Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Vághidi Ferenc: Páris és környéke_MOBI

Vághidi Ferenc: Páris és környéke_MOBI
990 Ft990

A bevezetést elsősorban azoknak írtam, akik kevés pénzzel indulnak Párizsba. Tapasztalni nagyon szép, mondhatnám a legszebb és legizgalmasabb dolog. De a tapasztalatok árát meg kell fizetni, Párisban borsosabban és magasabban, mint bárhol másutt a világon. Aki teheti, tévedjen be a piszkos kiskocsmába, ahol többet fizet az ebédjéért, mint a luxusszállodában, bízza magát a taxisofőrre, aki úgy viszi a szomszédos mulatóba, hogy előbb megkerüli vele a várost, ami tekintetbe véve Páris terjedelmét és a dupla éjszakai tarifát, nem olcsó mulatság, hagyja csak magát vezettetni kétes felhajtóktól, akiknek a tulajdonosok a számlából harmincszázalékos jutalékot adnak s természetes, hogy ezt a költségtöbbletet kénytelenek a vendégeiken behajtani - mondom, akinek pénze van hozzá, szűrjön le bölcs és kiábrándult tapasztalatokat. De aki mondjuk a Nemzeti Banktól kiutalt ezer frankkal vág neki az útnak, az jól teszi, ha megfogadja tanácsaimat. Voltam már Párisban szegény és gazdag, gyakrabban szegény mint gazdag, busásan megfizettem tapasztalataimért s a tanulságot szeretettel tovább adom önöknek.

Vághidi Ferenc

  • Részlet az e-könyvből:

     

    3. séta
    Saint-Germain L'Auxerrois - Les Halles - Quartier du Marais -
    Place de la Bastille - Hotel de Ville

    A Louvre régi részével szemben áll a SAINT-GERMAIN L’AUXERROIS temploma, a francia királyok parókiája. A templom stílusán rontott a sok restaurálás. A harangtorony a XII. században, a középső kapu és a kórus a XIII. században, a templom legnagyobb része a XIV-XVI. században épült. Az északi tornyot csak a második császárság alatt emelték. Minden valószínűség szerint ennek a templomnak a harangja adta a jelt a Szent-Bertalan éji mészárlásra.
    A templom mögött, a rue Rivoli és a Szajna között, áll még néhány nagyon régi ház. A rue des Prétres St.-Germain-l’Auxerrois 17. helyén volt a Mumus kávéház, a Bohémélet karácsony estéjén játszódó második felvonásának színhelye.
    A franciák Jézus születését jellegzetesen a déli katolicizmus dogmái szerint ünneplik, ellentétben az északi vagy középeurópai katolikus népekkel. A párizsi karácsony hangos vígalom, örvend a nép a Megváltó születésének, a nagy körutakon sátrak százai állnak szerencsejátékokkal, kávéházak, színházak, mozik zsúfoltak. Kollektív öröm ragadja magával az embereket, a „Stille Nacht, heligie Nacht" borongó hangulata a francia embernek indokolatlan és érthetetlen.
    A Szajna-parton kelet felé haladva eljutnak a Place du Chátelet-ra.
    A Chátelet eredetileg Vastag Lajos (1108-37) erődítménye volt. Többszöri átépítés után, Napóleon uralkodása idejében lebontották s azóta tér maradt a helyén.
    A keleti oldalon a Sarah Bernhardt színház, a nyugatin a Chátelet színház. Mind a kettő Davioud tervei nyomán készült (1812). Észak felé TOUR SAINT-JACQUES, az 1797-ben lebontott Saint-Jacques-la-Bomherie templom utolsó maradványa. Most meteorológiai megfigyelő állomás.
    Északnyugatra, a rue des Halles vezet a vásárcsarnokokhoz. Mielőtt oda érnének, az ucca metszi a rue de la Feronnerie-t, melyben Ravaillac 1610. május 10-én meggyilkolta IV. Henriket. Az utóbbi uccával párhuzamos a rue des Innocents, amelynek kis terén áll a ‘FONTAINE DES INNOCENTS, a francia renaissance egyik igen megkapó emléke.
    Pierre Lescot 1547-49-ben építette. A nyolc nimfából öt Jean Goujon műve. A kút loggiája eredetileg háromoldalú volt és a rue St.-Denisen állott. Pajou és Houdon tervezték a negyedik oldalt és faragták a másik három nimfát a XVIII. század végén. Akutat a második császárság alatt szállították a régi Páris legrégibb és csak a forradalomban megszüntetett temetőjének a helyére. Egykorú leírások szerint, amikor 1549. június 13-án II. Henrik ünnepélyesen bevonult Párizsba, a kútba a legszebb polgár lányokból kiválasztott élő nimfákat helyeztek el… Ingres "A forrás" című világhírű képének nőalakját nem élő modell, hanem Jean Goujon egyik itt látható nimfája után festette.
    A LES HALLES, Páris vásárcsarnokai általános csalódást szoktak kelteni. Ismerik Zola "Páris gyomra" című regényét! Zola naturalista írásművészetét a modern íróink nem tudták túlszárnyalni, de a századunk hatalmas vasbeton csarnokai mellett, a párizsiak arányukkal inkább már vidéki városba valók. A Les Halles, mint a világ egyik első vaskonstrukciója, ma már csak építészettörténetileg érdekes, (Baltard 1851-68).
    Ezeknek a mai szemmel kezdetleges csarnokoknak a forgalma óriási. Évenként 12 millió kg. vaj, 15 millió kg. tojás, 32 millió kg. hal stb. Az árusítás egy része, helyszűke miatt, a környező uccákon bonyolódik le. Érdemes egyszer a hajnali órákban megnézni.
    A csarnokok északi oldalán találják a SAINT-EUSTACHE templomot, a Sainte-Chapelle és a Notre-Dame után Páris legszebb egyházi épületét. Különösen hatásosak arányai és boltozatai, érdekessége, hogy a XVIII. században készült részei is csúcsívesek s építészeit, bizonyos díszítések kivételével, alig befolyásolta a renaissance stílus-forradalma.
    A templom belső része 88 m hosszú, 43 m széles, 33 m magas. Térhatása megragadó. A kórustól balra, az első kápolnában Colbert sírja. Egyházi zenében a Saint-Eustache ma is folytatja nemes hagyományait, (Itt celebrálták Rameau és Mozart anyjának temetését. Berlioz itt játszotta a Te Deumot és Liszt a Hesse de Gran-t.)
    Északkelet felé, a rue de Turbigon elérik a CONSERVATOIRE DES ARTS ET METIERS-t, egy felsőbb ipariskolát, érdekes technikai múzeummal és könyvtárral. Az intézetet a konvent szervezte, 1794. október 10-én keltezett dekrétummal.
    Az Arts et Métiers egy a tizenegyedik században alapított kolostor helyén áll és annak megmaradt épületrészeit foglalja el. A múzeum gépgyűjteményét a szomszédos SAINT-MARTIN-DES-CHAMPS Templomba helyezték. Ez a templom a XII. században épült, román stílusban. Belsejében már fellelhetők a gótika formakeresései. A XIII. században épített, Pierre de Montreuil-nek tulajdonított refektórium, ma az intézet könyvtára. A boltozatát karcsú oszlopok tartják és hirdetik, hogy már a gótika merész szerkesztése győzedelmeskedett.
    A múzeumban érdekes emlékek a fizika, mechanika és a kémia történetéből. Lavoisier laboratóriuma. Gay-Lussac műszerei, Foucault ingája. A XIX. század végén készült automobilok. Blériot repülőgépe, amellyel először átjutott a Csatornán. Az első fényképező és mozigépek stb.
    SAINT-NICOLAS-DES-CHAMPS templom, rue St.-Martin 254. a XV. században épült, a XVI-ban megnagyobbították. Csúcsíves stílusú, a déli kapuja már renaissance.
    Keletnek a rue Réamur-ön a square du Temple-re érnek. Ha csak az előkelő, drága kirakatoktól és tündöklő portáloktól roskadozó Páris érdekli önöket, csak a Ville Lumiére, akkor sietve forduljanak vissza, semmi esetre se folytassák útjukat. De ha meg akarják ismerni a régi Párist XV. és XVI. századbeli palotáival, amelyek történelmi események emlékét őrzik, ha lődörögni akarnak egy olyan kerületben, amely kétszáz év óta alig változott, ez a séta tanulságos lesz és elragadó. A LE MARAIS-ba jutnak, Páris abba a részébe, amely XIII. Lajos uralkodásáig a legelőkelőbb kerület maradt, az udvar és az arisztokrácia negyede. A Le Marais valaha mocsaras vidék volt, ahányszor kiöntött a Szajna, elborította az áradás. Innen a neve. A rue du Temple, a Temple, Filles du Calvaire, Beaumarchais, Henri IV. boulevardok és a Szajna határolják.
    A leberetvált Temple helyén vidékies jellegű kert zöldell. ATemple-t a templomos rend alapította a XII. században, de már kétszáz évvel később Szép Fülöp kiűzte őket onnan. Egy ideig a Temple-ban székelt a város első bankja. XVI. Lajos és családja 1792. augusztus 13-tól voltak vártornyának foglyai. Múlt században írt francia ponyvaregények nagy részében a Templeés titkai játsszák a főszerepet.
    Haladjanak délnek a rue du Temple-on. 79, Hotel de Montmor. 71, Hotel de Saint-Algan, mind a kettő a XVII. századból. Az ucca metszi a rue Rambuteau-t. Kelet felé folytatják utjukat. A rue des Archives és a rue des Francs-Bourgeois sarkán megpillantják a HOTEL SOUBISE vagy Palais des Archives-ot, amely 1808 óta őrzi Franciaország levéltárát. A francia-udvar és a főépület homlokzata klasszikus stílusú, belső része rokokó.
    A palota, mielőtt Napóleon állami tulajdonba vette, a Rohan-Soubise családé volt.
    A rue des Francs-Bourgeois-val párhuzamos a piszkos és az utóbbi időben elgettósodott rue des Rosiers.
    Haladjanak tovább kelet felé. A rue des Francs-Bourgeois a rue Vieille-du-Temple-t metszi. Ne sajnálják a nehány percet s menjenek végig ezen a rövid uccán. A 47-es a Hotel des Ambassadeurs de Hollandé, a 87-es a Hotel de Rohan, épült 1705-08-ban a strasbourgi érseknek. Utolsó tulajdonosa Mária-Antónia nyakláncperében kompromittált Rohan bíboros volt. Napoleon állami nyomdának rendezte be, 1927 óta a levéltár egyik szárnyépülete.
    Rue des Framcs-Bourgeois 31, Hotel d’Albret (XVI. századból). A rue Pavée sarkán a Hotel Lamoignon-t (XVI. század) -, II. Henrik építtette törvényesített leányának, Diane de France-nak. Szemben a rue de Sévigné sarkán találják a HOTEL CARNAVALET, amely ma Páris városának történelmi múzeumát őrzi.
    A palota eredetileg renaissance épület, ami pontosan kivehető az első udvarban. Pierre Lescot és Jean Goujon építették 1544-től. 1655-61 között FrancoisMansart a rue Sévigné oldalon egy emeletet rakott még a palotára. Madame de Sévigné 1677-től halá-láig lakta. A város a múzeumot 1880-ban nyitotta meg.
    Ezekre a palotákra jellemző, hogy az udvaruk sok-kal díszesebb, mint a homlokzatuk. A renaissans'eembere, akárcsaík a középkoré is, befelé élt. Sze-mérmesen és büszkén. Az uccák piszkosak voltak "térdig állt "bennük a sár s a szélükön szennyvíz csurgott. Csak a köznép járhatott gyalog. A forradalom előtti Párisnak csak három uccájába raktak gyalogjárót. Szánalmas és csúnya, visszataszító és szomorú maradt az ucca. Aki szépet akart látni, az csak a saját udvara felé fordulhatott, amely elzárt világa maradt és építésze, kertésze ragyogóan széppé varázsolhatta.
    MUSÉE CARNAVALET vagy Musée Historique de la Vllle de Paris. Bejárat a rue de Sévigné-ből. Az udvaron XIV. Lajos lovasszobra (Coysevox). Termek: 1-4, régi párisi cégérek. 5-12, régi ruhák és kösztümök. A divat története. 13-15, Páris tervrajzai. 17-38, Pária a XVI-XVIII. században. 39-45, a forradalom története. (A 45-ben vannak elhelyezve azok a bútorok, amelyeket a királyi család a Temple-beli fogsága alatt használt. Az egyik vitrinben XVI. Lajos utolsó kézírása.) 46-60, arcképek a XVI-XVIII. századból. (A 47-es volt Mme de Sévigné szalonja.) 61-63, pénzek és érmék. 64-78, Páris a XIX. században. 79, a világháború emlékei.
    Ha kelet felé folytatják az útjukat a rue des France-Bourgeois-n, nehány perc múlva rábukkannak a régi Páris legszebb terére, a PLACE DES VOSGES-ra. (Ezelőtt Place Royale). A teret árkádos, téglából és terméskőből épült egységesen megtervezett házak zárják körül. IV. Henrik építtette 1607-1612. Furcsa, hogy a térkiképzésnek ehhez az építészetileg tökéletes megoldására a mi magyar városrendészetünk csak a háború után jött rá, több mint háromszáz éves késéssel. (Szegedi Templomtér.) A tér szerencsére nincs divatban; forgalma kicsi, a házait nem alaikították át szállodává és kávéházzá, - majdnem maradéktalanul megőrizte IV. Henrik korabeli jellegét. Az egyetlen sebezhető pontja XIII. Lajos márványszobra, amely már a restauráció művészietlenségét hirdeti! (1825.) Az 1 bis számú házban született Mme de Sévigné, a 7-es volt Sully palotája, a 14, a Hotel de Villedeuil, (ma zsidó templom, a lépcsője szép), a 21-ben lakott Richelieu, a 6-ban pedig Victor Hugo 1833-tól 1848-ig. Ma MUSÉE VICTOR HUGO.
    (1936-ban Barthou nagyértékű hagyatékával gazdagodott.) Kéziratok, nyomtatványok, plakátok, röpiratok, könyvek első kiadásai. A költő halottas szobája rekonstruálva. Victor Hugo igen kitűnő festményei.
    A Place des Vosges helyén állt valaha a HOTEL DES TOURNELLES, a királyi palota. Miután 1559-ben II. Henriket Montgomery gróf egy lovagi tornán halálosan megsebesített. Medici Katalin királyné lebontatta a gyászos emlékű épületet. XIII. Lajos és XIV. Lajos uralkodásának az első felében még az előkelő világ találkozó helye maradt az akkori Place Royale. A XVI. század végén kezdtek az arisztokraták a Faubourg Saint-Gennain-be, a pénzvilág pedig a Faubourg-Saint-Honoréba szivárogni.
    A tértől délkeletre van a PLACE DE LA BASTILLE. Néhány pillanat alatt a nyugodalmas XVII.századból a huszadik század forgatagába kerülnek.
    A Bastille nyolctornyú erődítmény volt. Alapkövét V. Károly rakta le 1370-ben. Richelieu óta állami börtön. A Bastille ostroma 1789. július 14-én, lebontása 1790-ben. 1848-ban és 1871-ben a téren újra forradalmi események játszódtak le.
