Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Anatole France: Pierre Nozière, Gyermekkor_MOBI

Anatole France: Pierre Nozière, Gyermekkor_MOBI
790 Ft790

TARTALOM

A Biblia meg a Füvészkert
A szemüvegárus
Mathias néni
A levélíró
Anyám mesél
A két szabó
Debas úr
A testőr
Planchonnet asszony
A két cimbora
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    Minthogy a Voltaire rakparton nevelkedtem, könyvek és régiségek porában, könyvbúvárok és egyéb mindenféle gyűjtő világában, tehát már gyermekkorom óta ismertem a fajanszok, fegyverek, metszetek és régi pénzek barátait. Ismertem olyanokat, akiket csak vasból, másokat, akiket csak fából való dolgok érdekeltek, ismertem könyvbarátokat és könyvőrülteket. És úgy láttam, hogy nem érdemlik meg a tömeg gúnyolódását. Mondhatom, hogy ezeknek a furcsa embereknek kényes ízlésük, finom szellemük, nemes erkölcsük van. Barátságom olyan emberek iránt, akik mindenféle dolgot elrakosgatnak a szekrényeikbe, már életem hajnalán keletkezett.
    Abban az időben, amikor én voltam a legsoványabb, a legfélénkebb, a legügyefogyottabb és a legálmodozóbb retorikai növendék, szabad időmet nagy gyönyörűséggel töltöttem el ifjabb Leclerc boltjában. Ifjabb Leclerc régi fegyvereket árusított a Voltaire rakpart egyik alacsony boltjában. Ifjabb Leclerc öregember volt. Apró, tüskés hajú, sánta, mint Vulkán, és zöld kötényében reggeltől estig a gyalupadja szélén álló satuba szorított fegyvereket ráspolyozta.
    Szüntelenül régi kardokat csiszolt, ami immár békésen kerültek ki a keze alól, hogy pályájukat megszelídülve fejezzék be valamely kastély fali gyűjteményében. Üzlete tele alabárdokkal, sisakokkal, nyakvértekkel, mellvértekkel, lábvértekkel, sarkantyúkkal, és emlékszem, láttam ott a XV. századból való kerek pajzsot, amely tele volt festve gáláns jelmondatokkal. Aki ezt nem látta, nem is érezhette a lovagkor e csodálatos virágának illatát. Voltak neki toledói pengéi és végtelenül szép szaracén fegyverei, tojás alakú sisakjai, amikről apró acél láncszemekből font, hálószerű, muszlinfinomságú lebernyeg lógott alá. Aztán pajzsai, amik arannyal voltak kirakva. Ifjúkoromban ezek töltöttek el csodálattal a nagyszerű és rettenetes emírek iránt, akik a keresztény hűbérurak ellen harcoltak Ascalonnál és Gazánál. Még most is sok gyönyörűséggel olvasom Zaire tragédiáját, mert fantáziám ezekkel a szép fegyverekkel ruházza föl a szeretetre méltó és szerencsétlen Orosmane-t. Az igazat megvallva, ifjú Leclerc sisakjai és páncéljai nem a keresztes háborúk korából származtak, de én hajlandó voltam viszontlátni öreg barátom boltjában Villehardouin páncélingét és Szaladin pallosát.
    Mindez persze álmodozó rajongásom eredménye volt, és ki kell jelentenem, hogy a fegyverárus semmivel sem járult hozzá. Leclerc sokat csiszolt, és keveset beszélt. Sohasem dicsérte fegyvereit. Kivétel volt két vagy három hóhérpallos, amiket nagyszerű daraboknak tartott. Ifjabb Leclerc becsületes ember volt, valaha a királyi gárdában szolgált; vevői nagyon tisztelték.
    Nem volt szorgalmasabb látogatója és bizalmasabb vevője, mint de Gerboise úr, a régi royalista. De Gerboise úr részt vett a királypárti fölkelésben, 1832-ben, de Berri hercegasszonnyal. Öregkorában nagy kedvteléssel díszítette föl történelmi nevezetességű kardokkal kastélya fegyvertermét. Ez a magas termetű öregúr valaha X. Károly testőre volt Tele volt udvari történetekkel és családfákkal, amiket mennydörgő hangon adott elő régiesnek tetsző, de voltaképpen vidékies tájszólással. A falusias beszédű, falusias nemos pirospozsgás arcú, hatalmas fehér sörényű, kövér férfi volt, és mindig büszkén tekintett lábikrájára, amely a legszebb volt a királyság idejében, 1827 körül. Szerette emlegetni Istent és Anjou minden szentjeit, erőszakos, ravasz, vallásos, verekedő volt, nagy szoknyavadász. Roppant mulattatott szava járásának vaskossága és anekdotáinak bősége.
    Némi tisztelettel bánt ifjabb Leclerckel, aki valaha a királyi gárdához tartozott, és a maga munkás egyszerűségében inkább mesterember, mint zsibárus volt. De Gerboise abban a porban járt, amikor az ember fiatalkori baj társait már mind elveszítette, és az 1832. évi öreg fölkelő szívesen felelevenítette a Restauráció korának katonája előtt közös ifjúkori emlékeit.
    Mialatt beszélt, én kicsivé zsugorodtam össze a kuckómban, hogy észre ne vegyenek, és hallgathassam őt.
    Be sokszor hallottam, amint elmondta az 1830-as forradalomból való emlékeit és a cherbourg-i királyi utazást! Ezt az elbeszélést mindig ezzel a fölkiáltással fejezte be:
    - Ez a Maison tábornagy micsoda hitvány alak!
    Leclerc pedig mindig hozzátette:
    - Három napig nem ettünk egyebet, márki úr, mint krumplit, amit a földből ástunk ki. És az egyik paraszt vasvillával úgy belém szúrt, hogy még ma is ettől sántítok.
    Ennyi haszna volt mindössze a királyságból, és mégis királypárti maradt. És komódja fiókjában gondosan őrizte annak a fehér zászlónak egy darabkáját, amelyen ezrede a Rambouillet kastély udvarán megosztozott.
    Egy nap, emlékszem, de Gerboise úr rezes, meleg hangján ezt kérdezte: - Leclerc, hol volt maga garnizonban 1828 nyarán?
    A fegyverkovács fölemelte fejét gyalupadja fölött:
    - Courbevoie-ban, márki úr.
    - Nagyszerű! Ismertem az ezredesét, a kis de La Morse-t, akinek a fiai most Badinguet udvarában vannak alkalmazva.
    És megvető karlendítéssel mutatott a császári palotára, amelynek szárnyépülete a Szajna másik partján uralkodó hosszú homlokzatával homályosan idelátszott az ablakon keresztül.
    - Én, kedves Leclerc barátom - tette hozzá -, 1828 júliusában mint testőr szolgáltam a Saint-Gloud-i kastélyban, a zöld vállszalagos második században. Nem voltunk olyan farsangi maskarába öltöztetve - a kutyafáját! - mint Bonaparte úr száz testőre! Csak holmi felkapaszkodottnak jut eszébe, hogy a trón katonáit paradicsommadarak módjára cicomázza föl. Mi, kedves Leclercem, ezüstsisakot viseltünk fekete szalaggal és fehér tollakkal, királykék kabátunk hajtókája skarlátszínű volt ezüst váll rojttal, zsinórral és dísszel, a nadrágunk fehér kásmirból készült.
    Aztán a lábszárára csapott és szólt:
    - Lovascsizmánk volt… Húszéves voltam, másodosztályú testőrhadnagyi rangban, minden este egy találkám és minden héten egy párbajom volt… Nem volt rossz dolgom! Ah, Leclerc, szép idők voltak azok!
    - Bizony, márki úr - felelte csöndesen a fegyverárus, és tovább csiszolt egy pengét szép idők voltak azok némely tekintetben, de nekem mégis bajom volt a szobatársaim miatt, akik egy nyelvtankönyvet találtak meg fölszerelésemben. Hogy bevalljam önnek, én bizony franciára akartam tanítani az ezredet, és a magam költségére nyelvtant vettem. De az emberek kinevettek érte. És hat hónapig énekelték a garnizonban:
    Láttad-e hát,
    Láttad-e hát
    Leclerc nagymamáját?
    - Valami igazuk nekik is volt - mondta komolyan de Gerboise úr. - Maguknak akkori állapotukban nem nyelvtanra volt szükségük. Ez olyan, mintha én akkor a héber nyelvet akartam volna megtanulni. A parancsnokom, d’Andive gróf, kinevetett volna, és fenemód igaza is lett volna. Én, mint már mondtam, Saint-Cloud-ban szolgáltam kék kabátban és fehér nadrágban, mert nyár volt. Télen a nadrágunké királykék volt, mint a kabátunk.
    - Akárcsak nálunk - felelte a fegyverárus. - Nyáron csinvatból való nadrágot hordtunk.
    - Úgy van - mondta a márki -, és ezért senki se irigyelte magukat. De azért derék emberek voltak önök, igazán nem sértő szándékkal mondtam. És míg magát a courbevoe-i garnizonban tréfálták meg, Lédére, én azalatt Saint-Cloud-ban szolgáltam. Egy éjjel őrszolgálatra rendeltek ki a király ablakai alá, és amit ezen az éjszakán láttam, azt sohasem fogom elfelejteni.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633647837
Webáruház készítés