Szigligeti Ede: II. Rákóczi Ferenc fogsága_EPUB

Részlet az e-Könyvből:

KOLONITS
Jöjjön a rab.
TISZT
(bebocsátja Rákóczit)
KOLONITS
Nézzék e büszke, kihívó tekintetet, s emlékezzenek a szerény, alázatos ifjúra, s vallják meg, hihettem-e e képmutatónak?
RÁKÓCZI
(könnyedén meghajolva) Üdvözlöm nagyméltóságtokat. Óhajtom tudni, mint bírák ülnek-e itt?
KOLONITS
Majd megtudja, miért hozatott ide.
RÁKÓCZI
Előre kell tudnom. Mert ha ítélni akarnak fölöttem, ünnepélyesen ellentmondok. (Süvegét felteszi, a székre ül.) Ha vétettem, mint birodalmi fejedelemnek, csak a regensburgi országgyűlés lehet bírám; mint magyar nemes pedig - Kolonits úrnak tudnia kellene - csak magyar törvény és magyar bírák elé tartozhatom.
BUCCELLINI
(haraggal) Mint felségsértő a császár és király ellen, e vegyes bíróság elé tartozik. Egyébiránt a kérdés minket illet.
RÁKÓCZI
Ön nagyon indulatos, udvari kancellár úr, s ezáltal maga is megösmeri, hogy nem bírónak való; mert az indulat elvakítja azt észt, s mint Kolonits úr tanított rá, első foka az őrültségnek.
KOLONITS
Nem fogunk önnel vitázni. Hallja a vádat. Összeesküvés fedeztetett fel, s a pártfők már foglyaink. Önök elvégezték, hogy midőn Őfelsége Luxemburgba menend, tízezer harcossal megrohanják, s az egész udvart lekoncolják.
RÁKÓCZI
(félre) Gyanúm alaptalan volt, - Longuevall nem áruló.
KOLONITS
Tagadja ön ezt?
RÁKÓCZI
Tízezer harcos? Hihetőleg gombaként a földből bújt volna ki.
KOLONITS
A terv jól ki volt főzve. Őfelsége most háborút visel. Önök a nagylelkű magyarokat akarták játszani; ajánlkozni akartak, hogy önkéntesen saját erszényükből a franciák ellen negyvennégy ezredet fognak kiállítani, s midőn ezek fölött Őfelsége szemlét tartott volna Luxemburg mellett -
RÁKÓCZI
A magyarok gyilkosok lettek volna!
KOLONITS
Igenis. Mit mondhat erre?
RÁKÓCZI
Hogy ezen tervet rosszul főzték ki önök.
(MIND)
Mi?
RÁKÓCZI
Bocsánat - az urak között katonák is vannak, kikről fel nem teszem, hogy ily ostoba haditervet készíthetének. Vagy annyira elaljasult már népünk, hogy tízezer haramja van közte? Még nem oly régen vagyunk rabszolgák. Megbocsátom önnek, mert nem hazámfia s nem ismeri azon vallásos érzelmet, mely a magyart királyához köti. Tiszteli ő már csak nevét is, másképp tűrne-e annyi törvénytapodást, mely nevében követtetik el?
TRAUN
Csak a dologra kérem!
RÁKÓCZI
Igaza van gróf úr, hol vannak a tanúk?
KOLONITS
A tanúk? Nem lesz azokra szükség.
RÁKÓCZI
Azt hiszi ön? Igaz, mire valók is a tanúk? Hiszen én máris rendkívüli kedvezésben részesültem, midőn vallatni méltóztatnak, holott sokan kihallgatás nélkül is holtiglan rabok; például nagybátyám, Zrínyi Boldizsár.
KOLONITS
Lesz tanú is.
RÁKÓCZI
S oly nagy fáradságot vett magának eminenciád; de hiszen hol tízezer orgyilkos esküszik össze - ott csak lesz vagy ötszáz tanú.
KOLONITS
Egy is elég.
RÁKÓCZI
S nem tudott ön többet találni? S ön mégis panaszkodik a világ romlottsága miatt? S meri ön még most is állítani, hogy köztünk tízezer orgyilkos van, holott ön csak egyetlenegy gazembert volt képes felfedezni és megvenni hamis tanúul?
KOLONITS
Ez egy is képes lesz a vádat bebizonyítani. Jöjjön a tanú. (Tiszt el.)
RÁKÓCZI
És vádló ugyanazon személyben.

