Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Victor Hugo: A nevető ember_MOBI

Victor Hugo: A nevető ember_MOBI
690 Ft690

TARTALOM

ELSŐ KÖTET
ELSŐ RÉSZ: A TENGER ÉS AZ ÉJSZAKA
KÉT ELŐLJÁRÓ FEJEZET
I. Ursus.
II. A comprachicok.
ELSŐ KÖNYV: AZ EMBER FEKETÉBB AZ ÉJSZAKÁNÁL
I. Portland déli csucsa.
II. Elszigeteltség.
III. Magány.
IV. Kérdések.
V. A fa, amely emberi találmány.
VI. Harc az éjszaka és a halott között.
VII. Portland északi csucsa.
MÁSODIK KÖNYV: A BÁRKA A TENGEREN
I. Az embertől független törvények.
II. A kezdet megrögzitett árnyképei.
III. Nyugtalan emberek a nyugtalan tengeren.
IV. A többitől különböző felhő föllépése.
V. Hardquanonne.
VI. Azt hiszik, hogy megmenekültek.
VII. Szent borzalom.
VIII. Nix és Nox.
IX. Az intelem, amit a háborgó tengerre biztak.
X. A nagy vad, a vihar.
XI. A Casquet-sziklák.
XII. Harc a szirttel.
XIII. Szemben az éjszakával.
XIV. Ortach.
XV. Portentosum mare.
XVI. A rejtély hirtelen megszelidül.
XVII. Az utolsó segitség.
XVIII. A végső menedék.
HARMADIK KÖNYV: A GYERMEK A SÖTÉTSÉGBEN
I. A Chess-Hill.
II. A hó hatása.
III. Minden fájdalmas utat megnehezit valami teher.
IV. A sivatag másik alakja.
V. Az embergyülölet megteszi a magáét.
VI. Az ébredés.
MÁSODIK RÉSZ: A KIRÁLY PARANCSÁRA
ELSŐ KÖNYV: A MULT ÖRÖKÖSEN JELEN VAN; AZ EMBEREK AZ EMBERT TÜKRÖZIK VISSZA
I. Lord Clancharlie.
II. Lord David Dirry-Moir.
III. Josiane hercegnő.
IV. Magister elegantiarum.
V. Anna királynő.
VI. Barkilphedro.
VII. Barkilphedro furakodik.
VIII. Inferi.
IX. A gyülölet éppen olyan erős, mint a szeretet.
X. Föllángolások, amelyeket láthatnánk, ha az ember átlátszó lenne.
XI. A leselkedő Barkilphedro.
XII. Skócia, Irland és Angolország.
MÁSODIK KÖNYV: GWYNPLAINE ÉS DEA
I. Melyben meglátjuk annak az arcát, akinek még csak a tetteit láttuk.
II. Dea.
III. Oculos non habet et videt.
IV. Az összeillő szerelmesek.
V. A kék folt a feketeségben.
VI. Ursus a tanitó és Ursus a gyám.
VII. A világtalanság leckét ad az éleslátásnak.
VIII. Nemcsak a boldogság, hanem a jólét is.
IX. Különcködések, melyeket izléstelen emberek költészetnek neveznek.
X. Aki kivül áll mindenen, egy pillantást vet a dolgokra és emberekre.
XI. Gwynplaine az igazságra, Ursus a valóságra talál.
XII. Ursus, a költő, magával ragadja Ursust, a filozófust.
MÁSODIK KÖTET
HARMADIK KÖNYV: A HASADÉK KEZDETE
I. A Tadcaster-fogadó.
II. Ékesszólás a szabadban.
III. Melyben az ismeretlen ujra megjelenik.
IV. Az ellentétek megbarátkoznak a gyülöletben.
V. A wapentake.
VI. A macskák kikérdezik az egeret.
VII. Mi oka lehet az aranynak, hogy a csőcselék rézgarasok közé keveredjék?
VIII. A mérgezés jelei.
IX. Abyssus abyssum vocat.
NEGYEDIK KÖNYV: A FÖLDALATTI TÖMLÖC
I. Szent Gwynplaine megkisértése.
II. A tréfától a komolyságig.
III. Lex, rex, fex.
IV. Ursus kikémleli a rendőrséget.
V. Gonosz hely.
VI. Milyen tisztviselők voltak a hajdani parókák alatt.
VII. Remegés.
III. Fohászkodás.
ÖTÖDIK KÖNYV: A TENGER ÉS A SORS UGYANAZON FUVALLATTÓL KAVAROG
I. Törékeny dolgok szilárdsága.
II. Nem téved el, ami tévelyeg.
III. Nincs ember, aki Szibériából hirtelen Szenegálba kerülhetne anélkül, hogy eszméletét veszitené.
IV. Igézet.
V. Az ember azt hiszi, hogy emlékszik, pedig felejt.
HATODIK KÖNYV: URSUS KÜLSEJÉNEK VÁLTOZÁSAI
I. Amit az embergyülölő mond.
II. ...és amit tesz.
III. Bonyodalmak.
IV. Moenibus surdis campana muta.
V. Az államérdek dolgozik ugy a kis dolgokban, mint a nagyokban.
HETEDIK KÖNYV: A TITÁNI NŐ
I. Ébredés.
II. A palota és az erdő hasonlósága.
III. Éva.
IV. Sátán.
V. Megismerkednek, de nem ismerik egymást.
NYOLCADIK KÖNYV: A CAPITOLIUM ÉS A SZOMSZÉDSÁGA
I. Felséges dolgok boncolása.
II. Pártatlanság.
III. A régi terem.
IV. A régi kamara.
V. Gőgös csevegések.
VI. A felső és az alsó.
VII. Az emberi viharok rosszabbak, mint az oceán viharai.
VIII. Jó testvér lenne, ha nem volna jó fiu.
KILENCEDIK KÖNYV: A ROMOK
I. A rendkivüli nagyságon keresztül jut az ember a rendkivüli nyomorhoz.
II. A hamu.
BEFEJEZÉS: A TENGER ÉS AZ ÉJSZAKA
I. A házőrző kutya lehet őrangyal is.
II. Barkilphedro a sasra célzott és eltalálta a galambot.
III. A föltalált paradicsom itt lenn.
IV. Nem. Ott fönt.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    III.
    Melyben az ismeretlen ujra megjelenik.

    A Green-Box - mindenki megismerte - megérkezett Londonba. Southwarkben telepedett meg. Ursust vonzotta a bowling-green, amely annyiban kitünő hely volt, hogy a vásár ott sohasem szünetelt, még télen sem.
    Kellemes volt Ursusnak, hogy a szent Pál templomot láthatta.
    London, mindent összevéve, nem a legrosszabb város. Bátorság volt egy katedrálist szent Pálnak ajánlani. Szent Péter az igazi katedrális szent. Szent Pál képzelőtehetséggel gyanusitható és egyházi dolgokban a képzelet eretnekséget jelent. Szent Pál csak enyhitő körülményekkel szent. Csak a szinészbejárón jutott be a mennyországba.
    A katedrális jelvény. Szent Péter jelenti Rómát, a dogma városát; Szent Pál pedig Londont, a szakadás városát.
    Ursus filozófiájának olyan hosszu karjai voltak, hogy mindent fölölelt, ő méltányolni tudta ezeket az árnyalatokat és talán szent Pál iránt való előszeretete vonzotta Londonba.
    Ursus választása a Tadcaster-fogadó nagy udvarára esett. Mintha csak a Green-Box számára teremtették volna; kész szinház volt. Az udvar szögletes volt, három oldalon az épület vette körül, a negyediken - szemben az emeletekkel - egy fal, amelyhez hozzátámasztották a Green-Boxot, amelynek sikerült bejutnia, hála a kocsibejáró hatalmas méreteinek. Egy cölöpökön nyugvó, hosszu faerkély vonult végig az épület udvarfelőli homlokzatán, erre nyiltak az első emelet szobái. A földszinti ablakok voltak a páholyok, az udvar kövezete a földszint és a folyosó az erkély. A falhoz támasztott Green-Box előtt ez volt a nézőtér. Az egész nagyon hasonlitott a Globehoz, ahol valaha Othellot, Lear királyt és a Vihart játszották.
    Egy félreeső sarokban, a Green-Box mögött, istálló volt.
    Ursus megegyezett a korcsmárossal, Nicless mesterrel, aki a törvények tisztelete miatt csak nagyon drágán fogadta be a farkast. A Green-Box föliratát „GWYNPLAINE - A NEVETŐ EMBER” a csapszék cégére mellé akasztották. Az ivóból - amint tudjuk - ajtó nyilt az udvarra. Ez ajtó mellett egy feneketlen hordó segitségével fülkét rögtönöztek a „jegyszedő” számára, amely hivatalt egyszer Fibi, másszor Vinos töltötte be. Majdnem ugy volt, mint ma. Aki belép, fizet. A NEVETŐ EMBER fölirat alá két szöggel deszkát szögeztek, amelyre nagy betükkel, szénnel fölirták Ursus nagy darabja cimét, A legyőzött kaosz.
