Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Szabó Dezső: Feltámadás Makucskán MOBI e-könyv

Szabó Dezső: Feltámadás Makucskán MOBI e-könyv
690 Ft
  • Részlet az e-könyvből:

     

    Tyuhaj, de jó kedvem van! Panyókára vetettem életemet, mentem sétálni az orrom után. Kényesen léptem, helyre-legény voltam. Igaz, alig multam huszonnégy éves, - kétszer. S az egyikre már nem is emlékszem pontosan.
    Új ruha volt rajtam, szép zöld párizsi ruha. Jaj, egy szál lélek sincs a Budagyöngye körül, aki lássa. Csak egy öreg-öreg kofa vár csodát két rothadt zöldpaprika közt. Ha nincs ló, jó az öreg kofa is. Odakiáltok neki:
    - Néni, nézze milyen szép ruhám van!
    - Darabja húsz fillér, - motyogta az öreg és hangja tele volt temetővel.
    - Megállj néni, jössz te még az én regényembe! - fortyant fel a pocakosabb önérzetem. De van kárpótló gondviselés. A Házmán-utca sarkán két szolgáló beszélgetett. Fiatalok voltak és napos volt az arcuk. Úgy jött belőlük a falu, a széles mezők jókedve, mint szép fehér habos tej a feldült sajtárból. Az egyik rám nézett, meglökte társát:
    - Ugye, stramm? - kérdezte halkan.
    Oh, életem első, kedves, gyönyörű germánizmusa! Hogy elárasztott rá a nap. Összes valaha volt borbélyomnál leborotvált minden bajuszom felkunkorodott. Lelkem fiatal kezei kinyúltak és pödörték, pödörték őket. Olyan gőgösen tartottam a Gugger-hegynek, mintha Ausztráliában is tudnák, hogy nem én írtam a Földi Mihály műveit.
    Szeretem ezt a hegyet. Mert ott visszakapom ősi koronám és senkisem lázad a királyságom ellen. A fák az én poroszlóim: rárohannak a gondkutyákra, megfojtják őket. A bokrok az én udvarhölgyeim: szoknyájuk alá dugják a bánatokat és súgják: - Felséged boldog, jaj de boldog! - Én innen látom hűtlen szép szeretőmet: csodálatos Budapestet. Mindig félre-csókolózik s én mindig jobban szeretem.
    Nekivágtam az erdőnek, úgy találomra. Dús avarú ösvényeken mentem arany és bíbor lombok között. A hullott levél úgy csörgött lábaimnál, mintha rablánc volna a Harsányi Kálmán jambusaiban és Bakó Laci csörgetné őket.
    Egyszerre csak megálltam. Meg kellett állnom. Egy kis tisztás közelébe értem. Valami mély áhítat és nagy meghatottság volt a levegőben. A világ minden emlőjén csordult a jóság s a csend bozontos vén kuvasza hozzám dörzsölte mélyszemű meleg fejét.
    - Kezdődik az udvari bál, - súgták mély tisztelettel a fák.
    - Már megjelent a királyi család, oh, milyen szép a nagyobbik királykisasszony! - újjongta egy som-bokor és halvány aranyakat szórt a földre.
    Az őszi virágok tágult szemmel néztek a tisztás felé, a harangvirág harangozott. Kiléptem a bokrok közül a tisztásra. A tisztáson egy nyomorult kis kunyhó állt. Úgy düledezett, olyan rozoga volt, mintha Bethlen Pista ezelőtt öt perccel szanálta volna és Surányi Miklós panegyricust készülne írni róla. Ajtaja nyitva volt, kéménye füstölt. Füstje az arany lombok közt fekete volt, mint egy keresztény kurzus. Az egyetlen konyhaszobában egy meghajló asszony mosott egy teknőben. De három gyermek táncolt a tisztás előtt.
    Rongyosak voltak, maszatosak. Kis testük itt is, ott is kivillant. De ős-királysággal gyermekek voltak. A legnagyobbik nyolc éves lányka volt. Szőke volt, mint a jó Isten májusi csuhája s szemei oly boldogan kékek voltak, hogy jött, hogy felszívjam őket, mint kék virágok rengő harmatát. A másik egy ötéves királyfi volt. Még az orrlikaiból is vert-ezüst csapocskák lógtak s kis nadrágja hátsó nyílásán csupa aranyos lobogócska lengett. Ő is szöszke volt, mint a zsenge tejes kukorica haja. A harmadik egy kis hároméves királylány volt, kis arca alig látszott ki valami rászáradt lekvárból. De ajka édes mosolygása aranypatkó volt az arany-napban. Körbe fogóztak, táncoltak, énekeltek. Édes kis hangjuk mint meleg hála zuhogta be lelkem mélyebb völgyeit: óh, gyönyörű, oh dús adakozású élet!
    Észrevették. Megállott a tánc. Rám néztek. Már nem féltek. És akkor én odamentem hozzájuk. És amint gyermekszemük kék kelyhe felém mélyült, kis szájuk néma mosolygása felém kérdett: leborultam előtted, szent emberi Nyomorúság! Csak te vagy a király, te vagy az ős adakozó, te adod a jövőt termő szenvedéseket és a dús kalászú örömöket. Minden szépség belőled sugárzik, örök jászol, minden hőst te küldesz, örök éhség, mindent te teszel széppé, halhatatlan sírás. Te vagy az örök emberi jövő, mindig születő kis proletár-bimbó. Jobbágyi hódolattal féltérdre ereszkedtem s megcsókoltam a legnagyobb királykisasszony hervadt kis kezét. És szóltam az édesanyám hangjával:
    - Vándor komédiás vagyok. Messzi földről jöttem kicsi felségtek mulattatására. Ne vessék meg jó szolgálataimat, felségtek.
    Oh, hogy rám bomlott arany kacagásuk! A másik pillanatban már autó voltam, a hátamon ültek, az orromnál kurbliztak fel. Tülkölnöm kellett és benzinszagot árasztanom. Aztán létra voltam, Nekidültem egy fának s ők rajtam másztak fel rá. Aztán csacsi voltam s bele-belebőgtem az őszi napba: iá! iá! - Igen tehetségesen iáltam, de ezt ne tessék továbbadni, mert még valamelyik irodalmi társaság elnökének választ s nekem nincs frakkom. Voltam aztán még rablóvezér, kutya, ágaskút, templomtorony, bagoly és medve. Végül körbe fogóztunk. Táncoltunk, énekeltünk:
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633986547
Webáruház készítés