Új jelszó kérése
Termék részletek


Verne Gyula: Utazás a Föld körűl_EPUB

Verne Gyula: Utazás a Föld körűl_EPUB
540 Ft

Talán a legtöbbféle műfajú és számosságú feldolgozást megélt Verne regényt ajánljuk olvasóink szíves figyelmébe. Az utazás a Föld körül nyolcvan nap alatt, Verne Gyula talán egyik legkönnyebben olvasható, legnépszerűbb története. A művet Telekes Béla eredeti fordításában közöljük. Phileas Foggot talán már az óvodások is ismerik, akik még olvasni sem tudnak, de rajzfilmfiguraként már találkoztak "Willy Foggal"...
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    X. fejezet
    Passepartout-nak örülnie kell, hogy csak
    czipője elvesztésének árán sikerül megmenekülnie.

    Köztudomású, hogy India, ez az óriási fordított háromszög, melynek alapvonala északon, csúcsa délen van, 1.400,000 négyzetmérföldnyi terület, melyen egyenlőtlenül eloszolva 180.000,000 lélek lakik. Az angol kormány ez óriási terület tetemes részén meglehetősen föltétlen hatalmat gyakorol: főkormányzója van Calcuttában, kormányzója Madraszban, Bombayban és Bengálban, helytartója Agrában.
    De a tulajdonképeni angol India csak 700,000 négyzet mérföldnyi terület, melynek népessége körülbelül 100-110.000,000 lélek.
    Az országnak meglehetősen nagy része még nem tartozik angol uralom alá, s az ország belsejében néhány vad és félelmes radzsa még teljes függetlenségnek örvend.
    1756 óta - a mikor ama helyen, hol jelenleg Madrasz városa áll, az angol uralomnak sikerült lábát megvetnie, - mindaddig mig a sepoy-ok lázadása kitört, a híres Indiai Társaság volt itt mindenható. Ez foglalta el lépésről lépésre az egyes tartományokat, úgy vásárolván meg azokat a radzsá-któl bizonyos járadékokon, a miket aztán ritkán, vagy egyáltalában nem fizetett ki nekik. Ez nevezte ki a főkormányzót s az ennek fönhatósága alá tartozó polgári- és katonai tiszteket; uralma azonban megszünt már s az indiai angol tartományok most közvetlenül az angol korona alá tartoznak.
    Ennek következtében a félsziget külső s belső viszonyai, erkölcsei s ethnographiai sajátságai immár gyökeresen átalakulnak. Azelőtt a legkülönbözőbb ősi módokon utaztak arrafelé az emberek: gyalog, lóháton, szekéren, taligán, emberháton, hordszékeken, hintón stb. Most gyorshajók közlekednek az Induson s a Gangeszen, s Indiát egész szélességében hatalmas vasutvonal szeli át, mely egyik oldalán el is ágazik s Bombayt Calcuttával három napi útvonallal köti össze.
    E vonal nem egyenes irányban fut keresztül Indián. Az egyenes távolság csak ezer, ezerszáz mérföld volna s a vonatok közepes gyorsasággal is végigjárhatnák három nap alatt; de ezt a távolságot legalább egy harmadával növeli az a kanyarodás, mely a félsziget északi részén Allahabadig hatol.
    A „Nagy Előindiai Vasút” főbb állomásai következőképen sorakoznak: Bombay szigetéről indulva ki, a vonat Salsette-n megy át, Tannah táján áttér a kontinensre, keresztül fut a nyugati Ghates hegylánczolaton, aztán északkeleti irányban halad Burhampurig, s onnan a Bundelkund csaknem teljesen szabad területein át fölfelé Allahabadig, a hol aztán keletnek kanyarodik, Benaresznél a Gangeshez ér, kissé eltávolodik tőle s úgy fut ismét délkelet felé Burdivánon s a franczia Chandernagoron keresztül Calcuttáig, a hol a vasút véget ér.
    Bombayban félötkor szálltak partra a Mongólia utasai s a vonat pont nyolczkor indult Calcutta felé.
    Fogg úr tehát elbucsúzott játszótársaitól, partra szállt, Passepartout-t holmi bevásárlással bízta meg s lelkére kötötte, hogy nyolcz órakor a pályaudvaron legyen. Maga pedig nyugodt, szabályos léptekkel, a mik a legpontosabb csillagászati óra perczmutatójának mozgására emlékeztettek, egyenest az útlevélhitelesítő hivatal felé vette útját.
    Eszébe sem jutott, hogy Bombay nevezetességeit megtekintse; a városháza, a nagyszerű könyvtár, az erődítmények, a dock-ok, a gyapotpiac, a bazárnegyed, a mecsetek, a zsinagógák, az örmény templomok, a malebar-hilli gyönyörű pagoda, melynek soksarkú két tornya az épitészetnek valóságos remeke: mindez egyáltalán nem érdekelte őt. Semmi vágya nem volt, hogy Elephanta remekeit megláthassa: titokzatos földalatti temetőhelyeit, melyek az öböltől keletfelé rejtőznek; a Kanherie-grottákat Salsette szigetén, a buddhisztikus építészet e csodálatos maradványait egy pillantásra sem méltatta volt.
    Minderre rá se gondolt. Az útlevélhitelesítő hivatalból egyenest a pályaudvarra ment s ebédet rendelt.
    A vendéglős, hogy kedvében járjon, a híres indiai nyúlfricassée-t ajánlotta figyelmébe s rendkivül dicsérte azt.
    Fogg Phileas azt rendelt, aztán lelkiismeretesen izlelgetni kezdte, csakhogy az ínycsiklandozó mártás ellenére is élvezhetetlennek találta.
    Csöngetett. A vendéglős megjelent.
    - Mondja csak kérem, - szólt Fogg Phileas s szuró pillantást vetett a vendéglősre, - csakugyan nyúl volna ez?
    - Úgy van, mylord, - felelt a fogadós önérzetesen, - mezei nyúl.
    - Vajjon nem nyávogott-e ez a nyúl, mikor lelőtték?
    - Óh, mylord! Egy nyúl! És nyávogott volna! Esküszöm....
    - Vendéglős úr, - szólt közbe Fogg Phileas hidegen, - ne esküdjék s jegyezze meg magának a mit mondok: Indiában egykor szent állatnak tisztelték a macskát s az jobb korszak volt a mostaninál.
    - A macskákra, mylord?
    - Talán az utasokra is.
    E megjegyzés után nyugodtan folytatta ebédjét.
    Fogg Phileas partraszállása után néhány perczczel Fix is odahagyta a hajót s a bombay-i rendőrfőnökhöz sietett.
    Bemutatkozott, elmondta, mi járatban van s milyen a helyzete a banktolvajlás gyanújába fogott emberével szemben. Megkérdezte, itt-e már a londoni rendőrség elfogatási parancsa? Az bizony még nem érkezett meg. S természetes is, hogy Fogg Phileast eddig nem érhette utól.
    Fix tehát nagy zavarba esett. A bombay-i rendőrfőnöktől kért elfogatási parancsot, de az megtagadta azt. Az ügy elsősorban a londoni rendőrséget illette s egyedül az adhatott ily parancsot törvényesen. Az elvek és a törvényes formák e szigorú betartása nagyon természetesen folyik az angol erkölcsből, mely a személyes szabadság dolgában nem tűr semmiféle önkénykedést.
    Fix nem is erőlködött tovább, belátta, hogy türelemmel kell lennie, míg az elfogatási parancs megérkezik. Egyben azonban azt is elhatározta, hogy a megközelíthetetlen tolvajt Bombayban való tartózkodása alatt szüntelenül szemmel tartja. Csöppet sem kételkedett abban, hogy Fogg Phileas huzamosabban tartózkodik majd Bombayban - hiszen tudjuk, hogy Passepartout is ily fajta reményeket táplált, - s időközben majd csak megérkezik az elfogatási parancs.
    Passepartout azonban urától a partraszállás után nyert megbizatás révén már tudta, hogy Bombayban is csak úgy jár, mint járt Suezben és Párizsban; az utazás itt sem ér véget s legalább is Calcuttáig tart még, sőt lehet, hogy ott sem szakad vége majd. S fölmerült lelkében a kérdés, hátha csakugyan igaz, komoly dolog az a fogadás és ő ime, a ki nyugalmas életet akart kezdeni, arra van most kárhoztatva, hogy körülutazza a földet nyolczvan nap alatt.
    Bevásárolván, ide-oda sétált Bombay utczáin. Temérdek nép hullámzott mindenfelé, különféle nemzetiségű európaiak között hegyes kucsmás perzsák, kerek turbánú bunhyak, négyszögletes sapkájú szindek, hosszú kaftános örmények, fekete mitrás parsiak. Éppen valami ünnepély volt készülőben, a mit a parsiak rendeztek, Zoroaszter hiveinek emez egyenes leszármazottai, a kik az összes hindu törzsek közül a legszorgalmasabb, legműveltebb s legértelmesebb népség. Bombay dúsgazdag benszülött kereskedői például nagyobbára e törzsből valók. Az ünnepély, a melynek e napon kellett lezajlania, amolyan bucsújárásszerű, vallásos karnevál-félében érte el érdekességének tetőpontját; ez a körmenet mindenféle vigassággal járt, aranynyal s ezüsttel áttört rózsaszín fátyolköntösű bajadérok fuvola- és tam-tam szó mellett csodálatos tánczokat jártak az utczák során, még pedig a legteljesebb illendőséggel, a merre a menet elhaladt.
    Hogy Passepartout mindezt nagy érdeklődéssel nézte, hogy szeme-szája elállt, akárcsak a világ legtapasztalatlanabb bámészkodó parasztjának, - az, azt hiszem, magától értetődik.
    A saját és ura szerencsétlenségére, mert hiszen ez alkalommal csaknem végzetes veszélybe döntötte az egész vállalkozást, kiváncsisága tulságosan elragadta őt.
    Végig nézvén ugyanis a körmenetet, Passepartout már a pályaudvar felé vette útját, midőn a Malebar-Hill-i csodaszép pagodához jutva, az a szerencsétlen gondolata támadt, hogy megtekinti a pagoda belsejét.
    Nem tudta, hogy keresztényeknek a hinduk egyik-másik templomába belépniök egyáltalán tilos; aztán meg azt sem tudta, hogy még a hivőknek is a küszöbön innen kell hagyniok a sarujukat, ha istenük házába be akarnak menni. Megjegyzendő, hogy az angol kormányzat egészen helyes politikával az országban dívó vallási szokásoknak nemcsak hogy legcsekélyebb külsőségeit is tiszteletben tartja, de tiszteletet biztosít is minden vallásnak s így szigorú büntetés vár az ily szokások megsértőire.
    Passepartout mi rosszat sem sejtve, kiváncsi idegen módjára úgy, a mint volt, csak belépett a pagodába s javában csodálta a Malebar-Hill belsejének káprázatosan csillogó, brahmán ékítményeit, midőn erős markok hirtelen a szentély padlójára rántották. Három dühös tekintetű brahmán pap tombolva vetette rá magát, czipőjét, harisnyáját leránczigálták s vad kiáltozás közepette úgy kezdték agyba-főbe verni.
    Az erős és ügyes franczia azonban nem hagyta magát, gyorsan talpra ugrott, támadói közül kettőt, kik hosszú palástjukba amúgy is belegabajodtak, egy-egy ökölcsapással s hatalmas rúgással félre lökött az útjából s a hogy csak bírta lába, futott ki a pagodából a harmadik hindu elől, a ki a tömeget ráuszítva utána szaladt.
    Úgy ért Passepartout öt perczczel nyolcz óra, tehát éppen öt perczczel a vonat indulása előtt is, mezitláb, födetlen fővel és csomagjai nélkül, a miket dulakodás közben elvesztett, a pályaudvarba.
    Fix ur is éppen beszállt. Idejekorán észrevette, hogy Fogg úr, a kit a pályaudvarra követett, nem tart hosszabb pihenőt Bombayban, elhatározta tehát, hogy Calcuttáig, sőt ha kell, még tovább is kiséri majd. Passepartout nem vette észre Fixet, a ki a homályba huzódott, de az jól hallotta, mint beszéli el rövidesen a veszélyes kalandot urának az inas.
    - Remélem, ilyesmi nem fog ismétlődni, jegyezte meg nyugodt hangon Fogg Phileas, miközben az egyik kocsifülkében elhelyezkedett.
    A megrőkönyödött ficzkó, mezitláb s hajadon fővel szótlanul követte urát.
    Fix is éppen kényelembe akart helyezkedni, midőn hirtelen eszébe jutott valami s elhatározta, hogy megszakítja az utazást.
    - Itt maradok Bombayban, - gondolta el villámgyorsan, - indiai területen elkövetett kihágásról van szó... letartóztathatom emberemet!
    E pillanatban füttyentett a gép s a vonat beletünt az éjszakába.

    XI. fejezet
    Fogg Phileas mesés áron vesz meg bizonyos alkalmatosságot.

    A vonat a rendes időben indult el. Jó sok utas volt rajta, néhány katonatiszt, hivatalnokok s kereskedők, a kik ópium- és indigó-üzletek kötése végett utaztak a félsziget északi részeire.
    Passepartout a gazdájával ugyanegy kocsiszakaszban ült. Velök szemben a sarokban egy harmadik utas huzta meg magát. Sir Cromarty Francis brigadéros volt az, Fogg urnak a Suez-Bombay-i uton hűséges játszótársa. Csapataihoz vonult be, a melyek Benaresz közelében táboroztak.
    Sir Cromarty Francis, magas, körülbelül ötvenéves, szőke uriember, a ki a legutóbbi sepoy-lázadás alkalmával rendkívül kitüntette magát, bízvást bennszülöttnek is volt tekinthető. Kora ifjuságától fogva Indiában tartózkodván, csak ritkán fordult meg szülőhazájában.
    Nagyon művelt férfiu volt, a ki szívesen nyújtott volna sok mindenféle fölvilágositást India történelme, kormányzata és a hindu szokások felől, ha Fogg Phileas csak egy kissé is érdeklődött volna e dolgok iránt. Ámde ez az úriember mire sem volt kíváncsi. Nem is utazott ő tulajdonképen, csak azt tudta, hogy egy nagy kört kell megfutnia, mintha valami súlyos test volna, a mely a természet egy bizonyos kényszerítő erejénél fogva meghatározott gyorsasággal kénytelen mozogni a föld körül. Ezuttal éppen azt számította össze ujolag, hogy Londonból való elutazása óta hány óra telt el s az eredmény kedvező volta miatt bizonyára elégedetten dörzsölgette volna össze kezepárját, ha elvből ellensége nem lett volna minden fölösleges mozdulatnak.
    Sir Cromarty Francis jól ismerte már utitársának különczségét, noha csak néhány whistjátszma közben volt alkalma tanulmányoznia. Jogosan vethette föl tehát magában a kérdést, emberies szív rejtőzik-e vajjon e hideg külső alatt, fogékony-e Fogg Phileas lelke a természet szépségei, vagy magasabb szellemi dolgok iránt? Próbára szerette volna tenni. Ama különös emberek közül, a kikkel a brigadéros eddig találkozott az életben, egyetlen egy sem volt az exact tudományok eme hőséhez hasonlítható.
    Fogg Phileas nem titkolta volt el Sir Cromarty Francis előtt földkörüli utazásának sem czélját, sem föltételeit. A brigadéros e fogadást csak czéltalan különczködésnek tekintette, a miből senkinek semmi java nem származhatik, már pedig okos embernek ilyesmire nem való vállalkoznia. Világos, hogy e különcz uri ember ez utazásával sem magának, sem másoknak csöppet sincs hasznára.
    Egy óra multán, hogy Bombayból elindult, a vonat Salsette szigetén át hatalmas hidon a nagy szárazföldre ért. Callyan állomásán jobbra elhagyván azt a szárnyvonalat, mely Kandallah és Punah irányában India délkeleti részeire visz, gyorsan haladt Pauwell felé. Onnan kezdve a vasut a nyugati Ghates hegység meglehetősen összevissza ágazó tömkelegén keresztül, hatalmas bazalt bérczek s végig erdőborította csúcsok lánczolatai között robogott tova.
    Néha-néha Sir Cromarty Francis és Fogg Phileas beszélgetni is kezdtek s a brigadéros most is megpendített valami társalgást, a mely azonban több ízben megszakadt.
    - Néhány év előtt, szólt Sir Cromarty, - erre felé Fogg úrnak még oly akadályok estek volna utjába, hogy tervét aligha valósíthatta volna meg.
    - Mért, uram?
    - Mert a vasut itt e hegy lábánál véget ért s az embernek innen a hegység tulsó részén fekvő Kandallah-állomásig az utat gyalog, palankinban vagy öszvéren kellett megtennie.
    - E késedelem nem hiusithatta volna meg tervemet, - felelt Fogg Phileas, - bizonyos eshetőségekre s akadályokra mindig előre számítok.
    - Mégis lám, - folytatta a brigadéros, - csak az imént is abban a veszélyben forgott Fogg ur, hogy e ficzkó kalandja meglehetősen kellemetlen s hátrányos helyzetbe sodorja.
    Passepartout már ekkor utazótakarójába burkolózva mélyen aludt s nem is sejtette, hogy róla beszélnek.
    - Az angol kormányzat szigorúan bünteti az ily kihágásokat s teljesen igaza is van; - folytatta Sir Cromarty, - nagyon fontos dolog, hogy a hinduk vallásos szokásait tiszteletben tartassa és ha az ön inasát letartóztatták volna...
    - Ha letartóztatták volna, - vágott közbe Fogg Phileas, - nos, ha letartóztatták volna, uram, bizonyos, hogy el is itélték volna, ő pedig leülvén büntetését, nyugodtan visszatérhetett volna Európába. Nem tudom, miként gördíthetett volna ez az ő kalandja az én utamba akadályokat.
    Itt azután megint elakadt a társalgás. A vonat éjszakán át keresztül haladt a Ghates hegységen, Nassik állomáson meg is állt s másnap október 21-én már sík vidéken Khandeish tartományán át sietett odább. A pompásan művelt földet erre felé apró falvak tarkították s mindegyikből mint Európában a falusi templomok fehér tornya, egy-egy pagoda karcsu minaretje meredt ég felé. Számos kis folyó, nagyobbára a Godavery mellékfolyócskái s kedves patakocskák vize itatta itt oly termékenynyé a talajt.
    Passepartout, mikor fölébredt s körülnézett, sehogy sem érte föl észszel, hogy őt most a nagy félszigeti vonat a csodás Indián röpíti át. Oly hihetetlennek rémlett az neki s mégis oly való igaz volt, mint bármi e világon. Sötéten gomolygó füstje a gépnek, melyet angol gépész karja kormányozott s angol szén fűtött, diadalmasan szállt tova a messzeterjedő gyapot-, kávé-, szerecsendió-, szekfüszeg és bors-ültetvényeken. Végig gomolygott dús pálmaligeteken, a melyekből festőiesen csinos házikók kandikáltak elő, meg úgynevezett „vihari”-k, lakatlan zárdák, és különös formájú templomok, a hindu építészet csodásan gazdag ékítményeivel díszesen. Majd végeláthatatlan síkságok következtek, mérhetetlen nádasokkal borítva, hol a vonat dübörgésére ijedten rezzentek föl kígyók, tigrisek, mindenféle vadállatok. Végül rengeteg erdőségeken keresztül haladt a vonat, hol elefántok is tanyáztak s aggodalmas szemmel nézték a tovarobogó vonatot.
    Reggel Malligaum állomása mellett suhantak el utasaink, azon a gyászos emlékű területen, melyet Kali istennő hívei oly gyakran áztattak vérrel. Nem messzire onnan emelkedett Ellora, csodálatos pagodáival; aztán Aurungabad, egykor a kegyetlen Aureng-Zeb híres székvárosa, jelenleg egyszerű fővárosa egy, a Nizzam-birodalomtól elszakított kis tartománynak. Ezen a vidéken kényuraskodott egykor a thug-ok fejedelme, Feringhea a fojtogatók királya. E gyilkosok, a kik megközelíthetetlen titkos szövetségben álltak, a halálistennőjének tiszteletére öreget, fiatalt sorra fojtottak, soha vért nem ontván, s volt idő, hogy e vidéken az ember lépten-nyomon egy-egy holttestbe botolhatott. Az angol kormányzat ugyan erősen elejét vette már e rémes pusztításnak, de a szörnyű titkos szövetkezet még most is fönnáll és még mindig fojtogat.
    Félegykor Burhampur állomásán állt meg a vonat s Passepartout drága pénzen egy pár gyöngyhímes papucsot vett itt s határozottan hiú megelégedéssel huzta föl lábára.
    Az utasok sietve megreggeliztek s a vonat aztán ujra rohant velök tovább, a Tapty folyócska mentén, mely Szurate közelében a Cambaye-öbölbe szakad, Assurghur állomása felé.
    És itt el kell mondanunk, mily gondolatok foglalkoztatták ezenközben Passepartout szellemét. Bombayba érkezése előtt azt hitte s talán hihette is, hogy ott az utazásnak vége szakad. Most azonban, hogy teljes gőzerővel rohant vele a vonat Indián végig, lelkében gyökeres változás mutatkozott. Eredeti természete rohamosan jelentkezett ujra. Fiatalkorának regényes tervei ismét fölmerültek képzeletében s urának vállalkozását most már komoly színben kezdte látni; nem kételkedett többé a fogadás lehetőségében s így e földkörüli utazás valószínűségében sem, sőt tisztelettel gondolt a határidőre is, melyen túlterjeszkednie nem szabad. Már nyugtalankodott is, hátha valami késedelem, véletlen baleset állja majd utjukat. Ugy érezte, hogy ő is érdekelt fél e fogadásban és borzadva gondolt ostoba kalandjára, melylyel előző napon mindent elronthatott volna. S mivel nem volt oly hidegvérű, mint Fogg ur, sokkal inkább izgatta most már a dolog őt, mintsem urát. Ujból s ujból számítgatta az elmult napokat s káromkodott, ha a vonat itt-ott megállt; rosszalta, hogy Fogg ur nem türelmetlenkedik s hogy a gépésznek jutalmat nem igér. A jó fiú nem tudta, hogy a mi a hajónak megengedhető, az már vonaton, a melynek okvetlenül szabályszerű gyorsasággal kell haladnia, teljes lehetetlenség.
    Estefelé a Sutpour hegyszorosba értek, a mely Kandeish vidékét Bundelkundtól választja el.
    Másnap, október 22-én reggel Passepartout Sir Cromarty kérdésére megnézvén óráját, azt felelte, hogy három óra van. S természetes, hogy késnie kellett ennek az órának - a mely a greenwich-i délkör szerint járt - még pedig jó négy órával, hiszen attól most India e részén körülbelül 67 fokkal voltak odább, kelet felé.
    Sir Francis helyreigazította Passepartout órájának tévedését s ugyanazt tanácsolta neki, a mit már Fix is ajánlott. Igyekezett megértetni vele, hogy minden délkörrel előbbre kell igazítania óráját s mert folyton kelet felé, vagyis a nap elébe utazik, minden napja annyiszor lesz négy-négy perczczel rövidebb, a hány szélességi fokon utazik át. Csakhogy hiába beszélt neki. A makacs ficzkó, már akár értette a brigadéros magyarázatát, akár nem, konokul megmaradt a mellett, hogy ő bizony nem igazít az óráján s hagyta, hadd járjon londoni idő szerint. Nyakasságával egyébiránt senkinek sem ártott.
    Reggel nyolcz órakor, tizenöt mértföldnyire Rothal állomástól nagy tisztás közepén állt meg a vonat, hol néhány lakóház s munkáskunyhó volt látható. A vonatvezető végig haladva a kocsisor előtt be-bekiáltott a fülkékbe:
    - Tessék kiszállni!
    Fogg Phileas Sir Cromartyra nézett, egyikük sem értette, mit jelenthet e megállás itt e tamarind és khajuz-fás erdő közepén.
    Passepartout, a kit még inkább megdöbbentett a dolog, hamarosan kiszállt, körülnézett s csakhamar visszatért.
    - A vasutnak itt vége van, uram.
    - Hogyan érti azt? - kérdezte Sir Cromarty Francis.
    - Nos, a vonat nem megy tovább.
    A brigadéros is kiszállt. Fogg Phileas kényelmesen követte. Mindketten a vonatvezetőhöz fordultak.
    - Hol vagyunk? - kérdezte Sir Cromarty Francis.
    - Kholby megállóhelyen, - felelt a vonatvezető.
    - S tovább nem megyünk?
    - Nem: a vasut még nincs kiépítve.
    - Hogyan? Még nincs kiépítve?
    - Nincs. Még mintegy ötven mérföldnyi vonal hiányzik innen Allahabadig, a hol ujra kezdődik a vasut.
    - De hiszen a lapok azt irták, hogy a vonal már egész hosszában megnyilt a forgalomnak.
    - Lehet, uram, de a lapok tévedtek.
    - S önök mégis Calcuttáig adnak jegyeket, - fakadt ki Sir Cromarty, elvesztvén béketűrését.
    - Természetesen és az utasok tudják, hogy Kholbytól Allahabadig maguknak kell gondoskodniok tovautazásukról.
    Sir Cromarty Francis dühös lett. Passepartout, a ki alig mert urára pillantani, meg tudta volna fojtani a vonatvezetőt, pedig az, szegény, semmiről sem tehetett.
    - Sir Francis, - szólt Fogg ur, - ha önnek is ugy tetszik, keressünk valami alkalmatosságot, melyen Allahabadba juthatunk.
    - Nemde, Fogg ur, most már oly késedelemről van szó, a mely nagyon is veszélyezteti az ön érdekeit?
    - Éppenséggel nem, uram; ilyesmire is számítottam.
    - Hogyan? Tudta, hogy a vasut...?

    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633649640
Webáruház készítés