Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Babits Mihály: Jónás könyve_EPUB

Babits Mihály: Jónás könyve_EPUB
340 Ft

Babits Mihály 1937-1938 között írta az elbeszélő költeményt. Hőse Jónás, aki az Úr parancsával szegül szembe, aki Ninivébe küldi prófétálni, de ő - "rühellve a prófétaságot", - elfut küldetése elől. Az engedetlenség bűnét bűnhődés követi: a cethal gyomrában Jónás ráébred: "ki nem akar szenvedni, kétszer szenved az". Az Úr kegyelemben részesíti, másodízben is Ninivébe küldi, hogy megjövendölje a város pusztulását. A megaláztatás tanulsága tehát abban summázható, hogy a szenvedés a prófétai tudás alapja, azaz: az értékőrzést vállaló költőnek beteg gégével is prófétálnia kell. A Jónás könyve művészi erejének, morális hitvallásának az új világkatasztrófa árnyékában máig is érvényes a jelentése. (Legeza Ilona)
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:
    Negyedik rész
    Mert látá az Ur, hogy ott egyik-másik
    szívben még Jónás szava kicsirázik
    mint a jó mag ha termőföldre hullott,
    s pislog mint a tűz mely titkon kigyulladt.
    S gondolta: “Van időm, én várhatok.
    Előttem szolgáim, a századok,
    fujják szikrámat, míg láng lesz belőle;
    bár Jónás ezt már nem látja, a dőre.
    Jónás majd elmegy, de helyette jő más”,
    így gondolá az Ur, csak ezt nem tudta Jónás,
    s azért felette megharaguvék,
    és monda: “Mikor ide kijövék,
    s azóta napról-napra s egyre többen
    jöttek a városból kérdezni tőlem,
    kicsit gúnyolva, kicsit félve-bánva,
    hány nap van hátra még? S én számról-számra
    közlém pontossan. S most szégyenben hagytál!
    Hazudtam én, és hazudott a naptár.
    És hazudott az Isten! Ezt akartad?
    Bünbánók jószándékát megzavartad.
    Hiszen tudhattam! Kellett volna tudni!
    Azért vágytam hajón Tarsisba futni...
    Mert te vagy aki fordít rosszat jóra,
    minden gonosznak elváltoztatója.
    De már az én lelkem vedd vissza tőlem,
    mert jobb nekem meghalnom, hogysem élnem.”
    Tudnivaló pedig itt hogy kimenve
    a városból Jónás, ül vala szembe,
    a város ellenébe, napkeletnek,
    árnyékban, mert egy nagylevelü töknek
    indái ott fölfutva egy kiszáradt,
    hőségtől sujtott fára, olyan árnyat
    tartottak, ernyőt eltikkadt fejére,
    hogy azalól leshetett Ninivére
    fátylában a nagy fények fonta ködnek.
    S örüle Jónás módfelett a töknek.
    Aztán egy reggel, hajnaltájra, szerzett
    a nagy Uristen egy kicsinyke férget,
    mely a töknek tövét megrágta volna
    és tette hogy indája lekonyulna,
    levele megpörögve kunkorodna
    s az egész tök elaszva szomorodna.
    Oly vékonnyá fonnyadt, amily nagyra felnőtt:
    nem tartott többet sem árnyat, sem ernyőt.
    S akkor az Isten szerze meleget
    s napkeleti szárasztó szeleket
    s lőn hogy a nap hévsége megsütötte
    Jónás fejét, és megcsapván, felette
    bágyadttá szédítette, ugyhogy immár
    úgy érzé, minden körülötte himbál,
    mintha megint a hajón volna; gyomra
    kavargott, és gyötrőn égette szomja
    s ezt nyögte csak: “Lelkem vedd vissza, kérlek,
    mert jobb már hogy meghaljak, semhogy éljek.”
    S monda az Ur Jónásnak: “Lásd, valóban
    méltán busúlsz s vádolsz-e haragodban
    a széleslombu, kövér tök miatt,
    hogy hűs árnya fejedről elapadt?”
    S felelt, kitörvén Jónásból a méreg:
    “Méltán haragszom azért, mígcsak élek!”
    És monda akkor az Isten: “Te szánod
    a tököt amely egy éjszaka támadt
    s egy másik éjszaka elhervadott;
    amelyért kezed nem munkálkodott;
    amelyet nem ápoltál, nem neveltél,
    lombja alatt csak lustán elhevertél.
    És én ne szánjam Ninivét, amely
    évszázak folytán épült vala fel?
    melynek tornyai vetekedve kelnek?
    mely mint egy győztes harci tábor terjed
    a sivatagban, és utcái mint
    képeskönyv amit a történet irt,
    nyilnak elém? Ne szánjam Ninivének
    ormát mely lépcsőt emel a jövőnek?
    A várost amely mint egy fáklya égett
    nagy korszakokon át, és nemzedékek
    éltek fényénél, s nem birt meg vele
    a sivatagnak annyi vad szele?
    Melyben lakott sok százszor ezer ember
    s rakta fészkét munkálva türelemmel:
    ő sem tudta, és ki választja széllyel,
    mit rakott jobb-, s mit rakott balkezével?
    Bizd azt reám, majd szétválasztom én.
    A szó tiéd, a fegyver az enyém.
    Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem.
    Ninive nem él örökké. A tök sem,
    s Jónás sem. Eljön az ideje még,
    születni fognak ujabb Ninivék
    és jönnek uj Jónások, mint e töknek
    magvaiból uj indák cseperednek,
    s negyven nap, negyven év, vagy ezer-annyi
    az én szájamban ugyanazt jelenti.”
    Igy szólt az Ur, és Jónás hallgatott.
    A nap az égen lassan ballagott.
    Messze lépcsős tornyai Ninivének
    a hőtől ringatva emelkedének.
    A szörnyü város mint zihálva roppant
    eleven állat, nyúlt el a homokban.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633642672
Webáruház készítés