Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Wohl Janka: Illem - A jó társaság szabályai_MOBI

Wohl Janka: Illem - A jó társaság szabályai_MOBI
890 Ft890

Amint ezt a száz évvel ezelőtt íródott könyvet kézbe vesszük, olvasgatjuk, több meghökkentő gondolat és következtetés adódik. Az első mindjárt az, hogy egy száz éves könyv bevezetőjében a szerzője, Wohl Janka, "Egy nagyvilági hölgy", már arról ír, hogy könyvének tartalma több száz éves múltra tekint vissza. És tudják, mi az érdekes? Hogy számos mondata, leírása, figyelmeztetése ma is érvényes, mai kultúránknak is szerves része. Már csak ezért is aktuális olvasmány!
A másik meghökkentő következtetés, hogy a könyv elolvasását követően nyilvánvaló: a századfordulós Budapest felső tízezrének szóló illemkönyvről van szó, meg arról, hogy az akkor zsírgazdag elit a semmittevést miként emelte finom viselkedéssé, és olyan elfoglaltsággá, amely munka nélkül köti le az úri világot napról-napra, hónapról-hónapra...
De azért bennünket, mai olvasókat is meglep a finomság, ami a műből árad. Tudták például, hogy a scabiósa nevű virág színeivel üzentek asszonyok titkos hódolójuknak? mert mi bizony nem tudtuk. Az egyik legélvezetesebb és tanulságos rész a virágokról, színűkről, alkalmazhatóságukról írott fejezet. De számos ilyen van még. Olyan könyv tehát, amit nemcsak kultúrtörténeti csemegeként, hanem mai is használható illemútmutatóként olvashatunk.
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-könyvből:

    Azon mulatságok, melyeknek ezen fejezetünket szenteltük, tulajdonképen csak részben nyilvánosak. A piknik például már nem számíttatik a nyilvános mulatságok közé, miután azonban még sem házimulatság, sőt egyes kisebb társas-körök által rendeltetvén, tulajdonképen inkább nyilvános mulatságnak tekinthető kicsiben, ilyetén helyet foglalhat fényesebb társai mellett.
    A nyilvános bál igen szertartásos, fényes, de ritkán oly kedélyes vigalom, mint a házi bál vagy piknik. Már előkészületei is nagy üggyel-bajjal járnak. Legelőször is a rendezőség választatik meg: elnök, másodelnök, választmányi tagok és pénztárnok, s ezek azután a lady patronesse, vagy patronessek választásához és megnyeréséhez fognak. Külföldön, de még Bécsben is, több háziasszony szokásos, kik valamennyien kiváló helyet foglalnak el azon társadalmi körben, melyben forognak. Így egy-kettő választatik a főrangú világból, egy-kettő a pénzaristokratiából, egy a magas hivatalnokok köréből, egy a gazdag polgári körökből stb. Mi ezen eljárást sokkal előnyösebbnek találjuk, mint a nálunk szokásosat. Az itt divatozó egy háziasszony olykor igen egyoldalúvá teszi a vigalmat, holott az ilyen bál jellege nem az otthonosságé. de a nyilvánosságé legyen, mi csak úgy érhető el, ha a társadalom minél különbözőbb rétegei vesznek benne részt.
    A választmány és a lady patronesse meglévőn, a bált a választmány névsorával s a háziasszony vagy háziasszonyok neveivel az újságokban hirdetik. A választmány dolgai azután ugyancsak felszaporodnak. A meghívók nyomtatása és szétküldése, a jegyek készíttetése, a terem megválasztása és díszítése, a virágok, cotillonjegyek, táncrendek (melyekben jelenleg nagy fény űzetik) megrendelése, teljesen igénybe veszik a vállalkozó ifjak idejét. Ehhez még az is hozzájárul, hogy pár év óta szokássá vált egyes előkelőbb családokat személyesen meghívni, mi rendesen úgy történik, hogy kettő-kettő a választmány tagjai közül kocsira ül és látogatást téve az illető házaknál, a családot részvételre szólítja fel.
    A háziasszony és leányai a bálba léptükkor pompás virágbokrétákkal fogadtatnak a rendezők által, kik karjukat nyújtják a hölgyeknek és helyeikhez vezetik. E hölgyek a rendezők részéről ugyanazon figyelemben részesülnek, mely a háziasszonyt és leányait házi mulatságon megilleti, s velők kezdetik el a tánc. Másrészt meg nekik is megvannak kötelességeik. A háziasszony mindenki iránt szívességgel tartozik. Előzékenységgel kell fogadnia azokat, kik bemutatják magukat, még akkor is, ha oly hölgyek kívánnak vele megismerkedni, kik nem tartoznak azon társadalmi osztályhoz, a melyben forog s nem foglalnak el előkelő állást. Ezt annál könnyebben teljesítheti, miután az ilyen ismeretség nem von maga után semminemű utólagos kötelezettséget.
