Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Szabó Dezső: Életeim_EPUB

Szabó Dezső: Életeim_EPUB
790 Ft

Szabó Dezső ellentmondásos személyiségéről már sokan megemlékeztek. Ebben a kérdésben nem is kívánunk állást foglalni, ám ami novelláit illeti, szeretnénk egy olyan kötet átnyújtani Önöknek, amelyből Szabó Dezső egy másik arca bontakozik ki: a nevelő, a középiskolai tanár arca. Miként, hogyan nevelte az érzékeny ifjúságot Erdélyben, a II. világháború előestéjén. És nem megvetendő a kép, amit látunk...

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Mindig, nyilvánvalóan igazságosságra törekedtem. De mindig érzékeltettem velük, hogy az ember, tanár vagy nem tanár: igen tökéletlen műszere az igazságnak. És mert a teljes bizalom és őszinteség levegőjét teremtettem meg köztem és tanítványaim közt, a félévi osztályozás után megtörtént, hogy egy vagy több tanítványom szólásra jelentkezett. - Na, mi nyomja a begyeteket? - kérdeztem. - Tanár úr kérem, nagyon szeretnénk valamit mondani, de félünk, hogy megtetszik haragudni, - felelték. - Fiacskáim, ha igaznak és fontosnak találjátok azt, amit mondani akartok, akkor el kell vállalnátok a kockázatot is. Különben is, mi lesz, ha megharagszom? Legfennebb egy nyaklevest vagy más büntetést kaptok. - Erre nehezen előállottak: - Tanár úr, kérem, a szegény Balog még nálunk is jobban tudja a franciát és ő a legszorgalmasabb. És mégis: mi kettőst kaptunk, ő pedig hármast.- Erre kimondtam a katonás parancsot: - Vigyázz! Fedezz! - Amint feszült rendben néztek rám, kezdtem:
    - Fiúk, az osztályozásnak ugyebár négy jegye van. Bizonyos, hogy azok, akiknek jelest vagy elégtelent adtam, azok megérdemelték azt s ezen a téren nem lehet tévedés. De ti ötvennégyen vagytok. E számból tizenöt jeles vagy elégtelen. Marad harminckilenc. Gondoljátok, hogy előfordulhat az, hogy két gyermek teljesen egyformán tudjon egy tantárgyat?
    - Nem, - felelték kórusban a gyermekek.
    - Na, lássátok. És: ezt a harminckilenc fiút mégis csak két osztályozási jegybe kell becsoportosítanom. Mit gondoltok, el lehet ilyen körülmények között kerülni azt, hogy egy-két este benne tévedjen a tanár?
    - Nem, felelték a gyermekek és szemük mondta, hogy látják a dolgot.
    Elkacagtam magamat: - Balog koma, kárpótlásul a legközelebbi zsiványosdiban te leszel a zsivány alvezér. Aztán fiúk, ne higyjétek azt, hogy olyan szörnyen fontos dolog, hogy valakit kettősre vagy hármasra osztályoznak. Az a fő, hogy mit tud, nem az, hogy milyen számot írnak a tudására. Majd látni fogjátok, hogy az életben milyen sokszor osztályozzák igazságtalanul az embert. De csak a nyámnyám ember keseredik el az effélén. Ha valaki tudja, hogy becsületesen és hasznosan betölti azt a helyet, ahol áll, fütyül az osztályozásokra. Lássátok, Balognak hármasa volt s most mégis zsivány alvezér lett és én vagyok a fővezére.
    Egy ilyen jelenettel örökre elintéztem azt a sok érzékenykedő, sokszor betegen fájó tüneteket, melyek az osztályozásokat kísérni szokták. Az „igazságra“ vonatkozó esetekből egy másik, tipikusan jellemző, a következő volt. Mikor a székelyudvarhelyi Főreál hatodik osztályában átvettem a magyar és francia nyelv tanítását, az első órán a fiúk eddigi francia tudását próbáltam ki. Egy Metz Gyula nevű tanuló valami komikus csacsiságot mondott s én szelíden kigúnyoltam. A fiú elzöldült, megrántotta széles vállát s mély, zsúfolt hangon, alig hallhatóra rekedve az indulattól lihegte: - Az ember nem tudhat mindent, más is csinál hibát. - Úgy tettem, mintha nem vettem volna észre. De azután