Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Szigligeti Ede: A lelenc_EPUB

Szigligeti Ede: A lelenc_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az e-Könyvből:

    ELSŐ JELENET
    Bertók (bajusszal, szakállal, szűrben, kezében kettőscsövű puska, övében pisztolyok. A kertajtón lopódzik be, s a diófa mellett megáll.)
    BERTÓK
    A hír valósul. Lakodalomhoz készülnek; húgom megy férjhez. Öröm, tánc, jókedv, boldogság - csak én jövök kullogva, mint farkas az akolhoz, s futok, rejtezem, ha emberi arcot látok. Pedig nem ismer többé senki! Tulajdon atyám sem. De hallja szörnyű híremet; nevem, tudom, őt is rettegteti - hát ha tudná, hogy azt fia vette fel! - De azt ő nem tudja meg soha! Rá nézve halott vagyok; az ő fia halott mindenkinek. Ne féljetek, jó szülék, gonosz fiatok nem hoz fejetekre több gyalázatot! - Vajha hallgattam volna rátok, nem állnék most itt - szörnyűködve magamon. Mi is vonz engem ide, mintha enyhülést, bűneim bocsánatát keresném e szent földön - pedig csak sebeim nyílnak meg. A gyermekkor arany álmait keresem, midőn édesanyám csókolva pirongatott, s atyám szeretve büntetett - óh, mert már akkor is engedetlen rossz voltam. Mégis mily hosszú véres úton jutottam ennyire! Melynek sem kettős ága, sem fordulója nincs - nincs, mint egy golyó agyamba, vagy a sötét bitó. - Neszt hallok - fölkeltek. - El innen a bokrok mögé. Nekem csak látnom szabad őket - de ők ne lássanak engem soha! (El a kertajtón.)

    MÁSODIK JELENET
    Julcsa (Palit hozza ölében, a diófa alá siet.)
    JULCSA
    Szeretsz-e engem?
    PALI
    De Erzsikét is.
    JULCSA
    Szeretsz-e jobban - jobban, legjobban a világon?
    PALI
    De hát mit adsz?
    JULCSA
    (többször csókolja hévvel) Az életemet, egy mosolyodért véremet - egy szócskádért lelkemet, egy csókodért üdvömet.
    PALI
    Jaj! - Fáj!
    JULCSA
    (zokogva fejét magához öleli és csókolja) Hallgass, hallgass, hiszen nekem jobban fáj e szavad, - hiszen mindjárt jönnek - s nekem csak úgy szabad szeretnem, mint másoknak, pedig azt is irigylem mástól, ha rád néz, ha rá nézel. - Ah, mért nem futhatok veled, ahol csak mi ketten élnénk.
    PALI
    De hát az alma?
    JULCSA
    Mindjárt, mindjárt. (A házba siet.)

