Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Anatole France: Pierre Nozière, Gyermekkor_EPUB

Anatole France: Pierre Nozière, Gyermekkor_EPUB
740 Ft740

A Pierre Nozière című kisregény Anatole France önéletrajzinak minősített írásai közé tartozik. Ez a címke ne tévesszen meg minket: ki tudja, hol vall magáról igazabban egy író: önéletrajzában-e vagy más műveiben? S lehet-e mindig éles határt vonni a kettő között? France-nál mindenesetre nehezen, hiszen éppen legjellegzetesebb művei középpontjában olyan hősök állnak, akik kisebb vagy nagyobb mrtékben az író álláspontját képviselik. Ki vitatkozik Bergeret úr ellenfeleivel? Ki vélekedik Coignard abbé nevében? Ki mseéli Nyársforgató Jakab történeteit? Jellemző, hogy France első regénye, az említett Jean Servien is erősen vallomás jellegű.
Nem kell azt képzelnünk, hogy ezek aztán feltétlenül "hiteles" vallomások. Anatole France emlékeinek nyersanyagát valóságos novellákká dolgozta át. Az átalakításokra eleinte talán tapintatból is szüksége volt.
A Pierre Nozière másfél évtized termését takarítja be. France olyan műveket írt közben, mint a Thais, A Lúdláb királynő, A vörös liliom. Nemcsak hírnevet, megbecsülést, akadémiai széket szerzett, hanem gondolkodása is átalakult. (Lakits Pál)
Kapunk tehát egy bő másfél évtizedes keresztmetszetet ebben a kötetben - de nemcsak ezért érdemes olvasni ezt a könyvet. Másik oka Szini Gyula pompás magyar nyelvű fordítása, és nem utolsósorban Anatole France írói ereje. Olvassák szeretettel. (a Kiadó)
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    Abban a szerény házban, melyet anyám bölcsességgel kormányzott, Mathias néni tulajdonképpen se házvezetőnő, se nevelőnő nem volt, bár vezette a háztartást, és engem mindennap sétálni vitt. Magas kora, büszke arca, komor és szilaj természete szolgálói mivoltának a függetlenség árnyalatát adta. A legmegszokottabb gondok közt is olyan tragikus arccal járt, mint az a nő, akit nagy csapások értek. Ezeknek a csapásoknak az emléke mindig kedves maradt előtte, de gondosan magába zárta. Hallgatáshoz szokott ajkát mindig összeszorította; nem szívesen beszélt előbbi életének eseményeiről.
    Gyermeki képzeletem előtt olybá tűnt föl, mint valami ház, amiben egykor régen tűzvész pusztított. Csak annyit tudtam róla, hogy - mint ő maga mondta - a király halálának évében született. Gazdag Beauce tartománybeli majorosok leánya volt, korán árvaságra jutott, és 1815-ben, huszonkét éves korában férjhez ment. A férje, Mathias kapitány, nagyon szép ember volt, akit a Bourbonok félzsolddal nyugdíjaztak, és aki jól megmondta véleményét a „Liliomos lovagoknak”: szellemesen Odüsszeusz társainak nevezve őket. A szüleim valamivel többet tudtak a dologról. Mathias a felesége pénzét megzabálta a Rocher de Cancale nevű híres vendéglőben, és ezzel a puszta szalmára juttatta szegény asszonyt. Aztán lányok után szaladgált. A júliusi monarchia első éveiben Mathiasné nagy véletlenül ráakadt, mikor a Rambuteau utca egyik kocsmájából jött ki, ahol frissen megborotválva, fehér haja ellenére is piros arccal, gomblyukába tűzött rózsával mindennap ügyvédi tanácsokat osztogatott a kereskedőknek, akiket a végrehajtók zaklattak.
    Kereseteket szerkesztett egy palack fehér bor mellett, emlékül korábbi foglalkozásának, mert ügyvédbojtár volt, mielőtt a hadseregbe belépett. Az asszony tehát rátalált, és hazavitte magával nagy diadallal és örömmel. De Mathias nem maradt ott sokáig. Egy nap eltűnt, és állítólag magával vitte Mathiasné megtakarított tallérait, amiket az asszony a szalmazsákjában rejtegetett. Azóta nem hallatszott több hír róla. Azt gondolták, hogy holmi kórházi ágyon számolt le életével, s ebbe az emberek bele is nyugodtak.
    - Végre megszabadult tőle! - mondta apám Mathiasnénak.
    Ekkor égő, szinte lángoló könnyek szökkentek Mathiasné szemébe, ajka megremegett, de nem felelt egy szót sem.