minden órán volt valami baj vele. A fiú nyilvánvalóan valami megrögzött képzet hatása alatt volt. Ha egy hibát követett el feleletében, megnémult és azon az órán egy szót sem tudtam kivenni belőle. És valahogy mindig egy legyömöszölt fergeteg hatását tette rám. A dolog annál különösebb volt, mert a legtöbb tárgyból s eddig a franciából is jeles tanuló volt. Félévkor hármast adtam neki. Ettől kezdve végleg megnémult s halálra szánt komor arccal ült az óráimon. Egy márciusi napon aztán, amint a táblára kellett felírnia valamit, egy mókás megjegyzésemre letette a krétát s vad daccal visszament helyére. Erre kikergettem az osztályból s kérésemre az igazgató még aznap délelőttre tanári gyűlést hívott össze. A gyűlésen aztán elmondtam az egész ügyet s kértem, hogy a fiút azonnal tanácsolják el az iskolából s tiltsák meg, hogy a felsőség jóváhagyásáig az előadásokra járjon. Indítványom egyhangúlag elfogadták. Solymossy Lajos igazgató, aki az átlagnak jóval fölötte álló tanár és nagyon emberi ember volt, a gyűlés után azt kérdezte tőlem: - Ne várjunk a jegyzőkönyv felterjesztésével vagy két napot? - Várjunk négy napot, - feleltem. Egymás szemébe néztünk és elmosolyodtunk.
    Másnap már a fiú nem volt az osztályban. A fiúknak röviden szóltam az esetről. Az iskolában csak katonafegyelem lehet. Aki vét a tanárjának tartozó tisztelet ellen, annak nincs helye a tisztességes tanulók közt. A fiúk halálos csendben hallgattak - nagyon fájdalmas arccal.
    Ebéd után két órakor csengettek a lakásomon. Ajtót nyitok. Tizenkét hatodik osztályos jön be. Úgy lépnek, mintha tojásokat kerülnének kis a fejüket valami nagyon új és fájdalmas valaminek érezhették, mert nem igen tudták elhelyezni különben eléggé megszökött nyakukon. A vezérük előadta, hogy valamit nagyon szeretnének elmondani nekem, ha nem haragudnék és volnék szíves meghallgatni őket.
    Betessékeltem és leültettem a társaságot. Tréfásan szóltam: - Na, fiúk, ki azzal a bozontos összeesküvéssel. Szónokjuk körülbelül ezeket mondta:
    - Az egész osztály nagyon szereti a Tanár urat és nagyon hálás. Mert amióta a Tanár úr tanít, egész más lélekkel tanuljuk a magyart és a franciát s mindnyájunknak ez a legkedvesebb két tantárgyunk. És, ne tessék haragudni, Metz Gyulaa legjobb, legszorgalmasabb fiú az egész osztályban, ő a legerősebb fiú, de erejét csak a gyengék védelmére használja. Mindenki szereti őt. És tessék elhinni, hogy ő szereti legjobban a Tanár urat és ő lelkesedik leginkább a Tanár úr tanításáért. Soha egyikünk sem tudja elfogni sem a magyarban, sem a franciában. De nagyon érzékeny; a legcsekélyebb érintésre elveszti a fejét és akkor egy szó sem tud kijönni belőle és nem tudja, mit csinál. Tessék elhinni, igazán nem akart tiszteletlen lenni a Tanár úr iránt, de nagyon fájt neki, hogy éppen annak a tanárnak nem tudja megmutatni, hogy mit tud, akit legjobban szeret és akinek legtöbbet tanul. Azonkívül szegény beteg özvegy csizmadiáné az anyja, ő dolgozik otthon mindent s néha éjszakákon cipőket foldoz a halott apja helyett, hogy egy pár krajcárt szerezzen az anyjának. Néha hajnalig dolgozik és tanul. Most irtózatos helyzetben vanés a halálra gondol. Nagyon kérjük a Tanár urat, irgalmazzon néki. Olyan jó fiú szegény.
    Rideg, zord arccal hallgattam a beszédeit, melynek hangjában úgy zengett a fiatal lélek, mint Isten, hívása az orgonában. Kétpercnyi csendet hagytam fagyni közénk. Tizenkét pár szem dermedt könyörgéssel kapaszkodott az arcomba. Azután szóltam:
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633985366
Webáruház készítés