Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Van Dine: A végzetes tét_MOBI

Van Dine: A végzetes tét_MOBI
990 Ft990

TARTALOM

A trójai lovak
Látogatás a Garden-házban
A Rivermont-verseny
A tragédia
Áruló nyomok
Akik a halottat látni akarják
A gyilkosság bizonyítékai
Szétkapcsolt drótok
Két cigarettavég
A tízezer dolláros fogadás
A második revolver
Mérges gáz
A kék csillag
Radioaktív szóda
Három látogató
A rejtély nyomában
Váratlan lövés
A rejtély megoldása

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Vance a dolgozószobával szemközt lévő falhoz támaszkodott és rágyújtott egy Regie cigarettára.
    - Abból, amit elmondottam - jelentette ki -, természetesen nem lehet gyilkosságra következtetni, csakhogy ez az eseményeknek olyan természetű összefoglalása, amit a gyilkos szeretne elfogadtatni. Azt hiszi, hogy nekünk az öngyilkosság kétségtelen jeleit kell megállapítanunk. Öngyilkosságét, amely a lóversenyen szenvedett nagy veszteség következménye, ami persze gyakran előfordul, hiszen nemrégiben a lapok is írtak hasonló esetről. Emlékeztek talán arra a Huston nevű emberre Texasban, aki búcsúlevelében ezt írta: „Halálomnak a lóverseny az oka”. Nem lehetetlen, hogy a gyilkosnak ez az eset adott ötletet arra, hogy tettét öngyilkosságnak tüntesse fel. Itt azonban olyan lelki és ténybeli jelenségek merülnek fel, amelyek meghazudtolják ezt a felületes és hibás beállítást. - Mélyet szippantott cigarettájából, azután követte tekintetével a füst gomolygását. - Hogy rámutassak az első ilyen jelenségre - folytatta -, Swift egyáltalán nem voltéletunt típusú ember, noha a fiatal Garden mindenáron meg akart győzni ennek az ellenkezőjéről. Swift gyenge jellem volt és rendkívül beképzelt. Ezenfelül nagyravágyó és magabiztos, csak a saját véleményét fogadta el és bízott vakszerencséjében. Egyszóval nem az a fajta ember, aki nyomban végez önmagával, amint utolsó fillérét is elveszítette. Az, hogy Érdektelenség nem nyert, olyan körülmény, aminek meg volt a valószínűsége, és olyan megrögzött játékos, mint Swift, előre számításba vette ennek lehetőségét. Olyan ember volt, aki inkább bűnre vetemedett volna, de... nem önmagával szemben. Mint minden játékos, hiszékeny volt, babonás, és azt hiszem, ezek voltak azok a tulajdonságai, amelyek miatt a gyilkos áldozatául esett.
    - De nézd, Vance - Markham türelmetlenül hajolt előre ez a lelki boncolgatás semmiképpen sem tud bűncselekményt formálni ebből a félreérthetetlen helyzetből. Végre is gyakorlatias világban élünk és az én foglalkozásom elsősorban a gyakorlatiasságon alapul. Kézzelfoghatóbb tényekre kell rámutatnod, ha azt akarod, hogy én is kétségbe vonjam Swift öngyilkosságát.
    - Természetesen vannak ilyenek is - bólintott Vance. - Bár a lelki momentumok, továbbá azok az ellentétek, amelyek ennek az embernek a jelleme és helyzete közt mutatkoznak, vezettek első-sorban arra, hogy itt nem öngyilkosság történt.
    - Hát akkor halljuk ezeket a kézzelfogható tényeket! - Mark-ham hitetlenkedve fészkelődött székében.
