Szigligeti Ede: Fenn az ernyő, nincsen kas_EPUB

Részlet ez e-Könyvből:

REJTEI
(jő) Pompás! Ez aztán a meglepetés!
Mint az ezeregy-éj, ez oly mesés!
Még tegnap ott valék kézcsókolásra (kezet csókol),
Ma minden ajtó és ablak kitárva;
Azt hittem -
KLÁRA
Hogy kirablák.
REJTEI
Nem; hanem
Hogy elrabolták szép nagysádtokat.
GIZELLA
Ah, ez megint bók!
REJTEI
Higgyenek nekem,
A régi szállás úgy a szívre hat,
És úgy lehangol, mint üres kalitka,
Amelynek elrepült vidám lakója.
KLÁRA
Ön a madarakhoz hasonlitott.
REJTEI
Minthogy az angyalok is szárnyasok.
Először is fölnéztem az egekbe,
Nem látok-é fehér galambokat,
Kik az elárvult ház fölött kerengve,
Oly híven példáznák nagysádtokat.
Aztán lenéztem; s ah, az udvaron
Mit láttam? - equipaget!
KLÁRA
Az a mienk.
REJTEI
Én elbámultam az összhangzaton,
Mely a batár s lovak között vagyon!
Minő lovak, de ah minő kocsis!
Az a komoly mélázó nyugalom,
Mellyel szobor gyanánt ült a bakon!
És hogy tartá a gyeplőt! - Nékem is
Ilyen leend, ha megházasodom.
Mig én le-, ő felnézett. Szemeink
Találkozának; megértettük egymást.
Ő ostorával gyöngéden legyint,
Aztán mutatja e királyi szállást,
S én itt vagyok; de magamon kivül!
Itt mindenütt fény s pompa vesz körül!
Én meg vagyok lepetve!
KLÁRA
Önre még
Nagyobb meglepetés vár.
REJTEI
Még nagyobb?
(Némi gúnnyal:) Napfényre jött tán, hogy nagyságotok
Családja hercegektől származik?
KLÁRA
Az ön becses személyét illeti.
REJTEI
(félre, megdöbben) Kártyámba lát, s a tromfot adja ki?! -
Valjon zöld, sárga, vagy veres vagyok? (Hozzá:)
Szánjon meg! hogyha a hír kellemetlen,
Kimélve mondja; kérem, meg ne lepjen!
KLÁRA
Ah, ez nagyon szomoru jelenet.
REJTEI
Rám nézve ilyetén csak egy lehet;
Ha tudniillik jobb és balfelől
Kitárt karral felém két ifju jő,
S ezt mondja: Bátyám, testvérek vagyunk!
KLÁRA
Hisz az vig volna.
REJTEI
A legszomorubb;
Mert ez esetben hárman osztozunk,
S devalválódom kétezer forintra.
KLÁRA
Az még nem tenné tönkre.
REJTEI
Azt akarja
Tudtomra adni, hogy váltott fiú,
S nem a valódi örökös vagyok?
KLÁRA
Ön a pénzére szerfölött hiú;
De a veszélyben nem a pénz forog.
REJTEI
Nem? hát mi?
GIZELLA
Szíve.
REJTEI
Nagysád meg akar
Hódítni engem is?
GIZELLA
Ellenkezőleg,
Ön az, ki senkit sem hódíta meg.
REJTEI
(szelíd nehezteléssel) Nagysád kissé korán ad kosarat;
Tudván, hogy kapok, nem is kértem azt.
GIZELLA
(nevetve) Óh, nálam is megvolt az akarat;
De most egyszer nem kapja tőlem azt.
REJTEI
Bocsánat, úgy látszik, megtévedék;
Azt hittem, itt laknak Donátfiék,
S nem a kosárkötők. - Fölötte kár,
Hogy cégül nincs kitűzve a kosár! (Menni akar.)
KLÁRA
Ön félreért; ön mindig szívesen
Látott vendégünk; én önt pártfogoltam -
GIZELLA
S én kosarat nem adtam sohasem,
Ha táncra hívott, s ott mellette voltam.
REJTEI.
Hogyan köszönjem?
KLÁRA.
Ön házunk barátja;
Ha tőlünk függne, teljesülne vágya.
GIZELLA
Mi önt becsüljük.
REJTEI
Épp azért csak egy
Könnyű kosárkát adnak - mennyi kegy!
KLÁRA
Minthogy becsűljük, meg kell mondanom,
Hogy minden fáradsága hasztalan.
GIZELLA
Vigasztalódjék, nem kivétel: ő
Mást sem szeret; ő férfigyűlölő.
KLÁRA
Nyiltságomért ön megbocsát nekem.
GIZELLA
Ugyé, ezentul is táncol velem?
REJTEI
(felkacag)
KLÁRA
Ön még nevet?
GIZELLA
Így Lear király nevet.
A színpadon, midőn kétségb’ esett.
REJTEI
Szabad megmondanom, min nevetek?
Nagysádtokon, s e visszás helyzeten.
Mint művelt ember, néhány köznapi
Bókot találtam itt-ott mondani;
Im, azt Etelka készpénzül veszi;
Könnytelt szemekkel így szól: “Ah, mama,
Rám nézett a tyúk, az a Rejtei;
S én nem szerethetem soha, soha!”
S én kosarat kapok, még mielőtt
Szabály szerint megkértem volna őt.
S nagysádtok vígasztalni szívesek,
Pedig sajátlag bút sem érezek.
Kérlelnek, s én nem is bosszankodom.
Meg is marasztalnak nagylelküen,
Pedig ha küldenek sem távozom.
S ha én nem oda néztem, ahová
Céloztam? - Én már a báró előtt (Gizellára tekint)
Udvarlottam. Ha ez csak csel vala?
Ha a hatalmasb ellenség előtt
Csak egy flankenbevégungot csináltam?
Mert győzni nem reméltem, retiráltam.
KLÁRA
Valóban, ön pompásan retirál!
Még megszalasztva is bókot csinál.
GIZELLA
(tréfásan) Engem szeret? mért nem vallotta be,
Mielőtt a báró a házhoz jöve?
REJTEI
Sőt inkább várok, míg eltávozik.
GIZELLA
Úgy? - tartalék gyanánt maradt ön itt?
REJTEI
Óh nem! a második hadoszlopul.
Első rohamra a báró nyomul;
S az rendszerint lehull a vár faláról,
Mint a férges gyümölcs az almafáról.
Előnyomulni akkor én fogok,
S a vár fokán az én zászlóm lobog.
KLÁRA
Csakhogy a báró nem siet rohamra.
REJTEI
Még nem nyilatkozott? - Ezer rakéta!
E harcban engem illet a vezénylet,
És én azonnal rohamot vezénylek.
Ha majd jövend, nagysádtok elvonulván,
S én mintha nagysádtokra várakoznám, -
Hadd jőjjünk össze itt véletlenül.
Majd megleckézem én őt emberül.
Nincs kedvem oly sokáig várakozni! (Gizellára:)
Ok nélkül őnagyságát hírbe hozni!
GIZELLA
(ijedve) Mit? - hírbe hozni!?
REJTEI
Másról nem beszél
Most senki, minthogy a pár összekél,
S im, ő még száját sem tátotta fel!
KLÁRA
(elégedett mosollyal) De ugye, a világ nem hitte el?
GIZELLA
(negédesen) És hátha semmi sem leend belőle?
REJTEI
Azért, bárócska, vissza! vagy előre!
Nyilatkozzék ma, kapjon kosarat,
Vagy jobbra át! ne állja utamat.
KLÁRA
Csak nagy bohó ön!
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában