Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Vághidi Ferenc: Wellington_EPUB

Vághidi Ferenc: Wellington_EPUB
1 190 Ft1190

Wellington - különösen az angol ajkúak körében - a legnépszerűbb hadvezérek közé tartozik. Kortársunk, a kitűnő hadtörténész John Keegan szerint Wellington az antihős. Pedig hős, bizony. Nem olyan teátrális mint Nagy Sándor, vagy Napóleon (akivel ugyanabban az évben született - sokkal inkább hűvös, kimért, érzelemmentes. Ő a Vaskancellár. Kivételes pálya az övé, és csak keveseknek sikerül élményszerűen megragadni és egy könyv keretei közé sűríteni az életutat. Vághidi Ferenc könyve ilyen. Olvasmányos, rengeteg párbeszéddel tűzdelt (mely párbeszédek java valódi, elhangozz párbeszéd, melyre bizonyíték az irodalomjegyzék), melyben a tábornok hadnagyságától haláláig kísérjük végig csaknem az egész XIX. századot. Izgalmas olvasmány, szinte történelmi regény.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    VI.
    Egy szótaggal több

    A Carolina felhúzta horgonyát és kifutott a portsmouth-i kikötőből. Június van, a levegő átlátszó, az ég kék, semmiféle viharra nincs kilátás. Arthur, aki betegségéből már felépült, bizalmatlanul figyeli az időt. Két év előtt júniusban indultak Flandriába, mégis viharba kerültek. Most Harmadszor száll hajóra, hogy Indiába érjen, vájjon sikerül-e? Nem akarja többé kedélyét nyugtalanítani azzal, hogy a fedélzetről kémlelje a látóhatárt s a világos bárányfelhők játékából tornyosuló viharfelhők metamorfózisára következtessen. Végül függetleníteni akarja magát az időtől, a külső körülmények szeszélyétől, az ellene összejátszó véletlenek sorozatától. Befelé, önmagának akar élni. Leszalad a hajófülkéjébe. Egy kis kézi-könyvtárat gyűjtött össze a hosszú átkelésre és dolgozni, tanulni akar. Itt van Alexander életrajza, a macedón királyé, aki Egyiptomon, Kis-Ázsián és Perzsián át az Indusig hatolt. Lapozgat India legendás történetéről szóló könyvekben, azután azokban, amelyek ennek a birodalomnak pontos földrajzi leírását közlik. Tanulmányoz perzsa és bengáli nyelvtant és szótárt, a koránt, Brahma és Buddha tanait, India szokásairól és kasztrendszeréről szóló írásokat. Mire megkerülik a Jóreménység-fokát és az Indiai-óceánba vitorláznak, el kell készülnie. Ha közben valahol vihar lepi meg őket s hajójukat zátonynak sodorja a szél? Flandriában és Hollandiában fegyverrel kezében érte a szerencsétlenség, most sújtson rá, amikor könyv föl hajol.
    A Carolina kiköt a Jóreménység-fokánál. Craig és Elphinstone tábornokok Angliának meghódították egy esztendővel ezelőtt a régi búr gyarmatot. Arthur itt viszontlátja ezredét. A harminchármasok hajója már a második induláskor eljutott Afrikába.
    A gyorsjáratú tengeri hajók, a Szuez-csatorna és a repülőgépek korszakában nehéz elképzelni, hogy valaki az indiai utazása alatt megtanulja a hindu nyelvjárásokat és végigolvassa a hadtörténet legjelentősebb munkáit. Arthurnak ez sikerült, hála a kor lassú közlekedésének. A Carolina nyolc hónap múlva, 1797 februárjában fut be a Gangesz torkolatába és köt ki Calcuttában.
    Arthur azt várta, hogy Bengália fővárosában erélyes és lelkes gyarmatosítókat talál, Clive és Hastings utódait. Ehelyett Fort Wílliamban, Sir John Shore főkormányzó palotájában, minden az ír udvartartás etikett-szerűségeire emlékeztet. Parókák, elegánsöltözetek, kitüntetésektől nehezedő atillák, bálok, ünnepélyek, finom muzsika, fogadások. Az az angoltisztviselő, aki gyarmatra megy, minden erejével ellensúlyozni próbálja, hogy távol került hazájától és fokozottabban élvezni akarja az angol társadalmi örömöket. Valóban, Fort William nem látszott a Birodalom egyik előretolt és veszélyeztetett bástyájának. Sir John Shore inkább kereskedő volt, mint katona. A Keletindiai-társaság érdekeinek óvatos képviselője, aki elhárította magától a nagy kockázatokat, kerülte a veszélyes és izgalmas vállalkozásokat.
    Amikor megérkezése után következő napon bemutatkozott nála, a főkormányzó örömmel és meleg barátsággal fogadta. Ez a hang nem volt kegyes és leereszkedő, amilyent egy fiatal katonatiszt várhatott a Birodalom legnagyobb gyarmatának urától, inkább úgy beszélt, mint egy vele egyenrangú személlyel.
    - Sir Arthur, végtelenül örülök, hogy alkalmam nyílik megismerkedni önnel, a kitűnő és nagyra becsült Lord Mornington öccsével. Mindent el fogok követni, hogy jól érezze magát nálunk.
    Arthur szorongást érez és csuklani kezd. Itt nem Arthur Wesley, az angol király őfelsége ezredese, a harminchármasok parancsnoka, a borzalmas flandriai visszavonulásban magát kitüntetett katona jelentkezett kihallgatásra, hanem a nagybefolyású, jelenleg az indiai hivatalban szolgáló Mornington lord öccse ...
    Nemsokára meg fogják ismerni, hogy ki vagyok - gondolja magában. »Nem az a fontos, hogy Mornington öccsének születtem« - szeretne szavába vágni Sir Johnak. De szokásos önfegyelmezettségével elmosolyodik s egy finom, meghitt társalgás kezdődik Richardról. Milyen távoli és légmentesen elzárt ez az udvar az angol eseményektől. Magyarázza meg a főkormányzónak, hogy Anglia elvész, ha hadseregét nem szervezi újjá? Marlborough hadvezér hagyományait már nem ők képviselik, hanem a fiatal francia tábornok. Nem értené meg. India túl távol van Európától.
    Sir John Shore valóban mindent elkövetett, hogy jól érezze magát. A gazdag calcuttai kereskedők boldogok voltak, ha vendégül láthatták. Remek ebédeket szolgáltak fel. Az unalmas angol étkezések helyett a keleti konyha minden elfinomultságával fokozták a lakomákat. Megismerte India fűszerét, a curyt, az erős fekete mártásokat, a ravasz pástétomokat, a teknősbéka levest. Már a második alkalomkor súlyosan elrontotta a gyomrát. Hamarosan leszűrte a tapasztalatot, hogy keleten lehetőleg keveset szabad enni és óvatos tartózkodást kell tanúsítani a konyhaművészet csábító remekei iránt. Első calcuttai vendéglátásának tanulságait később kérlelhetetlenül keresztülvitte ezredében.
    Azért halálosan unatkozott Calcuttában. Nem azért jött, hogy kalmárok ünnepi ebédjein vegyen részt. Csapatainak élére szeretett volna állni, hogy behatoljon a rejtelmes India szívébe, Mysore tartományba, ahol Seringapatamban Tipu Sahib, az angolok halálos ellensége valamit forral. De Sir John örült, hogy Londonból nem érkezett parancs az ilyen kockázatos vállalkozások végrehajtására. Továbbra is barátságával tüntette ki Mornington öccsét, akit türelmetlen és heves fiatalembernek tartott s úgy vélte, hogy az idő majd higgadtabbá és kevésbé kalandvágyóvá fogja tenni. Ha sejtette volna, hogy ezalatt Mornington miféle terveket terjeszt Pitt elé, bizonyára kevesebb szívélyességgel fogadta volna Arthur Wesleyt.
    A Keletindiai-társaságnak tág hatásköre volt és bizonyos tekintetben a főkormányzó Angliától független politikát is folytathatott. A calcuttai urak úgy találták, hogy az évi mérlegükből valamilyen módon 300.000 font hiányzik. A hiányt hódítással kellett ellensúlyozni: Hollandiától elragadják Batáviát, Spanyolországtól a Fülöp-szigeteket. A calcuttai urak az imperialista kaland számára kitűnő erkölcsi lelki-ismeretcsillapítót találtak. Hollandia és Spanyol-ország a franciák oldalán harcolnak régi szövetségeseik ellen s ezért az árulásért helyes őket megbüntetni.
