Arisztophanész: Lysistraté_MOBI

Részlet az e-Könyvből:

NŐK KARA
„Tervünk, tanácsunk fejdelem-asszonya
Mért oly borúsan jősz ki hajlokodból?”1
LYSISTRATE
Rósz asszonyok csíntette s nő-esze
Mialatt ödöngök búsan fel s alá.
NŐK KARA
Hogyan? hogyan?
LYSISTRATE
Igazán, igazán.
NŐK KARA
Mi a baj ? Mondd meg jó barátaidnak.
LYSISTRATE
„Rút mondanom, s elhallgatnom nehéz. ”
NŐK KARA
Tőlem ne titkold, hogy mi a bajunk.
LYSISTRATE
A legrövidebb szóval: férfi kéne.
NŐK KARA
Ne hagyj, Zeus!...
LYSISTRATE
Mit Zeus-özöl ? ez úgy van, annyi szent.
Sehogy se bírom őket tartani
A férfiaktól: szökdösnek haza.
Már egyet a rés bontásán kapék
Amott, hol a Pán szirtbarlangja van;
Mást, hogy csigán tekergett lefelé;
Mást, hogy szökött; más tegnap egy veréb
Hátán akart repülni Orsilochos2
Lakába, úgy rántám vissza, hajánál;
És száz ürügyet gondolnak ki, hogy
Mehessenek. No itt jön egy megint –
Hová sietsz, hé?
NŐ
Mennem kell haza;
Otthonn a gyapjúm’, a milétuszit,
Megeszi a moly.
LYSISTRATE
Hm, miféle moly?
Térsz vissza?
NŐ
Hisz, mindjárt jövök, bizisten,
Csak míg az ágyon elterítgetem.
LYSISTRATE
Sohse terítkezz’; egy tápot se mégy.
NŐ
El hagyjam romlani?
LYSISTRATE
Ha kénytelen vagy.
(Nő el.)
MÁSODIK NŐ
Jaj, én boldogtalan! jaj, a lenem!
Otthon hagyám, töretlen!
LYSISTRATE
Ez meg a
Lenét akarja törni s fut haza. –
Hé, vissza csak!
MÁSODIK NŐ
A fényes csillagokra!
Csak megtilólom és legott jövök.
LYSISTRATE
Sohse tilóld; ha te megkezdenéd,
Más asszony is mindjárt’ olyat szeretne.
(Második nő el.)
HARMADIK NŐ
Oh, szent Ilithyia! tartsd vissza még
Szülésemet, míg szentelt földre érek.
LYSISTRATE
No, hát te mit bomolsz?
HARMADIK NŐ
Mindjárt szülök.
LYSISTRATE
Hisz tegnap terhes sem valál.
HARMADIK NŐ
De ma!
Hanem bocsáss a bábához haza
Tüstént, Lysistrate.
LYSISTRATE
Ej, mit beszélsz? (Tapogatja)
Mi itt az a kemény?
HARMADIK NŐ
Fiúgyerek.
LYSISTRATE
Nem Aphrodité uccse az, hanem
Valami öblös rézedény. Mutasd.
Óh csúnya jószág! így vagy viselős?
A szent sisakkal! ? !3
HARMADIK NŐ
Zeusre! az vagyok.
LYSISTRATE
Minek tehát ez?
HARMADIK NŐ
Hogy, ha még a várban
Rám érik a szülés, hát e sisakba
Szüljek, mint a galambok.4
LYSISTRATE
Ne beszélj!
Ürügy biz ez. Hanem csak várd be, hé
Itt helyben - a sisak keresztelőjét.5
(Harmadik nő el.)
NEGYEDIK NŐ
De már én itt alunni sem tudok,
Mióta láttam a szent őrkigyót.8
ÖTÖDIK NŐ
S engem, szegényt, a virrasztás megöl:
Annyit kuvikol itt a sok bagoly.7
LYSISTRATE
Jó asszonyim, ne szörnyülködjetek.
Férjet kívántok: hát azt hiszitek,
Hogy minket ők nem? Gyötrelmes, tudom,
Az éj nekik. De tűrjetek, galambom,
S kínlódjatok még egy kis ideig,
Mert jóslatunk van, hogy a győzelem
Mienk! ha nem lázongunk. ím a jóslat.
NŐK KARA
Mondd el, hogyan szól?
LYSISTRATE
Hát figyeljetek.
„Ámde ha fecske-csoport, a bankáktól menekülvén,
Meglapul egy helyben s tartózkodik a nemi kéjtől:
Meg fog szűnni a baj, s teszi alsóvá, ki ma felső.
Fennyendörgő Zeus...”
NŐK KARA
S mi leszünk a felyűlfeküvők is?
LYSISTRATE
„Ellenben, ha viszályt kezdvén, kiröpűlnek a fecskék
A szent templomból: kiderül, hogy nincs a világon
Semmi madár, mellyet bujaságban meg nem előznek. ”
NŐK KARA
Zeus úgy segéljen, a jóslat világos.
Ne csüggedezzünk, minden istenekre!
Hanem gyerünk be, tűrjünk. Csúnya vón’
Áthágni, kedvesim, a jóslatot.
(Nők, a karon kívül, el.)
VÉNEK KARA (Strophe)
Egy mesét fogok beszélni nektek,
Melyet hallottam gyerek koromban.
Volt egy ifjú, Melánion a neve, ki
Házasodási kerülvén, lakni mene hegyeknek mély vadonába,
Ott maga hálót fonogat s egyre nyulászott, tartva kutyákat,
Vissza se tért soha gyűlölségből,
Úgy megutálta az asszonyokat;
És mi, józan életűek,
Nem kevésbbé Melánionnál.
EGY ÖREG
Megcsókollak, vén banya…
EGY NŐ
Több hagymát nem is eszel!
ÖREG
Nyújtsd ki lábad, - rugkapálj!
NŐ
Bokros néked ott nagyon.
ÖREG
Hát, Myronidesnek is
Nem bozontos volt-e ott ? de ember is volt
Ám a harcban; szinte mint Phormion.
NŐK KARA (Antistrophe)
Én is mondok egy mesét, szakasztott
Párját, íme, Melánionénak.
Volt egy tüske-kerítte, körülcövekelt
Megközelíthetetlen arcú Timón, Erinys zord ivadéka;
Ez csupa embergyülöletből tovazüllött, és so’se tért meg,
Szórva sok átkot a férfiak ellen,
Ügy gyűlölt vala benneteket,
Hitvány férfiak, örökké;
Míg a nőkhöz nyájas, kegyes volt.
EGY NŐ
Adjak-é egy poflevest.
ÖREG
Azt ne; félek tőle tán?
NŐ
Hát lábbal felrúgjalak?
ÖREG
Majd kilátszik a szakáll.
NŐ
Még se látnál semmit is,
Bár szakállas volna mint idős asszonynak;
Ámde mécsnél mindig elperzselem.
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában