Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


France: Pierre Nozière jegyzetei és utazásai_MOBI

France: Pierre Nozière jegyzetei és utazásai_MOBI
790 Ft790
  • Részlet az e-Könyvből:

    Laon vidékének ebben a zugában nincsenek messzi szemhatárok. De a talajnak kecses gyűrődései vannak és fákkal vannak boritva. A kis fehér ut, amely kapum előtt vonul el, fodormentától illatos és a nedves legelő felé mélyül el, átfut piros lóherés mezők, zab- és répaföldek közt az erdőig, hol a Pirosbóbitás kisleány még mindig szedi a mogyorót. Gyönyörűség járni reggel ezen a keskeny és kanyargó utón, ha az ember elgondolja, hogy elég öröm és dicsőség egyetlen sétával meglátogatni a legelők királynéját szerény méltóságában és szivni a szulák illatát, amely bokrokra aggatja jószagu indáit.
    Tegnap az ut közepén rábukkantam egy kis mozdulatlan sündisznóra. Egészen golyóalakura húzta össze magát. Meg volt sebesülve. A zsebembe tettem, hazavittem és egy csöpp tejjel fölfrissitettem. Megmutatta fekete orrmányát, amely olyan, mintha szarvasgombából volna kivágva. Kinyitotta a szemét és nekem az a gyöngém támadt, hogy azt higyjem, én vagyok az irgalmas szamaritánus. Ma reggel sün barátom a kertben futkosott, szimatolta a nedves földét és hátának minden tüskéje ragyogott. Egy sündisznóval való találkozás, sőt egy pici kakukvirág az erdő szélén vagy egy ódon sirfölirás falusi temetőben: elégi napi mulatság egy egyedül élő ember számára.
    Előttünk van Julius Caesar egy táborhelye és egy kis hegység, amelyet egy nap Gargantua ejtett le puttonyából. De mi a legcsodálatosabb, van itt egy «fau» (fagus-bükkfa), nagy és teljesen kerek lombkoronával, amely pompás izü bikkmakkot terem, ha hinni lehet a parasztoknak. Domremyben az a bükkfa, amelyet tündérek látogattak és amelynek ágaira a falubeli leányok virágfüzéreket és szalmakalapokat aggattak föl, nem lehetett szebb, sem tiszteletreméltóbb. Siratom azt az időt, amikor még tisztelték a fákat és forrásokat. Abban az időben épp ennek a szép «fau»-nak az ágaira aggattam volna föl égetett agyagszobrocskákat gyapjuszallagokkal és talán tudtam volna a fa törzsére akasztani egy táblát is, amelyre fogadalmi epigramm lett volna irva Ausonius verseinek mintájára. Ez a bükkfa, amely hires ezen a vidéken, Saint-Thomas és Saint Erme közt fekszik. Láttam Saint-Erme templomát nyomorúságos és bájos vékony palafödeles tornyával, falusias födelével, renaissance-stilü portikuszával, amely lassan szétmállik az esőtől és szélkakasával, amely Szent Antalt ábrázolja disznajával és nagyon finoman van kivágva. Belsejében, a megcsonkított és csupasz templomhajóban román oszlopfőn van egy madár, amely szőlőfürtöt csipeget. Ez az egyetlen megmaradt tanúja annak az időnek, amikor Saint-Erme temploma fehér köntösében még hivő nép fölé emelkedett. A XI. századtól a XV. századig Soissons, Reims és Laon templomai pompásan virágoztak a keresztény Galliábán és ha az ember szeret a múltban időzni, ez a laoni vidék antik emlékekkel kedveskedik neki. A moha és a színes ibolya alatt a kövek beszélnek. Egy mérföldnyire innen Soissons felé van Corbeny, hová Franciaország királyai királlyá való fölkenésük után betértek, hogy megérintsék a görvélyes sebeket. Három mérföldnyire észak felé Picardia földjén van Notre-Dame de Liesse, amely a régi Franciaországban nagyon látogatott bucsujáró hely volt.
