Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Zalán Tibor: Holdfénytől megvakult kutya_EPUB

Zalán Tibor: Holdfénytől megvakult kutya_EPUB
840 Ft840

Zalán Tibor fél évtized termését komponálta kötetbe. A Holdfénytől megvakult kutya verseiben egy élettől búcsúzó lírai én beszél - már amennyiben az élet a gyerekkori értékek örökségét, a nemzedék- és pályatársak termékeny közegét, a használható ideákat, az izzó, érzéki emberi kapcsolatokat jelenti. Mindezek hiánya a pusztulással szembesít, miközben igazi, Zalán Tibor-i paradoxon ez a szembesítés művészi erővel járja át a búcsúzás melankóliáját. A kötet szinte enciklopedikus számvetés, kulcsmetaforája talán a hó, amely bár mindent betemet, derengő fényt ad.
De nemcsak ez a hangulat borítja be a kötet verseit. Szerepel itt igencsak hangsúlyos vélemény napjainkról, politikáról, kultúráról, egy érzékeny ember világlátásának és nézeteinek rezdülése. Versekben, képversekben, prózaversekben - kinek-kinek igénye szerint. Ám egy biztos: a zalántibori nyelv ott van. Nagyon ott van... (a Kiadó)
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    Tóth Árpád-átiratok

    1.
    magam vagyok
    hagyom
    kicsordul a könnyem
    nagyon
    viaszos vászonra
    csorgatom
    lomhán
    farigcsálok
    egy vézna dalon
    szánalmas
    lény fény lény
    s
    magam
    a föld kerekén
    vagyok

    2.
    viaszos vászonra csorog a könnyem
    farigcsálok egy lomha dalon
    szánalmas figura vézna én ha én
    és magam vagyok nagyon ha gyom

    3.
    a föld kerekén
    farigcsálok
    viaszos vászon
    dalom váram
    vézna figura
    lusta és én
    csak
    magam vagyok
    szánalmas szegény

    4.
    kicsordul
    a dalom szegény
    vézna figura
    viaszos én
    farigcsálok
    asztalomon
    szánalmas vásznon
    csúszkál el dalom
    magam vagyok
    nagyon
    lomha kerék
    a föld rád hagyom

    5.
    viaszos vásznon
    dalommal játszom
    farigcsálok
    és lomhának látszom
    szánalmas
    asztal magány-dallal
    könnyem csordul ki
    rám szól
    hogy hagyjam
    valaki
    a világ kerekén
    csikordul a tengely
    s felülre kerül a mély

    6.
    én
    én én
    meg a lomha dal
    könnyem csordul
    vézna diadal
    farigcsálok
    lomha a szám
    magam vagyok
    üresség a hazám

    7.
    hagyom
    kicsorduljon
    könnyem
    hadd csorogjon
    magam
    egy vézna vásznon
    viaszos csönd
    és szánalmas álom
    figurázik
    velem halálom
    míg
    lomha
    dalomat
    farigcsálom


    (Kocsiút-átirat)

    olyan csonka ma
    a hold mért vagyok néma
    hova futsz velem

    minden eltörött
    az egész ha te voltál
    olyan csonka ma

    az éj sivatag
    milyen szomorú vagyok
    félig siralom

    az éj rossz szekér
    utána mintha jajszó
    mély és szállna csönd

    néma vagyok én
    és ma minden részekben
    és darabokban

    és félig lárma
    most minden láng ellobban
    fuss csonka a hold


    (mellét-dal)

    Visz a vonat
    én itt maradtam
    talán ma már
    szét is szakadtam

    Talán széthull
    a tegnapi arc
    talán többé
    már meg se szólalsz

    éjszakámban
    Ágyamat a jég
    szívem a fagy
    lassan rágja szét


    Szétirat

    A semmi ágyán ver szívem
    kis tested hangtalan vacog
    körénk gyűlnek szelíden és
    néznek minket a csillagok -

    na jó adtunk a lírának
    leszarom a vizes síkot
    az ember se soha végül
    törik mint selejtes síbot

    Tisztán rímelni bebaszva
    nekem se volt eddig mákom
    Szétnézni minek rándulok
    arcomon egy újabb lábnyom

    Egyedül ellökve az én
    költészet ideje lejárt
    A mutatványost kényesen
    elhagyja az üres bazár

    Suhan a fejsze és megáll
    okos fejemben Na végre
    került bele valami más
    mint az eszmék lassú mérge

    Hogy homokos hát nem mindegy
    szomorú mert néz merengve
    Csalás nélkül okos biccent
    s készül föl ezüst egekbe


    Magyar táj - magyar hajóval

    Helyzetjelentés Juhász Gyulának
    Ez a hajó - a mi hajónk
    hahó hajó - de rossz hajó

