Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Szomaházy István: Páratlan szerdák_MOBI

Szomaházy István: Páratlan szerdák_MOBI
490 Ft490
  • Részlet az e-Könyvből:

    Míg az asszonyok búbánatos szívvel sétáltak a savanyúvizes kút körül, a két férj megható közösségben élt a nyári verőfényben úszó Budapesten. Délben az Angol királynő-ben ebédeltek - Vámos doktor közbámulatot keltett a szalmaözvegyek asztalánál csodálatos gourmetségével és étvágyával - este pedig kalandos kis kocsmákban ették a rántott csirkét és a fejes salátát. Fejér pompásan érezte magát, újra bele szokott a garzonéletbe, virágokat küldött egy szinköri művésznőnek, aki selypítve szavalta a Dezdemona szerepét, s olykor tökéletesen megfeledkezett arról, hogy kétszáz kilométernyire tőle egy hű kis feleség álmodik róla az éjszaka csöndességében... Néha, különösen hajnal felé, mikor már a tizedik sherry brandyt itták valami exotikus kávéházban, hirtelen megdöbbenve a homlokára csapott.
    - Mi bajod? - kérdezte ilyenkor a jó Vámos doktor megrémülve.
    - Jesszusom, csak most jut eszembe, hogy ma még nem írtam Katácskának... Becsületemre mondom: megfeledkeztem arról, hogy hites feleségem van... úgy megfeledkeztem róla, mint a halálról...
    Vámos doktor, aki tíz órakor már rendesen aludni szokott, hűségesen kitartott korhely barátja mellett, s még hajnali három-négy óra felé is ott bóbiskolt a kávéház márványasztalánál, vagy a zöldbeli vendéglő platánjai alatt. És néha, amikor többet talált inni a kelleténél, egyszerre csak kitört belőle a szalmaözvegyek lekötött szentimentálizmusa.
    - Nem élet ez, - fakadt ki ilyenkor a jó Vámos doktor, akit az orfeumi énekesnők röviden csak Vámos papának hívtak, - nem élet így veszettül csatangolni, mint az útszéli kutyának... Ha meggondolom, hogy máskor még a római pápával se cserélnék...
    - Miért nem cserélnél a római pápával? - kérdezte Fejér, aki ekkorára már Nagy Károlyt is egyszerüen csak Karcsi-nak nevezte.
    - Mert ő szentségének távolról sincs olyan kényelmes élete, mint nekem... Klára még a gondolatomat is kitalálja... még a vánkosomat is ő igazítja el, ha lefekszem... Micsoda asszony, micsoda ritka teremtés!... Fogalmad sincs arról, hogy milyen édes, ha kettecskén vagyunk otthon... Te csak az intelligens nagyvilági hölgyet látod benne, de én...
    És Vámos doktor lelkes rapszódiát szavalt el a felesége erényeiről, míg Fejér komoly arccal, szomjas pillantással hallgatta. Ha a jó doktor tudta volna, hogy mi történik azalatt a barátja lelkében! Fejér sírni szeretett volna, mikor a puha doktor az ő gyerekes dicsekedéseit elmondta, mert vérlázítónak tetszett előtte az a gondolat, hogy Klárája ezzel az ostoba tökfilkóval szemben fejti ki nőies gyöngédségét. A szép, okos és szerelmes Klára, aki a Vámos doktor vánkosát igazgatja! És fölületes mosolya alatt, mellyel a terjengős kifakadást végighallgatta, voltaképpen sötét düh lappangott, düh a világ és az emberiség ellen, mely ezt a méltatlan viszonyt megengedte.
    - Sejtelmed sincs róla, hogy Klára micsoda feleség! - mondotta Vámos doktor sóhajtva.
    És Fejér, ajkán mosollyal, de szívében a vallásos őrjöngők fanatizmusával, akik gyönyört találnak abban, ha önmagukat kínozhatják, ravasz közömbösséggel mondogatta:
    - Óh, nagyon is jól tudom, hogy ő nagysága igazi mintaasszony!... A legjobb feleség, akire világéletedben akadhattál volna!... Mert a hitvesnek végre is megbocsátja az ember, ha hidegebb és nyugodtabb, mint a szerető...
    Vámos doktor sokat jelentőleg mosolygott, Fejér pedig szilaj szenvedéllyel tört össze néhány ártatlan cognacos poharat. Hajnal felé aztán mind a ketten becsiptek és a Klára férje görcsösen ragaszkodott ahhoz a gondolathoz, hogy világos pikkoló kapucinerekkel rakatja végig a Nagymező-utca aszfaltját...
    Június végén, egy viharos estén, komoly veszedelem fenyegette a Fejér és a Vámos doktor barátságát. Nagyobb társaság rándult ki az úgynevezett Kutyavillába, ahol állítólag a kontinens legjobb rántott csirkéit árulják, s mikor hajnaltáján bevetődtek a városba, mindannyian párbajképtelen svihákoknak jelentették ki a józanul alvó nyárspolgárokat... Valakinek ekkor az az ötlete támadt, hogy egy pohárka keserü pálinkát kellene meginni a városligeti Mexikó-vendéglőben; a keserű pálinkára később valami sajátságos pezsgőt hozattak, melyet a hazafias pincér mint eredeti lovasberényi gyártmányt ajánlott a társaság figyelmébe. Így történt, hogy a kiránduló szalmaözvegyeket jószívű fiakkeresek szállították haza elhidegült lakásukba, s egyedül Fejér, aki katonakorában már külömb viharokat is látott, tudott megállani a maga lábán.
    Fejér karonfogta a dühöngő Vámos doktort s miután útközben néhány fekete kávét megittak, mindketten szerencsésen kijózanodtak. Nem voltak éppen olyan józanok, mint a hivatalos órák alatt, de a részegség vad szenvedélye helyett valami szentimentális lelkesedés költözött hirtelen a szívükbe... Fejér keblére szerette volna ölelni az egész világot, Vámos doktor pedig, aki csak kevéssé hasonlított a népiesség géniuszához, magyar népdalokat énekelt... Jó darabig sétálgattak így a Duna partján, szivarral kínálták a rendőröket és a bolti őröket és Fejér később oktalan lelkesedéssel beszélt a legegyszerübb dolgokról... Körülbelül ilyenformán beszélt:
    - Voltaképpen a hajnal a legszebb dolog az egész világon és a legkülömb mulatság a sötét Duna partján lesni a fölkelő napot... Ha egy grogot innánk, még jobban élveznők a hajnalt, mert a grog a legelső ital a föld minden itala között... De mindenesetre rágyújtunk egy regalitászra, mert egy jó regalitászt nem adok oda Havanna legkitünőbb gyártmányáért...
    Szóval, Fejér kissé szem elől tévesztette a bölcs önmérséklet szabályait és Vámos doktor ebben a hangulatban hozta megint szóba elhagyott feleségét... Ekkor történt, hogy Fejér egyszerre elhallgatott, pilláin egy súlyos könnycseppet morzsolt szét, majd szó nélkül belekarolt a boldogtalanul morfondírozó Vámos doktorba...
    - Ha tudnád, - mondta - ha nem vennéd rossz néven tőlem... De azt hiszem, sokkal jobb, ha semmit sem szólok... Minek veszítsem el a barátságodat és a vonzalmadat?... Csak annyit mondok, hogy az egész élet nem egyéb ostoba gyötrődésnél...
    - Mit akartál mondani? - kérdezte Vámos doktor szeretettel.
    - Jobb ha nem is beszélsz róla... Minek tegyem ki barátságunkat annak, hogy esetleg félremagyarázd a szavaimat?... A világ olyan önző és felületes...
    - Szeretsz? - szólott most Vámos doktor megsértődve.
    - Kérdezheted?
    - Ha szeretsz, azonnal meg fogod mondani, hogy mire gondoltál az imént...
    Fejér ellágyulva nézett barátja szemébe, karját egy pillanatig a nyaka köré fonta, aztán megindultan susogta:
    - Jószivű vén kutya, hát nem bánom... Üss agyon, vagy taposs el, mindegy... Tudd meg, hogy valamikor halálosan szerelmes voltam a feleséged őnagyságába...
    Vámos doktor megállott az utca közepén, fejét búsan ingatta, aztán részvevően így szólott:
    - Ha valaki, úgy én értelek, szegény barátom... Nem csoda, ha Klárámat szeretted... hiszen mindenki szereti, aki csak valamikép is megismerte... Hátha még úgy ismernéd, mint én!... De nem, jobb, ha mit sem szólok, mert minek okoznék neked hiábavaló fájdalmat!...
    Egy darabig szótalanul mentek tovább, csak Fejér mormogott néha, mintha álmában beszélne.
    - Biz úgy, öreg fóka, úgy... Valaha... vagy öt évvel ezelőtt... De minek szakítsuk föl a régi sebet?... Csak annyit mondok, hogy az egész élet szamárság...
    - És nagyon szeretted? - kérdezte később Vámos doktor kegyelettel...
    - Nagyon, nagyon, Samu! - szólott Fejér keserű fájdalommal.
    Vámos ekkor némán szorította meg a barátja kezét, Fejér pedig boldogtalan ábrázattal ütögette a kikötő kerítését. Utóbb a doktor megint megszólalt:
    - Nem mondtad neki sohasem, hogy szereted?
    - Hogy gondolsz ilyet?
    - Mert azt hiszem, hogy meg kellett volna mondanod neki... Tudod akkor... lánykorában, amikor engem még nem ismert...
    Később bizonyos jóakarattal tette hozzá:
    - Ámbár nem panaszkodhatol... A sors azért mindent kiegyenlített... Katácskád is édes baba, aki boldoggá tud tenni egy magunkfajta férfiut... No, nem igaz?...
    Fejér lojálissal intett:
    - Hogyne... szó sincs róla... Katát a jó Isten is feleségnek teremtette... Egyszerü, jólelkü és hűséges... és úgy ragaszkodik hozzám, mint egy bolond kis kutyuska... De azt a régi szerelmet azért most se felejtettem el.
    Vámos doktor beleegyezőleg bólogatott és mély meggyőződéssel mondotta:
    - Azt már elhiszem... az bizony könnyen meglehet... A szerelem végre se gyerekjáték...
    Fejér ezután hazakisérte Vámos doktort és a két barát megindultan csókolódzott össze a doktor kinyitott kapujában... Mindketten pompásan aludtak, de Fejérnek, aki másnap pokoli főfájással ébredt, hidegség futott végig a hátán, mikor a tegnapi beszélgetés homályosan az eszébe jutott. Délelőtt aggodalmasan el is kerülte a referáló Vámos doktort, de délben összetalálkozott vele a józsef-téri posta előtt, ahol Vámos ajánlott levelet adott fel a felesége címére.
    - Hollá, már ébren? - kiáltotta hangosan a Klára férje, aki szintén fölöttébb gyürődötten sietett a megszokott törzsasztal felé.
    Ebéd közben mitsem beszéltek a tegnapi este felől, de később, a kioszkban, Vámos doktor szóba hozta a hajnali diskurzust. Szivarozás közben így szólott:
    - Nem tudom: álmodtam-e, vagy csakugyan mondtad, de úgy rémlik, hogy hallatlan bolondságokat beszéltél, cimborám, ma reggel a Duna partján...
    Fejér ártatlan arcot vágott.
    - Bolondokat beszéltem? Az bizony meglehet, mert részegségemben néha az öreg Dumas Sándort is megszégyenítem zabolátlan fantáziámmal... Más ember a poharakat töri össze... én meg a képzelőtehetségemet ugráltatom... Ma Krafft-Ebinget elolvasod, ez bővebben is megmagyarázza neked ezt a betegséget... Tudod, hogy mit mondtam egyszer Nagyváradon?
    - Mit?
    - A becsületszavamat adtam arra, hogy résztvettem a Julius Caesar meggyilkolásában...
    Vámos doktor résztvevően rázta a fejét, majd bámulva így szólott:
    - Mondhatom, hogy igen különös egy betegség...
    A doktor ezzel napirendre tért a hajnali vallomások fölött és a két férj este már tökéletes harmoniában feketézett a kioszkbeli törzsasztalnál.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633980125
Webáruház készítés