Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Aladdin és a bűvös lámpa_MOBI

Aladdin és a bűvös lámpa_MOBI
390 Ft390

A mesefolyam egyik legismertebb darabja az Aladdin és a csodalámpa című. A történetről szükségtelen bármit mondanunk, mindenki ismeri. Mi Honti Rezső fordításában adjuk közre az e-térben ezt a klasszikus értéket. (a Kiadó)

eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Aladdin, aki három napig nem aludt és nagyon elfáradt, nyugalomra tért, édesanyja szintén lefeküdt. A fiú egyfolytában aludt, csak másnap déltájban ébredt fel. Amint szemét fölnyitotta, mindjárt enni kért, mert igen éhes volt. De az anyja így szólt hozzá: “Édes fiam, nincs semmim, amit elébed adhatnék, amim volt, azt tegnap megetted. Várj egy kicsit: van még egy kevés fonott pamutom, elviszem a bazárba és eladom, az áráért meg ennivalót veszek neked.” - “Anyám - kiáltotta Aladdin -, tartsd meg a fonalat, ne add el, hanem ide a lámpát, amit magammal hoztam. Én majd megyek és eladom, az áráért meg veszek valami élelmet; azt hiszem, a lámpáért többet kapunk, mint a fonálért.” Aladdin anyja odaadta fiának a lámpát, de amikor észrevette, hogy piszkos, azt mondta neki: “Itt a lámpa, fiam, de nagyon piszkos. Ha megmossuk és megtisztítjuk, drágábban adhatjuk el.” Fogott egy kis homokot, és dörzsölni kezdte vele a lámpát. De alig dörzsölte egy kicsit, mikor egy szellem jelent meg előtte, ijesztő külsejű, óriási alak, az ősidők óriásaihoz hasonló, és megszólalt: “Szólj, mit kívánsz tőlem? Itt vagyok, a szolgád vagyok, szolgája annak, ki a lámpát kezében tartja, rendelkezz velem és a bűvös lámpa minden szolgájával.” De Aladdin anyja szörnyen megijedt, nagy rettegés szállta meg. A nyelve is megbénult, mikor ezt a szörnyalakot megpillantotta, szeme sem volt szokva ilyen jelenségekhez. Nem tudott hát borzadályában a máridnak feleletet adni, és ijedtében ájultan rogyott a földre. Fia kicsit távolabb állott, de ő már látott szellemet, amint a barlangban a gyűrűt megdörzsölte. Mikor meghallotta, mit mond a szellem az anyjának, odasietett, kivette a lámpát anyja kezéből, és így szólt: “Ó, te, lámpa szolgája, éhes vagyok, és azt kívánom, hozz nekem valami ennivalót, de valami jót, egész különösen finomat!” A szellem eltűnt, csak egy pillanatra, aztán egy értékes, nagy színezüst asztalt hozott, azon tizenkét tál állott különféle finom ételekkel, meg két-két palack tiszta óbor és mellette hónál is fehérebb kenyér. Mindezt Aladdin elé rakta és eltűnt. Ekkor Aladdin rózsavizet locsolt anyja arcába, és erős illatú párlatokat szagoltatott vele. Mikor az asszony magához tért, így szólt fiához: “Édes fiam, ki ez a bőkezű jótevő, aki éhségünket és szegénységünket megszánta? Köszönettel tartozunk jóságáért. Úgy látszik, hogy a szultán hallott nyomorunkról és szűkös helyzetünkről, és ő küldte nekünk ezt az asztalt.” - “Édesanyám - felelte a fiú -, most nincs idő a kérdez¬getésre. Együnk, mert nagyon éhesek vagyunk; majd azután elmesélem!”