    Rajta ülünk - lóg a belünk
    a mi bulink - de rossz buli

    Kikötőbe - elmenőbe’
    megjövőbe’ - sose jutunk

    Hogyha menne - vagy ha állna
    bármit tenne - vagy csinálna

    vagy jobb lenne - vagy nem lenne
    de a sorsunk - másabb lenne

    Se nem úton - se nem otthon
    se nem szélben - se szélcsendben

    Nincsen távol - nincsen sziget
    senki sem vár - nem integet

    nem lakatlan - nem is lakott
    az életünk - léket kapott

    A kapitány - meg a nyitány
    meg a tangó - a bitangó

    Csak a rumok - meg a sörök
    kuplerájok - festett dögök

    A legénység - kínos népség
    szolga lelke - kifeselve

    Hogyha lázad - csak iázgat
    az alázat - rákja rágja

    A vitorla - hervadt forma
    szél ha volna - kikacagja

    A hajótest - toldva-foldva
    különösképp - nincsen orra

    Jóreménység - csak szegénység
    foka ködben - a gödörben

    Gödrös tenger - gödre mélyén
    egy hajó ül - rajta kémény


    Hegyhátszentmártonban

    A nagy vizek felé kapadozva el
    s hogy pennájával épp szöszögélt az úr
    jutott eszébe Rába-parton
    nézni a hajnali nap kelését
    Fogatja gyorsan két pihenő lovát
    szekér elé míg bent elemózsiás
    kosárba kolbászt és szalonnát
    tesz ropogós kenyeret s még hagymát
    hozzá az éhség ott ne gyötörje majd
    no persze pálinkát s borokat se rest
    a pincéből szuszogva hozni
    készen is áll a nagy útra immár
    A bakról a lovakat maga hajtja
    elhagyva így a zöld Hetye víg körét
    a celli domb hátáról lustán
    pára gurul le a víg szekérhez
    Még tart az ősz ám karmait unt idő
    nevetve vájja az utazóba már
    meleg pokrócokkal borítva
    alkaiosz-dalokat fütyörész
    meghúzva butykosát Dani úraság
    s a jambus néha félreszalad de nem
    zavarja tág az éj s az erdők
    ritmusait susogással töltik
    Mormogja hervad lám ligetünk Lollim
    a szilvalekvárt télre kifőzte rég
    üvegbe zárva vár a szekrény
    legtetejére pakolva a nyár
    Az éjszakában bőgnek a szarvasok
    vaddisznó horkan csörtet a sűrüben
    milyen más volt ez - emlék-forgás:
    izzada arca a nap hevében
    amíg a sűrűt körbebolyongta és
    veresbe vonta fűtakarót a friss
    meleg vér és a tisztást végig
    béboritotta a sok lelőtt vad
    A Rába-parton néma a hajnal még
    foltokban áll a köd szaladó vizen
    mederbe dőlt mázsás fatörzsek
    rejtik a mélyben a rablók fészkét
    s a víz hogy itt-ott csobban a part mentén
    lehetne hinni harcsa vadászatát
    ám sóhajt Dani úr és érzi
    más aki itt a folyót zavarja
    emberhalász jár végig a víz fölött
    horgára épp nem márna akadt a súly
    alatt az ég meghajlik szürkén
    míg kiragadja a földről terhét
    A Nap kel és a szembeni lombokat
    arannyal s vérrel megszinesíti már
    arany s vörös fénypászmák zúgnak
    fentröl alá a kanyargó vízbe
    Akár ha minden hullana szét s azon
    nyomban már más formára találna rá
    sugár-cécóban hangzavarrá
    rendezi újra magát az élet
    Csak ül nem mozdult az uraság soká
    delej forgatja elnehezült szívét
    miközben minden könnyűvé vál
    lét lebeg el tova pókfonálon
    Fölengedend a föld-gravitáció
    egy pillanat s merő lebegés a part
    bukdácsolnak majd lassan szállnak
    fönt a magasban a párás dombok
    csakúgy hegyhátszentmártoni udvarok
    kapirgáló csirkékkel az égben fent
    lebegnek mintha délibábot
    játszana hajnali istenszándék
    magát meglátja fönt a szalonnáját
    kenyérhez éppen hogy katonázza ott
    vöröshagymát rá s a butykosból
    buggyan a mézszinű celli áldás
    Mit tudna erről Kölcsey és a sok
    magát meghordó pesti fafűz poét
    a kávéházi olcsójankók
    kiknek az ő dala csak parasztos
    Ám ettől fázás rázza a testét át
    elönti váratlan remegés belűl
    azon tűnődik így lesz végül
    persona non grata önsorsában
    Mozdulna nem tud fogja a pillanat
    a szállás és kötés heve-kínja még
    Aztán a reggel bársony ujja
    játszva szemébe az álmot hinti
    Későre jár a Nap delelőre ért
    mikor felébred parton az útazó
    szemét törölve körbe néz és
    látja az égbe merült nagy fákat
    s a Rábát mely a lába alatt fürgén
    iramlik hordva mélyben a sok halát
    s eszébe jut hogy várja már a
    kemenesaljai békés szállás
    A butykos alján vékonyan űl a bor
    behúzza ébredésre való e korty
    Szentmártonon a négy kerék át
    zörgve-nyikorgva dalolja magát
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633648582
Webáruház készítés