Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Arany János: Toldi trilógia_MOBI

Arany János: Toldi trilógia_MOBI
890 Ft890

1845-ben az ismeretlen falusi nótárius egy akadémiai pályázatón jutalmat nyer Az elveszett alkotmány című szatirikus költeményével, amely egyszerre paródiája a hexameteres eposzoknak és a nemesi pártok marakodásának. A paraszti környezet szemléletét magáénak tudó és érző Arany egyforma gyanakodással figyeli a maradi nemest is, a haladó nemest is. Ugyanaz a forradalmi demokrácia szólal meg e legkorábbi Arany-műben, amely ekkor már harsányan felhangzik Petőfinél. És Petőfi hatása nem is marad el. A János vitéz romantikába ágyazott népi realizmusa tudatosítja Arany Jánosban az irodalmi igényességű népiességet, és ez válik költői valósággá a Toldi első részében, amely nemcsak akadémiai pályadíjat hoz, hanem országos népszerűséget és Petőfi barátságát is. (Hegedüs Géza)
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    TIZENEGYEDIK ÉNEK
    ,Meg kell ma itt halni tudod egyikünknek;
    Nem szükség a hajó oztán holt embernek.’
    Ilosvai
    1
    Fölvevé a hajnal piros köpenyegét,
    S eltakarta vele az égboltnak felét,
    De nem volt oly kényes a bársony ruhába’,
    Hogy be ne pillantson a szegény csárdába.
    Betekint félszemmel egy törött ablakon,
    Hát csak a cimbalmost látja benn egy padon,
    Kinn sem lát egyebet az öreg szolgánál,
    Aki dolgát végzi jó Rigó lovánál.
    2
    Aztán széttekinte Pesten és Budában,
    Nézegette magát a széles Dunában:
    Duna folyóvíznek piros lett a habja,
    Közepén egy barna csónak úszott rajta.
    A csónakban Toldi, nem egyéb, evezett,
    Messze felborzolta a lapát a vizet;
    Fényes apró csöppek hulltak a magasból,
    Mintha zápor esnék piros kalárisból.
    3
    Csakhamar is átkelt Toldi a nagy vízen,
    Megköté csónakját a budai részen,
    Kiszállott belőle s nagy-sebesen méne,
    Hogy keressen olyat, ami neki kéne:
    Szép aranyos fegyvert és ruhát magának,
    Cifra új szerszámot jó Rigó lovának,
    A Rigónak, akit hozott hű szolgája,
    Mert otthon is az volt kedves paripája.
    4
    Vett is amit kívánt: paizst, szépet, nagyot;
    Dolmányán a szabó parasztot nem hagyott,
    Mindenütt belepte az aranypaszománt;
    Vett sisakot, páncélt, hét tollú buzogányt,
    Kopját is, gerelyt is, mindenféle fegyvert,
    Melyeket Budán a legjobbik kovács vert;
    Ezüstös, aranyos, sallangos szerszámot;
    Egy szó annyi mint száz: mindent megvásárlott.
    5
    Hogy a csárdába ért, felöltözött szépen,
    Tollas buzogányát forgatá kezében,
    Akkor bútt fel a nap az ég karimáján,
    Meg is akadt szeme a fiú ruháján.
    A Rigó sem az volt, aki tegnap estve,
    Sárral, úti porral szürke színre festve,
    Hanem fekete, mint a fekete bogár,
    Elsikamlott szőrén a fényes napsugár.
    6
    Hát mikor ráadták a nyalka szerszámot,
    Mint illett neki, hogy ragyogott, csillámlott!
    Mikor hátára ült jó gazdája Toldi,
    Körülnézte magát s elkezdett táncolni.
    Akkor “hopp!” s mint a szél, aki most szabadul,
    Vitte Toldit a ló oly kegyetlen vadul;
    Bence könnyes szemmel ballagott utána;
    Fájt, hogy búcsút sem vett tőle kis gazdája.
    7
    Mi történt ezalatt a budai szélen?
    Hallgassatok rá csak, azt is elbeszélem.
    A király sátora vala ott felvonva;
    Tiszta kék selyemből volt a sátorponyva;
    Róla, mint az öklöm (ha kicsit nem mondok),
    Lógtak köröskörül oly nagy arany bojtok:
    Messze kiösmerszett a többitől, bátor
    Egymást érte ottan a sok úri sátor.
    8
    Drága karos rengők dagadóra tömve,
    Bársonnyal bevonva, arannyal áttörve,
    Álltak a sátorban gyönyörű szép renddel,
    Kiknél szebbeket már nem képzelhet ember.
    Egy öreg szék is volt a kellő középen,
    Fényes drágakővel kipitykézve szépen,
    Nagy arany körmével a földet karmolta,
    Mely bársony pokróccal szinte bé volt vonva.
    9
    A sátrak el voltak rekesztve korláttal,
    Tilos volt parasztnak lépni azon által;
    Kívül fegyveres nép és tömérdek ember
    Az üres sátrakat majd elnyelte szemmel.
