Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Vértesi Arnold: Előre_EPUB

Vértesi Arnold: Előre_EPUB
540 Ft

Előre, csak előre! Akárhogy, akármilyen uton, akármilyen eszközzel, csak előre! - vallaj Dózsa Kálmán, a regény főhőse. És ezzel kezdetét veszi egy szédítő iramú felemelkedés: miként lesz a poros kis vidéki város ügyvédjéből fővárosi befutott ember, majd a budapesti Polgári Bank irigyelt vezérigazgatója? Erről szól ez a könnyed, mulatságos történet, melynek nem is Dózsa Kálmán a főhőse, hanem a becsvágy, a nagyravágyás, az asszonyi kivagyiság és pompavágy, hogy aztán hatalmasat bukjon a főhős. Miként jutnak el idáig? Nos, Vértesi Arnold könnyed szórakoztató művében képest kapunk arról, miként is prosperált a kiegyezést követően Budapest, s persze a fejlődésnek voltak vadhajtásai is...

  • Részlet az e-könyvből:

     

    IX.

    Bezzeg nincs gondja Simon Endrének. A Polgári Bank virul és gyarapodik. A csizmadia, szabó, asztalos igazgatósági tagok egy kukkot sem értenek ugyan az üzlethez, de a vezérigazgató sem sokkal többet tud; az ügyek azért mégis csak mennek maguktól. Egy sereg hivatalnok, könyvelő, pénztárnok elvégzi a maga dolgát, az igazgatóságnak nincs egyéb teendője, mint aláirni, üléseket tartani s meghallgatni a vezérigazgató eszméit.
    Mert eszméi mindig vannak, zseniális eszméi, melyek rémületbe ejtenék ugyan más pénzintézetek embereit, de a Polgári Bank csizmadiáit és asztalosait csodálatra ragadják. A nagy serfőző, melyet tervez, óriási maláta-czukorka gyárral lesz egybekötve. Egész Európát innen fogják elárasztani maláta-czukorkákkal, sőt a Keletet is, mert ott is vannak köhögős emberek.
    A sörexportra nézve is vannak eszméi. Meg kellene kisérteni a kivitelt Törökországba. A korán nem tiltja, csak a borivást.
    A fölállitandó téglagyárat villák épitésével lehetne egybekapcsolni Promontoron, ugy, hogy a megmaradt téglát mindjárt fölhasználhatnák. Azokból a villákból aztán utasok is kerülnének a villamos vasut számára. Kettős haszon volna.
    De még hármas is, mert a villák körül eperfákat ültethetnének s ez által a selyemtenyésztésnek vethetnék meg az alapját Promontoron.
    Selyemtenyésztés, villák épitése, téglagyár, sörkivitel, malátaczukor, mindez megzavarja a becsületes iparos polgárok fejét s általános helyeslés közt jelenti ki az elnöklő Inséghesy Aladár gróf, hogy az igazgatóság elvben elfogadja a vezérigazgató ur inditványait, a részletekről majd máskor határoznak, de a részletekre soha sem kerül a sor, mert mikor arra kerülne, a vezérigazgató urnak már akkor ismét uj eszméi vannak, melyek háttérbe szorítják a régieket. A nagy iparfejlesztő részvénytársaság egyelőre hát nem csinál egyebet, csak váltókat eszkomptál.
    Azt azonban oly mértékben, hogy boldognak, boldogtalannak jut belőle. A régi nagy pénzintézetek emberei csóválják a fejöket s azt mondják rá:
    - Szédelgés. Könnyelmüség. Meg kell buknia.
    De a kis emberek dicsőitik. Ez az ő bankjuk, támogatni kell. S özönlik oda a pénz. A szegény emberek mind oda hordják megtakaritott filléreiket.
    A Polgári Bank hatodfél százalékot ad betevőinek, mig a többi pénzintézet csak ötödfelet. Hogyne tódulna oda mindenki?
    Hiába kiabálják az irigy versenyző intézetek:
    - Szédelgés. Csalás. Meg fog bukni!
    A jóslat nem teljesül be; az intézet virul. A vezérigazgató folyvást kocsikázik, pezsgőzik és mulat, de az intézet azért virul. A grófi elnök is pezsgőzik, kinek azelőtt a savanyu vinkó is jó volt.
    A józsef- és ferenczvárosi polgárok kezeiket dörzsölik: mesés osztalékról beszélnek. A részvények ára rohamosan emelkedik s a nagy pénzintézetek emberei hiába kiabálják, hogy: »szédelgés«, a részvényeket egymás kezéből kapkodja a nagy közönség. Már negyven forintot kinálnak a huszonöt forintos részvényekért s holnap vagy holnapután megadnak negyvenötöt, a jövő héten talán ötvenet.
    Ez az örvendetes zaj kicsalja odujából Kertész Flóris kuriai biró urat is és megemlékezik, hogy neki igen kedves rokonai vannak, a kiket meg kellene egyszer látogatni.
    - Kedves Kálmán öcsém, kedves Piroska hugom! - ölelgeti őket az öreg méltóságos ur.
