Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Szomory Dezső Mesekönyv MOBI e-könyv

Szomory Dezső Mesekönyv MOBI e-könyv
640 Ft

TARTALOM

Lázár
Verebek
A varázslatos csipkekendő
Rank orvos halála
Sodoma vége
Levél a halálból
Gyászbeszéd az Erős Barnabás felett

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Láttam a csendes, messze helyet, odakünn a ligetben. Láttam a szegény embereket, amint a kertben setálnak, nyugodtan és karonfogva, mint egy szent család. Hallottam, hogy rólam beszél az édes anyám, az egész családom... Olyan jól esett sirnom ekkor. Jajgatva, mintegy a fájdalom közepéből kiáltottam ki:
    - Hiába, mégis szeretlek... imádlak téged te rossz asszony!
    Egyedül maradtunk. Szenvedtem és azt hittem, hogy boldog vagyok. Megcsókolta az égő homlokom s adott egy pohár bort. Koczintottunk.
    - Éljen a szerelem! mondottuk mindaketten.
    Kezemben még érintetlen volt a pohár. Haboztam, bár égetett a szomjuság.
    - Igyál! - buzditott a szeretőm, ismételte kaczagó, szilaj hangon:
    - A szerelem éljen!
    Felhajtottam a pohárt. Hideg volt, nagyon hideg. Talán azért esett jól.
    Azt mondtam, hogy lázam van. Akkor az ölébe vette a fejem. És belesugta a fülembe:
    - Én is szeretlek... a rossz asszony szeret téged...
    Olyan volt a hangja, mint a tüz. Égette az agyamat, fokozta a lázamat is. Lázam volt az egész éjjel, fáztam a forró teste mellett. Fáztam hajnalhasadáskor, amikor mentem haza, a messze, csendes helyre, hol egyedül csak mi laktunk, én és a családom, mindannyian szegény emberek.

    II.

    Kigyulladt a tüdőm, az a hideg pohár gyujtotta ki. Éreztem, hogy meg kell halnom. Hát nem hazudtam akkor, amikor utoljára voltam szerelemben vele. Mert ime érte hagytam el a családom, érte az egész világot.
    Meghaltam... ám nem szüntem meg. Az maradtam, aki voltam, csak ellustultam. Ott feküdtem az ágyon elégett tüdővel, tökéletesen ellustulva. Oh! boldogságos, abszolut lustaság, tétlen lógatni a karokat, a lábakat, nem kergetni a vért a szaladásra, nem hajszolni a szivet, hogy dobogjon!
    Egyébképen mégis csak megváltozhattam én. Az arczom sárga lett bizonynyal, barna-sárga, mint őszkor a falevél. Ősz volt különben is. A megüvegesedett szemem kilátott a nyitott ablakon. Minden sárga és minden poros volt odakünn. Az orvos is poros volt. Messze laktunk - későn jött el hozzám. Láttam mint közeledik felém, láttam, mint áll az egész családom, anyám, atyám, az öcsém az ágyam körül. Még nem hiszik, hogy meghaltam. Veszedelmes öröm, veszedelmes fájdalom vegyül össze a szemök nézésében, mig várják lelkendezve az orvosom szavát. Nem hiszik, hogy meghaltam, talán azért nem akarják hinni, amiért nyitva a szemem. Egyébként az orvos sem hiszi. Érzem, hogy a mellemre hajtja a fejét... tévedt a szegény ember, amikor hallani vélte a szivemet. Érzem az aether injekczióit, érzem, hogy mesterséges belégzést akar végezni rajtam. Már nekem nem kell levegő többé. Nem kell semmi... tökéletesen ellustultam.
    Egy pillanatba mulik és irtózat lesz az egész szoba.
    Hallom az orvos csendes hangját:
    - Meghalt.
    Villámcsapás. Az anyám jajveszékel, a szép, vastag haját tépi. Az atyám a szemét födi el a kezével. Az öcsém a falhoz dől és zokog.
    Aztán reám vetik magokat. Az öreg, poros orvos is a szemét törülgeti. Az anyám és az apám versengenek a testemért. A nagyobbik rész akarja mindegyik. Ránézek buta, üveges szemmel az anyámra. Magam is sirni szeretnék a fájdalmán. Ám lehetetlen. Akkor csak tépi, rángatja a tagjaim:
    - Nem haltál meg, nem igaz!... élsz!...
    Igaza van, nem haltam meg, ám mégsem tudom megmondani neki, mégsem tudom megmozgatni a karomat. Leesik lomhán a kezéből, vissza mellém, az ellustult testem mellé. Az apámat megnémitotta a fájdalom. A vonásai eltorzultak, a szemébe egy vércsepp szaladt bele. Iszonyu fájdalom lehet, hogy a hangját is, a könyét is elvette. Az anyám könyétől nedves az egész testem. Beszeretném hunyni a szememet, hogy ne lássam a fájdalmát. Erre sem vagyok képes. Már csak azt várom, hogy koporsóba tegyenek.
    Egy tisztes öreg ur jött be a szobába... utána két koldus kinézésü ember. Ugy gondolom, az egyik a halottkém, a mosdatóim a másik kettő. Már jönnek is felém. Nagy fekete ládát is látok a kezökben. Ugy tetszik, az anyám megismerte őket. Az apám is. Akkor ismét elfödi a szemét, nem akarja látni őket. Az öcsém lerogyott a padlóra. Az anyám mint rablóknak esett neki a vendégeimnek. Lökdösi, karmolja őket, ugy tetszik, minden vágya, hogy kidobja őket. Aztán fut hozzám, a haja, a vastag, szép haja össze-vissza tépve. A szemeiben a megőrülés. Látszik, hogy a testemet védi rémülten, kétségbeeséssel. Ismét tépi, rángatja a karomat, ismét hadarja:
    - Nem haltál meg... nem, nem igaz...
    És én ismét felelni szeretnék. Már az ajkamon a szó, de ugy érzem, mintha egy mázsa volna. A sulya alatt le kell mondanom az erőről, meg kell maradnom a lustaságban. Ám mégis megmozdulhattam, mert hallom mint kiált az anyám, mint sikolt:
    - Megmozdult!... láttam!... él!
    A halottkém szomoruan rázza a fejét. Azt akarja mondani, hogy tévedés. Inkább neki lehet igaza, szegény édes anyám bizonyára csak beteg képzelődésében látta a megmozdulásomat. Lehetetlen megmozdulnom... érzem, lehetetlen.
    Aztán nem birja ki tovább az anyám. Még viaskodik, amikor kiveszik a testemet az ágyból a vendégeim... de aztán elfárad és összeesik a padlón. Egy perczre nem látom a családomat, mert oldalt visznek. Mikor ujból látok, már csak egyedül vagyok a vendégeimmel. Kissé durván vetik le az inget rólam... Aztán megmosdatnak, leöntenek vizzel... tényleg kissé jobban érzem magamat. Aztán becsavarnak egy imádságos kendőbe... az előbb szalmát teritettek a földre az én számomra. Most rátesznek. Egy nagy, fekete kendőt boritanak reám. Immár csak feketeséget látok. Pedig nem szivesen válok meg a szobától. Félek, hogy nem látom a családom többé... pedig a szeretőmet is látni akartam még egyszer... bizonyára eljön, bucsuzni tőlem... Le szeretném hányni magamról a fekete leplet. De nem birom megemelni a karomat. Az ellustulás most lett a legteljesebb. Nem látok többé, ezentul csak hallani fogok... ha tompán is, a vastag leplen keresztül.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634742746
Webáruház készítés