Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Szigligeti Ede: II. Rákóczi Ferenc fogsága_MOBI

Szigligeti Ede: II. Rákóczi Ferenc fogsága_MOBI
390 Ft390
  • Részlet az e-Könyvből:

    RÁKÓCZI
    Érted ezt a Lulliáno-Kircherián-féle tant?
    LEHMANN
    Nem, de könyv nélkül tudom.
    RÁKÓCZI
    S ily ostobasággal gyilkolják eszünket!
    LEHMANN
    Hallgass, szerencsétlen!... Itt jön páter Knittelius; pedig tudod, mily hosszú fülei vannak.
    RÁKÓCZI
    Óh, bár ütne a szabadulás órája!
    LEHMANN
    Erre tart, tán észrevette, hogy másról beszélünk. (Fenn:) De úgy van, Francisce! Nabucodonozor király valódilag ökörré változott, úgy azonban, hogy ember is maradt. - Azt veted ellen, hogy eszerint szénát nem ehetett?
    KNITTELIUS
    Carissimi, miről disputáltok?
    RÁKÓCZI
    Tanulunk.
    LEHMANN
    Önnek halhatatlan munkáját, az “Országút”-at “minden tudományhoz és mesterséghez!”
    RÁKÓCZI
    Nabucodonozorról.
    KNITTELIUS
    A hetedik tézis incidens kuriózumát?
    LEHMANN
    Igenis, reverende pater.
    KNITTELIUS
    S tudjátok-e már tökéletesen?
    RÁKÓCZI
    Amennyire az emberi ész felfogni képes; mert tökéletes csak az Isten, a minden elvek első elve.
    KNITTELIUS
    Különösen kell tudnotok a Lulliana-tant és a Lulliáno-Kircheriánát.
    LEHMANN
    Méltóztassék kérdést tenni. (A könyvet nyújtja.)
    KNITTELIUS
    Nem kell; én ne tudnám saját munkámat. Carissime Lehmann, emlékszel a tizenegyedik tézisre?
    LEHMANN
    Igenis.
    KNITTELIUS
    Felelj tehát; hány ördög van a pokolban, és hány rossz ember lesz ott jövendőben?
    LEHMANN
    Ami az embereket illeti, több rossz ember lesz a pokolban, mint jó az égben; mert sok a hivatott, kevés a választott. Ami az ördögöket illeti: kevesebben lesznek a pokolban, mint angyalok az égben, mert a sárkány a csillagoknak csak egyharmadát rántotta magával.
    KNITTELIUS
    Praestanter, belőled laureatus lesz. Így kellene tudnod, Francisce, hogy egykor méltó tagja légy társaságunknak.
    RÁKÓCZI
    Óh, az én eszem nem oly fogékony!
    KNITTELIUS
    Most állj félre, de nem hét, hanem tíz lépésre, mert a hetes szám mindig vészthozó.
    RÁKÓCZI
    Igenis, reverende pater. - (Félrevonul.)
    KNITTELIUS
    Nos, van mondanivalód, Carissime?
    LEHMANN
    Óh igenis, Rákóczi tegnap este kétszer mondá: “Bizony Isten!”
    KNITTELIUS
    Borzasztó! És egyebet?... egyebet? - Vajon igaz akaratja-e pappá lenni?
    LEHMANN
    Fél, hogy nem veszik be a jezsuiták közé; s akkor, azt mondá: kétségbeesésből dominikánus lesz.
    KNITTELIUS
    (örömmel) Azt mondá?... Azt mondá? (Komolyan:) Mindjárt megpirongatom, hogy az Isten nevét hiába vette. - Menj tíz lépésnyire.
    LEHMANN
    (megy; félre) Tudtam, hogy ezt örömest hallja.
    KNITTELIUS
    Francisce!
    RÁKÓCZI
    (lesütött szemmel lassan hozzá lép) Parancsol, reverende pater?
    KNITTELIUS
    Nem tudsz semmit Lehmannról?
    RÁKÓCZI
    Óh igen... Ma azt mondá: “Vigyen el az ördög!” - Ez nagy vétek!
    KNITTELIUS
    Borzasztó vétek! De nem beszélt-e családjáról?
    RÁKÓCZI
    Reverende pater, nem tagadhatom, Lehmann és én ritkán beszélünk egyébről, mint Lulliánus- és Kircheriánusról; mert mi nem szenvedhetjük egymást.
    KNITTELIUS
    (félre) Éppen azért adtam társadul. És miért ez ellenszenv?
    RÁKÓCZI
    Reverende pater, ön mindig csak őt dicséri, s én nem tudom utolérni sem Aristotelesben, sem Ciceróban; ezért gyűlölöm - halálból gyűlölöm!
    KNITTELIUS
    Ne aggódjál amiatt, fiam: tanuld te csak az én - “Országut”-amat “minden tudományhoz és mesterséghez”, s te tudni fogsz mindent. De mit látok? - Hihetek-e szememnek? Mily magas vendég lép körünkbe! Vonulj társaidhoz! Én elébe sietek!

    MÁSODIK JELENET
    Kolonits, előbbiek
    KNITTELIUS
    Ah, eminenciád egész ide lealázza magát?
    KOLONITS
    Növendékei között akartam meglepni.
    KNITTELIUS
    Az ambulatóriumot tartjuk. Post mensam stabis...
    KOLONITS
    Hogy van gyámfiam, Rákóczi?
    KNITTELIUS
    Parancsolja ide hívnom?
    KOLONITS
    Még nem, páter. Szóljunk őszintén, s én felelőssé teszem önt minden szaváért. Ön tudja, mily fontos e fiú ügye. Úgy hiszem, elmondám ősei történetét?
    KNITTELIUS
    Óh igen; apja, nagyapjai, szépapjai, dédapjai, nagybátyjai mind, mind dühös pártütők, felségárulók valának felséges császárunk ellen.
    KOLONITS
    S részint vérpadon bűnhődtek. Hogy e gonosznak elejét vegyük... nehogy jövendőben ezen fiú által, kinek mintegy vérében van a lázadás... mondom, nehogy ezen fiú által ismét megháboríttassék Magyarország nyugalma, s a polgári háború meduza-arcától kelljen rettegnünk... s nehogy az eretnekek ezen népszerű név alatt zászlót emelhessenek az egyedül üdvezítő hit ellen... mondom, ezen fiúban már csírájában el kelle fojtanunk a gonoszt. Miután a császár legyőzte Thökölyt... e fiú anyját, Zrínyi Ilonát egy bécsi klastromba zárattuk leányostul, a fiút pedig tizenkét éves korában önnek adtuk át. Mondja, megfelelt-e várakozásunknak?
    KNITTELIUS
    A cél megszentesíti az eszközt. - Ezen elvből indulván ki, hogy a fiúban a gonosz pártütési ösztönt eloltsam, egészen eminenciád instrukciói szerint neveltem őt. Bizonyossá tehetem eminenciádat, hogy a fiú oly tudatlan, oly együgyű, oly korlátolt elméjű, oly vakbuzgó, - hogy szinte öröm ránézni. Méltóztatik ismerni az én híres munkámat, melynek címe: “Országút minden tudományhoz és mesterséghez”? Ez valódi labirintus, melynek tekervényes útjain a nagyobb elme szellemi virágokat, s a legízletesebb gyümölcsöket szedheti, - a korlátoltabb pedig örökre és mindörökre eltéved. Bizonyossá teszem eminenciádat - ő mindörökre eltévedt.
    KOLONITS
    S hogy vagyunk a papsággal?
    KNITTELIUS
    Célt értem; ő jezsuita lesz.
    KOLONITS
    Eszerint ön remekelt?
    KNITTELIUS
    Hízelgek magamnak. Képzelheti eminenciád, mily büszke vagyok művemre! Társaságunkba vagy szép, vagy okos, vagy gazdagot veszünk fel.
    KOLONITS
    S ön hová sorozza őt?
    KNITTELIUS
    A gazdagok közé.
    KOLONITS
    S nem tudja ön, hogy pártütés miatt apja jószágát konfiszkálták?
    KNITTELIUS
    Igen, de tudom, hogy eminenciádnak csak egy szavába kerül, s ősi birtokait visszakapja - tudniillik, hogy társaságunkba lépvén, ama sok szép birtok szerzetünkre szálljon; szerzetünkre, melynek eminenciád is tagja, pártfogója.
    KOLONITS
    Ha ön igazat szól, biztosíthatom, hogy birtokai visszaadatnak. Szólítsa ide, magam akarom kihallgatni.
    KNITTELIUS
    Francisce! - Őeminenciája parancsol veled.
    RÁKÓCZI
    (előlép) Legnagyobb boldogságom jótevőmet tisztelhetni. (Kezét csókolja.)
    KOLONITS
    Nevezz gyámapádnak, mert büszke vagyok rád. Meg vagyok veled elégedve, kedves fiam.
    RÁKÓCZI
    Szabad-e áldásáért esedeznem?
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633642443
Webáruház készítés