MÁSODIK JELENET
Longuevall, előbbiek
RÁKÓCZI
(bámulva feláll székéről). Longuevall!?
KOLONITS
Látják, mint halványodik - a szó ajkán fagyott.
RÁKÓCZI
(remegő hangon) Ön lép fel ellenem?
LONGUEVALL
(lesütött szemekkel, remegve) Én.
TRAUN
Csak ne reszketne úgy az a tanú. - Látják, mint halványodik? A szó ajkán fagyott.
RÁKÓCZI
Ön? Hálátlan!
KOLONITS
Mondja ön szemébe a vádat, mert tagadja.
LONGUEVALL
Beadtam írásban.
RÁKÓCZI
Ó kígyó! Kit házamba vettem... Ha egy kutyával... Nyomorult kém!
KOLONITS
Reméljük, most csak nem tagadja.
RÁKÓCZI
(felegyenesedve, határozottan) Mit tud ön? Kivel esküdtem én össze?
LONGUEVALL
Az iratban megneveztem.
RÁKÓCZI
A király élete ellen?
LONGUEVALL
Igen.
RÁKÓCZI
Hazugság ördöge, még nem ismertelek; most már hiszem, hogy tanotok igaz volt, ti bölcs oktatóim; mert ím, az ördög ily álarcot ölt magára, midőn kísérteni akar - midőn romlásunkra esküdött. Ó sejtelem, mi szent valál bennem! Midőn ez emberre néztem, őrangyalom intett, hogy ne higgyek neki.
KOLONITS
Tehát nem tagadja?
RÁKÓCZI
Mit nem tagadok? - Mit bizonyít ez ember?
KOLONITS
Hogy június elsején önnél az összeesküvés megtörtént - éjjel tizenkét órakor.
RÁKÓCZI
Gyalázatos hazugság! S kik esküdtek össze?
LONGUEVALL
Ön, Bercsényi gróf, Szirmai, Okolicsányi és a három Vay.
RÁKÓCZI
Hah, megfogtalak ördög!... Uraim, én be fogom bizonyítani, hogy ez koholmány, mert be fogom bizonyítani, hogy ezen urak együtt nálam sohasem is voltak, s hogy a mondott éjjel másutt kelle lenniük. S én kívánom, hogy ez ember fogassék el.
KOLONITS
E levél megment a fáradságtól. Ismeri? Ön írta alá, az ön pecsétje.
RÁKÓCZI
Olvassa ön, mert abból megtanulhatja, mennyi sérelmet, jog- és törvénytapodást, mennyi égbekiáltó bűnt követtek el. Abból sohasem fog ön semmi fölségsértést, semmi hazaárulást kicsikarni, bár a csűrés-csavarásban mesternek ismerem.
KOLONITS
Tehát mindent tagad?
RÁKÓCZI
E levélen kívül nincs mit vallanom.
KOLONITS
Vezettessék el. - Távozzék!
RÁKÓCZI
(Longuevallhoz) Mit adnak önnek fejemért?
LONGUEVALL
Én csak az igazságot...
RÁKÓCZI
Hazudjék ön, mert az igazságért egy fabatkát sem adnak. Hazudjék ön, mert az igazság engem úgy sem szabadít meg. (El.)
KOLONITS
(feláll, Longuevallhoz) Ön gyáva! Báró lesz, ezredet kap, de több tanút keressen. Elmehet.
LONGUEVALL
(el)
TRAUN
Előre mondtam: egy tanú semmi tanú.
KOLONITS
De levele!
TRAUN
Kár, hogy nem világosabb. (El.)
OETTING
Önök elhirtelenkedték a dolgot. - Magamat ajánlom. (El.)
BUCCELLINI
De hát éppen nem lehet szerezni több tanút a cselédei közt.
KOLONITS
Azok mit sem tudnak.
BUCCELLINI
De az arany?
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában