Szigligeti Ede: Csikós_MOBI

Részlet az e-Könyvből:

BENCE
Higgye el, édes öregem, mindent elkövettem; de Asztolf öcsém hajthatlan makacs, s egészen belebolondult a kelmed Rózsijába.
BÁLINT
Szánakozzék rajtam, segítsen nagy bajomban! A téns úrfi köztünk növekedett; barátunk, pártfogónk vala mindig; szeretjük is mindnyájan, mert jó, szelíd.
BENCE
Igen, édes öregem; de lássa, itt az öcsémmel kellene összetűznöm, s tudja kelmed, ő itt egyedüli úr. Én - én szegény árva vagyok, s csak unokaöcsém kegye után élősködöm. Igaz ugyan: birtokihoz volna némi jogom, - de az nem sokkal több az árnyéknál; mert életbe csak öcsém halálakor léphetne... mitől isten őrizzen! - Igen, ha ő meghalna, én lennék itt az úr; örökleném minden ősi javát; - mert egyedüli rokona én vagyok.
BÁLINT
Így hát, ha nincs más mód - majd a nagyságos asszonyhoz járulok; ő különben is édesanyja - ő majd parancsol neki.
BENCE
Ám próbálja meg; ha nem használ, ártani nem fog. De én mit sem reménylek; hiszen tudja kelmed, édesanyja másodszor is férjhez menvén, szinte olyan ötödik kerék forma itt, mint úri magam. No, de ő édesanyja, ő tán boldogul fiával. Jó lesz biz az.
BÁLINT
Hiszen akartam is már én vele szólani; de az inasok nem bocsátanak hozzá.
BENCE
Hogy megmutassam, mennyire szívemre vettem a kelmed balsorsát: magam fogom kérni asszonynénémet, hogy hallgassa ki.
BÁLINT
Megteszi az úrfi?
BENCE
Még ma. Menjen, s várjon a folyosón, míg hivatom. Éppen most térnek vissza a kerti sétáról. De aztán szóljon őszintén s bátran; asszonynéném szereti az egyenes szót.
BÁLINT
S ha ez nem segít; tört szívvel ugyan, de elhagyom e falut, s örökre elbujdosom. (El.)
BENCE
(maga) Azt megelőzzük, jó öreg! Nem olyan könnyen bocsátom ki körmeim közöl a fegyvert, melyet ellenemre kell sújtanom; s legfőbb ellenem, gazdag örökségem bitorlója - unokaöcsém. Láttam egy képet, melyen a majom a macska körmeivel szedi ki parázsból a gesztenyét; e dicséretes példát nem én követendem először. Ezen öreg paraszt atya, és szíve vérzik; addig üsztökélem sebeit, míg leánya csábítóját elteszi láb alól, s akkor - öröklöm Nagyormódot. Óh, áldott ősiség, te vagy reménycsillagom! - Miért is kímélném őt? Tartozom hálával kedves rokonimnak?... Tán, mert kissé bőven költekező atyámat a sok örökbevallás által mindenéből kifosztották, s engem isten nevében neveltettek? - Nem éreztették-e velem minden falatnál?... Mi valék e háznál? Inas-livrée, udvari bohóc csörgők nélkül. E helység feléhez ősi jogom vala... elvették tőlem? - elveszem én is a tiéteket, de a kölcsönt visszaveszem és visszaadom. - Jőnek! - Tegyük fel újra az álarcot, s takarjuk sebeinket és reményinket mosolyok alá.

MÁSODIK JELENET
Karvasiné, Szárnyai, Torkosi, Vámos (jőnek); előbbi, inas (Mindjárt borral.)
KARVASINÉ
Ah, öcsém! Nem örömest nélkülöztelek.
BENCE
(kezet csókol) Kedves asszonynéném, a játékasztalt rendeztem.
KARVASINÉ
Az más. Megvallom, már neheztelni kezdék.
SZÁRNYAI
A torkom csupa szárazság. (Vámoshoz:) Amice, hozasson bort. (Vámos kimegy s inassal visszajő.)
KARVASINÉ
Ha úgy tetszik, kezdjünk hozzá. Mit is csináljunk mást e fade falusi életben? - Ah Párizs!
(Karvasiné, Bence, Szárnyai leülnek. Vámos, Torkosi Karvasiné háta mögé állnak. Inas bort tesz a másik asztalra, Bence oszt.)
De aztán nem szabad beszélni.
SZÁRNYAI
Igaz, az embert mindig konfundálják.
KARVASINÉ
Jegyző, mondja meg a kocsisnak: óra múlva fogjon.
TORKOSI
Alássan értem. (Megy.)
SZÁRNYAI
Adjon előbb egy pohár bort.
TORKOSI
Értem. (Szolgál, maga is iszik, elmegy, s mindjárt visszajő.)
SZÁRNYAI
Pagát ultimo anszagt!
KARVASINÉ
(játszanak) Ej, ej, jól kezdi. - Hol van a fiam?
BENCE
Az istállóban.
KARVASINÉ
Bence, velem kocsizol?
BENCE
Csókolom kezét, mint parancsolja... De Asztolf is ki akar lovagolni.
KARVASINÉ
Úgy menj vele, nehogy megint valami rossz helyre tévedjen.
BENCE
Parancsa szerint.
SZÁRNYAI
(pipáját veszi, Vámoshoz) Amice, videbosz - hahaha!
VÁMOS
Spectabilis, értem. (A másik asztalhoz siet, hol gyertya ég.)
SZÁRNYAI
Ha értené nagysád, mit tesz az a videbosz!? Annyi, mint: lásd ökör! Ez már aztán az elméncség, hahaha!
BENCE
(gúnyolva) Táblabíró úr maga a megtestesült elméncség!
KARVASINÉ
De hát hol kell nevetni? Nem értem a viccet.
BENCE
Az benne a szép.
SZÁRNYAI
De azért tessék kiadni.
KARVASINÉ
Darok.
VÁMOS
(Szárnyai egyik kártyájára mutat) Ezt!
SZÁRNYAI
(egészen visszafordul, feddőleg) Kérem, kérem. Azért sem.
KARVASINÉ
Jövő hóban visszatérek Bécsbe.
SZÁRNYAI
(sóhajtva) Ah, ha jövedelmim engednék, követném nagysádat a világ végéig... Phüh!
KARVASINÉ
(köhög)
SZÁRNYAI
Mi lelte nagysádat?
BENCE
Az istenért!
KARVASINÉ
A táblabíró úr sóhajának pipafüstje...
SZÁRNYAI
Ah, de a szívem jobban ég, mint a pipám.
KARVASINÉ
Ah, én is sóhajtok!
SZÁRNYAI
Úgy magyarázzam azt, mint szerelmi vallomásom retourját?
KARVASINÉ
Óh nem! Ha jövedelmem engedné, nem Bécsben, hanem Párizsban tölteném a telet. Ah, Párizs!
TORKOSI
Ah!
KARVASINÉ
Jegyző, maga is sóhajt?
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában