Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Aszlányi Károly: Aludni is tilos_EPUB

Aszlányi Károly: Aludni is tilos_EPUB
540 Ft540

Aszlányi Károlynak talán a legmélyebb, legsötétebb jövőképű regénye. Főhőse, Tóth Flórián, aki csak egy jót aludni akar, de nem tud. Bolyong az éjszakában, kalandról-kalandra, de mást nem keres, csak egy ágyat, ahová leomolhat és végre aludhat. De: "Aludni is tilos". Így hát tovább kell állnia. Kalandjait kezdetben Budapesten éli, megismerjük a húszas-harmincas évek házait, cégeit, embereit. Ahogy mi ismerkedünk az akkori társadalommal, úgy ismerkedik meg Flórián az igaz szerelemmel. Ám szerelmét Flórián nem képes megtartani, mert aludni is tilos... Flórián előtt kitárul a világ, osztrák és olasz élmények sorolódnak egymás után, sőt, a gazdagság ígérete is megérinti. Ám Flórián nem tudja megragadni, mert aludni is tilos... (a Kiadó)

eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Mintegy negyedórával később visszajött, de Flóriánt nem találta a padon, s ennek őszintén örült. Ha azt kérdezték volna tőle: mit tett volna, ha az ő fiát vagy öccsét találja ilyen állapotban a padon - valószínűleg felháborította volna, hogy az ő családjáról ilyesmit feltételezzenek. Senki sem hajlandó elképzelni, hogy az ő családjában is fordulhat elő efféle baleset: és ezért fordul elő minden családban előbb-utóbb.
    Az, ahogyan Flórián felkelt a padról, maga is egészen különös volt. Semmiféle elhatározás nem előzte meg ezt a mozdulatot, ami pedig valószínűleg - legalábbis részleges - megfagyástól mentette meg. Az egész egy rándulás volt, föl sem ébredt közben, valósággal álmában ment el a padról - bár ez nem volt pontosan alvás, csak olyasmi.
    A nélkülözések annyira összemorzsolták, hogy például már képtelen volt fájdalmat érezni. Nem volt éhes, nem érezte, hogy éhes lenne; a bőre pedig már annyira összezsugorodott, hogy már nem is fázott - csak időnként rándult egyet-egyet.
    Három férfi jött szembe, maguk között cipeltek két részeg nőt. Az egyik, zabolátlan mozdulatokkal és mégis természetes egyszerűséggel kínálta magát a szembejövőknek. Éktelen derültséget keltett, hogy Flórián egyáltalában nem nézett oda. Villamos csilingelt, de még mindig sötét volt, a felhők úgy lógtak a város felett, mint egy rossz fényképész szürke drapériái.
    Flórián most bement egy tejcsarnokba. Most nyitották ki, még takarítottak benne.
    Fillérje se volt, nem is gondolt erre. Úgy ment be, vakon és gondolkodás nélkül, ahogy a kiéhezett állat a kelepcébe.
    Bement, leült, rendelt.
    Ivott.
    Meleg kávét ivott, zsemlét evett hozzá. A pincér lapokat tett elé.
    Lapokat! Mihelyt hosszabban nézett ugyanarra a tárgyra, azonnal összefolyt előtte minden. Sok ezer apró, egyforma betűre! Félretolta az újságokat.
    – Ez az átkozott élet: ha kint maradok, fel kell fordulnom az éhségtől és fáradtságtól. Ha bejövök és jóllaktam, akkor elalszom - gondolkodott és a bal tenyerébe fektette arcát. A tenyere ebben a hidegben is izzadt, a kimerültségtől.
    Kellemesen feküdt egy órát: nem zavarták. De azután megérkeztek a reggeliző vendégek, Flórián nem mert aludni, és szólni sem mert most, hogy pénze nincs.
    Nézte a vendégeket. Volt köztük egy lorgnonos hölgy, akkora bibircsókkal az orrán, hogy lehetséges: a bibircsók volt az orr. Nyugalmazott alezredes, kutyával, a kutya csak szűrt kávét iszik. (Zsuzsi megitta volna szűretlenül is). De hát ezek nem fontos dolgok. De Flórián, aki sohasem törődött a pénzzel, most sóváran nézte őket és egyenként mérlegelte, kinek mennyi pénz lehet a zsebében. Ilyeneket gondolt: ha most össze kellene adniok, ami itt, most a birtokukban van, vajon mennyi lenne. Talán hetven pengő.
    Rögtön, beteges gyorsasággal, elindult a fantáziája: feldolgozta a hetven pengőt. Húsz pengő: lakás két hétre. Tíz a ruha- és kabátvasalás. Aztán meg keserűen korholta magát. “Azért nem sikerül semmi, mert gondolatban elköltöm a világ minden pénzét.” Arra nem gondolt most, hogy nem volt, ami sikerüljön; nem voltak ügyei, a “lecsúszott” ember nevét törlik az élet nagy Nyilvántartásából, és nagyon ritka ember az, aki még egyszer visszairatkozik.
    Nemsokára ismét kiürült a tejivócsarnok.
    Flórián magához intette a pincért, és azt mondta:
    – Nincs pénzem, nem tudok fizetni. Mondja meg, mit tegyek.
    A pincér megrökönyödve nézett rá.
    – Semmit.
    És elindult az ajtó felé, hogy rendőrt hívjon. De Flórián utánament és visszahúzta.
    – Ne tegye, kérem... mégse. Nézze, leveszem a zakómat, azért elmehetek a felsőkabátban... adja el.
    A zakót így is el lehetett adni öt, hat pengőért, de a pincér elégedetlenül mustrálgatta:
    – Én menjek árulni ezt?!
    Vállat vont.
    – Na, hagyja itt. Majd valamelyik nap nézzen be, talán vissza is kap valamit.
    Flórián ráhúzta az ingére a vékony felsőkabátot, s ismét az utcára ment.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155301032
Webáruház készítés