Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Tóth Béla: A spiritizmusról EPUB e-könyv

Tóth Béla: A spiritizmusról EPUB e-könyv
690 Ft690

Tóth Béla életművének jelentős része az emberi butaság, tudatlanság és hiszékenység pellengérre állítása a többiek, a nyájas kései olvasó okulására. Ebbe a sorba illeszkedik jelen mű is, amely a spiritizmussal kapcsolatos hiedelmeket veszi górcső alá, és bizonyítja számos esetben, hogy a spiritizmus sokkal inkább az emberi lélek sajátja, a hívő, vagy hinni akaró lélek kiterjeszkedése, semmint tudományosan megalapozott és bizonyítható jelenség. A könyvecske remek humorral íródott és végig ott érezzük a szerző huncut összekacsintását az olvasóval...

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Az asztaltánczoltatás nálunk a krimi háború alatt,1853 után kezdett elterjedni, mint különben egész Európában is. Sok lelkes hívője akadt, közöttük Egressy Gábor, a nagy magyar színész, ki 1854 tavaszán a tánczoló asztal révén híreket kapott Petőfi Sándor haláláról.
    Az időben a tánczoló asztal körülbelül egy arasz átmérőjű kerek falemez volt; három lába közül egyre czeruzát erősítettek. Ezt a kis szerkezetet papirosra állították, s két vagy három ember könnyedén reá tette a kezét, úgy, hogy csak ujjaik hegye érintse a lemezt; de viszont a négy vagy hat kéz is érintkezzék egymással. A lélekidézők rendszerint este, gyér világítású szobában szoktak összeülni, s az ülést a szellemek hívásával kezdték. Egy ma is élő nagy írónk, ki erősen hitt a tánczoló asztalokban, még a nyájassághoz is szokott folyamodni, mondván: „Jertek elé, ti gyönyörű, kedves kis szellemek…!" Kevés vártatva mozogni kezdett az asztalka a kezek alatt, s a czeruzaláb mindenféle ákombákomat firkált a papirosra. Volt rá eset, hogy az ákombákomok tüstént betűk alakját öltötték, s ez az esetben történt, ha az asztaltánczoltatásban immár gyakorlott személyek végezték a kísérletet. Egyszóval sem állítjuk, hogy ez csalás volt; még csak önámítás sem volt. Később majd meg fogjuk mondani, mi annak a nyitja, hogy az asztal gyakorlott kezek alatt tánczol legörömestebb. Hogy milyen betűket vetett az asztalka író lába? Biz az nem valami szép írás, de olvasható; s alig foghat másképen a czeruza, mely egy mozgó asztalka lába.
    Az írás hasonló a gyermek, vagy az öreg ember reszketeg. töredezett vonásaihoz, vagy talán még inkább a vakok betűvetéséhez.
    Egressy Gábor 1854 elején Petőfi lelkét idézte az asztalkába, és a másvilágról levelet kapott, melyben a nagy költő elmondja, hogy ő 1849. július 31-én a segesvári csatában bemenekült egy kukoriczásba, hol aztán egy kozáktól dzsida-szúrást kapott, de még el bírt bujdosni pór ruhában, s csak később halt bele sebébe. Egressy Gábor ezt megírta Arany Jánosnak, ki akkor Nagy-Kőrösön professzor volt. Arany János márczius 19-én kelt levelében ezt válaszolta barátjának:
    „A szellemekkel való korrespondencziát illetőleg én a szkeptikusok közé tartozom. Se igent, se nemet nem mondhatok. Szegény Sándor halálának oly körülményes leírása meghatott, s levelét eltettem a többihez... Mondám, a kétkedők közé tartozom. Nem a tényt illetőleg: mechanikai erőnél többet hiszek a dologban, és értelmes becsületes embereket csalással nem vádolok. Tegnap saját nőm is megkísérté, mert tavaj ő is megmozgatta az asztalt. A szellem akart írni, de nem tudott, csak holmi krix-kraxokat firkált fel s alá a papíron. Meglehet, nem tud írni az istenadta. Azt gondolom, az egész asztalírási processzus, a működő agyában képződik, öntudatlanul, képek és eszmék állnak elé, s egészíttetnek ki, mint az álomban; így néha egy-két vonás megmarad abból, mit a működő egyén tud, s kiegészíttetik olyanokkal, miket nem tud, mikre nem is gondol/
    A nagy költő e sorai tisztelő figyelmünkre, sőt bámulatunkra méltók. Arany János maga, egyszerű, józan magyar esze szerint találta ki ezelőtt negyvenhat esztendővel az asztaltánczoltatás tüneményének ama természettudományos magyarázatát, melyet ma a nem-spiritista tudós világ igaznak vall, s melyet napjainkban a Mendelejev-féle szentpétervári bizottság csaknem ugyanezen szavakkal fejezett ki.
    Az asztaltánczoltató ember többé-kevésbé valamely álomszerű állapotban van. Ez az állapot az úgynevezett médiumi állapot; a trance, melyet magyarul révületnek nevezhetünk. Ez a lelki tünemény a hypnosis - igézet - jelenségeinek nagycsoportjához tartozik, s amazoktól, hogy úgy mondjuk, csak mennyiségre különböző. Bár nem ritka dolog, hogy a spiritista kísérleteket végzők is ép oly nagymérvű révületben vannak, mint a hypnotizáltak. Álomszerű állapotjuk főképp az emlékező tehetségnek öntudatlan megélesedésével jár, tehát a képzeleteknek olyan társulásai lehetségesek benne, amilyenekre az éber ember soha sem képes. Az agyvelő híven összegyűjt magában minden apró benyomást, és pedig a mi tudtunk nélkül. Öntudatunk csak a nagyobb hatásokat tartja számon. Ez az emlékezés. A többi bent lappang, hogy úgy mondjuk, az agyvelő titkos rekeszeiben, melyek csak a médiumi állapotban nyílnak ki. így lehetséges és így érthető, hogy a tánczoló asztal vagy a sétáló pénz olyan dolgokról beszél, amelyekről a kísérletezőknek öntudatos fogalmuk nincs. Így kerülnek ki az idegen, ismeretlen nyelvű szavak, sőt mondatok; így jutnak felszínre rég elfeledt nevek és tények. De az az egy kétségtelen valóság, hogy a médiumi állapotban sem bukkanhat elő semmi olyas, a mi mint benyomás már nem érte az embert. Akinek keze alatt japáni nyelven ír az asztal: az olvasta vagy hallotta valahol, valamikor azokat a szavakat. A benyomás ott és akkor csekély volt és legott el is tűnt. Vagy kinek vésődik elméjébe a japáni szó vagy mondat, melyet valamely útleírásban látott, mert hiszen tulajdonképpen nem is olvasta! Vagy ki jegyzi meg egy ismeretlen nyelv hangjait, ha hallja! Az egyik fülünkön bemegy, a másikon meg ki. Legalább azt hisszük. Holott az agyvelőben, ebben a mindent befogadó és megőrző tárházban, elhelyezkedett valamelyik rejtett zugba, s a médiumi állapotban kipattan.
    Mikor kezünket spiritista módon valamely tárgyra nyugtatjuk, az a tárgy - akár ötvenes évekbeli czeruzalábú asztalka, akár ábéczés kör közepébe tett pénz, akár nagy asztal - bizonyos idő múlva mozogni kezd, ide-oda tolódik. Ha csupa hitetlen kópé ül az asztal vagy a pénz körül: egyelőre nem mutatkozik semmi tünemény, s rendesen az a dolog vége, hogy a társaság csakhamar beleun a mulatságba. Ha azonban olyan emberek fognak a kísérletbe, akik nemcsak hiszik, hanem tudják is, hogy a kezök alatt levő tárgynak előbb-utóbb mozognia kell; akkor a jelenség mindig bekövetkezik.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633987971
Webáruház készítés