    Belleforest a Cosmographiája 1575-iki kiadásának első kötetében ezt mondja:
    - Nem messze Laontól van az a Lyance vagy Lyesse nevű hely, amely templomáról hires. Temploma dicsőséggel teljes Istenanyánknak, Szűz Máriának van szentelve, királyaink régi zarándoklóhelye, hol Isten nagy csodákat visz végbe szeretetből és amaz Asszony erényeiből, akit anyjának választott.
    Liessebe menve az ember egy krétás uton megy végig, ami száraz síkságon visz át, amely itt-ott megkoppasztott szárnyú régi szélmalmokkal és nyirfa-ligetekkel van megtűzdelve. A szél a törpe zabot fésüli. Mialatt a kocsis ostora hegyével mutatja nekem a lapos és szomorú szemhatárt és mesél a molnárról, aki fölakasztotta magát a malmában és az adószedőről, akit megöltek az országúton; balkéz felől falombok függönyén át megpillantjuk a Marchais-kastélyt, amelyet IX. Károly idejében építtetett Lorraine bíborosa. Alig két kilométernyire jobbkéz felől ott találjuk a három szilfát, amely beárnyékol egy kis rácsos kápolnát, az úgynevezett „Három lovag kápolnáját”. És nyomban szekerünk kerekei már ott is robognak egy néptelen falusi utca kövezetén, amelyet alacsony, nagy oromcsucsos házak szegélyeznek. Notre-Dame de Liesse-ben vagyunk, ahová valaha annyian zarándokoltak és most komor elhagyatottságba sülyedt. Lourdesi Miasszonyunk bizony rosszul bánik liesseí Miasszonyunkkal, mint általában a régi Franciaország valamennyi szent Szüzével. A lourdesi kék szalagos szép Madonna a maga gyógyító vizéhez vonzza a zarándokokat és csak róla szól a krónika. Egy vallásos hölgy, aki siratta a régi szent helyeket, azt mondta nekem:
    - Kétségtelenül a lourdesi Szűz nagyon lekötelező, szolgálatkész, okos, figyelmes, szinte azt merném mondani, hogy tulalázatos. Megsokszorozza magát, hogy mentül hasznosabbbá legyen. Meggyógyítja a betegeket, a fiatal embereket átsegíti vizsgáikon, házasságokat hoz össze és csokoládét ad el. Négyszemközt mondva: kissé bosszantónak találom.
    A liessi Szűz nem érti ennyire a dolgát. El van felejtve. Ez nyomban meglátszik, amikor az ember az alvó kis városba lép. Azt mondják, hogy a jövő hónapban föl fog ébredni a nagy zarándoklatok idején. De látom, hogy bár régen a királyok látogatták meg, most még nagy tündéri pompája idején se vonz másokat, mint néhány derék hölgyet Reimsből, Laonból és Saint-Quentinből.
    Megvolt neki is a maga virágkora. Minden elmúlik. Lourdesi Miasszonyunk is el fog múlni, mint ez. Ez vigasztaló gondolat a liessei Notre Dame számára, amelynek hanyatlása gyógyíthatatlan. Por, lassú por borítja a templom szomszédságában lévő boltokat, hol megfakult kirakatüvegek mögött vannak kirakva érmek, képek, olvasófüzérek és scapulariumok. A XV. században e házacskák eresze alatt szép, ólomból vagy ónból való érmeket árultak azsuros szegéllyel, amiket a jó emberek föl varrtak a kalapjukra, aminek a karimája le volt hajtva. XI. Lajos is úgy tett, mint ők és biztos, hogy az érmek közt, amiket a sipkáján viselt ott volt Notre Dame de Liesse médaillonja is, mert a jámbor, király e Szűz iránt különös tisztelettel viseltetett.
