Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Anatole France: Pierre Nozière jegyzetei és utazásai_EPUB

Anatole France: Pierre Nozière jegyzetei és utazásai_EPUB
740 Ft740

Anatole France: Pierre Noziere jegyzetei és utazásai Franciaországban - E-könyv EPUB-ban

A Pierre Noziere jegyzetei és utazásai Franciaországban című Anatole France írás a Pierre Noziere - A gyermekkor kötet folytatása. Ám míg az első kötetben jórészt személyes ihletésű és a gyerekkorból származó történetek nemesbednek elbeszéléssé, ezen második kötet már lebilincselő utazás Franciaország két remek szegletében, Pikárdiában és Bretagne-ban. Az író, miközben keresztülutazik e két vidéken, bejárja városait, temetőit és mesél, mesél. Oly lenyűgöző módon és stílusban, hogy nem tudjuk letenni. Időutazás is ez kezdve a vikingektől, rómaiakon át a középkorig.
Az utazást Szini Gyula remek magyar fordítása teszi magyar nyelven is érdekes, színes írássá. (a Kiadó)


e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    Végtelenül szelíd vidék ez a Valois, amin e percben átutazom és amelynek a földjét szívesen megcsókolnám, mert ez mindenekelőtt a mi népünk tápláló földje.
    Minden nemzedék rajta hagyta a nyomát és ez a föld a maga ifjú és bájos keretében, a haza ereklyeszekrénye. A magaménak érzem ezt a földet, amelyet apáira vetettek be. Kétségkívül Franciaországnak minden tartománya egyformán francia és feloldhatatlan egység fűzi őket össze, akár harmadik dinasztiánk első szerzetes királyainak birtokát alkották, akár utolsókul léptek be a szent francia egységbe. De egy régi párisi régiségbuvárnak meg van engedve, hogy különös szeretettel csüngjön az «Île de France»-on és szomszédos vidékein, szemben a mindnyájunk tiszteletreméltó Franciaországával. Itt alakult ki gyönyörűséges nyelvünk, a langue d’oïl, Amyot és La Fontaine nyelve, a francia nyelv. Ez az én hazám a hazában.
    Itt vagyok Pierrefonds-ban, parasztszobában. Diófa szekrény van benne és ágy fehér szövetfüggönnyel, csörgőkkel. A kandalló keskeny párkányán menyasszonyi koszorú van üveggömb alatt. A fehérre meszelt falakon kis fekete keretekben színes képek, amik a juliusi kormány idejéből valók. Az egyik kép cime: «Napoléon nagylelkűsége Saint-Simon urral szemben.» A kép «magyarázata» igy hangzik: «Saint-Simon herceg, francia emigráns fegyvert fogott és halálra ítélték. Az ítélet végrehajtása előtt leánya kegyelmet kért a számára Napoléontól, aki igy felelt: «Megkegyelmezek atyjának és nem szabok ki rá más büntetést, mint a lelkiismereti furdalást, hogy fegyvert emelt hazája ellen.» A «Vőlegény» és a «Menyasszony» cimü két kép a tükör jobb és bal felén kiegészítik egymást. «Estelle, a pásztorleány» rózsaszín szallaggal körülcsavart pásztorbotot hord, «Joséphine»-nek pedig egy «ferroniére» nevű láncdisz van a homlokán. Joséphine titkát egy distichon árulja el:
    L'attente du plaisir fait palpiter tori coeur,
    Et dans l’espoir du bal tu mets tout ton bonheur.
    A képeknek ez a fajtája megszűnt. A fotográfia megölte. Körülöttem kis keretekben vagy húsz darab fénykép van. Sima hajú férfiak és nők, a szemük kimered a fejükből: ez az atyafiság, amint látszik. Gyermekarcképek. A legkisebbek csupa száj, a szemük félig lehunyva, durcásak. A parasztok nem veszik többé Estellet, hanem lefényképeztetik magukat. Az ujabb korból való metszetek, amik itt a falon lógnak, első bérmálásról szóló bizonyítványok, a plébános aláírásával. A képeken egy sor kis fiú és kis leány térdel a szent asztal előtt, mialatt az Örökkévaló Atya megáldja őket a kissé kinyilt égből.
    Ablakomból látom a tavat, az erdőt és a kastélyt. Száz lépésnyire tőlem bükkcserjés van, amely a legkisebb szélre is zizeg. Napfény füröszti, amely az ösvényre fénycsöppeket hullat. Az erdőben málna terem, de tudni kell, hol keresse őket az ember. A vad málnabokor, aminek levelei egyik felükön zöldek, a másik felükön fehérek, a meleg tisztások szélein bújik el.
    Az erdőben vad virágok vannak, amiket jobban szeretek a kerti virágoknál: Az alakjuk finomabb, az illatuk édesebb és olyan szép neveik vannak. Nem viselik tábornokok neveit, mint kerti rózsáink. A neveik: ezüst bimbó, szuhar, koronás kornilla, tarorja, mezei jácint, Vénusz tükre, püspöksüveg, Mária keztyüje, Salamon pecsétje, Vénusz fésűje, medvefül, pacsirtaláb.
    Balkezem felől a pierrefoudsi kastély nagy kőalakja meredez. A pierrefondsi kastély ma voltaképp csak egy óriási ékszer. Mikor még uj volt, „erősen megerősített vár vala ellátva az háborúhoz szükséges minden instrumentumokkal.” Szerencsétlenségére az ágyúhoz való puskaport hamarább föltalálták, mielőtt teljesen elkészült volna. Az első vas és kőgolyók záporát méltósággal sodorta le magáról, de a XVII. század elején a harminc fontos ágyuk tüze gyorsan rést ütött falaiba, tornyait beszakitotta. Számunkra, akiket a civilizáció haladása megismertetett a Krupp-ágyuval, a pierrefoudsi kastély tornyai naiv játékszerek.
    Tornyainak oldalán egy-egy kis hős szobra áll. Nyolc torony van Julius Caesar, Artus lovag, Nagy Sándor, Bouilloni Godefroy, Józsua, Hektor és Makkabeus Judás szobrával. Bár a nyolc hős különböző korból és országból való, de valamennyi jó házból származik, valamennyi neves vitéz és valamennyi egyformán a XV. század elejéről való vitézek viseletét hordja. Téli magyalfa levelei alkotják kereteiket és valami régi kártyajáték figuráihoz hasonlók. A képfaragó mester, aki megalkotta őket, nem törődött egyáltalán a lokális színezettel. Egyszerűen ugyanolyan ruhába bujtatta trójai Hektort, mint Godefroy de Bouillont és Bouillont ugyanolyan ruhába, mint Louis orleansi herceget. Abban az időben Schliemann még nem ásatott azon a sikon, hol Priamosz ötven fiának Trójája állt. Az emberek még nem voltak régiségbuvárok és nem törték a fejüket azzal, hogy miként is éltek a régi emberek. Ezzel csak a mi századunk törődik. Mi Hektort korabeli knémidekkel ruházzuk föl, a legendák és a történelem minden hősét a maga valódi mivoltában akarjuk bemutatni.
    Ez a törekvés kétségtelenül nagy és nemes. Magam is átéreztem ezt a mesterek nyomán. És még ma is végtelenül csodálom a hatalmas tehetségeket, akik a költészetben és művészetben föleleveniteni igyekeznek a múltat. Mégis kérdés, hogy lehetséges-e ez a kísérlet és hogy a múltról való ismereteink elégségesek-e, hogy újjászülessék a múlt mindén formájával, színével, saját külön életével. Kételkedem benne. Azt mondják, hogy nekünk a XIX. században nagyon kifejlett történelmi érzékünk van. Ezt magam is szeretném. De végül is ez az érzékünk egészen a miénk. Azoknak, akik utánunk jönnek, nem ilyen, lesz az érzékük, vagy jobb vagy rosszabb lesz, nem tudom és nem is ez a kérdés. Annyi bizonyos, hogy egészen más lesz a történelmi érzékük. Másként fogják látni a múltat, mint mi és azt fogják hinni, hogy kétségtelenül ők látják jobban. Ahogy mi állítjuk vissza a költészetben és festészetben a múltat, az bennük inkább meglepetést, mint csudálatot fog kelteni. Ez a műfaj gyorsan elévül.
    Egy nap egy nagy filológussal mentem el a párisi Notre-Dame székesegyház előtt és ő fölmutatott azokra a királyi alakokra, akik a főhomlokzatát ékesitik:
    - Ezek a régi szobrászok - mondta - Juda királyait akarták ábrázolni, de XIII. századbeli királyokat csináltak. És épp emiatt érdekesek a számunkra. Az ember csak saját magát és övéit tudja jól lefesteni.
    Így van a pierrefondsi szobrászokkal is. Artus lovag, aki előttem áll, derék vitéz volt. Mikor haldokolt, nem akarta, hogy győzhetetlen kardja méltatlanok kezébe jusson. Megparancsolta csatlósának, hogy vesse a tengerbe a kardot. A hűtlen csatlós azt gondolta magában, hogy a kard jó és értékes, tehát elrejtette egy sziklabarlangba. Aztán elment a jó Artushoz és azt mondta neki, hogy a kardja ott fekszik a tenger mélyén. De Artus megvetőn mosolyogva rámutatott ujjával hű kardjára, amely újra ott lógott az oldalán. A hű kard visszatért, mert nem akart áruló lenni.
    Az a torony, amely annak a vitéznek a nevét viseli, akinek a kardja olyan hű volt, hűtlen és gonosz torony. Titkos börtönök, úgynevezett «oubliette»-ek vannak benne. Viollet-le-Duc igy irja le őket:
    «A földszint alatt van egy csúcsíves boltozatu hehelyiség, ez alatt pedig hét méter mély pince ellipszis alakú süveg boltozattal.
    «A pincébe csak azon a kerek lyukon át lehet bejutni, amely a boltozata tetején van, vagyis csak létra vagy csomózott kötél segítségével lehet oda leszállni. A köralaku pince padlójának közepén egy méter harminc centiméter átmérőjű kerek nyílás van, amely megfelel a felső elipszis alakú boltozat kerek nyílásának. Az alsó kerek lyuk alatt egy tizennégy méter mély kút következik. A pincéhez, amely levegőt és világosságot csak egy keskeny lövőrésen át kap, egy illemhely ülőke is tartozik, ami a falba van bevésve. A pince tehát élő ember befogadására szolgált és a padlója közepén fúrt kút alighanem egy örökké nyitott sir volt...»
    A nyolc hős kiugró eresz alatt levéllel' keretezett fülkékben áll. A levéldisz a XII. századtól a XV. századig terjedő gcthikus építészetnek valóságos csodája. Az akkori kornak a szobrásza nem ismert mást, csak a saját erdeinek és mezőinek flóráját. Nem tudott a görögök akanthusz-leveléről és a korinthusi oszlopfejek előkelő nemességéről. De kecsesen tudta alkalmazni a téli magyal, a repkény-borostyán, a csalán, a bogáncs leveleit az oszlopfejek díszítésére. Tudta virágzó szamóca-bokorral és tölgyfa leveléből való füzérrel ékesíteni a falakat.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633647844
Webáruház készítés