Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Turgenyev Zug MOBI e-könyv

Turgenyev Zug MOBI e-könyv
340 Ft340
  • Részlet az e-könyvből:

     

    Szergejics Vladimir bókokkal felelt neki. Lassankint megeredt a nyelve. Alexejevna Nagyezsda mindig, de különösen akkor este nagyon kedves volt; Szergejics Vladimir elragadónak találta. A holnapi párviadal gondolata kissé felrázta az idegeit és csillogást, élénkséget kölcsönzött a szavainak, ennek a hatása alatt érzelmeinek nyilvánitásában gyöngéd tulzásokra ragadtatta magát... Manó vigye! - gondolta magában. Minden szavában, elfojtott sóhajtásában, hirtelen elkomolyodó pillantásában volt valami titokzatosság, valami önkénytelen bánat, valami reménytelenség. Végre annyira belejött a fecsegésbe, hogy elkezdett beszélni a szerelemről, az asszonyokról, a jövőjéről és arról, hogy fogja ő fel a boldogságot és mit vár a sorstól... Más szóval, czélzásokban valóságos vallomást tett. Az esetleges halál előestéjén Szergejics Vladimir kaczérkodott Alexejevna Nagyezsdával.
    A leány figyelmesen hallgatta, olykor elmosolyodott, a fejét csóválta, majd évődött vele, majd ismét hitetlenséget szinlelt... A beszélgetés, melyet minduntalan félbeszakitottak a sürün forgó hölgyek és gavallérok, végre furcsa irányt vett. Szergejics Vladimir már annyira ment, hogy elkezdte vallatni Alexejevna Nagyezsdát maga magáról, a jelleme és hajlamai felől... Alexejevna Nagyezsda eleinte tréfával ütötte el a dolgot, azután egyszerre, Szergejics Vladimirre nézve, teljesen váratlanul, megkérdezte tőle, mikor utazik el?
    - Hová? - szólt ő meglepetve.
    - Haza.
    - Sztanovba?
    - Nem, haza a birtokára, vagy husz versztnyire ide.
    Szergejics Vladimir lesütötte a szemét.
    - Szeretnék mielőbb, - mondotta gondteljes arczczal. - Azt hiszem holnap, ha ugyan még élek. Sok dolgom van! De hogy jutott eszébe egyszerre ez a kérdés?
    - Csak ugy! - felelt Alexejevna Nagyezsda.
    - De mégis, hogyan?
    - Csak ugy! - ismételte. - Bámulatba ejt egy embernek a kiváncsisága, a ki holnap elutazik, és ma meg akarja ismerni az én jellememet.
    - De bocsásson meg... hebegte Szergejics Vladimir...
    - Ah igaz,... olvassa csak, - szakitotta félbe Alexejevna Nagyezsda, mosolyogva s egy papirba burkolt csokrocskát nyujtott felé, melyet az imént vett el a szomszédasztalról, s maga pedig Pavlovna Mária felé sietett, a ki ott állott nem messze tőle egy másik hölgygyel.
    Pavlovna Mária Alexejics Péterrel tánczolt. Az arcza piros lett, kigyult, de nem vidult fel.
    Szergejics Vladimir megnézte a csokrocskát - gyarló franczia betűkkel ez volt rányomtatva:
    Qui me neglige, me perd.
    Felpillantott és tekintete találkozott a Sztelycsinszkyével, mely egyenesen rá volt szegezve. Szergejics Vladimir kelletlenül elmosolyodott, rákönyökölt egy szék hátára és egymásra rakta a lábait.
    - Nos hát, tessék!
    A tüzesvérü tüzértiszt odalibbent Alexejevna Nagyezsdához a székhez, könnyedén megfordult vele, meghajtotta magát, összeverte a sarkantyuit és elment. A leány leült.
    - Mondja csak, kérem, - kezdte rövid szünet után Szergejics Vladimir, - hogy értsem ezt a felírást...
    - Mi is van rajta? - szólt Alexejevna Nagyezsda. - Ah igen! Qui me neglige, me perd. Nos! Ez pompás életszabály, melyet lépten-nyomon igazolva látunk. Ha bármiben is sikert akarunk elérni, nem szabad azt elhanyagolnunk... Mindenért küzdeni kell: ha csak valamihez is hozzá akarunk jutni. No de ez eredeti: én... én magyarázok önnek, a gyakorlati embernek életszabályokat...
    Alexejevna Nagyezsda elmosolyodott és Szergejics Vladimir most már a mazurka végéig hasztalan próbálta meg az előbbi beszélgetést felujitani. Alexejevna Nagyezsda a szeszélyes gyermek durczásságával fordult el tőle. Szergejics Vladimir beszélt neki az evésről-ivásról, de ő meg egyáltaljában nem felelt neki, vagy az asszonyok ruháira, egyik-másik férfi finom ábrázatára, a bátyja ügyes tánczára, meg Pavlovna Mária szépségére terelte a figyelmét, beszélt a zenéről, a tegnapi napról, Kapitovics Jegorról és a feleségéről, Markovna Matrénáról... s csak a mazurka végén, mikor Szergejics Vladimir elkezdett hajlongani előtte, ironikus mosolylyal az ajkán és a szemében megjegyezte:
    - Tehát ön holnap határozottan utazik.
    - Igen, még pedig lehet, hogy nagyon messzire, - felelt Szergejics Vladimir jelentőségteljesen.
    - Szerencsés utat kivánok.
    És Alexejevna Nagyezsda hirtelen odalépett a bátyjához, naivan a fülébe sugott valamit, azután hangosan megkérdezte:
    - No, hálás vagy irántam, ugy-e? Nemde? Máskülönben őt kérte volna fel a mazurkára.
    Alexejics Péter vállat vont és igy szólt:
    - És mégis, nem lesz az egészből semmi.
    Mindaketten bementek az ebédlőbe.
    - Kaczér teremtés! - gondolta magában Szergejics Vladimir, fogta a kalapját, észrevétlenül kisurrant a teremből, fölkereste az inasát, a kinek már előbb megparancsolta volt, hogy legyen készen, s már a felsőkabátját is felhuzta volt, mikor egyszerre az inasa, legnagyobb meglepetésére jelentette neki, hogy nem indulhatnak, mert a kocsis nem tudni hogyan, de a sárgaföldig leitta magát, ugy, hogy teljes lehetetlenség felkölteni.
    Miután szokatlan rövidséggel, de rendkivül alaposan leszidta a kocsist (a dolog az előszobában történt s tanui is voltak) és kijelentette az inasának, hogyha másnap hajnalban a kocsis nem lesz utrakészen, senkinek fogalma nincs róla, hogy mi fog történni, Szergejics Vladimir visszatért a terembe, be sem várva az ebédlőben már feltálalt vacsorát, egy inastól szobát kért a maga számára. Egyszerre a házigazda, mintha csak a földből nőtt volna ki, ott termett Szergejics Vladimir mellett (Sztepanics Gavrila sarok nélkül való czipőket viselt és azért járhatott minden zaj nélkül) és elkezdte őt tartóztatni, biztosítván róla, hogy elsőrangu halikrát fognak felszolgálni, de Szergejics Vladimir főfájással mentette ki magát. Félóra mulva már ott feküdt az ágyban valami rövid kis takaró alatt, és próbált aludni.
    De nem birt elaludni. Bárhogy fészkelődött is egyik oldalról a másikra, bármennyire iparkodott is valami másra gondolni, Sztelycsinszky alakja elhárithatatlanul és folyton ott lebegett előtte... ime, most czéloz... most lőtt... Asztachov találva! - szól valaki; Szergejics Vladimir nem volt bátor ember, de gyáva sem; hanem maga a párbaj gondolata, bárkivel is a világon, sehogyan sem ment a fejébe soha... Verekedni! az ő józanságával, békés hajlamaival, tisztességszeretetével, a jövő jólétről és előnyös házasságról szőtt ábrándjaival! Ha nem ő róla magáról volna szó, hangosan felkaczagott volna, olyan ostobának és szamárnak látszott előtte az egész história! Verekedni! Kivel és miért?
    - Tyüh! Az ördögbe is, micsoda ostobaság! - kiáltott fel szinte önkéntelenül. - De ha csakugyan agyon lő engem, - füzte tovább tépelődéseit - mégis csak elő kell készülni, el kell rendezkedni... Valaki csak szánakozik majd rajtam?
    Bosszusan lehunyta szemeit, a fejére huzta a takarót, de aludni azért még sem tudott.
    Az égen már pirkadt a hajnal és a lázas álmatlanságtól kimerült Szergejics Vladimir elkezdett szenderegni, a mikor egyszerre valami sulyt érzett a lábain... Ott ült az ágyán Veretyev.
    Szergejics Vladimir rendkivül meg volt lepve, különösen mikor észrevette, hogy Veretyeven nem volt nadrág, s hogy kigombolt ingén át látszott a meztelen melle, haja a homlokába csüngött, s mintha még az arcza is elváltozott volna. Szergejics Vladimir felült az ágyában...
    - Ha szabad kérdeznem... - kezdte el a kezét fölemelve...
    - Én azért jöttem önhöz, - szólalt meg Veretyev nyafogó hangon - bocsásson meg, hogy igy jöttem... Egy kicsit iddogáltunk... Meg akartam önt nyugtatni. Azt mondtam magamban: ott fekszik egy gavallér, a ki aligha tud most aludni. Segitsünk rajta. Vegye hát tudomásul: ön nem fog holnap verekedni; nyugodtan alhatik...
    Szergejics Vladimir még jobban elbámult.
    - Mit mondott? - morogta.
    - Igen, minden el van intézve, - folytatta Veretyev, - ez az ur a Visztula partjáról... Sztelycsinszky... bocsánatot fog kérni öntől... holnapra megkapja a levelét. Ismétlem: be van fejezve az egész... Aludjék.
    E szavakkal Veretyev fölkelt és biztos léptekkel indult az ajtó felé.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633989395
Webáruház készítés