    - Mindenekelőtt, drága barátom, a golyó, amelyik a halántékon hatol be, sokkal erősebb vérzést idéz elő, mint amennyit itt látsz. Amint megfigyelhetted, mindössze néhány megalvadt vércsepp látható a seb körül, márpedig az agy véredényeinek a sérülése sokkal erősebb vérzést okoz. Egy cseppnyi vérfolt sincs a halott ruházatán vagy a széke alatt a földön. Ez azt jelenti, hogy a vér valahol másutt folyt ki, mielőtt ideérkeztem volna, ami körülbelül harminc másodperccel a lövés eldördülése után történt.
    - De, ember, miket beszélsz!
    - Igen, öregem, tudom, mit akarsz mondani és mindjárt válaszolok is rá. Ez az ember nem itt a székben ülve kapta fejébe a golyót. Valahol másutt lőtték le és azután idehozták.
    - Fantasztikus elképzelés! - dohogott Markham. - Nem minden seb vérzik egyformán.
    Vance ügyet sem vetett az ügyész megjegyzésére.
    - És nézd csak meg jól a szegény fickót, ahogyan ül a halálküzdelem minden rémületétől mentesen. Lábai groteszk szögben nyúlnak előre. Nadrágszára egészen elfordult, ami igen kényelmetlen lehet. Kabátja, noha be van gombolva, egészen lecsúszott a válláról, gallérja hátragörbült. Nincs ember, aki öltözékét ilyen lehetetlen állapotban hagyja, még az öngyilkosság pillanatában sem. Minden jel arra mutat tehát, hogy a testet idehozták és a székbe ültették.
    Markham szeme fürkészve követte a holttesten Vance előadását.
    - Még ez az érvelés sem elég meggyőző - mondta, makacsul ragaszkodva eredeti álláspontjához, bár kissé engedékenyebben -, különben, ha figyelembe vesszük, hogy még mindig a fülén van a hallgató...
    - Ah, persze - kapott a szón Vance -, ez megint olyan jelenség, amire fel kell hívnom a figyelmedet. A gyilkos itt kissé túlment a célon... túlzott gondossággal rendezte el a helyszínt. Ha Swift itt, ebben a székben lőtte volna magát fejbe, akkor magától értetődően előbb levette volna a füléről a kagylót, hiszen ez csak akadályozhatta öngyilkosságában. De egyébként sem volt szüksége a hallgatóra, miután a verseny eredményét meghallgatta. Különben is én a leghatározottabban kétlem, hogy már előre azzal a szándékkal jött fel ide a tetőre, hogy nyomban agyonlövi magát, amint meghallja, hogy lova nem futott be. És amint már jeleztem neked, a revolver Garden professzoré, aki azt dolgozószobájában tartotta. Ebből a következő állapítható meg: ha Swift az eredmény után elhatározta volna, hogy öngyilkos lesz és bement a szobába a fegyverért, akkor aligha jött volna vissza a kertbe, és tette volna fejére a hallgatót, mielőtt végzett magával. Minden bizonnyal ott a szobában lőtte volna magát agyon annál az asztalnál, amelyiknek fiókjából a fegyvert kivette.
    Vance előbbre lépett, mint akit elragad a hév.
    - De térjünk vissza a hallgatóra, amely először keltette fel bennem a gyilkosság gyanúját. A hallgató Swift jobb fülén van. Láttam kora délután, amikor Swift egy pillanatra felvette a készüléket és akkor a bal fülére helyezte, ahogyan ezt megszokta. A telefonkagyló, ugyebár Markham, mindig a készülék bal oldalán van, hogy a jobb kéz szabadon maradjon esetleges feljegyzések számára. Ebből következik, hogy az emberek megszokták, hogy a kagylót a bal fülükhöz illesszék. Swift is így szokta meg, ezért a hallgatót fejének bal oldalára helyezte. Most azonban a hallgató a másik oldalon van, tehát természetellenes helyzetben. Biztosra veszem, hogy a hallgatót akkor helyezték Swift fejére, amikor már halott volt.
    Markham pár percig gondolataiba mélyedt.
    - Mégis, Vance - mondta végül -, okoskodásod javarészt elméletre épül és nem kimutatható tényekre.
