Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Arany János: A nagyidai cigányok_EPUB

Arany János: A nagyidai cigányok_EPUB
340 Ft340

Arany János: A nagyidai cigányok

E-könyv EPUB formátumban

  • Részlet az eKönyvből:
    Puk Mihály azonban, ellenség vezére,
    Nem fekütt sem a jobb sem a bal fülére,
    Cigányok zajától nem tudott alunni,
    Dehogy merte volna a szemét behunyni.
    Első ágyúszóra (mivel nagyot pukkant)
    Felüté az orrát, hanem meg se’ kukkant;
    Másik ágyúszóra, pápaszemet rakva
    Hallgatá erősen; fütyöl-é a magva.
    Harmadik lövéskor felugrott s kiméne.
    Kérdi a pattantyus: tán felelni kéne?
    “Világért se, ugymond, hiszen pufra lőnek:
    Ki tudja, miféle hadi fortélyt szőnek!”
    Rendelé, hogy kiki lenne szerbe-számba’:
    Nyeregben a lovas, az igás ló hámba’,
    Sorban a gyalogság, felállítva szépen,
    Ágyunál a tűzér, kanóc a kezében.
    Őmaga, miként egy vén fogatlan farkas,
    Kit megűz a Bodri, megkerget a Talpas,
    Kerüli az aklot sanda, görbe szemmel,
    Otthagyni sajnálja, beugorni nem mer:
    Azonképen ő is kullog a sötétben,
    Kerüli a várat, megáll minden lépten,
    Majd a pápaszemmel, majd csak az övével
    Majd pedig kukucskál nagy hosszú csövével.
    Néha jobbra fordul, néha balra fordul;
    Kérdezi a jelszót minden kis bokortul;
    Oly vigyázva lépdes, nyomot alig hagyván,
    Mint macska, ha sétál a tövis-garadján.
    Mert hogy a zaj ottbenn nincs minden ok nélkül,
    Ennyit ő belátott a maga fejétül,
    Azér’ ősz a haja, azér’ képe ráncos,
    Azér’ a tarkója arany paszomántos.
    Összehívatá a tábori tanácsot,
    Ily veszedelemben hogy adna tanácsot,
    Mert amely dologba nem láthatni bele,
    Ki tudja, mi szörnyü veszéllyel van tele!
    Miután azok a fővezéri szóra
    Hamar összegyültek, gyülekeztek volna:
    Magukban a dolgot forgaták erősen:
    És annakutána hallgatának bölcsen.
    A vezér pediglen ágy alól kivonva
    Egy nagy papirosat, mint egy szóró-ponyva,
    Leterítteté a sátor közepére
    És lehasaltak mind, körül a szélére.
    Képzelhetni, milyen nagy volt az a levél,
    Amelyikre, festve, egész ország lefér!
    Város, falu, erdő, hegy, folyóvíz, patak...
    Még hal is a vízben és az erdőn vadak.
    Voltak azon gályák, hullámhányó tenger,
    Bozontos hegyek, mint egy-egy gubás ember,
    Kacskaringós folyók, találomra... mint a
    Dinnyeföldön mikor széjjelfut az inda.
    Ott a tokaji hegy, mint egy cukorsüveg,
    Mellette mindjárt az asszuboros üveg;
    Ott a Hernád vize... hires folyam váltig,
    Azér’ mondják: nincsen párja a Hernádig.
    Csonka tornyaival ott vagyon a vár is,
    Rajzban sem kisebb mint ez a kalamáris;
    Őrzi nagy-kevélyen három szál levente,
    Egy a kapu előtt, kettő pedig benne.
    Mindez, többel együtt, megvolt a levélen
    Irva sok szinekkel: sárgán vagy fehéren,
    Feketén, pirosan, kéken vagy irombán.
    Környülfeküvék hát a vezérek, mondám.
    De sehogy se’ birták belőle kinézni,
    Mit akarnak mostan Nagy-Ida vitézi;
    Noha mind oly tudós képeket formálnak,
    Mintha a világon semmitsem tudnának.
    Kezdődtek ugyan szép tekervényes viták,
    Jegyezé utánok kilenc iródiák,
    Sok papir elpusztult, sok tinta elfogyott:
    Akkor csapta feljebb a zsidó a rongyot.
    Míg igy tanakodtak a mi bölcs vezérink,
    Monda egy sovány ur (legyen neve Héring):
    “Sok szónak sok alja: én találtam egyet:
    Uraim, nem látják ezt a magas hegyet?”
    És rittig! ahová ő a körmét tette,
    Állott egy magas hegy, a várnak felette,
    Olyan, hogy ha e hegy tetejére másznak,
    Kéményébe látni a várban a háznak.
    Monda most vezér Puk örvendetes arccal:
    “Ami meg van írva, az barátim, nem csal.
    Könyvben a valóság: másról nem felelek;
    Ki nagyobb hadvezér, mint e bölcs levelek!
    “Hányszor összejártam az egész vidéket,
    Csetlettem-botlottam tapasztalás végett,
    Szemeim jól látnak, üveget is tettem:
    S ihol, e nagy hegyet észre nem vehettem!”
    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633646410
Webáruház készítés