    HARMADIK JELENET
    Bertók (a kertajtón sietve jő, - mindjárt), Julcsa
    BERTÓK
    (egy papiros-csomagot ad Palinak) Add Julcsa néninek. (El a kertbe.)
    PALI
    Ni - papiros.
    JULCSA
    () Itt vagyok - itt az alma - mi az kezedben?
    PALI
    Egy bácsi adta.
    JULCSA
    (a papiros-csomagot elveszi) Mikor?
    PALI
    Most.
    JULCSA
    Most? Ráírva: “A szegény árva öröksége”. (Felbontja.)
    PALI
    Azt mondta, adjam Julcsa néninek.
    JULCSA
    Pénz, - sok pénz - öröksége? - fiának öröksége?... (Egész dühvel) Nyomorult, pénzt küldesz. Nekünk nem kell a pénzed! - Azt hiszed, ez jóváteszi bűnödet? (Markába szorítva) A tűzbe vele! S égjen lelkeden minden csepp könnyem! (A ház felé akar rohanni.)
    BERTÓK
    (a kerítésnél) Julcsa!
    JULCSA
    Ki az! Hah, a küldött.
    BERTÓK
    Én adtam a pénzt.
    JULCSA
    Mondd meg nyomorult uradnak - én izenem -
    BERTÓK
    Nekem nincs uram!
    JULCSA
    Ki vagy te?
    BERTÓK
    Nem ismersz?
    JULCSA
    (közeledve hozzá, megismeri) Bátyám!
    BERTÓK
    Bátyád halott - ne mondd, hogy él, hogy láttad. Én a szerencsétlen vagyok, ki e szegény árvát meg akartam ölni. Jóvá akarom tenni azt, őrizd a pénzt, legyen öröksége - neveljétek becsületes embernek.
    JULCSA
    Miért nem jössz be hozzánk? Én megbocsátottam.
    BERTÓK
    Ne kívánd azt; véres az én nyomom; előttem rémület, utánam jaj és átok van - de én mind azt nem hallom többé - de hallom néha ama gyermeksírást, pedig néma éj vesz körül, mert e legkisebb vétkem a legnagyobb.
    JULCSA
    Ki vagy te, hogy így beszélsz?
    BERTÓK
    Azt sohase tudjátok meg, ne is kívánjátok tudni. A pénz a fiúé! Isten veled!
    JULCSA
    Becsületes keresményed ez?
    BERTÓK
    (keményen) Az enyém - én adom.
    JULCSA
    (a bankjegycsomagot nézve). Hah - ezen vér van - fogd - vidd. (Átadja, a gyermek kezét megfogva.) E gyermek nem árva - mert anyja van!
    BERTÓK
    Isten veled örökre! - Ne mondd, hogy láttál; az én nevem vétek, gyalázat, kétségbeesés. (Eltűnik.)
    JULCSA
    (térdre roskadva.) Jól mondod, boldogtalan: az én nevem is az! Hazugság egész életem, csalom szüleimet, csalom a világot; lopom szüleim szívét - a világ becsülését.
    PALI
    (hozzá megy) Néni, imádkoztass engem is.
    JULCSA
    (magához öleli) Nem, nem, ez nem hazugság! Te vagy örömem, vigasztalóm. Hisz én áldozatot hozok szüleimnek - ó, mert ha ők nem volnának, e szóval tölteném el az egész világot: ez az enyém!

    NEGYEDIK JELENET
    Erzsike (jő a házból), előbbiek
    ERZSIKE
    Már ismét kényezteted azt a kis majmot? Utoljára csupa szeretetből megfojtod. - Jer ide, Pali! Ide jössz mindjárt?
    PALI
    (vígan hozzá szökell) Erzsi néni - Erzsi néni! Bácsi volt itt.
    ERZSIKE
    Ki volt itt, Julcsa? - Jaj te, te - megeszlek. (A gyermeket csókolja.)
    JULCSA
    Senki! (Félre) Jobban szereti őt!
    ERZSIKE
    (két almát ad) Nesze! Lökd el azt - ez jobb. (Pali a Julcsától kapott almát elveti.)
    JULCSA
    (félre). Ah! Ha tudná, mint fáj ez nekem!
    ERZSIKE
    Hanem mégis képmutató vagy te, Julcsa! Mintha nem tudnók, hogy Bokori leskelődik utánad.
    JULCSA
    Meglehet. - Nem láttam. (Ház felé megy.)
    ERZSIKE
    Julcsa te! - Megállj no, hát még most is az a pesti van szívedben, hogy azt a szegény Bokorit meg nem hallgatod?
    JULCSA
    (vadul) A gyűlölet van szívemben. (El a házba.)
    ERZSIKE
    Hej, szereti most is a hűtelen diákot; hiába tagadja, különben nem volna ily csudálatos! - De utoljára is elkésünk - én itt töltöm az időt e kis pernahajderral - ezzel a... (Megint csókolni akarja.)

    ÖTÖDIK JELENET
    Sára, előbbiek
    SÁRA
    Ugyan hagyj békét már annak a gyermeknek, kell is azt mindig nyalni-falni; Bertókot is éppen így kényeztettük el. (Ölébe kapja.) Jer, hadd adjam rád az úrfi-ruhát! Te - te... (Csókolgatva elviszi a házba.)
    ERZSIKE
    Persze mi kényeztetjük el!

    HATODIK JELENET
    Kotori, Zsuzsánna, Toncsi (az utcaajtón jönnek) előbbiek
    SÁRA
    (meglátva őket, megáll) Hát ezeket mi hozza ide ily korán reggel?
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633642399
Webáruház készítés