    Duna partjáig nyúlt a korlát kétfelül
    Nagy üres tér maradt a korláton belül,
    Olyan, hogy egy marhavásárnak is elég
    Lenne, ha a marhát oda eresztenék.
    10
    Duna-partban egy nagy zászló volt felütve,
    S tarka-barka csónak a nyeléhez kötve;
    Nemkülönben pedig a pesti oldalon
    Lobogó odafenn, csónak volt a habon.
    Széles utca a víz: ember a sövénye;
    Közepén a sziget nyúlik fel beléje,
    Gyilkos sziget volt ez: már hetednap óta
    Vérrel élt, mikép a vérszopó pióca.
    11
    Egyszer jön a nagy cseh Buda vára felől,
    Táncol nagy lovával a korláton belől;
    Káromkodik csúnyán, a magyart böcsmérli:
    Hogy nincs, aki merje magát vele mérni.
    De ime hirtelen a pesti oldalon
    Nagy örömzaj támad és nagy riadalom:
    Ismeretlen bajnok fekete paripán
    Vágtat a zászlóhoz és mérkőzni kíván.
    12
    Sisakellenzője le vagyon bocsátva,
    Csúcsáról fehér toll libeg-lobog hátra;
    Toldi (mert hisz’ ő volt) a tollat levészi,
    Mindjárt ott teremnek a király vitézi,
    S eveznek a tollal, mint hogy tisztök tartja,
    A cseh bajvívóhoz a budai partra;
    Vérszín a cseh tolla, fölcseréli vele:
    A bajra hívásnak volt e dolog jele.
    13
    Ezalatt a várba gyors híradók mentek.
    A király lejött és sok nagyúri rendek,
    A két bajnok pedig csónakon egyszerre
    Indult s érkezett meg a bajvívó helyre.
    Ott Miklós, mihelyest partot ért a lába,
    Csónakát berúgta a széles Dunába:
    Mintha korcsolyázna, futott az a habon,
    Partba vágta orrát a pesti oldalon.
    14
    Cseh vitéz kérdezé: miért cselekedte,
    Hajóját a Dunán hogy eleresztette?
    “Nem egyébért, vitéz” Miklós így felelt meg,
    “Hanem hogy egy csónak elég egy embernek:
    Egyikünknek itt ma gyászos lesz a vége,
    S nem lesz a halottnak hajóra szüksége.”
    Monda Toldi, avval kezét összetette,
    Buzgón fohászkodva Istent említette.
    15
    Azután így szóla: “Vitéz! addsza kezed:
    Te sem bántál soha, én sem sértettelek;
    Ha haragunnál is, egy órád sincs hátra,
    S a halálos ágyon ki meg nem bocsátna?”
    Erre a cseh nyujtá vaskesztyűs tenyerét,
    Hogy összeroppantsa vele Miklós kezét;
    Észrevette Miklós a dolgot előre,
    S a cseh barátságát jókor megelőzte.
    16
    Összeszedte Toldi roppant nagy erejét,
    S megszorítá szörnyen a bajnok tenyerét;
    Engedett a kesztyű és összelapúla,
    Kihasadozott a csehnek minden újja.
    S mint mikor tavasszal, ha lágy idő fordul,
    A házak ereszén a jégcsap megcsordul:
    Úgy csordúlt ki a vér minden ujja végén.
    Elszörnyedt a bajnok Toldi erősségén.
    17
    Aztán megragadta Toldi csak úgy kézzel,
    Rángatta a csehet szörnyü erejével,
    Ropogott keze közt, elolvadt a teste;
    Végre így könyörgött a cseh térdre esve:
    “Kérlek édes fiam! ne kivánd halálom,
    Minden vagyonomat ím neked ajánlom,
    ,Tizenkét vitéznek drága sok marháját,
    Vitézlő magammal minden apródságát.’”
    18
    Toldinak a szíve hajlott a kérésen,
    “Legyen úgy” felelte, “marhádat elvészem,
    De azt is korántsem magamnak kivánom,
    Két vitézt megöltél: az anyjoknak szánom.
    Most, mint alamizsnát, megadom életed.
    Hanem tégy hit alatt erős igéretet:
    Hogy habár mély tenger nyelné el hazádat,
    A mi országunkra mégsem teszed lábad.”
    19
    Mindent felfogadott a bajnok ijedten,
    S békével mentek a csónak felé ketten:
    Hát egyszer a nagy cseh, nekihúzakodva,
    Toldihoz hátulról hozzávág orozva.
    Szerencse, hogy Toldi a Duna tükrében
    Meglátta s megkapá a kardot kezében.
    Leborult a nagy cseh: “Kegyelem! irgalom!”
    “Eredj, kérd Istentől: útad megmutatom.”
    20
    S amely kardot ő az álnok csehtől elvett,
    Avval adott néki örökös kegyelmet.
    Íziben elmetszé fejét a testétől,
    Piros lett a nagy kard gazdája vérétől.
    Toldi felmutatja a fejet a kardon,
    Nagy rivalgás támad kétfelől a parton:
    Tapsolnak, kiáltnak, zászlót lobogtatnak;
    Buda nagy hegyei visszakurjongatnak.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633642818
Webáruház készítés