Új jelszó kérése
Termék részletek


Van Dine: A végzetes tét_EPUB

Van Dine: A végzetes tét_EPUB
990 Ft

Talán emlékeznek még arra a Columbo-epizódra, amikor a gyilkos a baseball mérkőzés alatt teszi el láb alól áldozatát? Nos, az ötlet nem eredeti, hanem sokkal korábbi: S. S. Van Dine írta meg először, ám nem baseball mérkőzés, hanem lóverseny-futam alatt történik a gyilkosság. A végzetes tét Van Dine talán legpergőbb, legfeszültebb ritmusú , végig izgalmas krimije, mely vérbeli írásmű, s hordozza magában a műfaj valamennyi jellegzetességét: az utolsó pillanatig nem tudjuk, hogy ki a gyilkos! A gyanú árnyéka persze sok emberre rávetül, s Philo Vance bravúros nyomozással, mindössze két nap alatt göngyölíti fel az ügyet. Talán Van Dine legjobb krimije A végzetes tét, amelyet Téry Ferenc fordításában közlünk.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    A tragédia

    (Április 14., szombat, délután 3 óra 45 perc)

     

    - A nagy pillanat közeledik! - jelentette Garden, és bár hangja vidáman csengett, mégis fel lehetett fedezni benne némi izgalmat.
    - Hannix telefonja tíz perc óta szakadatlanul foglalt. Szép kisüzleteket bonyolíthat le, és nektek is azt ajánlanám, hogy mármost kössétek meg a fogadásotokat. Nos, rajta, reményteljes nyerők!
    Néhány pillanatig csend volt, majd Swift, felpillantva kártyájából, különös, tompa hangon megszólalt:
    - Kapcsold be a készüléket, Floyd. Nem hallottuk a legújabb jelentéseket, ez esetleg fontos lehet.
    - Szóltál valamit, drága öcsém? - Garden kötekedően nyomta meg a szavakat, de keze kissé remegett, amikor a kapcsolótábla kulcsát elfordította.
    - Halló, Lex - szólt a készülékbe. - Legyen szíves, mondja be a legújabb jelentést.
    Ekkor a hangszóróban felcsendült a már ismert hang, lehadarva a legújabb versenyadatokat.
    Garden mindent pontosan feljegyzett, és amikor ismét elnémította a készüléket, rövid ideig kártyáját tanulmányozta.
    - Nincs lényeges változás - jelentette. Ezzel felállt, erős italt kevert magának, majd visszament asztalához.
    - Nos, hajlandók vagytok megkezdeni a fogadásokat? - Kissé türelmetlennek látszott.
    Elsőnek Kroon állt fel. Felhajtotta italát, összehajtogatott zsebkendőjével megtörölgette száját, majd a zsebkendőt visszatéve szivarzsebébe, a kijárat felé indult.
    - Én már tegnap határoztam - mondta hangosan, mint aki így akarja meggyőzni a szobában levőket. - Jegyezz sorskönyvedbe száz dollárt Hijinx-re, tétre, kétszáz dollárt pedig ugyanerre a lóra, helyre. Ezenkívül kétszázat Head Startra is. Ez összesen félezer. Ennyit szántam a ma délutáni mulatságra.
    - Head Start nagyon makrancos szokott lenni - figyelmeztette Garden, miközben a téteket bejegyezte füzetébe.
    - Tudom - sóhajtotta Kroon -, de lehetséges, hogy ma engedelmes, jó fiú lesz és elsőnek tépi el a célszalagot. - Ezzel kilépett a hallba.
    - Itt hagysz bennünket? - szólt utána Garden.
    - Végtelenül sajnálom - válaszolta Kroon visszatekintve nagyon szeretnék itt maradni a futamok alatt, de fontos megbeszélésen kell részt vennem. Egy elmebeteg nagynénémet helyezik gondnokság alá, és ott kell lennem. Valamiféle papírokat, okmányokat kell aláírnom. Igyekszem idejében visszatérni, ha nem kell végigolvasnom azokat az unalmas iratokat. - Kezével intett: - Szervusztok! - kiáltotta és folytatta útját a halion át a lakásból kifelé.
    Madge Weatherby nyomban felkapta kártyáját és Zalia Graem asztalához lépett, és suttogva beszélgetni kezdtek.
    Garden kérdő pillantása körbejárt a szobában tartózkodókon.
    - Csak ezt az egyetlen fogadást közöljem Hannixszal? - kérdezte türelmetlenül. - Figyelmeztetlek benneteket, hogy ne várjatok sokáig, mert nincs idő...
    - Én Train Timet fogadom meg - szólalt meg Hammle, minden szót fontolgatva. - Mindig kedveltem ezt a pompás csikót... Bár nem hiszem, hogy ma nyerni fog, mégis megjátszom helyre és tétre. Jegyezz be, kérlek, száz-száz dollárt.
    - Már meg is történt - bólintott felé Garden. - Ki következik?
    Ebben a pillanatban rendkívül csinos, fiatal nő jelent meg a boltíves bejáratnál. Habozva állt meg és szégyenlősen nézett Gardenre. Hófehér ápolónői ruhát viselt, fehér cipőt, fehér harisnyát és fehér ápolónői sapka ült szép fején. Körülbelül harmincéves lehetett. Lágy pillantású barna szeme volt, határozott metszésű szája. Arcán semmiféle kozmetikai szer nem volt, dióbarna haját középen kettéválasztva viselte, és ez a csillogó haj szelíden simult kétoldalt a fülére. Határozott ellentéte volt a szobában tartózkodó két nőnek.
    - Halló, Miss Beeton! - üdvözölte Garden. - Azt hittem, ma délután kimenője van, mivel anyám jól érzi magát és vásárolni ment... Miben állhatok rendelkezésére? Maga is be akar lépni ebbe a bolondok házába és hallgatni szeretné a versenyeket?
    - Ó, nem. Még sok dolgom van. - Kecsesen intett fejével a belső szobák felé. - De ha nem haragszik, Mr. Garden - fűzte hozzá félénken -, két dollárral megfogadnám a Kék Csillagot, mégpedig úgy, hogy vagy az első, második vagy a harmadik helyre fut be.
    Mindenki igyekezett elrejteni mosolyát, csak Garden nevetett fel hangosan.
    - De Miss Beeton, hogyan jutott eszébe éppen a Kék Csillag?
    - Magam sem tudom - válaszolta az ápolónő, szégyenlősen elpirulva -, de ma reggel olvastam a lapokban a versenyről és azt gondoltam, hogy a Kék csillag olyan szép név és... és nagyon megtetszett nekem...
    - Ez is egy módja a tippelésnek - mosolygott Garden, de most már türelmetlenül. - Lehet, hogy éppen annyit ér, mint a többi. Mégis azt tanácsolom, hogy ne a szép nevek után induljon. Ennek a lónak nincs esélye. Ezenkívül az én bukmékerem öt dolláron alul nem fogad el tétet.
    Vance, aki nagyobb érdeklődéssel figyelte a leányt, mint általában a nőket szokta, most előre hajolt.
    - Várjon csak egy pillanatra, Garden - szólalt meg. - Azt hiszem, Miss Beeton választása kitűnő, bármilyen alapon jutott is hozzá. - Az ápolónő felé fordult. - Miss Beeton, nagyon boldog lennék, ha kitartana a Kék Csillag mellett. - Azután ismét Garden felé: - Elfogad az ön bukmékere kétszáz dollárt a Kék Csillagra?
    - Hogy elfogad-e? Két kézzel kap utána! - felelte Garden. - De hogyan...
    - Akkor kérem, fogadja meg a nevemben - folytatta gyorsan Vance -, és tétemből két-két dollár Miss Beetont illeti mindenesélyre.
    - Részemről teljesen rendben van a dolog, Vance. - Garden vállát vonogatta és bejegyezte füzetébe ezt a fogadást is.
    Megfigyeltem, hogy mialatt Vance az ápolónővel beszélt és a Kék Csillagra szóló fogadását mondta, Swift félig csukott szempillája alól erősen figyelt.
    - Ön rendkívül kedves hozzám, Mr. Vance... - mondta a fiatalnő és nyomban hozzáfűzte: - onnan tudom, hogy így hívják, mert Mr. Garden az imént így szólította. - Szemtől szembe nézett vele és tekintetéből nagyrabecsülés sugárzott. Azután megfordult és kiment a hallba.
    - Ó, istenem! - kiáltott fel Zalia Graem túlzott élénkséggel. - íme a romantika születése. Két szív találkozása egy ló körül. Milyen megható!
    - Hagyd ezeket a szamárságokat! - intette le Garden kissé nyersen. - Inkább válaszd ki a lovadat és mondd meg, mennyit teszel.
    - Ó, én inkább gyakorlatias vagyok, mint fellengős - viszonozta a leány. - Szerintem Rowing Fürt fog nyerni... Várjunk csak... mondjuk, kétszáz dollárt teszek rá. Ezzel ugyan kockára teszem új tavaszi kosztümömet, sőt talán még a sportkabátomat is. Tégy még kétszáz dollárt helyre is... Ezek után, az hiszem, egy kis folyékony bátorításra van szükségem. - A bárszekrényhez sietett.
    - És maga, Madge? - érdeklődött Garden Miss Weatherby felé fordulva. - Részt vesz ebben a futamban?
    - Természetesen - felelte a nő kényeskedő hangon -, ötvennel megfogadom Sublimatot.
    - Van még valaki, aki fogadni akar? - nézett körül Garden. - Én magam Risky Ladot fogadom meg száz-kétszáz és háromszáz dollárral. - Majd szemrehányóan nézett unokatestvére felé. - És mi van veled, Woody?
    Swift összegörnyedve ült székében és miközben kártyáját tanulmányozta, egyik cigarettáról a másikra gyújtott.