    Ma ezekben a iboltokban a legfurcsább tárgyak azok a szalmakupakkal födött palackok, amelyeknek vizében üvegszálra fűzve - az üvegszál üres üveggolyóra van felfüggesztve - a Passió emlékei úsznak: a kereszt, a szögek, az ecetes spongya, a lándzsa, a királyi pálcát helyettesitő nádszál, a töviskoszoru, a Veronika kendője és a Nap, amely elborult és a Hold, amely feljött csodák csodájára. Ezek a kis színes üvegtárgyak olyan naivak, mint a gyermekek játékszerei. Mulatságosak, mert azt mutatják, hogy vannak együgyű lelkek, akik csudálják a barbár csudát. Maga a templom, amelynek vannak még a XV. századból megmaradt részei, kicsiny. Portálja, amely fölött széles csúcsíves ablak és két tornyocskával ellátott oromzat lebeg, elég kellemesen hat. És ha az ember szereti a régi köveket, akkor megcsodálja az ablaktól jobbra és balra lévő kőből faragott két sisakot. Ezek olyan beszédesek, mintha arcok volnának csúcsos koponyával, madárccsőrszerü orral, ravaszul összeszoritott ajakkal és rengeteg nyakkal. De mindez csak jelentéktelen apróság és látszik, hogy vakáción vagyunk.
    A templomba belépve tekintetünk fönnakad a szép renaissance-kori énekes karzaton, amely a hajóban feszíti ki fehér kőből és fekete márványból való elegáns ivét. A karzat korlátján négy színes szobor áll. A Restauráció kofának rettenetes ízlésében vannak alkotva és a Három Lovagot ábrázolják büszke kócsagforgójukkal, valamint egy törökösen öltözött kisasszonyt. Mind a négyen nevetségesek és olyanok, mintha a Voltaire Zaire-ját játszanák el D’Angouleme hercegnő előtt. Mindjárt meg fogom mondani, hogy ki ez a három lovag és a fiatal muzulmán nő. Egyelőre elég annyit tudni róluk, hogy ők hozták el Egyiptomból a csodaszobrot, amelyet azóta imádnak ebben a templomban, ahol vagyunk.
    A karzat alá kell menni, ha az ember látni akarja a kis liessei szent Szüzet, aki a kórusban ül az oltár fölött. Fekete Szűz Mária ez. Ezek a fekete Máriák, amik nagyon régik, mindig érdekeltek, vonzottak. Olyanforma köpenyük van, mint a lámpa-ernyő. Szélesek és kurták. Ez onnan van, mert ülnek és mégis úgy vannak felöltöztetve, mintha állnának. Megható semmibevevése ez az emberi formának. A görögöknek is megvoltak a fekete bálványaik. Mint a mieink, ezek is idomtalan fa-szobrok voltak, szörnyetegek. Eredetüket Daedalusra vitték vissza és a görögök imádták ezeket az időtől fekete szobrokat, ők is értékes fátyolokkal takarták be őket. A kultuszok jobban hasonlítanak egymásra, mintsem hinnők. Ha valami varázslatból megtörténnék, hogy az az öreg parasztnő, aki most itt előttem gyapjú csuklyája alatt rágja imáit, hirtelen Pessinonteban teremne, az antik misztériumok magasztos szenthelyén, a Jó Istennő lábánál minden nagyobb meglepetés nélkül fejezné be a Szent Szűz előtt megkezdett imáját. Legyünk alaposaké az igazi liesse-i fekete Szűz elégett 1793-ban és az a szobor, ami ma helyettesíti, szerintem sem elég naiv, sem eléggé antik. Állítják ugyan, hogy a régi fának a tüzből megmaradt egy darabkáját megtalálták és beletették az újba, de ez csak a hivők számára vigasztalás, akik ezt a fát többre becsülik, mint a Noé bárkájáét. Am ki adja vissza a kis lámpaernyő alakú ruháju bálványt azoknak, akik Synesius püspökkel együtt azt tartják, hogy minden antikvitás tiszteletreméltó?
    A templom végében balkéz felől van a XIII. Lajos idejében épült sekrestye, hol Notre-Dame de Liesse manapság nagyon megfogyatkozott kincsét őrzik. Aranyozott ezüst szivek, órák lánccal, aféle óriási ezüst zsebórák, amiket hagymáknak csúfolnak, figurális álló óra, pálcák, mankók, néhány régi érdemkereszt, egy kapitányi gallérdisz, két pár vállrojt.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633647855
Webáruház készítés