Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Tolnai Lajos Csak egy asszony! MOBI e-könyv

Tolnai Lajos Csak egy asszony! MOBI e-könyv
540 Ft

TARTALOM

I. Ujkori betegség
II. Bizzál édes leányom!
III. Különböző jóindulatu tanácsok - kalács nélkül
IV. Fogadások egy elmerülőre
V. Csak egy asszony. Csak egy asszony ne volnál!
VI. Mi mind csupa testvérek vagyunk
VII. Az első szerep
VIII. Az istenért! Mi történt?
IX. Fel is út, alá is út!
X. A bódéban
XI. Mind, a kik szerettünk
XII. De milyen asszony!

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Vajas N. János szinigazgató ur, midőn mindenfelől összekéregetett ruháiba egész disz-deputácziósan felöltözködött, fekete, gyengén deres parókáját lapos fején megigazgatta, arany lánczát fehér mellényén elhelyezte, oda állt a tükör elé.
    - János barátom, ha ez a becsületes furfang sikerül, legalább öt esztendőre meg vagy mentve. Az asszony fejedelmi vad, szemérmes, a mellett szilaj, az egész uton meg nem engedte magát ölelni, pedig ugy intéztem, hogy sötét éjszaka érhessünk a városba. Lássuk, mi volna itt a legokosabb?
    Sétált, mint a szinpadon szokás, magánbeszélgetés közben; majd hirtelen meg-megállott. Nézte a közönséget, melyet oda képzelt maga elé. Hol ahhoz fordult, hol a tükörhöz, mely drága énjét verte vissza.
    - Eladjam a polgármesternek? Eladom. Mért adnám el? Egyelőre megtartom magamnak. Egy hatvan esztendős suhancznak vannak még jogai. Nem lenne rossz egy előleges vásár Niki gróffal. Vén ember. A szereplés biztosabban titokban maradhat, a mellett az a pár százas momentán kisegit zavaraimból. Nem, nem adom el. Igen szép asszony. Pipitől elválok, azaz egyszerűen szerződésre lépünk s Matild a feleségem. Igy vén kujon, ezt javallja a természet törvénye. Menjünk s fogjunk a harczhoz.
    Alázatos hajlongások közt belépett a Vasadiné szobájába.
    - Ah nagyon örvendek, hogy drága nagysám már egészen utra készen áll. Méltóztat látni, én se mulasztottam egy perczet is. Megengedi, hogy némi előterjesztéseket tegyek? Igen? Szólhatok hozzá ugy mint apa leányához? Igen? Vagy ha akarja - nem bánom, mint a legjobb barát.
    - Gondolom, ezekre utközben is lesz önnek ideje.
    - Ah a nagysám jövője van tapétán.
    Vajas ur elfordult s mint a ki temetésre készül, méltóságteljes zokogásban tört ki.
    - Ah ne is vigasztaljon, én egy igen szerencsétlen ember vagyok. Ma a budapesti népszinház mindenható ura lehetnék, ha a sors olyan feleséggel áldott volna meg, a ki nagyszerü eszméimet megérteni képes. Nagysám, egy ember áll ön előtt, kinek a legfelségesebb ideái vannak. Tiz, tizenkét ezer forint biztos jövedelem. Tetszik érteni? Ennyit vesztek minden évben.
    - Oh mosolyogjon ezekkel az istennői szemekkel. Gyermekem, mily szép, mily ártatlan, mily felséges gyermek az. Már is el van ragadtatva a város. Friczi gróf meghivót küldött ebédre, a polgármester vacsorára invitált, a rendőrkapitány szállását ajánlotta föl, a szinügyi bizottság pompás kirándulást tervez. Nagysám, önt itt mindenki isteníteni, ünnepelni fogja. Akarja-é?
    - Kérem, én mit tehetek?
    - Mit? Lásson bennem egy gavallér, szolid embert. Remélem, az egész uton csak a legjobb véleményt táplálhatta rólam! Pedig a világ, óh a világ rossz. - Senki se tudja jobban mint egy szinigazgató. Képzelje, nincs nap, melyen a legszebb ajánlatokat ne kapnám finom polgárhölgyektől - igen; dámáktól, bizonylatokkal szolgálhatok; férjes nőktől, hogy vegyem el őket, de én, akinek ideáim vannak - szédelgésekbe nem fogok bocsátkozni soha. Fejem azonban - óh szegény fej - szédül, ha a föld legszebb hölgyére tekintek - -
    - Szinigazgató ur, vagy van önnek szándéka bérletet gyüjteni én velem: akkor azonnal menjünk, vagy nincs, s akkor megyek vissza.
    - Gyermekem, mondhatom, százan meg százan irigyelték ezt a szerencsét, a mit én önnek ezennel felajánlok. Kérem, ne idegeskedjünk, egy nő, a kinek már két gyermeke van: lehet okos, praktikus. Ezennel tizenkétezer forint évi jövedelmet ajánlok fel önnek - és természetesen kezemet. Pipi csak felvett nőm, s többet nem is kért, de nem is érdemel. Nagysámmal kész vagyok azonnal itt Keszthelyen, ma a plébániai nagy templomban a legelőkelőbb közönség jelenlétében megesküdni. Igen. Társulatom minden tagja csak áldani fogja önt.
    - Uram, kiméljen meg ily beszédektől! - kiáltott Vasadiné.
    - Tehát eldobja magától a biztos miniszteri fizetést. Ah mily nagy gyermek ön - hanem hogy lássa, hogy ön előtt egy ember áll, kinek ideái vannak, s ki a legkorrektebb gavallér, igen én inkarnatus gavallér vagyok: tehát visszavonulok ajánlatommal. Nagysám, a ki ezt megbánja: mondhatom, az olympusi istenekre, a mennydörögtető nagy Zeüszre - hogy az nem én leszek. De hát én feddhetlen gavallér vagyok, a mit kollegáimról bizony nem igen mernék elmondani. Hanem természetesen nekik nincsenek ideáik. Jó jó. Nem szóltam. Ugy - - igen, ha ugy tetszik, karját kérem asszonyom, bérkocsim odalent vár - mehetünk.
    Még kétszer-háromszor mormogá a lépcsőkön: tizenkétezer forint, kerek tizenkétezer forint.
    A kocsi nem állt ott.
    - Ah, ez mégis sok, de hol az a kocsi? Kapkodott ide-oda, mintha a legnagyobb zavarban lenne. Végre is bocsánatot kell kérnem asszonyom, itt félreértés forog fenn. Méltóztassék visszasétálni - intézkedni fogok gyorsan. Ha talán addig kegyeskednék a biztos tizenkétezer forint évi jövedelemről...
    Eltünt s egy mellékutczába kanyarodott.
    Vasadiné első indulatában azt gondolta, hogy befogat, visszasiet gyermekeihez s e nyomorult hadat itt hagyja.
    Egy szegény, minden támasz nélkül való özvegy asszony, két gyermekkel - oly erőtelen, hogy első gondolatát nem tudja keresztülvinni. Ingadozik, vár. Sok talán nem tenné.
    Lassan, vontatva, istentől várva a parancsoló szót (mely nem jött) felvánszorog a lépcsőkön, s szobájába megy.
    Gondolatok, tervek, határozatok özönén, gyötrelmein keresztül valami ezt a kérdést veti föl lelkében:
    - Szegény asszony! miért hinnéd a legrosszabbat? Nem volt-e szülőanyád szivtelenebb, mint ez a komédiás? Kedves nővéreid - drága fivéreddel együtt - nem kergettek-e ki ősi hajlékotokból? Nem vetették-e oda vádképp, hogy te csak egy asszony vagy, csak egy asszony, s egy asszonyért nem tehet a társadalom semmit?
    Ezek a gondolatok kezdték lehüteni a szegény asszony forró, háborgó vérét.
    Képes volt a jobbik oldaláról is megnézni a dolgot.
    - Igen, ez az ember nincs megesküdve a feleségével, bizonyára nincs a többi sem, és ő mégis hajlandó volna érette meghozni azt az áldozatot. Itt a nagy templomban diszes közönség jelenlétében megesküdnék vele törvényesen.
    Ily ajánlat egy komoly özvegy asszonynál - legalább is ugy, mint az ölyv áldozata fölött - kereng a levegőben és törekszik érthető alakot venni.
    Abban mindjárt tisztában volt Vasadiné, hogy ehhez a vén emberhez nem menne. Egyáltalán férjhez menetelre többé nem is gondol. De mégis előnyös helyzet lenne az, ha ő mint igazgatónő vezethetné az ügyeket. Miért ne tudna ő jó igazgatónő lenni? Sokat tanult nagy veszteségein. Ő érzi, hogy igen jó igazgatónő lenne, takarékos, gondos - eszélyes.
    És most a tizenkétezer forintos jövedelem is fölemelte büszke fejét. Nem, bizonyára tizenkét ezer forint nem lenne, de okosság, takarékosság, jó beosztás mellett (oh már sokat tanult szegény Ignácz bukásából) talán három, négy, ötezer forint biztos jövedelem mégis lenne!
    Gyermekeit szépen fölnevelhetné.
    De hát ilyen vén emberhez csak nem mehet.
    - Istenem, istenem, kapaszkodott a mentőhorgonyba a szegény asszony, mikor kopogtattak ajtaján.
    Elegáns, hófehér haju, fehér barkós és fehér bajuszos, hosszu vékony nyaku, széles száju, magas sovány termetü uri ember, tarka nyári kabátban, bő, tarka és kissé felhajtott nadrágban, sárga bocskorban, - finom nagyvilági mozdulatokkal jelent meg előtte.
    Köhögött olyan szakadozott hangon, mint a kecske; nevetett, mint a ki talán eltévesztette a szobát, a mellett mégis egyre biztosabb magatartással közeledett a szép özvegyhez.
    - Igen nagy szerencsémnek tahrtom - oh szép nagysám, igen öhrvendek, hogy én lehetek az első, ki tiszteletemet bemutathatom. Én Feldman Niki, nyugalmazott alezhredes vagyok a vadászoknál. Hreménylem, hogy hamahr meg fogjuk egymást éhrteni. Elsőben is ma kegyes lesz szép nagysám az én vendégem lenni ebédhre. Igen jól fogunk mulatni. Nálam a szinésznők hrendesen igen jól mulatnak. Pezsgőim hihresek - és asztalom nem hrosz.
    Most már oda telepedett a kanapéra.
    Szemcsiptetőjét hosszas kukkangatások között feltette s törekedett a szép asszonynak közvetlen közelébe jutni.
    Hosszu, elaszott csontváz kezeivel mint a kampóval kapadozott. Ugy hitte, hogy neki kötelessége a szép asszonyt egy ügyes mozdulattal elkapni és gavallérosan megcsókolgatni.
    Vasadiné még igen friss özvegy asszony volt és nagyon uj müvésznő - hatalmasan nyakon teremtette a nyugalmazott alezredes gróf urat.
    - Köszönöm nagysám, de a pofból kevesebb is elég. Én nem vagyok fukahrr - - tudom mi az illem, és nagyon szehretem, ha a hölgyek szokásos játékaikkal engemet is megtisztelnek. Szabad megcsókolnom kedves kacsóit.
    - Uram, én kitaszitom önt, ha rögtön nem távozik.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633989203
Webáruház készítés