - mondta. - A cél és siker igazolja az eszközöket. Te magad is beláttad, hogy ez úgy van.
    Kerbolt elgondolkozott. Valóban mi az, amit ő meg tudott itt csinálni a tiszta kezével? Mi fűződik az ő nevéhez? Kossuth díszpolgársága... frázisokkal átitatott lelke egyszerre megérezte, micsoda nevetséges semmiség lehet ez ennek az embernek szemében. Mi hát? Néhány kényszerű intézkedés a kolera ellen... “A Hunyadi útnak a Viola utcáig terjedő része kockakővel kövezendő, a rakoncai út az ekképp nyert oszlopkövekből makadám burkolattal ellátandó.” Micsoda óvatos, fukar kis művek a Madár János Újvárosa mellett! Cél és siker...
    - A siker igen, a siker igazol - mondta lassan. - De ne kívánd, hogy én igazoljalak. Én nem vetek a te szemedre semmit. Te ilyen vagy, neked ezt kellett csinálni. S a tied a siker. Bár én is ilyen lennék, talán jobb volna. De én más vagyok, és nem változhatom meg. Én nem mehetek veled ezen az úton.
    - De éppen a siker, a művünk sikere forog kockán, - felelte Madár. - Ne törődj velem, törődj a várossal, amivel annyi éven át annyit törődtél. Lásd, ha baj lesz, minden összeomlik. Itt mindent én tartok a kezemben: itt senki se tud semmit. Képzeled te, mi az a hitelmegdőlés? Tudod, hogy semmiből csináltam mindent? pénz nélkül, szavamra, hitelemre! Nekem volt hitelem, a városnak nincs. Látod, őszinte leszek, ebben a pillanatban nincsen pénzünk. Alig van a város pénztárában pénz. Egy nevemmel kiállított nyugtát kezelünk pénz gyanánt. Minden kellett, minden készpénz kellett egy nagyon fontos, nagyon sürgős, a városra nézve nagyon hasznos, nagyon jövedelmező dolognak a megteremtéséhez. Mindent kiadtam.
    - Hogyan tehetted ezt? Hogyan merhetted?
    - Nem lehetett késedelmezni: soha ilyen alkalom nem jöhetett többé. És erősnek éreztem magamat, soha ily erősnek! Érts meg, őszinte leszek: a tegnapi szavazatom egyik motívuma is az volt: erősíteni magamat! A kormány mellett milyen erős lehettem volna, lehetek még. S kell az erő! Nem magamnak: a városnak. Mit ér az ellenzékeskedés, az obstrukciózás, a panamakeresés, szőrszálhasogatás? Magad látod, magad belátod már. Ismered a Svarc Jenőket, a Nagy-Tatárokat! Kell az erő!
    - Én nem ilyen vagyok, én más vagyok - felelte Kerbolt. - Tudva támogassam a panamát?
    - Minden összedől - kiáltotta Madár. - Amíg én itt vagyok nem kell félni semmitől. Minden a legszebben megy, épül - fölfelé! De csak egy kis bizalmatlanság legyen! Nézd! A villamos társaság bármely pillanatban megtagadhatja az utcai áramszolgáltatást. Joga volna: most semmit sem tudnánk törleszteni. De nem lekötelezettem-e mind, az egész társaság? Amíg én itt vagyok... Szabálytalanság, mondod? De gondold el: minden összeomlik! A város sötétbe borul. Én, én tartok mindent... Újváros olyan, mint házai: kártyavár!
    - Te, te tartasz mindent...
    - Látod... mint ahogy Mátyás király után összeomlott minden. A te terveid... jóformán a te alkotásaid. Még idő kellene, még én kellenék, hogy megszilárdítsam. Össze fog omlani minden, és mindnyájunkat eltemet.
    - Kár érte? Talán kár érte? - kiáltotta Kerbolt. - Kár ezért a mindenért? Omoljon össze, dőljön szét! úgy épült. Sárból épült. Én magam volnék az első, aki szétrúgnám... ezt a piszkos építményt! Hogy magam is segítettem építeni? A rab Sámson talán maga építette a palotát, amit később magára temetett! Jó rabszolga voltam, kötelességből építettem. Amerikát! Ó, az én világom a falu, egy puritán ház, egy Biblia - nem Amerika!
    - Ez az utolsó szavad?
    - Az utolsó.
    Szünet. A sötétzöld falak elborították a lelkeket - mint egy rengeteg.
    - Érts meg, János, én nem vetek a szemedre semmit, én... én tudom... hogy voltaképpen neked van igazad: de ne kívánd, hogy magamat megtagadjam. Egész életemnek, minden büszkeségemnek csak egy értelme van: a következetesség. Ne kívánd, hogy erről mondjak le.
    Madár, a sikerekhez szokott, az emberekkel bánni tudó, türelmetlenné vált. Bármerre tapintott, a kősziklát érezte.
    - Kegyetlen vagy, Gyula. Kegyetlen vagy... hozzám csak úgy, mint ahhoz a csengettyűsfiúhoz.
    Kerbolt megrezzent. Gyöngeségére emlékeztették. Elfordult, dacosan, mint egy bűntudatos.
    - Nézd: gondolj rám, a barátodra - folytatta Madár. - Ismered az anyagi helyzetemet. Tudod, hogy el vagyok adósodva. Tudod, hogy rám végzetes csapást is mérhetnek. Gondolj a családomra...
    Kerbolt elsápadt. Ez a szó, mint egy villámfény, iszonyú komplexumot világított meg a lelkében.
    - És gondolj magadra is... magatokra - folytatta Madár. - A te állásod.
    Ebben a pillanatban kopogás hallatszott.
    - Szabad! - kiáltott Kerbolt.
    Szinte örült a látogatóknak. Nem, ez a beszélgetés nem tarthat tovább. Mohón sietett Svarc Jenő elé, akivel pedig sehogy sem rokonszenvezett.
    - Detektív vagyok - mutatkozott be tréfásan a zsurnaliszta. - Igen, Franciaországban a hírlapírók sokszor a legkitűnőbb detektívszolgálatokat végzik. Joseph Rouletabille; kérem, tetszett olvasni A sárga szobá-t? Gyula bátyám... Gyula bátyám... - mondta egyre a hírlapíró, mintegy tetszelegve ez otthonos, magyaros megszólításban: biedermeier, mint ő kifejezte. - Gyula bátyám hallott valamit az éjjeli eseményekből?
    - Nem hallottam.
    - Semmi neszt, semmit? Ah, ez érdekes! Gyula bátyám a kerti házban szokott aludni, ugye? Nyitott ablakoknál? És nem zavarta meg semmi mozgás... semmi hang. Ez érdekes... Ne tessék nevetni - folytatta. - Néha éppen az a legérdekesebb, ami nem látszik annak. Tehát: semmi nesz? Gyula bátyám kétségkívül igen mélyen alszik... nyugodt ember... jó lelkiismeret...
    Kerbolt Madárra nézett:
    - Nem aludtam.
    A hírlapíró valósággal ugrott örömében.
    - Á, á, ez igen érdekes... és nem hallott semmit. Pedig kétségkívül ott dolgozott a kerti házban... mint mindig... nyitott ablakoknál, ugyebár?
    - Nem... Ezúttal nem voltam ott.
    - Á? Hát benn tetszett lenni a szobákban?
    - Nem! Nem voltam otthon! - kiáltott Kerbolt türelmetlenül. Bosszantotta az újságíró tolakodása, de nyílt természete mégsem tudta megtagadni a feleletet.
    A polgármester meglepetve pillantott barátjára.
    - Á, á - kiáltott a hírlapíró. - Hisz ez nagyon érdekes! Gyula bátyám házon kívül töltötte az éjszakát. Hát hisz akkor Gyula bátyám ellen fogok mindjárt detektívvizsgálatot indítani. Gyula bácsi lumpolt! No ez nagyszerű! Ez felfedezés! A törvény nevében, Gyula bácsi, merre járt?
    - Sétáltam - mondta Kerbolt, inkább Madárnak, mint Svarcnak.
    - Rosszul éreztem magam, és a Duna-parton sétáltam.
    - Az újvárosi Duna-parton? Nagy merészség... Éjjel sétálni az újvárosi Duna-parton...
    ...Künn a folyosón élénk beszélgetés, vidám zaj hallatszott.
    - Erre, erre... Itt lesz a tanácsosa szobájában... Az elnöki tanácsos szobájában... Tessék csak... Tetszik ismerni Kerbolt tanácsost?
    Partos járásbíró lépett be, Adamec főszámvevő kalauzolásával.
    - Á, a járásbíró úr! - fogadta a polgármester tüntető szívességgel.
    - Isten hozta. A telep ügyében, ugye? Azonnal... átmegyünk az én szobámba... Ismerik egymást az urak? Kerbolt tanácsos...
    Bár Kerbolt, mint egy sötét alak, mint éjjelének egyik rémképe, élt ma a járásbíró fantáziájában, mégis öröm volt szinte és megkönnyebbülés, hogy most találkozott vele. Hisz Kerbolt is ott volt, vele volt: egy tekintélyes városi ember! Ez megmenti őt minden szégyenkezéstől, ez megkönnyíti az egész ügyet.
    És a különös, zöld szoba hangulata egészen felélénkítette.
    - Volt szerencsém - kiáltott. - Volt szerencsém: az éjjel. Micsoda établissement32 is volt az? no, nem éppen a Ritz - tette hozzá mosolyogva, hogy az egészből tréfát csináljon. - Sokkal kevésbé előkelő.
    Mind meglepetve néztek Kerboltra.
    - Selig-kávéház, vagy hogy hívják... Café Selig - folytatta a járásbíró. - Kérem, az irattáskám nem került meg... Nem tudom: jelentést tegyek a rendőrségnél?...
    Adamec eközben a polgármester felé közeledett:
    - Kérlek, polgármester uram... sürgősen keresnek... baj van...
    - Megállj! - kiáltott a polgármester. - Mi baj?
    - A villanyos társaságtól... Azonnali törlesztést kívánnak... Rubinek úr van itt...
    - Hisz tegnap beszéltem vele...
    - Meg vannak ijedve... A mai újságok telekürtölték a várost. Már vizsgálattól félnek, isten tudja, mitől... Nyugtasd meg őket... Mind le van neked kötelezve... épp azért ijedtek meg. Érzik, hogy minden a kezedben...
    - Fizetni: legjobb volna fizetni most... valamelyest - gondolta a polgármester. - Csak tüntetésül... megnyugtatásul... Oly csekély összeg elég volna... Ez snájdig dolog volna... Különböző számlák - gondolta - könyvek... elszámolási rovatok... nem mindegy az?! Pénz - pénz! Amíg én itt vagyok - nem kell félni... Nem mernek semmit - gondolta. - Majd csak meglesz! Egy pillanatra - mondta hangosan. - Legyen szerencsém nálam, járásbíró úr. Adamec pajtás, vezesd át a bíró urat, van ott snapsz, kínáld meg! Az irattáska? hogy? a Selig-kávéházban? Majd azonnal megbeszéljük ezt. Pénz nem veszett el? Majd azonnal... nem lesz baj! A telep dolgát is megbeszélhetjük... Csekélység az egész... olcsón gyönyörű háza lesz a bíró úrnak... A fő, hogy pénz nem veszett el...
    Partos elhatározta, hogy a pénzről, hogy az éjszaka utolsó részéről szót sem fog ejteni. Nem, nem veszett el pénz!
    Be kell vallanunk, hogy történetünk ezen a ponton kissé zavarossá és összefüggéstelenné válik. Dies nefastus - mint Svarc Jenő mondta. - A hangulat rétegekben rakódott le a tanácsos szobájában, mint a ködfüggönyök. Minden szó sűrűbbé tette a levegőt. De ezek a felhők nem hoztak villámot. A meglepetések magyarázatlanul tolultak valamely egyre késlekedő, mindig messzebb és messzebb csúszó, soha jönni nem akaró poén és tabló felé. Furcsán kavargott belülről a furcsa hivatalszoba, mint egy kis örvény a nagy tengerben, az újvárosi élet tengerében, egy kis sötétzöld örvény. Az ablak is zöld festékkel volt bevonva embermagasságig, azon felül besütött a nap, a vasárnapi nap, élesen, gyászosan a sötétzöld falra.
    Mért nem nyittatta ki az ablakot Kerbolt? Még érzett a levegőben a parasztruhák, kékvászon, bőr, rossz dohány, izzadt munkástestek fürdetlen illata. A nagy vasárnapi parasztszag: amilyent falusi templomokban érezni nagymisén. Megmaradt leheletek. S lehelete volt mindennek ebben a szobában. Az akták, az újvárosi akták a polcokon, ezer szájjal lélegzettek kék és fehér papírlapjaik között. A friss újság az asztalon a botrányok sűrű gőzét bocsátotta. S füst, cigarettafüst, áradt a napfényben. S az emberi lelkek lehelete.
    Minden szó még sűrűbbé tette a levegőt. Minden szó fontos lett, minden hír fontos lett és furcsa. A szók a levegőbe ragadtak, a sűrű, ragadós levegőbe. És mikor beállt a hallgatás, senki sem vette észre: mert a szók a levegőben maradtak. Kerbolt fúlva érezte, hogy csap össze feje körül az örvény. A füle zúgott, és az újságíró tréfálkozásai komoly és rettenetes vádakként csengettek bele. Úgy érezte, mint aki gyanú alatt áll, és aki körül szűkül a gyanú. Érezte, hogy exponáltatott, hogy ezek az izgatott, kíváncsi arcok mind az ő lelkébe kívánnak tekinteni. Milyen gőgös, hideg méltósággal nézett volna a szemükbe máskor! De most - most rejtenivalója volt: és ez bénává tette a nagy férfit. Tétován vergődött benne a gondolat: hát mivel jobb ő Madár Jánosnál - ha neki is van rejteni valója?
    S Kerbolt bénasága átszármazott a többiekre is. A meglepetés, az aggodalmak bénasága volt ez. Csak az újságíró fecsegett tovább, simán, zavar nélkül, elemében, mint hal, ha tovasurran az örvényben úszó, kapkodó, fuldokló emberek körül:
    - Á, igazán a Selig-kávéházban találkoztak? Nohát ez nagyon érdekes! Gyula bácsi, mit hallok? És még azt mondja valaki, hogy semmi sem új a nap alatt! És a bíró úr elvesztette az irattáskáját... hogyan történt ez? Mondjon el, kérem, mindent... a lap számára... Minden kis részlet érdekes lehet ilyenkor. Tetszett olvasni Joseph Rouletabille-t: A sárga szobá-t? Az egy detektívregény, sokkal különb, mint a doktor Holmes: csak nálunk nem ismerik, ugye...

    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    978963364799B
Webáruház készítés