    Nem is tudja, hogyan fejezze ki örömét, hogy ilyen friss egészségben láthatja. Már régóta készül hozzájuk:
    - De tudjátok, az ilyen öreg ember soha sem ura az idejének. Egyszer a lábát hasogatja a csuz, máskor a gyomrával van baja. Azután az a tömérdek dolog, az embert megölik a munkával.
    - Miért nem tetszik nyugalomba vonulni? - biztatják Dózsáék.
    - Nyugalomba? - jajgat az öreg. - Édes Istenem! Hogy él meg az ember akkor? Hej, nagyon szükmarkuan osztogatják azt a kis penziót. Aztán, édes gyermekeim, az ember szeretne a rokonain is egy kicsit segitni.
    Az öreg méltóságos ur csupa rokoni szeretet most. Majd a Kálmán kezét, majd a Piroskáét szorongatja.
    - Az ilyen öreg embernek már csak az az öröme, ha a rokonainak valami javára lehet.
    Megvallja, hogy van egy kis megtakaritott pénzecskéje. Nem sok, de hát mégis valamicske. Ha nem kéregettek volna tőle mindig a rokonok, hát több is lehetne.
    - S annak mind ti vennétek a hasznát, édes gyermekeim, hisz idővel minden reátok marad. Az ilyen öreg ember ugy sem él már sokáig.
    Hát azt a kis pénzecskéjét szeretné jól befektetni s minthogy hallotta, hogy az ő Kálmán öcscse szintén valami nagy ember annál az uj banknál, hát arra kérné, ha lehetne talán kéz alatt olcsóbban is hozzájutni olyan részvényekhez...
    Dózsa Kálmán nem érti:
    - Hogy tetszik azt gondolni, hogy kéz alatt?
    - No hát ugy, édes öcsém, hogy az igazgatóság a fiókjában levőkből juttatna nekem egynéhány darabot. A te pártfogásoddal azt ki lehetne vinni.
    Dózsa Kálmán még most sem érti.
    - Ej, ej, édes öcsém - magyarázza az öreg ur - előttem nem kell titkolódzni. Tudom én azt, hogy minden uj részvénytársaságnak marad egy csomó részvénye, a mely jegyezve is van, meg nincs is, s a melyet akkorára tartogatnak, mikor majd az ára felszökött. Hát abból kérnék én, édes öcsém.
    Dózsa Kálmán megzavarodva hallgatja az öreg ur fölvilágositását, mert igazán nem tudja, hogy nálok is fordult-e elő ilyen manipuláczió. De az öreg másra magyarázza s könyörögni kezd:
    - No hát csak nem tagadod meg pártfogásodat ettől a szegény öreg Flóris bácsitól? Megmondhatod az igazgatóságban, hogy egy magasállásu birói személy, a nevemet nem szükséges megmondani... nem akarom, az emberek mindjárt rosszat gondolnak... csak annyit mondj: egy magasállásu birói személy óhajtana néhány darabot.
    A magasállásu birói személy emlegetése nagy hatást gyakorolt a vezérigazgatóra. Egy darabig azon gondolkozott, hogy talán ingyen kellene átengedni annak a magasállásu birói személynek a részvényeket, az ember nem tudja, nem veheti-e valamikor hasznát? De aztán jobban meggondolta. Nem akarná kompromittálni magát.
    - Hát mondd meg annak a magasállásu urnak, - jelentette ki Dózsa Kálmánnak, - hogy öt forinttal olcsóbban adjuk neki. Hány részvényt parancsol?
    - Hát van még részvény? - csodálkozott Dózsa Kálmán.
    Simon Endre nevetett:
    - Hát persze hogy van, te naiv ember! A szatócsoknak és a csizmadiáknak csak a szájok járt; a részvényeknek fele is megmaradt. De én tudtam, hogy csak egyszer induljon meg az áradat, hát nő az perczről perczre. Most már hatalmasan vitorlázunk a tengeren. A bank legalább százezer forintot nyer csak ezen a manipuláczión. Olyan osztalékot adunk, hogy az embereknek szemök-szájok eláll. Nekem legalább huszezer forint tantiéme jut. Nektek is, a felügyelőbizottságnak, tisztességes jutalmat szavaztatunk meg a közgyüléssel.
    Dózsa Kálmán ámult, bámult:
    - De hogy történhetett ez? Hiszen semmit sem tudtunk róla.
    - Természetes, hogy nem tudtatok, - kaczagott Simon Endre: - csak a holnapi ülésen szándékozom előterjeszteni a dolgot az igazgatóságnak. Remélem, hogy helybenhagyják.
    Dózsa Kálmán egyik csodálkozásból a másikba esett:
    - Hiszen ez szabályellenes... ez... ez...
    - Nagyon jól tudom. De ha én orrotokra kötöttem volna a dolgot mindjárt eleinte, hát a ti lelkiismeretetek tiltakozott volna, a csizmadiák megrémültek volna, a részvények lesülyednek, a betétek elmaradnak s azóta már vége volna ennek az egész nagy vállalatnak, mint egy szappanbuboréknak, mely az első érintésre szétpattant.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633985427
Webáruház készítés