    Sir John Shore, aki mint főkormányzó az angolkormány és a Keletindiai-társaság között mint összekötő szerepelt, kényelemszeretete és puhasága ellenére kénytelen volt végül a háborút választani. Pitt messze van, a Társaság közel; fontosabb őket kielégíteni.
    Arthurt ezredével együtt behajózták Calcuttában. Lehet-e rossz néven venni, hogy lelkesen indult ebbe a csak gazdasági meggondolásokból irányított háborúba? Egy fiatal, érvényesülni akaró ezredesnek nem lehetnek erkölcsi gátlásai. Aki életének lázas, feltörő ambíciójával készül a »mesterségre«, semmiféle alkalmat nem szalaszthat el.
    Nincs jobb lecke, mint egy vesztett csata. Arthur hányszor megrágta magában a flandriai visszavonulás okait. Hányszor összegyűjtötte emlékezetében azokat a hibákat, amelyeket az angol hadvezetés elkövetett. A háború komoly feladat, mérnöki pontossággal kell előre kiszámítani az összes lehetőségeket, az embernek biztosítani magát minden meglepetés ellen, mint ahogy egy hídnak ki kell bírnia minden váratlan és előre nem látott megterhelést. Tagadhatatlan, hogy a matematikus szellemű franciák remekül csinálják...
    Az előkészületeket lent kell kezdeni: a katonáknál. Huszonkilenc pontból álló parancsot bocsát ki nekik. A hajón követendő életmód minden mozzanatát, minden percét szabályozza. A katonák kötelesek függőágyaikat reggel a fedélzeten kiszellőztetni, reggel és este lábukat tisztára mosni, a fülkéket többször kifüstölni. Arthurt betegesen kínozza, hogy a flandriai visszavonuláskor járványok is felléptek. Abban az időben túlzottnak tűnő tisztasággal akar védekezni ellenük.
    Már közelednek a Maláji-félsziget felé. Az első állomás a kis Penang-sziget. Néhány napi pihenő. Ha nem várná olyan türelmetlenül az első önálló katonai feladata teljesítését, szívesen itt maradna a buja trópusok között. De rövid idejük van; élelmiszert és vizet vesznek fel, néhány sürgős javítást kell végrehajtani a hajón. Készülődnek az indulásra. Bámulja a tengert, a tágas és határtalan Indiai-óceánt. Milyen hatalmas az angol birodalom. Megszerezték Kanadát. Igaz, hogy Észak-Amerika nagy része elszakadt, független lett és semmivé foszlott az első gyarmatosító, Walter Raleigh álma, de ha nem ügyetlenek, hanem hagyják befolyásolni magukat a Társaság kapzsi, sóváran kalmár szellemétől, megnyílik számukra egész Elő-India. Egy vitorlást lát közeledni Calcutta felől. Előbb még csak egy pont volt, majd növekedik, dagadni kezd. Figyeli távcsövével; angol zászló leng árbocán. Bizonyára üzenet Sir John Shore-tól. Talán már tábornokká nevezik ki, vagy különleges, még fontosabb megbízással látják el, vagy stratégiai tanácsokat küldenek?
    A hajó befut az öbölbe. Vár a parton, tisztjeitől körülvéve. Üzenet hazulról. Annyira az indiai helyőrséghez tartozónak érzi magát, hogy a calcuttai parancs, az üzenet hazulról.
    Egy fiatal tiszt szalad felé.
    - Ezredesem, féltünk, hogy már nem érjük utol. Fontos parancs Sir John Shore őexcellenciájától. Azonnal teljesítse.
    Arthur feltöri a pecsétet és mielőtt a levelet elolvasná, egy pillanatra a fiatal tisztre szegezi szemét. A tiszt arca merev és unott. Teljesítette a rábízott kötelességet és többé az ügy nem érdekli. Arthur, mint az élet minden bizonytalan eseménye előtt, szorongást érez és tudja, hogy a fiatal tiszt ebben a pillanatban fölényben van vele szemben. Mert az már ismeri a fontos üzenet tartalmát, sőt már napok óta tudja, hogy mi rejlik a gondosan lepecsételt borítékban, amikor neki még arról sem volt fogalma, hogy Calcuttából hírt kap.
    Sokféle lehetőség fordult meg fejében, de még hozzávetőlegesen sem sejthette a parancs tartalmát. A főkormányzó felszólította, hogy ezredével azonnal térjen vissza Calcuttába, a Manilla és Jáva elleni katonai intézkedések elmaradnak. Lord Hobart, Madras kormányzója úgy véli, hogy könnyelműség a csapatok egy részét Indiából kivonni; Tipu Sahib és emberei könnyen felhasználhatják ezt a kedvező alkalmat Anglia ellen.
    Miért nem fontolhatták meg Calcuttában és Madrasban az urak ezeket a kockázatokat és veszélyeket, mielőtt útnak indították a vállalkozást, erről Arthurnak fogalma sem volt. A Kelet-indiai társaság vezetése tele volt ilyen rejtélyekkel és homállyal.
    - Vissza, Calcuttába - parancsolja katonáinak.

     

    *

    »Pittnek sok gondja volt. Az 1797-es esztendő az angol történelemnek és Pitt életének legkomorabb és legnyugtalanabb éve. Februárban az Ausztria számára megindult fokozott aranyszállítások miatt pénzügyi válságba került az ország. Az Angol Bank kénytelen volt a készpénzfizetést beszüntetni és bankjegyeket kibocsátani. Bonaparte legyőzte Ausztriát és külön-békét kötött vele.
    A pénzügyi válság gazdaságit idézett elő. Áprilisban és júniusban a nyomorgó hajósok a Temze-torkolatában lévő kikötőkben zendülésbe törtek. Néhány napig úgy látszott, mintha Anglia valóban a forradalom küszöbére érkezett volna: annak a szakadéknak a szélére, amelynél Franciaország 1789-benállt. De a rend ellen konspiráló, jakobinus klubokba tömörülő, francia eszmékért lelkesülő polgárságot megrémítette a nore-i és spithead-i matrózzendülés. Szép volt a francia forradalom világot megváltó humanizmusáról vitatkozni, az emberi szabadságjogok mellett kiállni a zsarnokság ellen, de már túlságosan ismerték a saját szülőit felfaló forradalom útját. A matrózzendülés már nem a Bastille népünnepélyszerű lerombolását jelentette, nem Mirabeau-t és Dantont, hanem Marat-t és Robespierre-t. Egyszerre eltűntek a vörös zászlók az együttérzők hajóiról, a köztársasági klubok tagjai elmaradoztak. London újra királyhű lett, lojális, konzervatív, hagyományokat tisztelő.
    Bonapartéval az új, köztársasági Franciaország győzött és Pitt ismerte a diadal dinamikáját. A győztes hadvezér már tehetetlenségei erejénél fogva sem tud megállni.
    Józanabbul tisztában volt az erőviszonyokkal, mint kortársai általában. Ausztriával szakított, a pénzügyi katasztrófából felélesztette a birodalmat, de tudta, hogy Anglia katonailag gyenge és őszintén békét akart kötni, megalkuvás és engedmény árán is.
    Attól függött, hogy ki marad felül Franciaországban:a mérsékelt polgári párt, vagy az olasz hadjáratsikerétől megittasult katonák. Hiába jellemezte Burke így Pittet a parlamentben: »A békét nem tudja létrehozni, háborút pedig nem akar indítani«. Pitt kiegyezett a körülményekkel, a katonai és politikai lehetőségekkel és az egyedül helyes utat követte.
    Anglia nem volt egységes. A király habozott. Pittnek küzdenie kellett kabinetjével; saját külügyminisztere, Grenville nem helyeselte lépését, míg Canning, a külügyi államtitkár melléje állott. Lille-ben kezdődtek meg a tárgyalások. Anglia már nem követeli, hogy Belgiumot visszaadják Ausztriának. Trinidad és a Jóreménység-foka kivételével lemondott utolsó hódításairól. Csak Gibraltárhoz ragaszkodott. Franciaország visszakapta valamennyi gyarmatát és megtarthatta minden újabb hódítását: Amsterdamot, Kölnt, Mainzot, Milánót, Bolognát. Soha Anglia több áldozatot nem készült hozni a békéért, mint Lille-ben. Ha Bonaparte kisebb győzelmet, arat Itáliában és a francia népet nem kábítja el egy példátlan hadvezéri teljesítmény, tizenöt esztendős háború helyett béke virradhatott volna Európára. Fructidor 18-án a radikálisok legyőzték a mérsékelteket.
    Október 11-én, hat nappal a campoformiói békekötés előtt, Camperdown-nál az angol flotta szétszórja az Anglia meghódítására törekedő franciát. A campoformiói szerződés szövege kinyitja a szemeket: a francia forradalom humanista eszméi egy ragyogó hadvezér hatására az imperializmusba lendültek. Anglia még mindig gyenge, de vállalja a harcot; Pittnek pedig vállalnia kell a közvélemény, a parlament többségének akaratát.
    Lehet-e csodálkozni, hogy Anglia első minisztere nem ért rá törődni a Keletindiai-társaság üzleteivel? S hogy Indiában a katonai rendcsinálás milyen mértékben halad előre, ez abban az időben szintén csak másodrangú kérdés volt. Sir John Shore kényelmesen tölti be hivatalát és hiányzik belőle az erély. Ő, vagy más? Clive megmutatta a gyarmatosítás útját, utódjainak már könnyebb a dolguk. Ezalatt egyik fiatalabb, kitűnő családból származó tisztviselő, akit tehetségesnek és törtetőnek tart, ostromolja, hogy váltassa le vele a hivatali idejének végéhez közeledő főkormányzót. Pitt szereti a nálánál is fiatalabbakat és aláírja a kinevezést. Közben arra gondol, hogy a francia flotta a partraszállást Angliában fogja-e megkísérelni, vagy a nyugtalan Írországban?
    India új főkormányzója, Richard Wesley, Mornington lordja, 1798. május 17-én szállt partra Calcuttában.
    Richard méltóságteljesen vonult be Fort Williamba. Mellén a Szent-Patrik rendjelet viseltes magabízó megjelenése sugározta a fontosságot, amelyet feladatának tulajdonított. Magával hozta mint titkárát legfiatalabb öccsét, Henry-t is.
    Íme, én játszottam az előőrs szerepét, - gondolja magában Arthur. Amikor Richard beleegyezett, hogy Indiába utazzam, már megvoltak a tervei; saját érdekében küldött ide. Mégis, már bíznak bennem, feladatokat teljesítek, megszűntem a család szégyene lenni.
    A testvérek találkozásából hiányzik minden meghitt gyengédség. A főkormányzó fogadja egyik megbízható ezredesét, hogy tőle pontos értesüléseket szerezzen a helyzetről.
    Arthur most már nyíltan beszélhet, nem kell vigyáznia minden szavára. A gyenge és kényelmes John Shore nem képviselte elég erőteljesen Anglia érdekeit a Keletindiai-társaság túlkapásaival szemben. Még néhány ügyetlen lépés, s Clive és Hastings évtizedes munkája összeomlik. Richard figyelmesen hallgatja Arthur beszámolóját. Láthatóan jól esik neki komoly tájékozottsága. Előőrsét helyesen választotta meg.
    - Rendkívül érdekes dolgokat hallok öntől, Arthur. Örülök, hogy ennyire megkomolyodott és beleszeretett a katonai pályába. Majd felhívom önre a miniszterelnök figyelmét. Alkalomadtán...
    Richard olyan méltóságteljes, mint amilyen csak az angol király őfelsége kormányzója lehet.. Tartózkodását nem tudta levetni soha. Arthur is mindig tisztában volt bátyja helyzetével és elsőszülötti jogaival.
    - Arthur - folytatta Richard -, nem tudom, hogy ön foglalkozott-e valaha családunk eredetének kérdésével. Mi a híres Wellesleigh lovagoktól származunk. Valamelyik ősünknek, sajnos, eszébe jutott ezt a remekül hangzó nevet a semmitmondó Wesley-re csonkítani. Ha az őfelségétől rám bízott feladatot sikerrel teljesítem, s ebben hála az ön közreműködésének, feltétlenül bízom, hamarosan márkivá neveznek ki. Nekem és testvéreimnek szükségünk van arra, hogy visszaállítsuk légi nevünket, természetesen a mai ortográfiában. Írja alá ezentúl jelentéseit és leveleit mint Wellesley. Sir Arthur Wellesley...
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633986592
Webáruház készítés