    - A törvényes eljárás szempontjából igazad van - ismerte be Vance. - De ha csak ezek lettek volna az okok, amelyek bennemazt a meggyőződést keltették, hogy itt bűncselekmény történt, akkor igazán nem zavartalak volna téged, sem Heath őrmestert. De hallgass csak ide, Markham. Biztosíthatlak róla, hogy az a néhány csepp vér, amely a halántékon látható, nem alvadhatott meg olyan gyorsan, mint amilyen sebesen iderohantunk a lövés eldördülése után. Azok a vércseppek már korábban megalvadtak, mert mi harminc másodperccel a lövés után már itt voltunk, amint azt már mondtam.
    - De ha valóban így áll a helyzet - mondta Markham szemmel láthatóan meglepetten -, mivel magyarázod meg ezt?
    Vance kissé kiegyenesedett, és az ügyészre nézve, minden szót megnyomva, jelentette ki:
    - Swiftet nem az a lövés ölte meg, amelyet hallottunk!
    - Ezt nem értem - szólt közbe Mr. Heath köhécselve.
    - Csak egy pillanatnyi türelmet kérek, őrmester úr - biccentett felé Vance barátságosan. - Amikor rájöttem arra, hogy nem az a lövés ölte meg őt, amelynek dörrenését hallottuk, akkor töprengeni kezdtem, hol dördülhetett el az a végzetes lövés, anélkül, hogy azt lent meghallottuk volna. És én megtaláltam ezt a helyet. Ez pedig a fülke, amely a lépcsőházból nyílik itt fent. Ez a fülke a professzor kísérleti raktára, ahonnét nem hallatszik ki a lövés zaja. Ennek a fülkének az ajtaját nyitva találtam és gyanús dolgokat fedeztem fel benne...
    Markham felállt, idegesen kezdett járkálni a kert közepén csillogó tavacska körül.
    - Találtál valami bizonyítékot, ami alátámasztja elméletedet? - kérdezte.
    - Igen, mégpedig döntő bizonyítékot. - Vance a holttesthez lépett és rámutatott Swift szemüvegére, amely ferdén ült az orrnyergen. - Bizonyára észrevetted, Markham, hogy Swift szemüvege nincs normális helyzetben, ami arra mutat, hogy sebesen és így helytelenül tette valaki az orrára, éppúgy, mint a telefonhallgatót.
    Markham és Heath előrehajolt és a halottra nézett.
    - Valóban, Mr. Vance - helyeselt Heath -, a szemüveg csakugyan nem úgy ül az orrán, mint ha saját maga tette volna fel.
    Markham kiegyenesedett, összeszorította az ajkát és lassan bólogatott.
    - Rendben van - mondta. - Ezenkívül?
    - Nézd csak, Markham - Vance cigarettájával mutatta -, a szemüveg bal lencséje ki van csorbulva, nagyon picinyke V alakú szilánk hiányzik belőle. Látod? Ezenkívül a szemüveg el is van görbülve. Ez azt bizonyítja, hogy a szemüveg leesett és egy darabka kipattant belőle. Határozottan állítom, hogy amikor még életben láttam Swiftet, szemüvege se csorba, se görbe nem volt.
    - Hát nem ejthette le itt a tetőn? - kérdezte Heath.
    - Ez persze lehetséges - viszonozta Vance. - Csakhogy nem ez történt. A legtüzetesebben átkutattam itt a földet és a hiányzódarabkát sehol sem találtam.
    Markham gúnyosan nézett Vance-re.
    - Te persze azt is tudod, hogy ez hol van.
    - Igen - bólintott Vance. - Ezért sürgettem, hogy gyertek ide. Ez a darabka jelenleg a mellényzsebemben van.
    Markham érdeklődése felélénkült.
    - Hol találtad meg? - kérdezte sürgetően.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633986196
Webáruház készítés