    Az erkély közepén, éppen szemben a Green-Boxszal, egy osztályt tartottak fönn „a nemesség számára”, amelynek üveges ajtó volt a bejárata.
    Elég széles volt, hogy két sorban tiz néző beleférjen.
    - Londonban vagyunk - mondta Ursus -, készen kell lennünk a gentry látogatására.
    Ezt a „páholyt” a csárda legjobb székeivel butoroztatta be és a közepébe cseresznyemintáju utrechti bársonnyal bevont, aranygombos, nagy karosszéket tétetett, arra az esetre, ha valamelyik városatya felesége találna eljönni.
    Az előadások megkezdődtek.
    A tömeg azonnal odacsődült.
    De a nemesség páholya üres maradt.
    Ezt leszámitva, a siker olyan volt, amilyenre a legöregebb komédiások sem emlékeztek. Egész Southwark csapatostul tódult, hogy megnézze a Nevető Embert.
    A Tarrinzeau-field bohócai és szemfényvesztői megriadtak Gwynplainetől. Egy kánya csapott le a tengelickalitkára és fölszedi az ételüket: ilyen volt a hatás. Gwynplaine fölfalta előlük a közönséget.
    A bohócok és csepürágók silány népén kivül igazi látványosság is akadt a Bowling-Greenen. Volt ott egy női cirkusz, amelyben reggeltől estig harsogtak különféle hangszerek, psalterionok, dobok, csengők, sipok, csörgők, pásztorfurulyák, dudák, német kürtök, angol trombiták, flóták és fuvolák. Egy nagy, kerek sátorban müugrók tanyáztak, akikhez nem hasonlithatók a mai pyrenei futóbajnokok Dulma, Bordenave és Meylonga, pedig ezek a Pierrefitte csucsáról lerohannak a Limaçon-sikra, ami majdnem zuhanás. Volt ott egy vándor állatsereglet, amelyben látható volt egy mulatságos tigris, akit a szeliditő megkorbácsolt, amig ő iparkodott elkapni a korbácsot és lenyelni. Még ez a sokfogu és karmos komikus is elhomályosult.
    Kiváncsiságot, tapsot, bevételt, közönséget, mindent elvett a Nevető Ember. Egy szempillantás alatt megtörtént: nem ismertek mást, csak a Green-Boxot.
    - A Legyőzött kaosz Győzelmes kaosz lett - mondta Ursus, magának tulajdonitván a siker felét, „magához rántván az abroszt”, mint komédiás nyelven mondják.
    Gwynplaine sikere csodálatos volt, de el nem terjedt. Nehéz a hirnévnek vizén átkelni. Shakespeare nevének százharminc évre volt szüksége, hogy Angliából Franciaországba érjen; a viz olyan, mint a fal és ha Voltaire nem csinált volna Shakespearenek lépcsőt - amit később nagyon megbánt -, talán még most is foglya lenne elszigetelt dicsőségének Angliában.
    Gwynplaine dicsősége a London-Bridgeen sem futott keresztül. Nem keltett visszhangot a nagy városban. Legalább az első időkben nem. De Southwark is elég lehetett egy bohócnak. Ursus azt mondta: „A pénzes zacskó, mint egy leány, aki vétkezett, szemlátomást vastagodik.”
    Az Ursus Rursust játszották, aztán a Legyőzött kaoszt.
    A szünetek alatt Ursus bebizonyitotta az ő engastrimythos minőségét és kisérteties hasbeszélést müvelt; a nézők közül mindenkinek a hangját utánozta, egy dalt, egy kiáltást, ugy, hogy az énekes vagy a kiáltó maga is elbámult, néha utánozta a közönség lármáját, mintha ő egymaga egész néptömeg lett volna. Nevezetes tehetség volt.
    Láttuk, hogy ezenkivül szónokolt, mint Cicero, gyógyszereket árult, ápolta a betegségeket, sőt meg is gyógyitotta a betegeket.
    Southwarket rabul ejtették.
    Ursus elégedett volt Southwark tapsaival, de nem lepte meg.
    - A régi trinobantok ezek - mondta.
    És hozzátette:
    - De ezeket nem szabad összetéveszteni az izlés finomságában sem az atrobatokkal, akik benépesitették Berkset, sem a belgákkal, akik Somersetben laktak vagy a párisiakkal, akik Yorkot alapitották.
    A fogadó nézőtérré átalakitott udvara minden előadásnál megtelt rongyos és lelkesedő hallgatósággal. Révészek, székhordozók, hajóácsok, tutajosok, most érkezett matrózok voltak, akik siettek a bérüket dőzsölésre és lányokra elkölteni. Voltak köztük utonállók, keritők és fekete gárdisták, ezeket valami fegyelmi vétségért arra itélték, hogy vörös kabátjukat fekete bélésével kiforditva viseljék, azért nevezték őket blackguardsnak, amiből a francia blagueurs (füllentő) lett. Mindezek az utcáról beözönlöttek a szinházba és a szinházból az ivóba. A kiüritett kancsók nem ártottak a sikernek.
    Ezek között az emberek közt, akikre nagyon illett „a söpredék” elnevezés, volt egy, aki magasabb volt a többinél, nagyobb, erősebb, kevésbé szegény, vállasabb, épp olyan ruhában, mint a többi közönséges nép, de nem volt rongyos, lelkesülten bámult, az ökleivel csinált helyet magának, ördögi parókát viselt, káromkodott, kiabált, csufolódott, nem volt tisztátlan és szükségből kékre verte valakinek a szemét vagy fizetett valakinek egy palack bort.
    Ez a törzsvendég ugyanaz a járókelő volt, akinek lelkesült fölkiáltását épp az imént hallottuk.
    A váratlanul megbüvölt müértő azonnal pártfogásába vette a Nevető Embert. Nem minden előadásra jött el. De amikor előjött, ő volt a közönség „trainerje”; a tetszés ujjongássá lett; a siker pedig fölért, nem a mennyezetig, mert az nem volt, hanem a felhőkig. (Sőt ezek a felhők néhányszor el is áztatták Ursus remekmüvét.)
    Annyira, hogy Ursus észrevette ezt az embert és Gwynplaine is figyelte.
    Ismeretlen, büszke barátjuk volt benne!
    Ursus és Gwynplaine szerették volna ismerni vagy legalább tudni, hogy ki ő.
    Egy este, amikor Ursus a Green-Box szinfalnak használt ajtaja mögött állt, véletlenül Nicless mester, a korcsmáros is mellette lévén, a tömegbe vegyült férfire mutatva megkérdezte:
    - Ismeri ezt az embert?
    - Persze.
    - Ki az?
    - Egy matróz.
    - Hogy hivják? - szólt közbe Gwynplaine.
    - Tom-Jim-Jack - felelte a korcsmáros.
    Aztán, miközben lement a Green-Box hátsó lépcsőjén, hogy visszatérjen a fogadóba, Nicless mester elejtett egy megjegyzést, oly mélyet, hogy szinte elveszett benne a szem.
    - Milyen kár, hogy nem lett lord! ez lenne csak hires gazfickó!
    Különben, noha szállodában telepedett meg, a Green-Boxbeli társaság nem változtatott a szokásain és megtartotta zárkózottságát. Azt a néhány szót kivéve, amit itt-ott a korcsmárossal váltottak, nem érintkeztek a szállónak sem állandó, sem változó lakóival és tovább is egymás közt éltek.
    Amióta Southwarkban voltak, Gwynplaine megszokta, hogy előadás után, amikor már emberek és állatok megvacsoráztak, mialatt Ursus és Dea lefeküdtek, ő szabad levegőt szivni kiment a bowling-greenre tizenegy óra és éjfél közt. Van bennünk valami, ami éjszakai sétákra és kóborlásra csábit a csillagos ég alatt; a fiatalság titokzatos várakozás, azért járkálunk oly szivesen, céltalanul az éjszakában. Ebben az órában senki sem volt a vásártéren, legföljebb néhány tántorgó részeg ember ingadozó árnyéka látszott a homályos zugokban; az üres csapszékeket bezárták, a Tadcaster-fogadó alacsony szobája elsötétedett, csak valamelyik sarokban világitott egy gyertya az utolsó ivónak, halvány fény szivárgott ki a nyitott ajtón és Gwynplaine gondolatokba merülve, elégedetten, álmodozva és valami homályos, isteni szerencsétől boldogan alá és föl járkált a félig nyitott ajtó előtt. Mire gondolt? Deára, semmire, mindenre, a mélységekre. Messzire nem ment a tanyától, mintha láthatatlan fonal tartotta volna vissza Dea körül. Néhány lépést tett a szabadban, ez elég volt neki.
    Aztán bement; a Green-Boxban mindenki szendergett és ő is elaludt.



    IV.
    Az ellentétek megbarátkoznak a gyülöletben.