    - Add csak le nyugodtan Hannixnak a fogadásokat - mondta, anélkül, hogy felnézett volna. - Velem ne törődj. Nem fogok kimaradni a versenyből. Még csak négy óra van.
    Garden egy pillanatig mereven nézett rá.
    - És miért nem most közlöd a fogadásodat?
    De amikor nem kapott választ, a szürke telefonhoz nyúlt és egy számot tárcsázott. Egy pillanattal később közölte bukmékerével azokat a fogadásokat, amelyeket az imént füzetébe jegyzett.
    Swift felállt, a bárszekrényhez lépett, és miután poharát színültig töltötte a legerősebb itallal, egy hajtásra kiitta azt. Azután lassú léptekkel ahhoz az asztalhoz ment, amelyiknél unokafivére ült. Garden éppen akkor fejezte be beszélgetését Hannixszel.
    - Most következik az én fogadásom, Floyd - mondta Swift rekedten és egyik kezével az asztalra támaszkodott. - Tízezer dollárt teszek Érdektelenségre!
    Garden pillantása segélykérőén kereste a többiekét.
    - Ettől tartottam, Woody - mondta fojtott hangon -, de ha én a te helyedben lennék...
    - Tanácsot nem kértem tőled - vágott közbe metsző hidegséggel Swift csak azt kértem, hogy közvetítsd a fogadásom!
    Garden le nem vette szemét unokatestvére arcáról és csak ennyit mondott:
    - Azt hiszem, teljesen megbolondultál.
    - Egyáltalán nem érdekel a véleményed! - Fenyegetően tágult ki Swift szeme, arca pedig eltorzult. - Engem kizárólag csak az érdekel, hajlandó vagy-e továbbítani fogadásomat, mert ha nem, akkor megteszem magam.
    Garden megadta magát.
    - Ez lesz a veszted - mondta, és hátat fordított unokafivérének. Felemelte a szürke készülék kagylóját és újra tárcsázni kezdett.
    Swift visszament a bárhoz és újabb pohárral ivott.
    - Halló, Hannix - szólt Garden a kagylóba. - Ismét itt vagyok egy újabb téttel. Jól fogóddzék meg, különben a földre esik. Tízezret teszek Érdektelenségre, tétre... Igen, ezt mondtam... Tízezret Érdektelenségre... Tízezret, ember, nem érti? Na végre!... Rendben van?
    Visszatette a kagylót és hátradőlt székében. Swift elindult a hall felé és közben elhaladt unokatestvére mellett.
    - Most pedig, ha jól tudom - jegyezte meg Garden, mintha egészen elfelejtette volna az előbbi összekapást -, felmégy a tetőkertre és ott akarod megvárni magányodban az eredményeket...
    - Ha ezzel nem okozok szívfájdalmat neked - Swift szavaiban nyugtalanság bujkált. - És nagyon szeretném, ha senki sem zavarna. - Szemét kissé fenyegetően jártatta körül a szobában levőkön, akik mind feszülten figyeltek rá. Azután lassan megfordult és folytatta útját kifelé.
    Garden szemmel láthatóan erős zavarral küzdött, miközben tekintetével követte a távolodó alakot. Majd hirtelen elhatározással felugrott és utána kiáltott:
    - Még csak egy pillanatra, Woody. Néhány szót szeretnék váltani veled - és utánaszaladt.
    Láttam, amint Garden karját Swift vállára teszi, miközben mind a ketten eltűntek a hallban.
    Garden körülbelül öt percig volt távol. Ez alatt a szobában semmi különös nem történt, érdektelen beszélgetés folyt. Észrevehető feszültség lett úrrá a vendégek között, mintha mindenki azt érezte volna, hogy valami váratlan tragédia lóg a levegőben. Mindenki tudta ugyanis, hogy Swift óriási fogadása cseppet sem áll arányban anyagi helyzetével: az a tízezer dollár, amit Érdektelenségre tett, egész vagyonát jelenti. Tudtuk, vagy legalábbis sejtettük, hogy valami nagyon komoly ok lappanghat a merészfogadás mögött. Eltűnt a jókedv, nyoma sem volt többé a könnyed, fesztelen csevegésnek. A társaság hangulata hirtelen fagyossá változott.
    Amikor Garden visszatért a szalonba, arca feltűnően sápadtvolt, szeme pedig erősen árnyékolt. Amint asztalunk felé közeledett, szomorúan rázta fejét.
    - Próbáltam meggyőzni - szólt Vance-hez -, de hasztalanul. Semmiféle józan érvre nem akar hallgatni... Szegény ördög. Ha Érdektelenség nem győz, akkor vége van. - Egyenesen Vance-re nézett. - Nem hiszem, hogy helyesen cselekedtem, amikor mégis közvetítettem a fogadását, de elvégre Woody már felnőtt ember.
    Vance helyeslően bólintott.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633986189
Webáruház készítés