    Nyilvános bálokban a bemutatások, ha kell, a rendezők által esz közölhetők, kik csokrot, vagy más jelvényt viselnek megkülönböztetésképen. Ha valaki egy rendezőt felszólít, hogy szerezzen neki táncosnőt, az az illető urat akármelyik épen nem táncoló hölgy elé vezetheti, s bemutathatja. Ily dolgokban természetesen tapintatosan kell eljárni, leginkább társadalmilag összeillő egyéneket ismertetvén meg egymással.
    A rendezőknek arra is kell figyelniök, hogy minden jelenlevő táncosnő táncoljon. Nem tehetnek minden leányt ünnepeltté, de azon kell lenniök, hogy egy se hanyagoltassék el sértőleg. Ha a bál igen nagy és nagyon látogatott, persze megesik az is, hogy az egyes táncosnőkkel szemben nem lehetnek elég figyelmesek. Ez utóbbiaknak különben azt tanácsoljuk, hogy ne menjenek el nyilvános bálba, ha nincs sok, vagy legalább egy két befolyásos ismerősük. Idegenektől nem várhatnak figyelmet és igy megtörténik, hogy csinos leányok, kik még jó táncosnők is, keveset vagy épen semmit sem táncolnak nyilvános bálban, még pedig csak azért, mert nem birnak elég ismerőssel. A jó társaság hölgyei különben nem csak azt veszik tekintetbe: lesznek-e férfi ismerőseik az illető bálban, de azt is, hogy lesznek-e ott nőismerőseik. Distingvált hölgyek csak társaságban látogatnak nyilvános bált, azaz találkát adnak ottan ismerőseiknek, kikkel azután együtt ülnek és vacsoráinak.
    Magától értetődik, hogy nő soha sem táncol nyilvános bálban olyan emberrel, ki nincs neki bemutatva, mely szokáshoz már azért is kell ragaszkodnia, mert jó nevelésű, s a jobb körökben megforduló fiatal emberek nem szólítanak fel táncra olyan nőket, kiket nem ismernek. A ki tehát azt a hibát elköveti, vagy nem tudja: mi a szokás, vagy pedig készakarva követel tiszteletlenséget. Ha az ilyen dolog valamely hölgyön megtörténik, a lehető legudvariasabban utasítja vissza az illetőt, legjobban azon ürügy alatt, hogy le van foglalva, vagy hogy el van fáradva, (ez esetben az illető táncot nem táncolja többé), a gőgös visszautasítás nem finom emberrel lévén dolga könnyen kellemetlenségekbe keverhetné őt, come-il faut nőnek pedig nyilvános helyen kerülnie kell mindent, mi őt feltűnővé teheti.
    A táncosnőnek négyes alkalmával nemcsak táncosát kell ismernie, de vis-á-vis jár is. Ha két pár vis-a-vis táncol s a két táncosnő nem ismeri egymást, a táncosok egyike bemutatja a hölgyeket egymásnak. A táncos a vis-a-vis táncoló férfit is bemutatja táncosnőjének.
    Nyilvános bálban a fiatal leányok ülőhelye anyjuk vagy garde de damesjuk Ülőhelye előtt van, s a fiatal leányok nem ülnek le s nem tartózkodnak hosszasan egy másik teremben. Az sem illő, hogy táncosukkal egyedül menjenek a buffetbe - garde de damesjuknak mindig nyomukban kell lennie.
    Nyilvános bálban újonnan bemutatott táncossal nem szokás hosszas beszélgetésbe ereszkedni. Az esprit csillogtatása, a bizalmas társalgás, lehetetlen az olyan férfival, kit csak pár perc óta ismer az ember, s a ki iránt csakis tartózkodó nyugodtsággal viseltethetünk. A társalgás többnyire a farsang élményei, a színház, a toilettek szépsége körül forog a személyes kérdéseket kerülve kell kerülni. A túlságos előzékenység nőnél, kivált fiatal nőnél, sokkal nagyobb hiba, mint a feszesség és hidegség.
    Nő, de főkép leány, bálban soha se tüntessen ki senkit. Egyformán szívesnek kell lennie mindenki iránt s mindig szem előtt kell tartania azt, hogy az avance-ok épen nem vonzzák, de sőt elriasztják a házasulandó fiatal embereket, kik már úgyis hajlandók a bizalmatlankodásra. - S azután tudvalevő dolog, hogy a kinált árucikk mindig veszít értékéből.
    Ha a fentebbieket különösen hangsúlyozzuk, ezt azért tesszük, mert a mai bálozó fiatal leányok egy része e tekintetben épen nem törődik az illendőséggel és fehünő különbséget tesz bálban a házasulandó és nem házasulandó férfiak között. Az elsők mosolyt nyernek, szívélyességet és előzékeny nyájasságot, mig az utóbbiak durcás arccal, rövid feleletekkel és visszautasító hidegséggel kénytelenek beérni. Pedig a férfiak úgyis azt állítják, hogy a bál nem egyéb leányvásárnál; mily lealázó tehát a leányokra nézve az, ha büszkeséget s nőiességet mellőzve, magaviseletük által igazolják az efféle csípős megjegyzéseket.
    Különben a férfiak sem jobbak náluknál; ők is világosan kimutatják, hogy parthiek után futnak s megtörténik, hogy náluk a hozomány a figyelem hévmérője. Ebbe persze nincs beleszólásunk, ez a kor iránya; csak el ne feledjék a szükséges udvariasságot mások iránt s tartsák szem előtt azt, hogy a nők általán véve mindig és minden körülmény között számot tarthatnak - ha nem is hódolatukra, de lovagiasságukra.
    Ha egy fiatal embert oly táncosnőnek mutatnak be, ki nem szép, vagy már nem fiatal, a táncosnak el kell rejtenie kellemetlen meglepetését. Ha azután feléje sem néz is többé, mi egészen tetszésétől függ, addig, mig vele van és vele táncol, meg kell adnia neki az illő tiszteletet. A ki az ellenkezőt teszi, azt bizonyítja, hogy nemcsak neveletlen, de rossz szívű és gyöngédtelen ember.
    Napról-napra szaporodik azon fiatal emberek száma is, kik 25-26 éves korukban már nem táncolnak. - Zwikkeres vagy monoklis szemmel járják végig a bálokat, a táncosnők toilettjeit kritizálják s legfeljebb arra szánják rá magukat, hogy valamely elegáns, ünnepelt asszony mellé ülve, vele egy félórát elcsevegjenek. De a blasirtság vagy annak negélyezése, nem vétek az illem szabályai ellen, s igy annak ostorozása nem tartozik reánk, ha tisztán látjuk is, hogy annak elharapódzása képezi társadalmi életünknek egyik főhátrányát. A kedélyes, jóizű mutatásra napról-napra kevesebb a lehetőség s ennek oka nagyrészt a férfiak blasirtságában rejlik.
    Azonban van valami rosszabb a nem táncoló férfinál - s ez a rosszul táncoló férfi. A rosszul táncoló férfi a társaság ostora. Ő az, ki szomszédainak lábára hág, ki szomszédnőinek ruháját összeszaggatja, a négyesben zavart csinál, s minduntalan elbukik táncosnőjével. A legtöbb nő született táncosnő, férfi azonban csak akkor álljon be táncosnak, ha jól megtanult táncolni.
    A körtáncoknál általában fődolog, hogy a táncoló pár összhangzatos egészet képezzen s táncos és táncosné sem nagyon is közel egymáshoz, sem igen is távol egymástól összhangzatosan mozogjanak. A nő nem hajlik táncosa vállára, mi az affectátió netovábbja, de nem is tartja magát túlfeszesen távol tőle, mi részéről ama fáradságos cipelést eredményezné, melytől a táncosok annyira irtóznak. Némely nő táncközben hátraveti fejét, úgy, hogy frisurája felbomlik s eszeveszett bachansnőhöz hasonlít. Magától értetődik, hogy ez a táncnak nemcsak illetlen, de nagyon is ízléstelen neme. A négyes elsétálása meg mindig divat, s a bálozók a táncmestertől tanult lépéseket csakhamar elfelejtik.
    A táncosok claquejukat folyton kezökben tartják s táncközben azt a táncosné széke alá helyezik. Tisztek sohasem táncolnak karddal, sem pedig sarkantyúval. A keztyűt az egész bál folyama alatt le nem húzza sem a táncos, sem a táncosné.
    A táncosné táncközben zsebkendőjét vagy legyezőjét azon kézben tartja, melyet táncosának vállára helyez
    A táncos, ki egy hölgyet előre lefoglalt, az illető tánc zenéjének első hangjaira hozzá siet, (nagy illetlenséget követ el az, ki táncosnéját hosszasan várakoztatja) s meghajtja magát. A nő feláll a karját ráncosa karjába fűzi. A táncos jobb karjával fogja át a táncosnét, ki a négyesnél mindig táncosának jobbján áll.
    Ha a táncnak vége, a táncos újból karját nyújtja a táncosnénak és azt helyére vezeti vissza. Ott ismét meghajol előtte, s a táncosné nyájas fejbólintással bocsátja el.
    A táncos, ki játszva, vagy használat alatt eltöri táncosnője legyezőjét, azt azonnal zsebre dugja és semmi áron sem adja többé vissza. Másnap legalább is hasonértékű, sőt ha lehet, szebb legyezőt küld neki az eltörött helyeit.
    A jó modor megkívánja, hogy a táncosné ép oly rendezett toilettel hagyja el a bált, mint a minőben a terembe lépett. Valóban elegáns úri nők megjelenésükben még a bál végével is megtartják azt a csint és frisseséget, mely legfőbb bájuk. A felbomlott hajfodrozat, a foszlányokra tépett ruha, álnok árulók. Tartózkodáshiányt, szelességet, a csín és rendszeretet hiányát árulják el s valóban igaza volt ama öreg marquisnak, ki azt tanácsolta unoka-öccsének, hogy jövendőbeli feleségét csak bál után válassza, mert, mondá: »a nő, ki reggelig táncolt, s ki a nyitott ablaktáblákon beszivárgó napsugár fényében sem veszti el arca rózsáit, kinek öltözete és hajfodrozata nem szenvedett az áttombolt éj alatt, az egészséges, fiatal, rendszerető és tartózkodó egyszóval a feleségek ideálja!«
    *
    A piknik jelenleg nálunk a leg»chic«ebb és legdivatosabb mulatság. Egyes társaskörök rendezik és azon előnnyel bir, hogy az ember majdnem csupa ismerős közölt mulat. Hogyne csinálna tehát concurrenciát a nyilvános báloknak, melyekben oly nagy a fényűzés és oly vegyes a társaság, s ennélfogva szükségképpen nélkülözik a fesztelenség ama kellemes légkörét, mely az igazi jó mulatság egyik fő föltétele.
    Azelőtt piknik, azaz batyu-bál alatt egészen mást értettek, mint most. Több család összeállt s egymás között felosztva a teendőket, saját konyhájából és pincéjéből szállította az ételeket és italokat. A férfiak fizették a zenét és a termet. Ez a rendszer különben néhol falun még mindig szokásos, és nyáron, kirándulások alkalmával, városban sem vettetik meg. Más a most divatozó elegáns téli piknik, mely a kor irányának megfelelően, részvények segélyével létesittetik.
    Több fiatal úr összeáll és megszabja a részvények árát, melyeknek magasságától függ a mulatság fénye. A hölgyek nem fizetnek. A pikniknél mindenről a részvényesek gondoskodnak. A gazdag souper, a virágok, cotillon-jegyek, a zenekar, minden a részvények árából telik. A legelegánsabb piknikeknél egy-egy részvény 50 - 60 - de még 100 frt is, s ilyeneknél azután nemcsak a bál szükségleteiről gondoskodnak; de a hölgyeket díszes ajándékkal is lepik meg. Pompás selyemburkos virágcsokorral, vagy az illető hölgyek neveit vagy monogrammját viselő legyezővel vagy medaillonnal. Egy ilyen piknik alkalmával nem rég 1000 frtba kerültek egyedül a virágcsokrok.
    Megtörténik azután az is, hogy a hölgyek az urakat viszonzásképen szintén piknikre hívják meg, mely ép úgy rendeztetik, mint az uraké, csakhogy itt a hölgyek a részvényesek, a férfiak a vendégek. Ha a piknik ajándékkal jár, a férfiak jeligével vagy monogrammal ellátott szivar- vagy pénztárcát, vagy pedig jegyzőkönyvet, irónt s más effélét kapnak.
    Pikniknél azonban az ajándék ugyan elegáns, de nem lényeges dolog, annál fontosabb az efféle mulatságnál a bőség az étkekben, a pazar világítás és a bőkezűség cotillon-jegyek és csokrokban. A pikniknél nyomatékosan ismételjük azt, a mit a házi báloknál hangsúlyoztunk: azaz ne rendezzenek pikniket olyanok, kiknek jelszava nem a bőkezűség, hanem a takarékosság.
    Oly pikniknél, melyet férfiak rendeznek, tulajdonképen nem elég a nyomtatott meghívó, a rendelőknek személyesen kellene az illető családokat meghívni. Ezt azonban farsangkor, midőn a mulatságok sűrűn követik egymást, nem igen lehet mindig eszközölni.
    Pikniken a rendezőknek kötelességei a meghívottak iránt azonosak a háziak kötelességeivel házi bál alkalmával. Figyelemmel kell lenniük arra, hogy a hölgyek jól mulassanak s soupernál sem szabad megfeledkezniük arról, hogy háziurak. A rendezők az ajtó mellett állva fogadják a hölgyeket és helyeikhez vezetik őket. Távozáskor egészen le a kocsihoz kísérik a garde de damesokat.
    A hölgyek piknikre a lehető legelegánsabban öltöznek, hogy megjelenésük dísze által megtiszteljék a szives házi gazdákat.
    *
    Az álarcos-bálok nálunk nemcsak álarcosok, de más elegáns báli közönség által is látogattatnak. A buffet többnyire salonhoz hasonlít, melyben fényes társaság gyűlt össze estélyre. E társaság soha sem báli-, hanem csakis estélyi öltözetben jelen meg és éjfélkor vagy legfeljebb éjfél után távozik, minthogy ez órában tartják bevonulásukat a debardeurök s más efféle álarcosok s a bál elevenebb, azaz kícsapongóbb szint kezd ölteni.
    A jó társaság hölgyei, kik dominóban látogatnak álarcos-bált, nem lehetnek elég óvatosak. Már öltözetüknek is kifogástalannak kell lennie, s minden ízében cl kell árulnia az úri nőt. A férfiak ilyen elegáns dominókkal szemben ritkán szemtelenek s jelenlétükben ösztönszerüleg viselik magukat tiszteletteljesebben, minta hogy ez az ilyen helyen rendesen szokásos. Az elegáns dominó többnyire fekete, s habár készítés módjára nézve egyszerű, de drága szövetből készülhet, s gazdag fekete csipkével lehet boritva. Cipőnek, keztyűnek kifogástalanoknak kell lenniök, miután a férfiak azt állítják, hogy ezekről ismerik fel legkönnyebben: úri nővel van-e dolguk, vagy sem.
    A finom dominó nem engedi, hogy álarcát felemeljék vagy hozzányúljanak. A férfiak az első öt perc alatt tudják, mihez kell tartaniok magukat azon nővel szemben, ki többé kevésbé szellemdúsan társalog velők, titkaikat tudja, s gyengéiket gúnyolja vagy ostorozza.
    A finom és tiszteletreméltó hölgy társalgásában, minden elevenség, csipősség, de még kacérság mellett is, van valami érintetlen, tartózkodó, mi mindig imponál a férfiaknak, kik ösztönszerűleg érezik, hogy minden ügyesség dacára sem lesznek képesek a beszélgetést oly térre átvinni, melyre tisztességes nő nem követheti őket.
    Mindazonáltal az ilyen tréfát mindig merésznek találjuk s a hölgyeknek azt tanácsoljuk, hogy ha meg is engedik azt maguknak, mindig több nő társaságában tegyék, mi megszünteti az egésznek kalandos színezetét.
    *
    A jelmezbálok jelenleg a legelegánsabb mulatságok közé valók. Költségesek, az igaz, de sikerük rendesen jóval fölülmúlja a hozott áldozatokat.
    A jelmez választása méltán okoz hosszas fejtörést, már azért is, mert semmire sem alkalmazható találóbban az a mondás, hogy »du sublime au ridicule il n'y a qu' un pas« (a magasztostól a nevetségesig csak egy lépés) mint épen a jelmezekre.
    A jelmeznek nemcsak szépnek, eredetinek, de viselője egyéniségéhez illőnek is kell lennie. Egy szőke, kék szemű szépség például nem öltözhetik cigánynőnek, vagy kicsi, igénytelen alak Stuart Máriának. Hát meg az a sok fonnyadt arcú nő, ki a párisi virágárusnők kacér costumejét ölti fel, vagy pedig épen virágnak öltözik! Általában azt találjuk, hogy csak fiatal nőknek áll jól a jelmez. Vannak ugyan idősebb nők is, kiknél a termei szépsége és a vonások változatlan szabályossága kárpótlást nyújt az arc fonnyadt rózsáiért s kik sikerrel személyesíthetnek valamely komoly történelmi alakot, mint például Coriolán anyját, Niobét, stb., - de ezek kivételek. A farsang vigságai, és ezek között a jelmezbe öltözés is, a fiatalok számára valók s a fiatalsághoz illenek legjobban.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633647691
Webáruház készítés