Új jelszó kérése
Termék részletek


Babits Mihály: Jónás könyve_MOBI

Babits Mihály: Jónás könyve_MOBI
340 Ft
  • Részlet az e-Könyvből:

    Második rész
    Az Ur pediglen készitett vala
    Jónásnak egy hatalmas cethalat
    s elküldte tátott szájjal hogy benyelné,
    halat s vizet vederszám nyelve mellé
    minek sodrán fejjel előre, hosszant
    Jónás simán s egészben úgy lecsusszant
    gyomrába hogy fején egy árva haj
    nem görbült, s ájultából csakhamar
    fél-ébren pislogott ocsúdva, kába
    szemmel a lágy, vizes, halszagú éjszakába.
    És így jutott a szörny-lét belsejébe
    vak ringások eleven bölcsejébe,
    és lakozék három nap, három éjjel
    a cet hasában, hol éjfél a déllel
    egyforma volt, s csupán a gondolatnak
    égre-kigyózó lángjai gyuladtak,
    mint fulladt mélyből pincetűz ha támad.
    És könyörge Jónás az ő Urának
    a halból, mondván: “Kiáltok Tehozzád,
    hallj meg, Isten! Mélységből a magasság
    felé kiáltok, káromlok, könyörgök,
    a koporsónak torkából üvöltök.
    Mert dobtál vala engem a sötétbe
    s tengered örvényébe vetteték be,
    és körülvett a vízek veszedelme
    és fű tekeredett az én fejemre,
    bő hullámaid átnyargaltak rajtam,
    és Egyetemed fenekébe hulltam,
    a világ alsó részeibe szállván,
    ki fenn csücsültem vala koronáján!
    Én aki Jónás voltam, ki vagyok már?
    Ki titkaidat tudtam, mit tudok már?
    Kényedre hány-vet hánykódó vized
    s nyálkás hus-záraiba zárt a Cet.”
    S lélekze Jónás, mivelhogy kifulladt,
    sürűn szíván kopoltyuját a Halnak,
    mely csupa verdesés és lüktetés volt,
    s a vízből-szürt lélekzet mind kevés volt,
    a roppant haltest lihegve-dobogva
    szokatlan terhét ide-oda dobta
    kinjában, mig Jónás émelygve s étlen
    tovább üvöltött a büzös sötétben,
    s vonítva, mint a farkas a veremben,
    nyögött: “Bezároltattál, Uram, engem!
    Sarak aljába, sötétségbe tettél,
    ragyogó szemed elől elvetettél.
    Mindazonáltal szemeim vak odva
    nem szűnik nézni te szent templomodra.
    Sóvár tekintetem nyilát kilőttem
    s a feketeség meghasadt előttem.
    Éber figyelmem erős lett a hitben:
    akárhogy elrejtőzöl, látlak, Isten!
    Rejteztem én is elüled, hiába!
    Utánam jöttél tenger viharába.
    Engedetlen szolgádat meggyötörted,
    magányos gőgöm szarvait letörted.
    De mennél csúfabb mélybe hull le szolgád,
    annál világosabb előtte orcád.
    Most már tudom hogy nincs mód futni tőled
    s ki nem akar szenvedni, kétszer szenved.
    De te se futhatsz, Isten, énelőlem,
    habár e halban sós hús lett belőlem!”
    Ekkor nagyot ficánkodott a Cethal,
    Jónás meg visszarugott dupla talppal.
    S uj fájdalom vett mindkettőn hatalmat:
    a hal Jónásnak fájt, Jónás a halnak.
    És monda Jónás: “Ki táncoltat engem?
    Ki az aki nem hágy pusztulni csendben?
    Besóztál görgő tengered savával
    és csapkodsz, mintha játszanál csigával.
    Mert megfogyatkozott bennem a lélek:
    de az én Uram akará hogy éljek.
    Ebének kíván engemet a Pásztor
    és megszabadított a rothadástól.
    Jössz már, Uram, jössz, záraim kizárod
    s csahos szókkal futok zargatni nyájad.
    Mert imádságom elhatott tehozzád
    és végigjárta a Magasság hosszát.
    Csapkodj hát, csapkodj, ostorozva bölcsen,
    hogy amit megfogadtam, ne felejtsem,
    mert aki éltét hazugságba veszti,
    a boldogságtól magát elrekeszti.”
    Igy szóla Jónás, s eljött a negyednap
    és akkor az Ur parancsolt a halnak,
    ki Jónást a szárazra kivetette,
    vért, zsírt, epét okádva körülötte.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633642665
Webáruház készítés