Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Zigány Árpád: A bűbájos sziget_EPUB

Zigány Árpád: A bűbájos sziget_EPUB
340 Ft340

Zigány Árpád hatalmas műveltségét és óriási szókincsét kétféleképp szerezte: írói, lapszerkesztői munkája során és műfordítói munkái által. Ebben a bájos három mesében nemcsak szókincse sziporkázik, hanem fantáziája is. Bátran ajánljuk a mai gyermekeknek, kiskamaszoknak ezeket a történeteket, amelyek szép magyar nyelven íródtak a mindig kíváncsi és mesékre nyitott ifjúságnak.
Kevéssé ismert munkái ezek a kiváló - és elsősorban műfordítóként ismert - Zigány Árpádnak, ezért kötelességünknek is érezzük, hogy kiadjuk, megőrizzük, mert örök nyelvi érték. (a Kiadó)
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    Egyszerre csak a rengeteg ijesztő csendjét síró, könyörgő szózat verte föl, melyet a zizegő esti szél távolról hozott feléjük:
    Segítsetek! segítsetek!
    Mentsétek meg életemet!
    - Ki vagy? - kérdezte a két fiúcska.
    És a síró, könyörgő hang újra megszólalt:
    Segítsetek! segítsetek!
    Mentsétek meg életemet!
    - Ki vagy? - kérdezte újra a két fiúcska, nem tudva még azt sem, hogy honnan, melyik oldalról jön a szózat, oly közel hallatszott hozzájuk.
    Aztán kimeresztették a szemeiket, fürkészve néztek maguk körül mindenfelé, de nem láttak senkit és semmit, csak egy aranyos szárnyú kis legyecskét, amely egy pókhálóba keveredve, kétségbeesetten vergődött.
    - Senki más nem lehetett, csak ez a légy! - mondták egymásnak.
    És azonnal szétszaggatták a pókhálót és kiszabadították a szegény foglyot.
    - Köszönöm, - hálálkodott az aranyszárnyú légy, mihelyt szabadon érezte magát - meg akarom fizetni a szivességteket és azért intelek benneteket: ne kóboroljatok ily későn a vadonban, mert a farkasok fölfalhatnak mindkettőtöket. Most menjetek csak egyenesen erre - és kelet felé mutatott - egészen addig, míg egy kis kunyhóban világosságot nem láttok; ott zörgessetek be és mondjátok, hogy a legyecske küldött titeket: akkor megnyílik az ajtó.
    Ezt mondva, vídám dongás közt elrepült. Szőke és Barna pedig mélyen elcsudálkozva néztek utána; azt hitték, hogy álmodnak és sokáig alig tudtak magukhoz térni bámulásukból.
    - Menjünk, - szólt végre Barna összerezzenve - én félek a farkasoktól.
    - Talán megtaláljuk azt a kunyhót - vígasztalta magát Szőke.
    És megindulván, újra mentek, mendegéltek; az erdő pedig egyre sűrűbb és sötétebb lett, de sem a kunyhó, sem a világosság nem mutatkozott.
    Barna már annyira kifáradt, hogy alig bírt a lábán állni, Szőke pedig majd meghalt féltében a farkasoktól; de azért az éhség és a remény csak tovább űzte a halálra csigázott gyermekeket.
    Végre a fák sűrű lombjai között átcsillant valami fényesség, amely egy pillanatig ragyogott, aztán megint eltűnt, mintha táncoló, bolygó lidérctűz lett volna.
    - Az lesz a mécses - biztatta egymást a két gyermek.
    És gyorsabban igyekeztek arrafelé, ahol először látták fölragyogni a világosságot.
    És mikor már sokáig, nagyon sokáig gyalogoltak, végre csakugyan odaértek a ház elé, melyben a mécses égett.
    Fölbátorodva kopogtattak az ajtón.
    - Ki az? - hangzott belülről.
    - Szőke és Barna vagyunk, két testvér; a legyecske küldött bennünket.
    Az ajtó, mintegy varázsütésre, azonnal kinyílt s a két testvér egy tágas, világos szobába lépett, melyben az asztal már föl volt terítve két személy számára; a jó vacsora ott gőzölgött a tálban s betöltötte a szobát kellemes illatával; de rajtuk kívül egy teremtett lélek sem volt a szobában.
    - Most mit tegyünk? - kérdezte Barna.
    - Vacsoráljunk meg - felelte Szőke. - Nem látod, hogy ezt nekünk készítették?
    - Nem hiszem, hogy a legyecske rászedett volna bennünket.
    Erre aztán nekibátorodva, az asztalhoz ültek és derekasan hozzáláttak a vacsorához, mert nagyon éhesek voltak; sőt még gyümölcsöt és süteményt is találtak a pohárszéken és annak is megfeleltek. Mikor pedig jóllaktak, akkor leültek a kandalló mellé, amelyben vidáman pattogó tűz égett, de nem mertek elaludni, noha majd eldűltek a fáradtságtól, mert féltek, hogy eljönnek a farkasok és álmukban felfalják őket.
    Hosszas tanakodás után végre abban egyeztek meg, hogy felváltva fognak aludni s addig, míg az egyik alszik, a másik ébren marad és vigyáz; de alig, hogy ebben megállapodtak, mindkettőjük szeme lecsukódott s édesen elaludtak, mint a tej. Nem is ébredtek föl egész hajnalig, mikor a kakas kukorékolása verte fel őket édes álmukból.
    Midőn kinyitották szemeiket, a ház, a mécses, a terített asztal, a kandalló: szóval minden eltűnt s ők kint hevertek a szabad ég alatt, az illatos fűben, egy magas hegy tetején; a hegy lábánál pedig végtelen messzeségben hullámzott az óperenciás tenger, úgy hogy se vége, se hossza nem volt, csak a közepén volt egy óriási nagy izzó gömb.
    Szőke és Barna meglepetve néztek egymásra és aztán félénken tekintgettek körül.
    - Hol vagyunk? - tünődtek szorongó aggodalmukban.
    - Tündérországban vagytok - felelt hirtelen egy mosolygó, csodaszép leányka, aki váratlanul bukkant elő a bokrok közül.
    A két fiú megszeppenve bámult a ragyogó arcú teremtésre, aki úgy libegett, mikor ment, mintha nem is a földön járna; félénken kérdezték újra:
    - És az a nagy tüzes golyó, ami a tengeren úszik, mi légyen az?
    - Az a Bűbájos sziget, - felelt a leányka - abban az országban mindenki boldog és szerencsés, de csak azok juthatnak oda, akik erre igazán méltók.
    - Oh, kedves tündér, - könyörgött a két gyermek összetett kézzel - légy olyan jó, mint amilyen szép vagy és vezess el bennünket a bűbájos szigetre.
    - Ez nem áll hatalmamban, - szólt a tündérleányka - sőt még királynőm sem tudná ezt megtenni, noha azért küldött engem hozzátok, hogy rajtatok segítsek. Ajándékot hozok tőle: ezt a két apróságot, amelynek segítségével talán eljuthattok a bűbájos szigetre; de sohase feledjétek, hogy ez az ajándék csak a jókat segíti, a rosszakat ellenben romlásba dönti.
    Ezt mondva, Szőkének egy aranygolyócskát, Barnának pedig egy lyukas mogyorót adott.
    - Mit csináljak vele? - kérdezte Szőke, kezében forgatva az ajándékot.
    - Tartsd magadnál.
    - Mit csináljak vele? - kérdezte Barna is, a lyukas mogyoróra mutatva.
    - Kövesd utaidban.
    S mialatt a két gyermek egymásra bámult, mert nem értették e különös tanácsokat, a tündérleányka hirtelen úgy eltűnt szemeik elől, mintha a föld nyelte volna el.
    Sokáig szemlélgették a tündér ajándékait s aztán Barna, aki elégedetlen volt, hogy nem az aranygolyót kapta, hanem a lyukas mogyorót, így szólt:
    - Mit csináljak ezzel a hitvány lyukas mogyoróval? Kedvem volna elhajítani.
    - Mindig meg kell becsülnünk azt, amit ajándékba kapunk, - feddette meg bátyját Szőke - én az egész világért sem adnám oda az én golyócskámat.
    - Mert te szerencsésebb voltál, - bosszankodott Barna - én pedig... hiszen látod...
    S mialatt így beszélt, szemei könnyekkel teltek meg.
    - Nekem mindegy lett volna, ha én kapom is a lyukas mogyorót - mondta Szőke.
    - Akkor hát cseréljünk - kérte Barna.
    - Azt nem teszem.
    Ettől a pillanattól kezdve minden kicsinységen összepereltek és civakodtak; nemsokára már verekedtek is és mivel Szőke volt a fiatalabbik, ő húzta a rövidebbet, mert Barna annyira helybenhagyta, hogy már alig bírt menni.
    Midőn jóllaktak gyümölccsel, melyet a körüli fákról szedtek, leheveredtek a fűbe, hogy pihenjenek. Szőke azonnal el is aludt, de Barna, kinek fejében egy gonosz terv forrott, nem húnyta le a szemét, hanem megvárta, míg öccse elalszik. Ekkor óvatosan hozzá csúszott, átkutatta a zsebeit, kilopta az aranygolyócskát, melynek helyébe a lyukas mogyorót tette. Aztán fölszaladt a hegy tetejére s ott elrejtőzött a bokrok között, mert be akarta várni, hogy mi történik, ha öccse fölébred.
    Mihelyt a kakas ismét kukorékolt, Szőke fölébredt s amint körülnézve, nem látta a bátyját, hangos sírásra fakadt és keservesen szólongatta, hívta Barnát.
    Életében még sohasem volt egyedül és nagyon félt a farkasoktól; de mihelyest az aranygolyó helyett zsebében a lyukas mogyorót találta, mely folyton ugrált és táncolt, azonnal megértette, hogy Barna miért tűnt el és nem is kereste tovább. Ellenben minden reményét a lyukas mogyoróba helyezte, amely folyton ugrándozott, táncolt a zsebében.
    Szőke elkezdett vele beszélgetni.
    - Lyukas mogyoró, lyukas mogyoró.
    S a lyukas mogyoró azonnal kiugrott a zsebéből a földre.
    Szőke nagyon megörült, mikor látta, hogy a lyukas mogyoró szót fogad neki s így szólt:
    - Lyukas mogyoró, lyukas mogyoró, a bűbájos szigetre akarok menni.
    Ekkor a lyukas mogyoró megindult és lassan görögve haladt lefelé a hegyről, úgy hogy Szőke mindenfelé kényelmesen a nyomába hághatott. Mikor pedig leértek a tengerhez, a lyukas mogyoró egyszerre átváltozott gyönyörű vitorlás hajóvá, melynek három sudár árbocán hófehér vitorlák voltak kifeszítve; bent pedig egész sereg hajóslegénység volt apró törpékből, akik sorfalba állva, hívógatólag kérték Szőkét:
    Szállj föl, szállj föl a hajóra,
    Indulásra üt az óra.
    Szőke pedig nem kérette magát, hanem örömtől dobogó szívvel beugrott a fényes hajóba, amely azonnal megindult és gyorsan, mint a szél, vitte a bűbájos sziget felé. Barna mindezt látta a hegy tetejéről s mikor a hajó nyílsebesen távozott a parttól, elkezdett lefelé rohanni a hegyről és közben dühösen kiabált:
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    978963364920Z
Webáruház készítés