    Asztalhoz ültek, és hozzáláttak az evéshez. Aladdin és anyja még életükben nem ettek ilyen ételeket, amilyenekhez most jutottak; gyorsan és mohó étvággyal fogyasztottak el mindent. Nem csoda, igen éhesek voltak, aztán az étel is királyok asztalához méltó volt. Mikor a lakomát befejezték és jóllaktak, még estére és másnapra is maradt belőle. Kezet mostak, és megint leültek beszélgetni. Aladdin anyja fiához fordult e szavakkal: “Fiam, mondd el, mi lett a szellemmel? Mert most - Alláhnak hála! - az ő jóságából jóllaktál, hát nincs már okod azt mondani, hogy éhes vagy.” Ekkor Aladdin elbeszélt mindent a szellemről, ami azalatt történt, míg az anyja ájultan feküdt a földön. Az anya nagy csodálkozva így szólt: “Meglehet, hogy így volt. De ha a szellemek meg is szoktak jelenni emberfia előtt, én, fiam, még életemben nem láttam egyet sem. Azt hiszem, ez ugyanaz a szellem lehetett, mint aki téged kiszabadított, mikor a kincsesbarlangban voltál.” De Aladdin így felelt: “Nem ugyanaz, édesanyám; az a szellem, aki neked megjelent, a lámpa szolgája volt.” Ezt hallva, anyja megkérdezte: “Hogyhogy, fiam?” Aladdin így felelt: “Ez másfajta szellem, mint a másik; az a pecsétgyűrű szolgája volt, ez pedig, akit te láttál, annak a lámpának a szolgája, amelyet a kezedben tartasz.” Aladdin anyja, amint fia szavait meghallotta, felkiáltott: “Lám-lám, hát ez itt, ez a szörnyű alak, aki előttem megjelent és halálra rémített, a lámpához tartozik?” A fiú igennel felelt, ő pedig így folytatta: “Kérve kérlek, fiam, az anyatejre, amivel tápláltalak, dobd el ezt a lámpát meg a gyűrűt; mert nagy rémületbe döntenek bennünket, én el nem viselném másodszor a szellemek látását! Aztán velük érintkezni bűn is; mert a Próféta - Alláh áldja meg és üdvözítse! - óv minket tőlük!” - “Édesanyám - válaszolt Aladdin -, parancsaidat máskor mindig szívesen teljesítem. De amit most mondtál, lehetetlen, nem lehetek meg sem a lámpa, sem a gyűrű nélkül. Magad is láthattad, micsoda jótéteményben részesített a lámpa, mikor éhesek voltunk. És gondold meg, anyám, hogy a mór varázsló, az a hazug, nem kívánt tőlem semmit, amikor a kincsesbarlangba leszálltam, sem ezüstöt, sem aranyat, pedig négy szoba volt velük tele, hanem csak azt parancsolta, hogy a lámpát hozzam el neki és semmi egyebet. Mert ismerte a lámpa nagy erejét, és ha nem tudta volna, hogy csodálatos varázsereje van, akkor nem vesződött és kínlódott volna érte, nem jött volna hazájából egészen a mi országunkig a keresésére, sőt a kincsesbarlangot se zárta volna össze ismét felettem, mikor nem kapta kézbe a lámpát, merthogy nem bírtam odanyújtani neki. A mi kötelességünk, anyám, hogy ezt a lámpát gondosan megőrizzük, és jól vigyázzunk rá; mert ő a mi eltartónk, a mi gazdagságunk, és senkinek sem szabad semmit megtudni róla. És a gyűrűvel ugyanúgy áll a dolog; lehetetlen, hogy az ujjamról lehúzzam, mert ha a gyűrű nincs, soha engem élve meg nem láttál volna, hanem ott pusztultam volna a kincsesbarlangban, a föld alatt. Hogy is húzhatnám le ezek után az ujjamról? Ki tudja, micsoda bajt vagy szerencsétlenséget és szomorú eseményeket hozhat még az idő, amiből ez a gyűrű kiszabadíthat? De a kedvedért elteszem a lámpát, úgy, hogy soha többé ne lássad.” Anyja e szavak hallatára megfontolta a dolgokat, és belátta, hogy Aladdinnak igaza van; így szólt hozzá: “Fiam, tégy úgy, ahogy akarsz. Ami engem illet, csak én ne lássam többé a lámpát, mert azt a szörnyű látványt, amiben részem volt, soha többé nem akarom megérni.”

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633641996
Webáruház készítés