    Főképen azok nem szeretik a sikert, akiknek bukását okozza. Akiket megesznek, ritka esetben szeretik azokat, akik megeszik őket. A Nevető Ember határozottan esemény lett. A környékbeli komédiások fölháborodtak. A szinpadi siker szivattyu, fölszivja a tömeget és ürességet támaszt maga körül. A szomszéd bódé elveszett. A Green-Box bevételeinek emelkedése összefüggött a környező sátrak bevételeinek apadásával. A többi látványosságok eddigi ünneplése hirtelen megszünt. Olyan volt, mint egy árlecsapolás, amely emitt leapasztja, amott földuzzasztja a vizet. Minden szinház ismeri a dagálynak ezt a szokását; nem emelkedhet itt, csak, ha sülyed ott. A vásári hangyaboly, amely a szomszédos sátrakban mutogatta ügyességeit és harsogtatta a kürtöket, azt látván, hogy a Nevető Ember miatt tönkremegy, kétségbe esett, de a szeme káprázott. Minden tornász, minden kötéltáncos irigyelte Gwynplainet. Ime valaki, aki boldog, mert olyan pofája van, mint egy vadállatnak! A bohócok anyái meg a kötéltáncosnők, akiknek szép gyermekeik voltak, haragosan néztek reájuk és Gwynplainere mutatva igy szóltak: „Milyen kár, hogy neked nincs ilyen arcod!” Némelyik megverte a gyermekét dühében, mert szép volt. Nem egy volt közöttük, aki, ha tudja a módját, átalakittatta volna a fiát „à la Gwynplaine”. Egy angyalfej, amely semmi hasznot se hajt, nem ér föl egy jövedelmező ördögi ábrázattal. Hallották egy napon, amikor egy angyalarcu, Cupidót játszó gyermek anyja fölkiáltott: „Elhibázták a gyermekeinket! Csak ez a Gwynplaine sikerült!” És öklét rázva a fiu felé, hozzátette: „Ha ismerném apádat, leszámolnék vele!”
    Gwynplaine volt az a tyuk, amely arany tojásokat tojott. Milyen csodálatos tünemény! Csak ezt lehetett hallani minden bódéban. A lelkesült és kétségbeesett kötéltáncosok fogcsikorgatva néztek Gwynplainere. Amikor a düh elbámul, ezt irigységnek nevezik. De akkor üvölt. Megkisérelték megzavarni a Legyőzött kaoszt, ármánykodtak, fütyültek, morogtak, orditottak. Ez Ursusnak alkalmat adott arra, hogy szónoklatokat tartson a csőcselékhez, Tom-Jim-Jack barátjuknak pedig arra, hogy néhány ökölcsapást kiosztva, helyreállitsa a rendet. Ezek az ökölcsapások még inkább fölkeltették Gwynplaine figyelmét és Ursus becsülését. Igaz, csak messziről, mert a Green-Box társulata magában élt és mindenkitől távol tartotta magát, ami pedig Tom-Jim-Jacket illeti, a csőcselék e vezére olyan volt, mint egy magasabbrendü utonálló, akinek nincs összeköttetése senkivel, nem bizalmas senkihez, beveri az ablakokat, főkolompos mindenben, megjelenik és eltünik, cimborája mindenkinek és nem barátja senkinek.
    A Gwynplaine ellen kitört irigység nem tartotta magát legyőzöttnek Tom-Jim-Jack néhány nyaklevesétől. Miután a kifütyülés nem sikerült, a Tarrinzeau-field kötéltáncosai kérvényt szerkesztettek. A hatósághoz fordultak. Ez a rendes ut. A siker ellen, amely zavar bennünket, előbb fölbujtogatjuk a tömeget, aztán a hatósághoz folyamodunk.
    A komédiásokhoz csatlakoztak a tisztelendő urak is. A Nevető Ember a prédikációknak is kárt okozott. Nemcsak a mutatványos sátrak voltak üresek, hanem a templomok is. A southwarki öt paróchia kápolnáinak nem volt hallgatósága. Otthagyták a szentbeszédet és elmentek Gwynplainehez. A Legyőzött kaosz, a Green-Box, a Nevető Ember, Baalnak mindezek az utálatosságai győzedelmeskedtek a szószék ékesszólásán. A pusztában elhangzó szó, vox clamans in deserto, nem lehet elégedett és szivesen fordul a kormányhatalomhoz. Az öt paróchia pásztorai a londoni püspöknek panaszkodtak, a püspök meg őfelségének.
    A komédiások a vallásra alapitották panaszukat. Azt állitván, hogy meggyalázták. Följelentették Gwynplainet, mint boszorkányt és Ursust, mint istentelent.
    A tisztelendő urak a társadalmi rendre hivatkoztak. Félretették az orthodoxiát és a megsértett parlamenti határozatok mellett foglaltak állást. Mert Locke korában voltak, aki alig hat hónapja halt meg 1704 október 28-án és a szkepticizmus, amelyet Bolingbroke sugalmazott Voltairenek, már megkezdődött. Wesley később helyreállitotta a bibliát, mint ahogy Loyola helyreállitotta a pápaságot.
    Ily módon két oldalról törtek rést a Green-Boxon, a komédiások a pentateuch nevében, a káplánok a rendőri szabályrendeletek nevében. Egyik oldalon az ég, a másikon az uti biztosság; a tisztelendő urak a rendőrséggel tartottak, a komédiások a mennyországgal. A Green-Boxot bevádolták a papok mint forgalmi akadályt, a bohócok mint szentségtörőt.
    Volt-e erre ürügy? Adott-e reá okot? Igen. Mi volt a büne? Ez: farkast tartott magánál. A farkas Angliában számüzött. A szelindek még megmaradhat, de a farkas semmiképen. Anglia befogadja a kutyát, mely ugat, de amelyik ordit, azt nem; ez az árnyalat választja el a hátsó udvart az erdőtől. A southwarki öt paróchia rektorai és vikáriusai keresetükben hivatkoztak számos királyi és parlamenti rendeletre, amelyek a farkast törvényen kivül helyezik. Arra következtettek, hogy Gwynplainet valamiképen be kellene zárni, a farkast pedig a pecérnek adni vagy legalább elüzni. Közérdekü kérdés, hogy ne kockáztassák a járókelők stb. Ezenfölül hivatkoztak a Fakultásra. Idézték a londoni Nyolcvan Orvosok Társaságának határozatát, amely tudós testület VIII. Henrik alatt keletkezett, amelynek olyan pecsétje volt, mint az államnak, amely a betegeket mintegy az ő külön hatósága alá helyezi, amelynek jogában állott börtönbe vetni azokat, akik az ő törvényeit megszegik és rendeleteiket áthágják, amely a polgárok egészségére hasznos mindennemü megállapitások között kétségtelenné tette azt a tudományos tapasztalatot: - Ha egy farkas előbb meglátja az embert, az ember egész életében rekedt lesz. - Ezenfölül meg is haraphatja.
    Tehát Homo volt az ürügy.
    Ursus a korcsmáros utján megtudta ezt az alattomosságot és nyugtalankodott. Félt a rendőrségtől és az igazságszolgáltatástól, e két karomtól. Elég, ha az ember fél a hatóságtól, nem szükséges, hogy vétkes legyen. Ursus minél kevesebbet kivánt érintkezni sheriffekkel, porkolábokkal, tisztviselőkkel és ügyészekkel. Buzgósága, hogy közelről nézze meg ezeket a hivatalos arcokat, egyenlő volt a semmivel.
    Épp olyan kiváncsi volt a hatóságokra, mint a nyul a vizslára.
    Kezdte megbánni, hogy Londonba jött.
    - A jobb ellensége a jónak - dörmögte magában. - Meggondolatlannak tartottam ezt a közmondást, de nem volt igazam. Az ostoba igazságok a valódi igazságok.
    Ennyi egyesült hatalom ellen, amelyben a kötéltáncosok vették a kezükbe a vallás dolgát és káplánok háborodtak föl az orvostudomány nevében boszorkánysággal vádolván Gwynplainet és veszettséggel Ursust, a szegény Green-Boxnak csak egy támasza volt, de az aztán nagy erő Angliában: a hatóságok tunyasága. A hivatalok nemtörődömségéből származott az angol szabadság. A szabadság Angolország iránt éppen ugy viselkedik, mint a tenger Anglia körül. Mint a dagály és apály. A szokások lassanként a törvények fölé kerülnek. Elsülyedt, megdöbbentő törvénykezés, fölötte a szokás; a kegyetlen törvénykönyv még látható a mérhetetlen szabadság átlátszóságában, igy van Angliában.
    A Nevető Ember, a Legyőzött kaosz és Homo szemben állhatott a komédiásokkal, a prédikátorokkal, a püspökökkel, a képviselők házával, a lordok házával, ő felségével, Londonnal, egész Angliával és nyugodtak maradhattak mindaddig, amig Southwark mellettük állt. A Green-Box kedvenc szórakozó helye volt a külvárosnak és a helyi hatóság közömbösnek látszott. Angliában a közöny pártfogás. Amig a sheriff nem mozdult, Ursus lélegzetet vehetett és Homo nyugodtan alhatott a két fülén.
    Föltéve, hogy nem jut késhegyig a dolog, a gyülölet előmozditja a sikert. A Green-Boxnak pillanatnyilag nem volt semmi baja. Ellenkezőleg. A közönség közé kiszivárgott a cselszövés hire és a Nevető Ember még népszerübb lett. A tömeg megszimatolja az árulkodást és állást foglal ellene. A gyanusitás ajánlólevél. Az elárult dolgokban van valami a tiltott gyümölcsből, sietnek beleharapni. És aztán a taps, mely valakit bosszant, édes, főleg, ha az a valaki hatóság. Az is tetszik, ha kellemesen eltöltve az estét, ragaszkodást tanusithatunk az elnyomottak és ellenállást az elnyomók iránt. Az ember pártfogol valakit, mikor mulat. Hozzá kell tennünk, hogy a bowling-green mutatványos bódéi nem szüntették meg a sipolást és az ármánykodást a Nevető Ember ellen. Semmi sem kedvezőbb a sikerre. Az ellenség lármájának az a hatása, hogy kihegyezi és megélénkiti a diadalt. Egy barát hamarabb belefárad a dicséretbe, mint az ellenség a gyalázkodásba. A gyalázás nem árt. Ezt az ellenség nem tudja. Nem lehet nem sértegetniük és ezzel válnak hasznunkra. Képtelenek hallgatni és ezzel ébren tartják a közönség figyelmét. A tömeg nőtt még a Legyőzött kaosznál.
    Ursus magának tartotta meg, amit Nicless mester elmondott neki a cselszövésről és a magasabb helyen tett panaszokról, nem szólt róla Gwynplainenek, nehogy töprengésével megzavarja az előadások derüjét. Ha valami baj történik, mindig elég korán tudja meg.



    V.
    A wapentake.

    Egyszer mégis ugy találta, hogy éppen óvatosságból meg kell szegnie az óvatosságot és kissé nyugtalanitania kell Gwynplainet. Igaz, hogy olyan dologról volt szó, mely Ursus véleménye szerint sokkal komolyabb volt, mint a vásár és az egyház népének ármánykodása. Gwynplaine, miután fölemelt a földről egy farthingot, moly a bevétel megszámlálásánál a földre esett, megnézegette és a korcsmáros jelenlétében párhuzamot vont a nép nyomorát jelképező farthing és a rajta levő dombormü között, mely Anna képében a trón élősdi pompáját ábrázolta; igen rosszul hangzó észrevétel volt. Ez a megjegyzés Nicless mester ismétlésében akkora utat tett, hogy Fibin és Vinoson keresztül eljutott Ursushoz. Ursust majd kilelte a hideg. Lázitó szavak. Felségsértés. Keményen megfedte Gwynplainet.
    - Vigyázz arra az utálatos szájadra. A nagyoknak egy szabálya van, hogy semmit se tegyenek; a kicsinyeknek az, hogy semmit se beszéljenek. A szegénynek csak egy barátja van, a hallgatás. Nem kell kiejtenie csak egy magányos szótagot: igen. Bevallani és beleegyezni, ez minden joga. „Igen”, a birónak és „igen”, a királynak. A nagyok, ha jónak látják, megbotoztatnak bennünket, én is kaptam belőle, ez az ő előjoguk és semmit sem vesztenek a nagyságukból, ha összetörik a csontjainkat. A csonttörő madár is sas. Tiszteljük a kormánypálcát, mely a legelső a pálcák közt. Az okosság tiszteletet követel és együgyüséget az önzés. Aki megsérti királyát, épp olyan veszélyben forog, mint az a leány, aki vakmerően elmetszi az oroszlán farkbojtját. Megtudtam, hogy te egy farthingról fecsegtél, ami pedig ugyanaz, mint a liard és hogy rágalmaztad ezt a felséges érmet, mely egy negyedfont sós heringet engedélyez nekünk a piacon. Vigyázz magadra. Légy komoly. Tanuld meg, hogy büntetés is van a világon. Vésd emlékezetedbe a törvénykezés igazságait. Olyan országban élsz, ahol csendesen fölhuzzák az akasztófára azt, aki egy hároméves fát lefürészel. A káromkodóknak vasra verik a lábát. A részegest beledugják egy hordóba, melynek a fenekét kiütik, a tetején lyukat vágnak, melyen a fejét kidughatja, oldalán pedig két lyukat a kezei számára, igy járni tud, de le nem feküdhet. Aki megüt valakit a Westminsterben, egész életére bebörtönözik és vagyonát elkobozzák. Aki megüt valakit a király palotájában, annak levágják a jobbkezét. Egy fricska, melytől egy orr vére megered és te csonka lettél. Akinek eretneksége a püspök előtt bebizonyul, azt elevenen megégetik. Nem valami nagy dolog volt, amiért Cuthbert Simpsont fölnégyelték a keréken. Három év előtt, 1702-ben, mint látod, nem régen, a pellengérre állitottak egy Daniel de Foe nevezetü gazembert, aki elég vakmerő volt kinyomatni a képviselők háza azon tagjainak a nevét, akik előző napon fölszólaltak a parlamentben. Aki ő felségéhez hütlen, azt elevenen fölboncolják, kitépik a szivét és a két arcához csapkodják. Tanuld meg jól ezeket az adatokat a jogról és az igazságszolgáltatásról. Soha egy szót sem engedek meg magamnak és a legkisebb nyugtalanságra megszököm; ezt a hősiességet gyakorlom én és másnak is ezt tanácsolom. Vakmerőségben utánozd a madarakat, fecsegésben pedig a halakat. Máskülönben Angliában az a csodálatos, hogy a törvényhozása igen szelid.
    Ez után a feddés után Ursus még egy ideig nyugtalan volt, Gwynplaine nem. Az ifjuság rettenthetetlensége a tapasztalatlanságból következik. Mindenesetre ugy látszott, hogy Gwynplainenek igaza volt, mikor nyugodt maradt, mert csendesen teltek el a hetek és nem látszott, hogy a királynőre tett megjegyzésnek valami következménye lenne.
    Ursus, mint tudjuk, nem volt közönyös, mindig minden oldalra figyelt, mint az őz.
    Egy napon, nem sokkal Gwynplaine megdorgálása után, Ursus kinézett a fal szelelő nyilásán és elsápadt.
    - Gwynplaine!
    - Mi az?
    - Nézz oda.
    - Hova?
    - A térre.
    - Aztán?
    - Látod azt az embert?
    - Azt a fekete ruhásat?
    - Azt.
    - Akinek az a buzogányféle van a kezében?
    - Igen.
    - Nos?
    - Nos, Gwynplaine, ez az ember a wapentake.
    - Mi az a wapentake?
    - A század főtisztviselője.
    - Mi az, hogy a század főtisztviselője?
    - Az a praepositus hundredi.
    - Mi az a praepositus hundredi?
    - Egy rettentő hivatalnok.
    - Mi van a kezében?
    - Az iron-weapon.
    - Mi az az iron-weapon?
    - Egy vas cimer.
    - Mit csinál vele?
    - Először is arra esküszik. Azért hivják wapentakenek.
    - Azután?
    - Azután megérint vele.
    - Mivel?
    - Az iron-weaponnal.
    - A wapentake megérint az iron-weaponnal?
    - Igen.
    - És mit akar ez jelenteni?
    - Azt akarja jelenteni: kövess.
    - És követni kell?
    - Igen.
    - Hova?
    - Hát én tudom?
    - De csak megmondja, hogy hova vezet?
    - Nem.
    - De meg lehet tőle kérdezni?
    - Nem.
    - Hogyan?
    - Ő nem mond neked semmit és te nem mondsz neki semmit.
    - De...
    - Megérint az iron-weaponnal és mindent megmondott. Vele kell menned.
    - De hova?
    - Mögötte.
    - De hova?
    - Ahova ő jónak látja, Gwynplaine.
    - És aki ellenkezik?
    - Azt fölakasztják.
    Ursus ujra a lyukhoz fordult és mélyen föllélegzett.
    - Hála Istennek, elment, nem hozzánk jött.
    Ursus valószinüleg ok nélkül rettegett annyira az árulásoktól és följelentésektől, melyektől Gwynplaine meggondolatlan szavai miatt félni lehetett.
    Nicless mesternek, aki hallotta őket, nem állott érdekében megzavarni a Green-Box szegény lakóit. A Nevető Emberrel együtt ő is csinos kis vagyont szerzett. A Legyőzött kaosznak kettős sikere volt; mikor diadalra segitette a müvészetet a Green-Boxban, ugyanakkor felvirágoztatta a korhelykedést a csapszékben.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633982389
Webáruház készítés