    A Colonne de Juillet a tér közepén áll. Alvoine és Duc emelték 1831-40-ben, az 1830-as júliusi harcokban elesettek emlékére. A szoborral együtt 51-50 m magas és 174.000 kg súlyú.
    Keletnek indul az 1800 m hosszú rue du Faubourg-Saint-Antoine. Ennek a negyednek munkásai évszázadok óta bútorkészítéssel foglalkoznak és a legnyugtalanabbak Párisban. Valamennyi forradalomban főszerepet játszottak és elsőnek indultak a barrikádokra. 184, a Hopital Síint-Antoine, a régi Szent Antal zárda helyén. Az ucca a PLACE DE LANATION-on végződik. A közepén a Triomphe de la République, Dalou (1899) szoborcsoportja. A Ledoux-tól 1788-ban emelt diadalívből ma már csak két 30 mmagas dór oszlop áll. Erre a térre helyezték Robespierre uralmának utolsó idejében a guillotint, amikor a Saint-Honoré negyed már émelyegni kezdett a véres színjátéktól és szívesen átengedte a külvárosnak. Vissza a Bastille-ra.
    Nyugat felé vezet a rue Saint-Antoine, amely kettévágja a Marais-t. A rue Saint-Antoine és a Szajna között még találni nehány szép régi palotát.
    A legjelentősebb a HOTEL DE SENS, rue du Figuier 1 (1474-1519), a Hotel de Cluny-n kívül az egyetlen XV. századból fennmaradt palota. A sens-i érseknek, aki akkor párisi püspök is volt, szolgált lakásául. IV. Henrik válása után első feleségének, Valois Margitnak ajándékozta. Miután a királyné szeretőjét, Saint-Julien lovagot, a palota előtt meggyilkolták, Valois Margit átköltözött a Szajna balpartjára és építkezéseivel egy új városrész fejlődését indította meg.
    Érdekes épületek még: a Hotel du Beauvais (XVII.század), rue Frangois-Miron 68., a Hotel d’Aumont, (XVII. század), Mansart és Le Vau, rue de Jouy 7, a Hotel Fieuibet, (1676-1681), Hardouin-Mansart, quai des Célestins 2.
    A Szajna partján emelkedik a HOTEL DE VILLE (Városháza). Az épület a kommün alatt leégett Városháza megnagyobbított másolata, renaissance stílusban. Tervezte Ballu és Deperthes, felavatták 1882-ben.
    A termek megtekintése körülbelül egy óráig tart. Belépődíj nincs, de az altisztnek borravalót kell adni. A Városháza termei szépek. A nagytömegű, közepes kép Páris és a városi tanács történetének epizódjait ábrázolja. Inkább hivatalnokmunkák, mint művészi alkotások.
    A Városháza előtt a Place de l'Hotel de Ville, ezelőtt Place de Gréve, 1310-től 1830-ig a kivégzések helye. Nevezetesebbek Briquemont és Cavagnes hugenották (1574), Ravaillac (1610). A téren 1792. augusztus 27-től thermidorig csak közönséges bűnösöket végeztek ki. Madách történeti tévedése, hogy ide helyezte az Ember tragédiája kilencedik színét, mert Dantont a Concorde-téren fejezték le.
    A Hotel de Ville mögött a finom vonalú, csúcsíves, flamboyant stílusú, klasszikus homlokzatú SAINT-GERVAIS-SAINT-PROTAIS templom. (XVI.század.) Ide csapott be 1918. március 29-én, nagypénteken egy német gránát s megölt 51, megsebesített 150 ájtatosságba merült hívőt.
    SAINT-MERRY temploma, rue St.-Martin 78, régi házak és üzletek közé szorult. Flamboyant stílusban épült, 1515-től 1552-ig.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633987681
Webáruház készítés