Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Zane Grey: Leányrablás a vadonban_MOBI

Zane Grey: Leányrablás a vadonban_MOBI
890 Ft890
  • Részlet az e-könyvből:

     

    Tizenkettedik fejezet

    Amikor magához tért, karavánkocsi vászonfedele alatt feküdt. Néhány asszony vette körül sajnálkozó pillantással.
    Durade-ot nem lehetett látni - de a lány tudta, hogy nem tévedett. A kocsik gyorsan haladtak az úton. Nyilvánvaló, hogy a karaván megijedt a sziúk közelségétől s minél gyorsabban igyekezett előrejutni.
    Allie a legtöbb kérdésre nem felelt; szomjasan ivott, de az izgalom miatt nem tudott enni.
    - Kié a karaván? - kérdezte aztán.
    - Durade-é - felelte az egyik asszony, s elhalkuló hangja, egész viselkedése elárulta, hogy Durade fontos személy lehet.
    Allie hosszú órákon át aludt. A karaván egyszerre csak meg-állt. Allie hallotta a rég ismert kiabálást, amellyel az ökröket szólítgatták. Nemsokára lármás összevisszaság támadt. El kell rá készülnie, hogy talán már a legközelebbi percben Durade-dal áll szemben. Mit meséljen neki? Mennyit szabad elárulnia? Egy szót sem az anyjáról! A férfi még kevésbé kíméli, ha megtudja, hogy az anya már a sírban nyugszik. Durade mindig félt kissé Allie anyjától.
    Az asszonyok, akikkel együtt utazott, kisegítették őt. Allie látta, hogy kísérői voltak az egyedüli nők a karavánban.
    Egyszerre csak megpillantotta Durade-ot. A férfi feléje jött. Először a nőkkel beszélt, s a leány felé mutatott. Magatartása elárulta a művelt, jó modorú embert. S Allie mégiscsak azt a férfit látta benne, akinek anyja züllését köszönheti - kalandor, aki közönséges szenvedélyek áldozata lett.
    Odament hozzá, s letérdelt mellé a fűbe.
    - Hogy érzed magad? - kérdezte. Hangja lágy és udvarias volt, más, mint a vadnyugati férfiaké…
    - Jobban - felelt a leány.
    - Megsebesültél? - folytatta Durade.
    - Nem - csak az izgalom és fáradtság ártott meg.
    - Megszöktél az indiánoktól?
    - Igen, egy sziú törzstől. Fogva tartottak, de egy fiatal squaw megmentett.
    A férfinak nehezére esett a beszéd, s hosszúkás, keskeny kezével nyakához kapott.
    - És anyád? - kérdezte rekedten. Arca hirtelen elsápadt.
    - Anyám… majdnem két éve nem láttam.
    - Jó Istenem! Mi történt? Indiánok? Banditák? Beszélj!
    - Nincs több mondanivalóm! - mormogta Allie.
    - Egy évig kerestelek benneteket Ogden környékén - folytatta a férfi. - Beszélj tovább, mondj el mindent!
    - Nem vagyok a lányod, és anyám előled menekült el… Igen, ezt tudom!
    - Ha nem akarsz beszélni, azt kell hinnem, anyád még életben van - felelt a férfi gyorsan. - Nem halt meg! Meg fogom találni! Kényszeríteni fogom, hogy visszatérjen hozzám! Vagy megölöm…
    Látszott rajta, hogy küszködik magával. A férfi erős volt és büszke, de ez a vereség sápadttá tette.
    - Hol éltél az egész idő alatt?
    - A hegyek közt, egy vadásznál.
    - Egészen felnőttél. Amikor megláttalak, azt hittem, anyád szelleme jelent meg. Épp olyan vagy, mint ő volt, amikor először találkoztunk.
    Elmerült a gondolataiba.
    - Mit akarsz tenni? - kérdezte Allie.
    A férfi megrezzent. A gyengédség eltűnt vonásaiból s a vér elöntötte szemét - egészen más ember lett belőle: Durade, a játékos.
    - Anyád miattad hagyott el - mondta keserűen. - Most a sors különös játéka folytán a kezembe kerültél, hát magamnál tartalak. Jól vigyázok rád, nem engedlek el - így egyenlítem ki az anyád tartozását.
    Allie szívében ugyanazt a félelmet érezte, mint gyerekkorában, amikor engedetlenségéért megfenyítették.
    - Nem tarthatsz magadnál akaratom ellenére - mondta az-tán. - Különösen, ha Keletre érünk, ahol más emberek élnek.
    - Megtehetem, ha akarom és meg is fogom tenni! - jelentette ki Durade. - Nem Keletre megyünk… Olyan vidékre, amely még vadabb a kaliforniai aranymezőknél. Ott csak az arany és a vas törvénye számít... De ha valakinek elmondasz valamit - Isten irgalmazzon neked!
    A férfi fenyegető pillantással szemében hagyta őt magára. Allie utána nézett, aztán föltápászkodott, s végigsétált a táboron. Egyszerre csak széles vállú, hatalmas férfi lépett melléje.
    - Ha azt akarja - suttogta -, hogy Durade kést kapjon a hátába, csak szóljon!
    Allie ráismert a suttogó hangra, mielőtt a vörös arcot, a horgas orrot s a szemtelen szempárt meglátta volna. Fresno! Megszökött a sziúk elől, és Durade szolgálatába állt!
    Allie megrémült. Ehhez a gazemberhez képest Durade valóban biztos menedéket jelent. Továbblépett anélkül, hogy arckifejezése megváltozott volna. Ez a találkozás fölébresztette benne az ösztönt, hogy Durade-hoz szaladjon, mint gyermekkorában.
    Allie különös izgalommal nézett körül a hatalmas táborban, ahol a karaván felütötte sátorfáját. Mindenütt lovak, emberek, furcsa szerszámok - valamennyi ugyanazt a célt szolgálta, mint szerelmese, Warren Neale. Hátha ő is itt van ebben a táborban?
    Körös-körül a munkások hosszú sátrai emelkedtek, némelyik tiszta fehér, de a legtöbb piszkos. A nagy barakkokból szürke füstfelhők szálltak az ég felé, s visszhangoztak a kalapácsolás, fűrészelés zajától. Katonák álltak őrt mindenfelé. Vörös és kék inges férfiak nyüzsögtek mindenfelé, mint hangyák a bolyban. Egy széles lejtőn lovak hosszú sora állott, nyerítés, nyihogás, toporzékolás. Széna és égett fa illata keveredett a párolgó kávé és forró bab szagával. A tábor szélén pedig, kelet felé új, sima, sárgás út szaladt, magasabban a föld szintjénél - az Union Pacific a nagy U. P. vasút építménye.
    Allie észrevette a karaván készülődéséből, hogy hosszabb ideig maradnak ezen a helyen. Az utastársaság különös módon szóródott szét. Az előőrsök fölvették bérüket, lovukkal s csomagjukkal eltűntek a táborban. Az asszonyok is elbúcsúztak, s közölték Allie-vel, hogy továbbutaznak hazájuk felé. A férfiak közül, akik velük maradtak, Allie egyikben sem bízhatott volna meg.
    Besötétült; kialudtak a tüzek, s a nagy lárma elült. Allie elszunnyadt, de még hallotta, hogy Durade s társai odább halkan beszélgetnek…
    Másnap reggel Durade jött hozzá. A nap már magasan jártaz égen, s a tolongó, lármázó tömeg zaja erősödni kezdett. Durade reggelit hozott, s utasításokat adott. Amíg ő is a táborban tartózkodik, nappal akárhová mehet Allie, s azt teheti, amiben kedve telik. De éjjel nem hagyhatja el a tábort. Egyik embere, egy süketnéma figyeli majd minden lépését. Parancsot kapott erőszakosságra, ha Allie nem engedelmeskednék.
    Durade még aznap fölállíttatta többi sátrát is, majd a nagyobb barakkházat is, ahová hosszú asztalokat s padokat helyeztek el.
    S éjjel, amikor Allie kikandikált sátrából, látta a tűzfénynél, hogy rengeteg ember özönlik Durade barakkjába. Mexikóiak, négerek, írek - mindenfajta emberek sompolyogtak a ház felé, hangoskodva, szitkozódva, kiabáló, veszekedő hangon. Nemsokára újra fölhangzott a már annyiszor hallott játékbarlang-lárma. A forgó kerék éles nyikorgása elvegyült az arany hamiscsengésével.
    Alig múlt el egy hét, s a játékbarlangban minden éjjel hajnalig lármázott, tolongott, veszekedett, dühöngött a tömeg. Allie nappal aludt. Éjszaka rémült szemmel, dobogó szívveréssel hallgatózott… Haragos kiáltás, pisztolydörrenés, éles, fülhasító kiáltás - aztán néha nehéz csizmák dobogása, mikor egy-egy halott játékost vittek el.
    A nappal még vigaszt jelentett. Allie gyakran ott maradt a sátrában, s onnan figyelte a mozgalmas, színes, hangos életet.
    Mull, a tábor vezetője és Durade hamarosan megbarátkoztak. A ravasz spanyol jól értett ahhoz, hogyan csalja magához az emberek különböző fajtáját. Ez a Mull azelőtt lóvonatot hajtott New Yorkban, s most emberhajcsár lett. Hatalmas fickó. Érzéki, húsos ajkú, vörös képű, szőrös férfi volt. Szeme mélyen benn ült a gödrében. Vadállatnak tűnt a lány előtt. Ivott és sokat kártyázott. Derekasan megállta helyét. Ha kegyetlen pofonok és rúgások útján is, de a fegyelmezetlen tömeggel mégis sikerült boldogulnia.
    Néhány aranyat nyert Durade-tól - vagy inkább (ahogy Fresno vigyorogva mesélte cimboráinak) hagyták, hogy nyerjen. Durade már régóta keresett valakit nagy terveihez, s szüksége volt Mullra.
    Benton: ez volt Durade végcélja - Benton a hatalmas, folyton fejlődő táborváros, ahol vér és arany ömlött a poros utcákon, s ahol az élet lángja, mint pokoltűz, lobogott.
    Amit Bentonról hallott, az csak növelte Allie félelmét. Elhatározta, hogy inkább mindenféle veszélyt vállal, de abba a városba nem megy.
    S egyik éjszaka a sötétség leple alatt kisurrant sátrából.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    978963398622M
Webáruház készítés