Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Szerb Antal: Az angol irodalom kis tükre_EPUB

Szerb Antal: Az angol irodalom kis tükre_EPUB
790 Ft790

Mindenkinek ajánlott ez a könyvecske, aki hallott már a Beowulfról vagy dr. Jekyll és Mr. Hyde történetéről. És persze azoknak is, akik szereteik Geofrrey Chaucert és Alfred Tennysont. És azoknak is, akik olvasták már Dickenst és Ben Jonsont. Egyszóval bárkinek, aki egy könnyed irodalmi kalandozásra vágyik az angol irodalom történetében, egy avatott tollú, kiváló formaérzékű és ma már klasszikussá érett író: Szerb Antal tollából.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Polgári irodalom. Regények

    A nagy angol regényírók sorát voltaképpen Defoe és Swift nyitják meg. De ezekből a geniálisan nagyvonalú írókból még hiányzott a modern regénytípus legjellemzőbb vonása, a részletekbe menő lélekrajzolás, a lelki kisművészet. A pszichológiai érzék kifejlődése párhuzamosan haladt a polgárság öntudatának fejlődésével. A polgárosztály, a polgári erények idealizálása a színpadon indult meg: az Addison és Steele által kezdett erkölcstisztító mozgalom először a színpadon teremtette meg a polgári dráma típusát, melynek első nagy képviselője George Lillo The London Merchant-je (A londoni kereskedő, 1731) volt; benne az erényes polgár diadalmaskodik a romlott arisztokrata fölött.
    Ez lesz a legfőbb témája a modern regény megteremtőjének. Samuel Richardson-nak is (1689 - 1761). Nagy regényeiben, melyek a szentimentális Európában könnyek áradatát csalták elő, Pamelá-ban (1741) és Clarissa Harlowe-ban (1748) egy-egy ártatlan és minden polgári erényekkel ékes polgárleány szenved egy nemes ember gonosz szenvedélye miatt. Richardson regényeiben a volt arisztokratikus ideál már teljesen átadta helyét a polgári emberideálnak: a becsület helyét a becsületesség, a bátorság helyét az óvatosság, a tisztaság helyét az okos tisztesség foglalta el az új értékrendszerben. A szenvedélyek helyét pedig az érzelmek: Richardsonnal diadalmaskodik a szentimentalizmus, az érzelmek tudatos ápolgatása és kultusza Európában.
    De sikerének titka nemcsak új ember' és életideáljában rejlett, hanem talán még fokozottabb mértékben új művészet'technikai eljárásában. Richardson nem törekszik többé pathetikus nagyvonalúságra, életfölötti életek ábrázolására, mint a régebbi, arisztokratikus kultúra írói: a lélekábrázolást közelebb hozta a mindennaphoz, mindennapi embereket rajzolt a maguk mindennapi életében, apró, jellemző vonások összerakása, finom részletmunka által. Ez a lélekrajzoló eljárás éppúgy megfelel a polgárság ízlésének, mint ahogy Shakespeare vagy Milton módja megfelelt az arisztokratikus ízlésnek. Richardson alakjai ugyan még hamis alakok, túlságosan jók vagy túlságosan rosszak; de az eljárás, ahogyan megeleveníti őket, már a modern regény eljárása.
    Ami Richardsonból még hiányzott, a helyes léleklátást megtalálta nála nagyobb kővetője és ellenfele, Henry Fielding (1707 - 1754). Fielding, mint színműíró és pamfletista kezdte írói pályáját és Richardson regényeinek a sikere csábította regényírásra. Felháborította Richardson regényeinek hamis, szentimentális ember'ábrázolása és meg akarta mutatni, hogy milyenek az emberek igazán: nagyobbára hipokriták, vagy ha tisztességes emberek is, akkor is különös keverékei a jó és rossz tulajdonságoknak, mindenesetre azonban gyönge emberek, kiknek tetteit nem annyira akaratok, mint inkább külső körülmények irányítják. Az író attitűdje velük szemben nem lehet más, mint bizonyos jóakaratú irónia: nem szabad meghatódni látszólag nagylelkű cselekedeteiken, de nem szabad könyörtelenül ítélkezni botlásaik fölött sem.
    Legfőbb műve a hatalmas Tom Jones (1749), az angol realizmus első nagy alkotása, mely igaz voltát és meséjének mind emberi, mind regényszerű érdekességét a mai napig teljes mértékben megőrizte. Ez a regény egy igen bonyodalmas, a XVIII. században olyannyira kedvelt pikareszk (csavargókról szóló) meseszövés keretében mutatja be a Fielding szerint alapvető két embertípust: a jó, de gyönge embert és a hipokritát és ezek örök harcát. A történet hőse az irodalomnak talán első igazán „emberi" alakja a szó modern naturalista értelmében: egy ember, aki fölött egészében véve nem lehet erkölcsi ítéletet mondani, legfeljebb egyes tettei fölött, de tettei lényétől többnyire nagyon független, „esetleges"tettek. Ennek az új, realisztikusan meglátott embertípusnak a megteremtésében van Fielding legfőbb érdeme.
    Fieldinggel rokon'tehetség volt Tobias Smollett (1721 - 1771); szintén igen sok realitásérzékkel volt megáldva, de kevésbé tudott szabadulni a kalandregény konvencióitól, semmint Fielding. Tengerész Orvos volt és legtöbb regénye a tengerészélettel foglalkozik, így híres Roderick Random-ja. Humphrey Clinker-ben ő is teljesen a társadalmi iróniának szenteli magát, mint Fielding.
    Fielding mellett a másik igazi nagy regényíró Lawrence Sterne (1713 - 1768) volt. ö a regényírásnak egy egészen más típusát alapította meg: nem az objektív, kívülről ellenőrizhető igazságot, alakjainak életszerű megrajzolását kereste, hanem a szubjektív, a szellemi igazságot; nem az életet akarta visszaadni, amint a világban lefolyik, hanem a gondolatok világát, amint az emberi szellemben egymásra következnek. A regényből úgyszólván teljesen kikapcsolta a mesét: pl. Tristram Shandy-ben, önéletrajzi regényében, a regény fele a hős születésének előzményeit, születését és megkereszteltetését tárgyalja. Másik híres regénye, a töredékben maradt Sentimental Journey, franciaországi útját írja le: ez az első útleírás, melyben úgyszólván semmit sem tudunk meg az átutazott városokról, de annál többet az átutazó íróról.
    A meseszövés helyét az író szabad asszociációi foglalják el: közbeszőtt történetek, elmélkedések, egész novellák, prédikációk, versek, stb. Olykor egy'egy oldal üresen marad, hogy a hős életének eseménytelenségét fejezze ki, olykor egy egész oldal fekete, hogy a hős szomorúságát érzékeltesse. Nem igyekszik realisztikus jellemzésre: alakjai csak egy-egy különös rögeszmében élnek és egyes szentimentális jelenetekben. Népszerűségét korában szentimentalizmusának köszönhette; sajátos regényírói technikája csak később találtmegértőre és utánzóra a német Jean Paulban. Az általa megteremtett regénytípus, a szabad asszociációk regénye, legújabban kezd újra tért hódítani.
    Mellette a kor másik kedvence Oliver Goldsmith volt (1728 - 1774), számos szép vers, mulatságos és nagysikerű vígjáték (She Stoops to Conquer) szerzője, de hírét elsősorban regényének, a Vicar of Wakefield-nek köszönhette. Ebben a regényben már a Rousseau-val bekövetkező nagy korfordulat veti előre árnyékát, de még igen szelíd formában: a városlakó ember visszasóvárgása a falu egyszerű élete után inspirálta ezt a regényt, mely egy végtelenül jólelkű angol vidéki lelkész megpróbáltatásainak a története. A könyv rendkívül erős hatással volt Európában mindazokra, akik a korfordulatot átélték, akik preromantikus módon vissza akartak térni a természethez: így Goethe-re is.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633987018
Webáruház készítés