    És egy tavaszi napon Mathias néni a vállára vetette szörnyű fekete sálját, és a szokott órában sétálni vitt. De aznap nem vezetett a Tuilériák kertjébe, a mi királyi és családias kertünkbe, ahol oly sokszor megtörtént, hogy otthagyva labdáimat és golyóimat, fülemet odaszorítottam a Tiberis szobrához, hogy a titokzatos morajt hallgassam. Nem vitt azok felé a csöndes és szomorú körutak felé, ahonnan a fák poros vonala között látni lehet az aranykupolát, amely alatt Napóleon nyugszik vörös márványkoporsójában. Nem vezetett az egyhangú fasorok felé, ahol szeretett pádon ülve eltrécselni valamelyik hadirokkanttal, mialatt én kertet építettem a nedves földből.
    Ezen a tavaszi napon szokatlan utat választott. Olyan utcákon jártunk, ahol sok ember, sok kocsi járt, üzlet üzlet mellett volt, a kirakatokban megszámlálhatatlan és sokféle tárgy, amiknek megcsodáltam az alakját, de nem értettem meg, hogy mire valók. Különösen megleptek a patikákban a nagy és csillogó színes üvegek. Némely boltban sok festett és aranyozott szobor volt. Kérdeztem is: - Mi ez, Mathias néni?
    És Mathiasné a párizsi külvárosban nevelkedett polgártársnő határozottságával felelte:
    - Ez semmi … ezek a jó istenek.
    Így hát zsenge gyermekkoromban, mikor anyám szelíden szorított a szent szobrok babonás tiszteletére, Mathiasné megtanított rá, hogy lenézzem a hiszékenységet, a babonát. A keskeny út, amelyen jártunk, hirtelen nagy térré szélesedett ki, kis fákkal. Ráismertem a térre, és Nanette nevű dajkám jutott eszembe, mikor viszontláttam a különös pavilont, ahol kőből való papok ülnek, és lábuk a szökőkút medencéje felé mered. Olyan időben, amelyre csak bizonytalanul emlékezem vissza, láttam ezeket a dolgokat Nanette-tel együtt. Amikor viszontláttam őket, szívemet nagy bánat fogta el az elvesztett Nanette miatt. Kedvem lett volna sírva futkosni és kiabálni: „Nanette!” De lehet, hogy lelki gyöngédségből, szívbeli finom tapintatból vagy szellemi gyarlóságból nem beszéltem Nanette-ről Mathiasné előtt.
    Átmentünk a téren, kis utcácskákba fordultunk be; hepehupás kövezetére egy nagy templom nyirkos árnyéka borult. A templom homlokzatát piramisok és mohás golyók díszítették. Itt-ott egy szobor nagyívű mozdulattal lendült a levegőbe, és galambok párosával rebbentek fel előttünk.
    Körüljártuk a nagy templomot, és egy utcába jutottunk; domborműves márványkapuk és ódon falak szegélyezték, és akácfák borították rájuk virágos ágaikat. Bal kéz felől, egy sarokban üvegesbolt volt ezzel a cégérrel: „Levélíró”. A kirakat üvegére levelek és borítékok voltak ragasztva. A butik bádogfödeléből kályhacső magasodott föl nagy bádogkalappal. Mathias néni megforgatta a kilincset, és engem maga előtt tolva, belépett a butikba. Egy aggastyán hajolt az asztal fölé, de belépésünkkor felemelte a fejét. Piros orcáját patkó alakban körszakáll övezte. Fehér haja úgy magasodott homloka fölé, mintha szélvihar borzolta volna föl. Fekete császárkabátja helyenként kikopott és fénylett. Ibolyacsokor volt a gomblyukában.
    - Nini! Öregem! - mondta, és nem állt föl.
    Aztán rám nézett, nem nagyon barátságosan:
    - Ez a te kis úrfid, mi? - kérdezte.
    - Ó - felelte Mathias néni jó gyerek ez, csak néha bosszant.
    - Hm - felelte a levélíró -, kicsit soványka és sápadt a fickó. Ebből se lesz híres katona!
    Mathias néni nagyon gyöngéd szemmel nézett a vén levélíróra, és szokatlanul lágy hangon kérdezte tőle:
    - No, hogy vagyunk, Hippolyte?
    - Ó - felelte -, egészségem nem rossz. Szóval megvolna a láda, de nem folyik belé a garas. Nem megy az üzlet. Három-négy levél reggelenként, darabja öt sou. Ennyi az egész…
    Vállat vont, mintha le akarná rázni magáról a gondokat, és az asztal alól palackot húzva ki, fehér bort öntött nekünk a pohárba.
    - Egészségedre, te asszony!
    - Egészségedre, Hippolyte!
    A bor csípős volt. Amint bemártottam az ajkam, torzképet vágtam.
    - Hiszen ez holmi kisasszony - szólt az aggastyán. - Az ő korában én már szerettem a bort és a nőket. De nem is születnek ma már olyan emberek, mint én. Eltörött a hozzám való öntőminta.
    Aztán a vállamra fektette súlyos kezét, és így folytatta:
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633647820
Webáruház készítés