Z. Karvalics László: Megcsókol a kapartyán_MOBI

Részlet az e-Könyvből:

A kis henceg

l.
Ki tudja, honnan jött... de kétségkivül hamar elegem lett a szőkitett hajú gyermekből. Mindenütt elhagyott, nyálas pilóta-kekszeitől rohamot kaptam. Ha tréfásan térdenrúgott, a csillagokat láttam.

2.
- Ahhoz, hogy megtudjam, mi a különbség a rózsa szirma és a lepke szárnya között, egyenként ki kell tépnem őket - mondta a kis szadista, és szeme csillogott.
- Vigyázz! - figyelmeztettem. - A rózsa még igy is megszúrhat!
- Ez ugyan már nem - válaszolt a kis henceg. - Előzőleg jó alaposan összetapostam!

3.
Egy nap a kis henceget zokogva találtam.
- Mi bánt ? - sajnáltam meg.
- Nem sikerül kinyúvasztanom ezt a kigyót. Pedig úgy érzem - mosolyodott el - felelős vagyok érte.

4.
Reggel arra ébredtem, hogy konyhakéssel motoszkál a mellem körül.
- Kiváncsi vagyok - mondta magyarázólag - hogy látsz-e a szíveddel.
Majdnem vakszemen vágtam!

5.
- Honnan jöttél? - kérdeztem, de ő ilyenkor talányosan hallgatott. Néha UFO-król beszélt a kis pufók, és hat idegen bolygóról, ahol jó sok gonoszságot lehetett tanulni. Talán ezért is jelent meg nála a Fóka.

6.
- Szervusz - mondta a Fóka.- Azért jöttem,hogy megvadíts!
- Azt hogyan kell? - kérdezte a kis henceg.
- Tudod, én természetemnél fogva szelíd vagyok. Ezért minden nap beszéljünk meg egy időpontot, és lehetőleg jó sokat késsél. Így nemsokára én már jóval a megbeszélt találkozó előtt dühöngeni kezdhetek, és mire megjelensz, már annyira méregbe gurultam,hogy látni se kívánlak.
- Ó, hát csak erről van szó? - mondta a kis henceg.- Ha akarod, egyáltalán el se megyek a találkozókra, és így már akkor elkezdhetsz mérgelődni, amikor megbeszéltük az időpontot.
- Köszönöm - mondta a Fóka.- de még jobbat találtam ki. Időpontot se kell megbeszélnünk, mert a látásod is elég, hogy eszembe jusson, hogy ha megbeszélnénk egy időpontot, akkor csúnyán elkésnél. Így mindig sikerülni fog jól felbosszantani magam.
- Látod, milyen egyszerű ez - szólt a kis henceg. - De akkor már nem is szükséges, hogy találkozzunk. Elég, ha csak arra gondolsz, hogy ha megpillantanál engem, azonnal eszedbe jutna, hogy ha találkozót beszélnénk meg, én úgyis késnék!
- Igazad van! - mondta a Fóka - Tudtam, hogy rád számíthatok!
A Fóka ezután elment. Nem is látták többé egymást soha!

7.
Én sem a kis henceget. És ez elmondhatatlanul boldoggá tett. Csak annyit mondtam: ez szuper!

 
A Ida

A Üllői út környékén még sokan emlékeznek arra a megható történetre, amelynek Ida, az átlagosnál sötétebb bőrű lány volt a hőse.
Ida apjával, a neves trénerrel élt együtt, aki nemrég érkezett meg Egyiptomból, többéves edzősködés után, s azonnal átvette egyik élvonalbeli csapatunk edzéseinek vezetését. Ida a csapat valamennyi mérkőzésén jelen volt, annak ellenére, hogy a játékosok között egyetlen kedvére való fickó sem akadt.
Történetünk kezdetén azonban senki sem törődik evvel : mindenki a nagy ütközet lázában ég - a gárda ugyanis bejutott a kupadöntőbe. A nevezetes napon aztán minden feketébe borul. A Üllői úton Idáék csapata vereséget szenved. Az ellenfél vezéregyénisége, Fradamesz, szinte egymaga nyeri meg a meccset. A küzdőtérről kiözönlő, mámoros győztesek között szomorúan kullognak a vesztesek, köztük a leány és apja. Ám a zuhanyozóból kilépő Fradamesz megpillantja Idát és viszont - a szerelem egy pillanat alatt születik meg. Ez leginkább az atyának kedvez, aki a klubhűséggel érvelve ráveszi gyermekét, hogy a szerelmes csatártól tudja meg a visszavágóra tervezett taktikai titkokat. Ida -kétségek között hányódva ugyan - egy füstös presszóban eleget tesz apja kérésének. A szerelmesek nem is sejtik, hogy boldogságuknak nemsokára vége. Fradamesz csapata edzőjének ugyanis szintén van egy lánya, a gyönyörű Amnézis, aki a Klinikák közelében lakik. Amnézis már jóideje szemet vetett a délceg Fradameszre, de mindig elutasítás jutott neki osztályrészül. S a véletlen most úgy hozza, hogy egy edzőmérkőzés után hazafelé tartva megpillantja imádottját egy ismeretlen lánnyal!
A féltékenység ördöge kihallgattatja vele a szerelmesek beszélgetését, s ő mindent megért. A csalódott Amnézis ezúttal nem felejt el semmit, s bejelentése gyors úton Fradamesz bukásához vezet. Hiába bánja meg, hogy bálványa vesztét okozta, a csapat vezetőit és a feldühödött szurkolókat már nem lehet jobb belátásra birni. Fradameszt, akit árulónak tartanak, s attól kezdve már csak Nabunconak hívnak, bezárják az öltözőbe. S minő véletlen! Az ellenfél szerelését tönkretenni már korábban ebbe a helyiségbe surranó Ida is ugyanott válik fogollyá, igy a szerelmesek újra egymáséi lehetnek. Hangos énekük egy ideig még kihallatszik az öltözőből, de aztán - mivel vége az idénynek -mindenki megfeledkezik róluk.
De a Üllői úton még sokáig emlékeztek egy leányra, aki elszerette legjobb játékosukat. S ha valaki érdeklődik, hogy ki volt az, bárki odahajol a füléhez, és belesúgja: a Ida!

 
Brómeó és Fúria

Két család folytatja immár generációk óta tartó áldatlan küzdelmét: az egyik hattagú, a másik Montague. És bármilyen különös, egyszerre fogan meg ugyanaz az ördögi terv a családfők fejében! Egyikük az elviselhetetlen természetű leányt, Fúriát, a másik pedig a nemzőképtelen és bamba fiút, Brómeót bizza meg avval, hogy szerelmet színlelve csavarja el a másik fejét, hogy ilymódon sikerüljön beépülni az ellenfél soraiba.
Ugye rögtön érthetővé válik, hogy mitől talál a bálon azonnal egymásra a szelídséget imitáló Fúria és a férfiasnak látszó Brómeó? Meglátni és szerelmet játszani - egy pillanat műve volt! Képzeljük csak el a híres erkély-jelenetet, ami a beavatatlan szemlélő számára bájos idillnek tűnik: mi tudjuk, hogy az enyhe pír és a gyenge remegés nem az ellágyulás, hanem a visszafojtott dühroham tükröződése Fúria arcán. S hasonlóképp Brómeó sóhajait sem az átszellemült érzékiség, hanem a női nem iránti leküzdhetetlen undor eredményezi. De - becsületükre legyen mondva - mindketten jól játsszák szerepüket, úgyhogy még a jámbor alkoholista papot, Lőre atyát is sikerül megtéveszteniük.
Mivel mindketten titkos eljegyzéssel akarják a másik bizalmát végképp elnyerni, semmi akadálya a romantikus frigynek! A ceremónia után azonban a fiatalok rádöbbennek, hogy milyen végzetes lépésre szánták el magukat - nincs más kiút, mint végezni a másikkal. Erre a kripta látszik legalkalmasabbnak, mert fondorlatos eszközökkel - a pap ismételt megtévesztésével - még alibiteremtésre is módot adhat. Hanem itt hiba csúszik a számitásba. Lőre barát ugyanis jóval a sandán tervezett időpont után érkezik csak a nagy leszámolás helyszínére (rossz nyelvek szerint a minőségi borok ártottak meg neki ), s addigra már késő!
A magába roskadt öreg csak két holttestet talál, s enyhe ittassága ellenére is könnyűszerrel rekonstruálni tudja a történteket: az alattomos Brómeó vélhetőleg méreggel végzett áldozatával, aki még halála előtt tőrt tudott döfni gyilkosába.
Mit tehet a jó atya ? Tárja a világ elé saját megtévesztetésének szomorú históriáját? Azt már nem! Jöjjön inkább az édesbús történet a tetszhalálról és az öngyilkosságokról! Arról nem is szólva, hogy ebben a változatban különösen vonzóvá lehet tenni a pap figuráját, elterelve a figyelmet megbocsáthatatlan szenvedélyéről.
S ha ez még mindig nem elég bizonyíték, pillantsunk csak a két családra: gyermekeik sirja felett végleg kibékülnek - akkora a megkönnyebbülésük az addig sok-sok kellemetlen percet szerző Brómeó és Fúria elvesztése nyomán.
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában