Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Arany László: A délibábok hőse_EPUB

Arany László: A délibábok hőse_EPUB
340 Ft

A délibábok hőse (1872), melyet Arany László névtelenül adott be a Kisfaludy Társaság pályázatára, a magyar realizmus legfőbb büszkeségei közé tartozik. Zártabb légkörű, kerekebb kompozíciójú, teljesebben saját világú és eszközű mű kevés van irodalmunkban. E verses regény alkalmi mű – a szónak goethei értelmében. A benne bírált és javallott közéleti magatartás, a benne kifejezett személyes életérzés, a szokásosnál is szorosabban kötve van szerzőjének adott fejlődéséhez – azaz egykorú társadalmi állapotokhoz.

A délibábok hősének két főszereplője van: Hübele Balázs az egyik, a másik maga a költő. Csakhogy tulajdonképpen egyik sem az igazi fő szereplő: az igazi egy nem létező, csak a háttérben és kiíratlanul jelen levő harmadik. A mű építménye ugyanis elsősorban nem az említett, e két magatartás-típus ellentétén, hanem sokkal inkább egy fölöttük álló, illetve összeütközésükből keletkező harmadiknak a javallásán nyugszik. Épp e javallások érdekében született meg a mű s lett Balázs magatartásának szatírájává, a költő eltemetett (eltemetni kívánt) vágyainak ironikus elégiájává, a javasolt, új magatartásnak pedig apológiájává. Balázs magatartását életútjának megrajzolásával mutatja be a regény (Hegedüs Géza)

e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    A nap hanyatlik, kezd az est leszállni,
    De hang se hallszik távol és közel;
    Az ég borul, eső is kezd szitálni,
    Bőrig ható, hideg szemcséivel;
    A sáros útat már alig találni,
    A lóra hagyják, az tán nyomra lel;
    Míg végre egy megváltó ebvonítás
    Jelzé, hogy a helység csak egy hajítás.
    De még odáig rozzant gát vezet be;
    Magyar mac-ádám munka: sár saron.
    Kerék agyig, lovuk csülkig sülyed be,
    S az éj meg oly sötét, mint a korom.
    Unott álom jön a fáradt szemekbe:
    De jó a sors, segít a vándoron,
    S hogy felfrissítse őket egy kicsit.
    Bedönti egy árokba a kocsit.
    A sár megóvj a testök lágy kebellel,
    Csontjuk se tört, habár itt-ott sajog;
    S bévonva csokoládészínű lepellel,
    Tovább haladnak a gáton gyalog;
    A pesti kis cipő a híg mederrel
    Cuppanva, csókot váltva, társalog;
    S legyőzve egy kuvasz-had támadását.
    Elérik végre így nénjök lakását.
    Már alszik a háznép. Sok döngetésre
    Kidugja egy szolgáló végre orrát,
    S rátartva lámpását egy deszkarésre,
    Kinéz: “Ni, Jézus, a szemem ha jól lát,
    A pesti téns uram... Hé, Borcsa, Perzse!”...
    És felzavar gazdát, szakácsnét, szolgát,
    Tesz, vesz, szalad, fejét is majd elejti. -
    De a kaput kinyitni elfelejti.
    A gazda is kel, és pipára gyujtván,
    Kényelmesen szétnéz: “No, hát ki jött?”
    Így végre a vendégek is bejutván,
    Lőn köz-sopánkodás a baj fölött;
    Etelkét nénje pelyhes ágyba dugván,
    Majd megfulasztja a dunyhák között:
    “Galambom! ó csuronvíz a ruhája!
    Csuda lesz, ha nagy baj nélkül kiállja.”
    De Etelkét az álom nem kerűli -
    Ó, Álom úrnak jó ízlése van:
    Vénasszonyokra csókját nem fecsérli,
    De szép leányt ha lát, hozzásuhan.
    Enyhíti szívét, könnyét letörűli,
    Ajkára csókokat lop finoman. -
    Irígylésre méltó cudar kamassza!
    Míg a kelő nap - úgy kell! - elriasztja.
    Réfalvy visszatér, s Etelke másnap
    Szokatlan, új szerepkörébe fog;
    A környezet s a házi jó szokásnak
    Sok ága-boga szörnyen új dolog;
    Nincs vége-hossza ajtócsapkodásnak,
    Szekér zörög, kútostor nyikorog;
    És mindezekhez a hű-hó sava:
    A néni perlő és pergő szava.
    Mert Zsófi néni, ő mindenben ott van,
    Künn és belül, mindenkinek nyomán;
    Pöröl, hogy férje mért ül oly nyugodtan.
    Senkit se szid le és semmit se bán;
    De Gerzsi bácsi csak hallgat szokottan,
    És szívja egy pipát a más után;
    Jó gazda ő künn a tanyán, de otthon,
    Gondolja, hadd vezényeljen az asszony.
    S ezt bölcsen gondolá: így jól megosztván.
    Kinek-kinek saját hatáskörét,
    Nyugodt családi éltet éltek aztán
    S a házi szent békét meg nem törék;
    A bácsi künn bíráskodott a pusztán,
    A néni otthon végezé pörét;
    S húsz éve múlt, hogy a vidék csudálja
    Ez egyetértést, melynek ritka párja.
    De volt is a családnak sok barátja,
    Jártak sokan vendégek, tisztelők;
    A szép leányt bizony mindenki látja,
    Hiába bujnék a világ előtt;
    Imádja ifja, véne, s egy-egy “bátyja”
    Átkapva csípején két kézzel őt,
    S szemébe nézve, meg-megbillegette:
    De szép vagy, édes húgom, szedte-vette.
    Etelkének soká “fád” volt ez élet:
    A délibáb-honból alábukott,
    Alföldi szép idillje szerteszéledt,
    Mit ő eszményileg megalkotott;
    Kedélye ily keretbe még nem illett,
    Zajához is nem oly könnyen szokott,
    S mást lelve, mint előre képzelé,
    Lassan, nehéz szívvel törik belé.
    Nehány napig sokat sír, rejtve, titkon,
    Megbánja, hogy miért is jött ide;
    Mily boldog és nyugodt volt élte otthon,
    Mily csendes a ház s kertjök mily üde.
    De bezzeg nénje ezt nem nézi nyugton,
    Ily mélabúra nem jut itt idő;
    Sürög, forog, ront-bont, őt is szorítja,
    S pörölni is szépecskén megtanítja.
    S míg megtanul egy háztartást vezetni,
    E lecke a legjobb vigasztaló;
    Megszokja egyszerű körét szeretni
    S szépnek találni azt, ami való;
    És kezdi észrevétlenül feledni
    Eszményhonát, mely fényes, ám csaló,
    S nem érve rá merengni most felette,
    Még azt is, hogy csalódik, elfeledte.
    S miként az ábránd lassan széjjeloszlott,
    A visszatetszés sem tartott soká,
    A képzeletből szőtt fátyol lefoszlott,
    De boldogsága titkát felfogá,
    Jókedve megtért, arca megpiroslott,
    És a falut szeretni megszoká,
    Friss légkörén megedzött teste, lelke,
    - Így lett tűzről pattant leány Etelke.
    S mint a Tiszának csendes, halk folyása,
    Folyt észrevétlenül a vén idő;
    Sok régi emléknek szinét levássa;
    Ront és tenyészt; pusztító s éltető;
    Etelke vár-vár hasztalan; Balázsa
    Ki tudja hol jár, róla hír se jő,
    Míg végre álmai közé sorozza,
    S képét új érzelem halványra mossa.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633642658
Webáruház készítés