Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Babits Mihály: Elza pilóta_EPUB

Babits Mihály: Elza pilóta_EPUB
340 Ft340

Babits Mihály: Elza pilóta

E-könyv EPUB formátumban

Babits Mihály regénye megdöbbentő hitelességgel követi végig azt, hogy egy finom lelkű úrilány hogyan válik olyanná, amilyenné ez a már-már állati társadalom változtatni akarja. Elza, akinek két szenvedélye van az életben, a kultúratudomány és a repülés, alig várja sorozása pillanatát.
Dacból? Talán azért, mert úgy érzi, hogy nem helyénvaló édesanyja mély szeretete ezekben az időkben? Félelemből, hogy majd akarata ellenére viszik el? Nem tudhatjuk. Elza nehezen megfejthető karakter, akinek indulatai és fiatalos dühe nehezen fékezhető, és aki hirtelen felindulásból olyan cselekedetekre képes, amik a legnagyobb veszélybe sodorhatják – és sodorják is.
Ő az, akit mindennél jobban tisztelnek a körülötte levők. A szülei, a művelt professzorok és a barátai, akik áhítattal isszák minden szavát. Szeszélyes, kiszámíthatatlan és rettentően okos: határozott elképzelése van a világról, amelyben él.
Kezdetben még ő maga sem hiszi el, hogy a könyvtárban található régi könyveken és jegyzeteken kívül létezhet más élet, a történet során azonban rá kell jönnie: az élet, amit ő él, nem valóságos, rég elveszett ábrándok kergetése csupán.
Pontosan ezért jön rá arra, hogy meg kell halnia, vagy legalábbis fel kell áldoznia szabadságát, főként gondolatainak szabadságát, ezekért az értelmetlen eszmékért, amelyek a háború világát irányítják. Elbúcsúzva tehát az érte rajongó fiútól, Dezsőtől, aki továbbra sem képes feladni a régi korok eszményeit, pilótának áll egy híres orvos, Schulberg oldalán.
Ez a megoldás megnyugtató mindenki számára. Elza megkapja azt, amire vágyott, és bár nem katonaként kell majd helytállnia, a veszély, amit keresett, mindenképpen körbe fogja venni. Édesanyját is megnyugtatja a hír, hogy lánya számára van még esély a túlélésre.
Az események azonban katasztrófába torkollanak: Elza, egy alagútban átélt borzalmas éjszaka után, ahol szeme láttára ölték meg Dezsőt, szándékosan az ellenség oldalára kormányozza a repülőgépet, ahol fogságba esik, és olyan borzalomra kényszerítik, amely méltó ehhez az alávaló korhoz: saját gyökerei ellen fordítják…
Babits megrázó és nehezen felejthető negatív utópiája nem azért félelmetes, mert maguk a történések rettentenek el egy ilyen kor borzalmaitól. Azért annyira hátborzongató mindaz, ami a regényben történik, mert egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy ez egyszer velünk is megtörténhet (Kovács Janka).

e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    Kamuthy Elza ez idő tájt többször volt látható az egyetem diákgyűlésein.
    Azelőtt ezeket fölényes megvetésével tüntette ki. Magyarországon tradíció a zászlókat lengető ifjúság, akár a politikus csizmadia. Mióta főleg lányoké lett az egyetem, ők folytatták ezt a tradíciót. Gyűléseik egyre sűrűbbek s hangosabbak lettek, amint jelszavaikat utca és parlament is echózni kezdte. De Elza minden új gyűlés hírére csak gúnyos szájvonással reagált.
    - Megrendelték a libaparlamentet! - Elza utálta a folytonos locsogást, úgyis mindenki csak azt kiálthatja, amit a Háború mitologikus hatalmai súgnak. Szabad és spontán szó úgysem eshetik ma.
    Margit viszont csak nevetett mindenen.
    - Képzeld el, ha az ifjúság szabadon előadná az igazi és spontán vágyait! A fiúk azt szeretnék, ha valamivel később mehetnének frontra: hogy ne olyan hamar kelljen meghalni a hazáért! Mi lányok pedig, Elzuskám, talán mi sem vágynánk oly sürgősen hadba, ha több hímecske volna itthon. Erről szavaljatok a gyűlésen, ha mertek!
    - Én nem szavalok, én el se megyek.
    - Jobb lenne pedig néha eljárni, barátom! Furcsa híreket hallok az “ifjúsági hadfegyelmiről”. Nyilván tartják a lelkességünket: nem árt azt a keveset, ami van, kirakatba tenni...
    - Te beszélsz? Akit minden második szavadért hadfegyelmi elé lehetne állítani?
    - És kit nem, manapság? Ha valaki a szavakkal törődne...
    - Igazad van: a szó nem számít már.
    - Mért mondod ezt olyan melankóliával?
    - Senki sem veszi komolyan. Akármit beszélünk: mit változtat? Azon panaszkodunk, hogy nem szabad a szó. Bátran lehetne szabad is. Nem számít. Tele vagyunk háború előtti frázisokkal, amik már úgy elvesztették minden erejüket, mint a kimerült villanytelep.
    Margit ezen is nevetett.
    - Át kéne alakítani az egész emberi nyelvet, háborús használatra. Például nem szabadna a “régi, boldog békeidőkről” beszélni... Hogy illik ez az örök harc öntudatos gyermekeinek szájába? Pedig ezt még Doby Ágnes is mondja.
    Doby Ágnes típusa volt a szigorúan háborús világnézetű kollégának; bennült a hadfegyelmiben is. Ezért mindenki egy kicsit válogatta előtte szavait; csak Margit nem. Sőt, Margit kedvét látszott lelni benne, hogy ellentmondásokat fedezzen fel Ágnes szavai közt. Ilyenkor meginterpellálta, valósággal kérdőre vonta.
    - Bizony, a békeidőknek sok öntudatlan csökevénye él még - védekezett Ágnes, összehúzva apró szemeit. - Nyelvben és gondolkodásban egyaránt. - De mindig zavarban volt, mert nem nagyon tudta: komolyan kérdi-e Margit, vagy ugratja?
    Margitnál ezt nehéz is volt tudni. Ő felelőtlenül szólt hozzá mindenhez, jókedvű csúnya-ságának területenkívüliségében... Őszinte volt és szabadszájú: őrá mégse haragudott senki. Talán mert nem volt rajt mit irigyelni.
    Annál több irigyelnivalót találtak társnői Elzában. S Margit nem is volt olyan gondtalan barátnőjére, mint önmagára nézve.
    - Legalább a gyűléseiken mutathatnád magad! Lehet, hogy én sokat beszélek: te viszont sokat hallgatsz. Te, Elzuskám, egy sötét alak vagy, nem barátkozol, nem engeded magad a pad alatt simogatni, sőt egy fiúval járkálsz, talán a fiút is irigyeljük tőled. Mindig mondom, hogy férfi kell nekünk, a többi szurrogátum! De a gyűlésekre járj el, Elzuskám! Kezd nagyon ránk fordulni a figyelem, kezdenek számon tartani bennünket, mint a leölni való tyúkokat, mióta szó van, hogy mi is katonák lehetünk.
    - Bár az lennék már! - óhajtotta Elza.
    - Az sem rossz gondolat. Ha már a fiúkat elviszik, hadd menjünk mi is utánuk. Ki tudja? a harctéren talán még szegény Margitkádnak is jut valami megszorult vitéz. Dezsőnek mikor kell újra bevonulni?
    - Elsejére.
    - Mind bevonulunk, Elzuskám, és agyő! Én minden gyűlésen ott vagyok, és magam kiabálok legjobban a frontjogokért. Mégiscsak disznóság, hogy nem engednek bennünket igaz honleányok módjára megdögölni az árokban, hanem itt kell gürcölnünk a könyvek fölött. De tréfán kívül: akarsz katona lenni, Elzuskám?
    - Mért kérded ezt?
    - Tudod, hogy a Doby mit híresztel? Hogy aki nem vesz részt a közlelkesedésben, azt leghamarabb viszik be, külön, mint renitenset.
    - Ostobaság... Legfeljebb rosszabb beosztást kap.
    - Szóval, akarsz, vagy nem akarsz?
    - Én? Ha már kérdezed: igenis akarok! Sokkal őszintébben és komolyabban akarok, mint az összes Doby Ágnesek...
    - Akkor, édesem, mi okod van távolléteddel föltűnni? Nyugtasd meg Margitkád barátnői szívét! Eleget megmutattad, hogy nem engedsz a terrornak...
    - Én engedek a terrornak! Ennek az egynek engedek, és semmi másnak! Igazad van: elmegyek a gyűlésekre. Együtt fogunk eljárni, Margitom, együtt lelkesedünk a dicső frontjogért!
    - Úgy mondod ezt, mintha bomba volna a retikülödben.
    - Talán nem tudnám jobb módját az öngyilkosságnak! Akkor már inkább a front! Legalább mozgunk egyet, kimozdulunk innen, mielőtt meghalnánk... Ez a rabság az, amit nem állok...
    - Fiam, téged idézni kellene, mint a női állhatatlanság példáját.
    - Hogy érted ezt?
    - Nemrég még tudni sem akartál háborúról. Háború, front, rád nézve egyáltalában nem létezik! Semmi, ami a XX. század óta lett, nem létezik! Te nem törődsz semmivel, amíg csak nem kényszerítenek rá! Te más világban élsz, a régi könyveid közt! Hagyjanak neked békét! semmihez sincs közöd a könyveken kívül... Mi van a könyvekkel?
    - Te mondtad, hogy minden szurrogátum.
    - A könyv is?
    - Olyan, mint az ablak a raboknak... Jobb nem is látni az ablakot! Én nem vagyok rabnak való. Ha börtönbe csuknak, egy darabig nézem az ablakot: de aztán megszököm, még az életem árán is!
    - No szép kis szökés! Szép kis szabadulás! A tunnelekbe, a front árkaiba! Ahonnan aztán nincs több szabadulás, életfogytig!
    - Jobb a fronton, mint az árnyékában életfogytig!
    - Ott legsötétebb az árnyék, Elzuskám.
    - De legközelebb a széléhez. Az ellenséghez, a halálhoz, pokolhoz, mit bánom! A végső dolgokhoz, a háború “végső dolgaihoz”! Tudod, mi az, amit eschatológiának neveztek a régi vallástudományban?
    - Sejtelmem sincs.
    - Mindegy. Én talán nem is megyek lövészárokba, tudok aviatikát. Ha egyszer gépet kaphatok alám, már úr vagyok!
    - Ahogy te ott úr volnál, Elzuskám!
    - Mikor röpülni tanultam, most két éve, folyton az volt az érzésem: egyszer meg kellene fordítani a kormányt, és elszállni találomra, itt hagyva mindent és mindenkit, valami váratlan irányban, ismeretlen veszélyek felé... Te nem érezted soha ezt az érzést?
    - Én, Elzuskám, nem részesültem olyan előkelő sportnevelésben, és nem tanultam aviatikát.
    - Én is rég nem ültem kormány mellett. Apám az elsők közt volt, aki beszolgáltatta a gépét hadicélokra. Azóta igazán nem maradt más nekem, mint a könyvek.
    - Szóval, neked a könyv is aeroplánpótlék.
    - Te nem tudod, mi az: egy szenvedélyes pilóta gép nélkül! Az apámnak divat és proccság volt, hogy én aviatikát tanuljak; de nekem ez volt minden, a legtöbb, amit nyújthatott ez a dicső kor...
    - Nagy tettek és feszülő energia kora! Mit szólna Doby Ágnes, ha hallana?
    - Barátom, ha Doby Ágnes egy kicsit foglalkozna régebbi korokkal, és nem vetné meg az ilyen tanulmányt, akkor nem bámulná ezt az utálatos és szimplex kort, ahol még a születés és halál is hivatalból és parancsszóra megy! Érdemes itt élni? Innen csak menekülni érdemes, ahova még lehet: könyvekbe, régiségbe vagy a levegőbe! A tiszta és szabad levegőbe, egypár bombával, amit úgy dobnék a földre, mint megvetésemet!
    - Kezdesz megijeszteni.
    - Inkább megnyugodhatnál. Mától okos leszek. Éljen a frontjog, éljen a háború!

    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633642511
Webáruház készítés